A Shrek, ahogy még sosem láttad
K. A. 2005. január 26. 10:40, utolsó frissítés: 2005. január 25. 23:31Egy fiatal kolozsvári médiaművész egyszerre gondolta újra Shreket és a klasszikus Dali-Bunuel-féle #b#Andalúziai kutyát#/b#. A hatás nem várat magára: megmutatjuk.
Ciprian Muresan a kulturális ikonok specialistája. Hatásos vizuális terrorista, aki szinte kizárólag hozott anyagból dolgozik és ez által “nagyon ott van, ahol a kortárs művészetet beszélik” fogalmaz a kolozsvári Protokoll galéria kurátora, Tordai S. Attila. A helyettesítős-kombinációsdi nem a poénra, hanem a hatásra utazik. Vegyünk rögtön egy példát.
Az ötéves terv befejezése
1999-ben Maurizio Cattelan kiállította a “La nona ora” című szobrát, ami II. János-Pál pápát ábrázolja, amint éppen leteríti egy meteorit. A munka méltán keltett némi feltűnést, elsősorban katolikus egyházi körökben.
Néhány év múlva Ciprian Muresan felvállaltan remake alkotását a kolozsvári Protokoll galériában állították ki. A modell ezúttal Teoctist román ortodox egyházfő, a szobor címe Az ötéves terv vége.
Tordai S. Attila, a kiállítás kurátora az Arhitextura designban megjelent méltatása szerint a duplázás nem egyszerűen balkáni adaptáció. A cím utalás az ortodox egyház egykori, kommunista hatalommal való összefonódására, Teoctist pátriárka szervilis múltjára. Bárhogy is, a téma tömör és ütős.
3D Rubljov
Muresan egy másik jelentésátviteli gyakorlata Tarkovszkij 1969-es Andrej Rubljovjának újragyártása. Borges hőse nagy erőfeszítések árán úgy írja újra a Don Quijotét úgy, hogy a végeredmény szó szerint ugyanaz, mint az eredeti.
Valami hasonló történik itt is, a film első öt perce az eredeti másodpercpontosságú, beállításhű újracsinálása. A különbség viszont számottevő: mindez 3D-animációs technikával történik. Lassú, nagyon lassú Tarkovszkij-képsorok egy olyan médiumban, amelyben a videójátékok érzik igazán jól magukat. Poézis, egy abból teljesen kiidomított környezetben.
| |||||
Dali és Bunuel 1929-es Andalúziai kutyája annyira ikonikus, mint a Mona Lisa. Hogy mennyire így van, akkor döbbenünk rá, ha megnézzük Muresan remake-jét Shrekkel és Fionával. Az elején a közönség nem érti, mi is történik, ám a borotvás jelenetnél mindenkinek le szokott esni - meséli a médiaművész. A hatás nyilván fergeteges. Mi az irónia alanya? A régi régisége, az új újbelisége?
Teljesen megfoghatatlan, vagyis sokkal áttételesebb, minthogy megmondjuk frankón, mi az egészben a morál.
Miről szól ez az egész?
Tordai szerint a Muresan-jelenség Nicolas Bourriaud francia esztéta levezetésén keresztül értelmezhető. Ide vágó kötetének címe: Postproduction. Bourriaud szerint tudniillik a 90-es évektől a művészek ösztönösen a már kanonizált kultúrtényekhez nyúlnak, amelyeket aztán újrahasznosítanak.
Az ok: a képek túlburjánzásának jelenségét a már létező és jól ismert képekhez való kapcsolódással próbálják kezelni.
A marketingben ezt pozicionálásnak hívják. Az emberek feje tele van reklámokkal, szlogenekkel, termékekkel, miközben a médiazaj hatalmas. Ezért az eredményes reklámnak nem valami újat kell hoznia, hanem azzal kell aratnia, hogy a már rögzült képekhez új viszonyrendszert kapcsol.
Az ArtForumnak adott interjújában Bourriaud a következőket mondja: a művészet funkciója most az, hogy olyan dolgokkal kerüljön párbeszédbe, amelyeket máskor csináltak, hogy újrahasznosítsa és duplikálja a kultúrát.
A művészet jobban leképezi a szolgáltatóipart, az absztrakt gazdaságot, mint egykoron a nehézipart. Igazából semmit nem kreálnak, hanem mindent újraszerveznek. Két domináns alakja van a mostani kultúrának, és egyik sem teremt semmi újat, mindössze újrahasznosít: a dj és a programozó.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!