2017. július 22. szombatMagdolna
27°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szabaduló-művészeti népfőiskola Hamvas nyomán

kérdezett: Sütő Zsolt 2004. december 21. 09:16, utolsó frissítés: 2004. december 20. 16:58

Lázár Ervin Járkáló a Koppenhágai Hamvas Béla Klub elnöke, emellett 51 (ezer) éves taoista, garabonciás, néptanító, "népfőiskolai művész-tanár" és szellemi betyár. Beszélgettünk vele.




Mivel foglalkozik a Koppenhágai Hamvas Béla Klub?

Lázár Ervin Járkáló: – Próbál fennmaradni. Vagyis azon kísérletezik, hogy mi az abszolút minimum aktivitás, amíg még valódi közösségről, egyesületről beszélhetünk. Merthogy szerintünk ez a leginkább hiányzó terepe a mai világunknak. Vannak kiváló egyének elszórva a Földön, és akad még viszonylag jól működő család is, de a többi csak amolyan pszeudo-közösség. Nemzet, egyház, párt, részvénytársaság, szakszervezet, stb.

Erre teszünk kísérletet, már vagy tíz éve valójában: a havi egyszeri látóköreink megtartására. Az intuitív zenekarunk próbáival és fellépéseivel ki is merülnek lehetőségeink. Minden más, közös kirándulás, múzeumlátogatás, mozi csak ráadás. A honlap szinte egyszemélyes munka – noha a találkozásaink eredménye belekerül persze –, a többi tag szinte semmire sem ér rá. Mindenki a pénz után, vagy elől lohol leginkább.



Intuitív zenekar?

– Intuitív zene az, amikor vagy teljesen szabadon – jobban mondva csak egymásra, a résztvevők hangjaira figyelve – vagy pedig valamely grafikai, prózai 'kottáról' inspirálódva muzsikálunk, játszunk egymással, egymásnak, egymáson... Hamarost kijön az első CD-nk, akkor majd lesz valami hallgatni való is a hálón. De őszintén szólva ezt is jobb személyesen csinálni, mint hallgatni. Mint minden igazán fontos dolgot az életben, ugye.


Lázár Ervin Járkáló
Szabaduló-művészet?

– Maradjunk a hamvasi terminológiánál. A mikrotheosz 'állapot' eléréséhez nyilvánvalóan meg kell szabadulni az összes egoista kötődésünktől, kötöttségünktől, mint például a zabálási vágy, irigység, gyűlölet, stb. De a külső függőségeinktől is persze, minél teljesebben. Ezt jelképezi a 'Szabadulóművészeti Front'-ból a Front. Ezen az úton a leghasznosabbnak a művészeti gyakorlatok bizonyultak. Legalábbis a nekirugaszkodás elősegítésére, és a legszélesebb körben.


Ki vagy te?

– "Mit tudom 'én'?!" (Bodhidarma) Mondjuk, hogy egy 51 (ezer) éves taoista, garabonciás, néptanító, "népfőiskolai művész-tanár" és szellemi betyár... Ami annyit tesz, hogy élvezettel formálom át az 'elit' által kisajátított szellemi tevékenységeket elvileg mindenki által 'használhatóvá'.


Mi baj az elittel?

– Hamvast követve az 'elit', bármerre nézünk és persze kevés, de tiszteletre méltó kivétellel "felkapaszkodott hob, azaz csőcselék". Lop, csal, hazudik, öl a hatalomért, de nem ért az emberlét mélységeihez, magasságaihoz semmit. Olyannyira nem, hogy legtöbbjük meg van győződve arról, hogy valami igazán fontos munkát végez a közösségért, netán meg arról is, hogy helyett. Márpedig ugye senki, senki helyett semmi lényegeset nem tudhat jobban, és végképp nem mozdulhat helyette.

Ezen nem változtat az sem, hogy úgymond tehetségesek is vannak közöttük, akár a megélhetési, sőt meggazdagodási művészeti zsibvásárában, akár a politikában, akár mint 'cirkuszigazgatók, idomárok'. De leginkább a pénztekerészetben.

Amúgy a tehetségről meg az a véleménye a mesternek, hogy olyan "púp", ami a legtöbb tehetséges embert sokkal inkább akadályozza az "átvalósulásban", megszabadulásban, alkímiában, halhatatlanná válásban mintsem segítené – saját magát is beleértette persze.


„És a verseket nem írjuk, hanem éljük.” (Láthatatlan történet) Én a tehetséget és a verset, költészetet – tágan értelmezve - valahogy egynek látom.

– Hát persze. De tapasztalataim szerint nagyon kell vigyázni avval, hogy az ego el ne teljék önmagával, merthogy 'neki' azután semmi tehetsége nincsen. MINDEN a teljesség-é.


A megszabadulás, alkímiázás, hallhatatlanná válásra való törekvés, stb. ugyanannyira lehet az EGO műve, káprázata, mint bármi más. Legjobb példa erre az ún. Egyház, ami még a Pártnál is rosszabb.

– Na ebben teljesen egyetértünk. Többeket ismerek, akik pont ezen az úttalan úton tévelyegnek... Ha még van 'valaki, aki' valamit akar – majdnem mindegy, hogy nagy bankbetétet, vagy halhatatlanságot – addig hiába.

De ez már az elmélyülés olyan szintje, amit valóban csak "személyesen, egyenként...." lehet egyeztetni, manapság is nagyon kevesekkel. A mi 'iskolánk' ebbe az irányba tud élményeket teremteni, amik azután 'viszik' a delikvenst tovább... Ha viszik.


Hamvas Béla
Mitől sikerül a csőcseléknek felkapaszkodni? Miért nem sikerült, mondjuk Hamvas Bélának? Vagy neked?

– Nos, a hob nem felül van – legfeljebb a felszínen úszik, mint a szar – hanem mérhetetlenül alacsonyan. Normális ember – ez egyébként Hamvas egyik kulcsszava – legalább annyira nem akar a helyükre kerülni, mint mondjuk a taoistáknál található számtalan helyen, hogy amikor a hatalom értük, utánuk nyúl, hogy bevegye őket a buliba, a hivatalba, nem szégyellik akár hirtelen teljesen bolondnak tettetni magukat. A legszebb talán a császár elől fára mászó bölcs története.

A baj az úrhatnám és egyre elvtársibb felkapaszkodottakkal az, hogy számukhoz, és emberi nívójukhoz képest iszonyú nagy, és mérhetetlenül lealacsonyító, veszélyes befolyással vannak népeikre. És most már az egész emberiségre. Nem feltétlenül ilyen-olyan 'teljesítményükkel', hanem silány, sőt, igen gyakran már úgyszólván elmebeteg példájukkal. Lásd például a 'Bush-adminisztrációt'.


Mit adott neked Hamvas műve?

– Mindenekelőtt arra tanított meg, hogy halálosan komolyan kell venni annak mértékét, hogy minek is tekintjük magunkat, minek tartjuk egymást. És az ő legmagosabb-tágasabb 'megoldása' is inspiráló volt, a "mikrotheosz", de hamar be kellett látnom, hogy ennek beláttatásához a ma emberének másra, talán többre van szüksége, mint, hogy elolvassa és felfogja a remek megfogalmazást.

Meg kell élnie személyesen. Erre a 'beavatási' próbálkozásra is a művészeti alapgyakorlatozás, alkímia bizonyult a legalkalmasabbnak – de ez itt most megint az iskolakérdéshez vezet... Kikerülhetetlen a dolog.

Mondjuk sosem rajzoltál, festettél. Egyszer csak „befizetsz” egy ilyen „kurzusra”, egy dán népfőiskolán, mondjuk, ahol te is tanítasz. Eléd raknak egy üres, fehér lapot és egy ceruzát. Helyzetbe vagy hozva. Mi történik?

Valamilyen módon sugároznod kell, hogy van tapasztalatod, ami szerint működni fog, amit mondasz, és hiszel is a dologban. Mármint hogy az illető miért van ott, miért is tenné azt, amit mondasz, stb. Azután már csak egy jó instrukció kell. Mindenki képes szinte mindenre, akárhogyan is elrontották az idomítós iskoláiban.


Megváltozik-e az ember mentalitása, ha helyzetbe van hozva?

– Nem megváltozik, ha sikerül jól instruálni, hanem nincs 'mentalitása'. A helyzet és az eszközök játszanak egymással, vele, velem. A lehető legtermészetesebben. De ez persze megintcsak leírhatatlan. Mint a zen-ben. Vagyis csak megélni, 'csinálni' lehet igazán.


Egy iskola, ahol az „emberség” van a központban – az emberek többsége csak röhög ezen. Valóban úgy tűnik, ma mindent megtanítanak az egyetemen, ezt az egyet kivéve. Lehet-e ezt egyáltalán tanítani, tapasztalataid alapján?

– Nem lehet semmi lényegeset tanítani senkinek – mondta a legnagyobb magyar pedagógus, Karácsony Sándor. Aki egyébként a komcsi hatalomátvétel után egyszer még együtt vett részt egy 'közművelődést' elősegíteni kívánó konferencián Hamvas Bélával. Csakis az Egy-Máshoz való viszonyainkon dolgozhatunk, mert ugye két csodálatos, kimeríthetetlen autonóm emberről beszélünk, mint alapegységről.

Na ezt, az 'alapállás-egyeztetést' lehet gyakorolni. Jól kidolgozott instrukcióink vannak, amit együtt hoztunk létre ezernyi próbálkozóval. Aki nem kíváncsi legalább arra, hogy kicsoda-micsoda lenne ő – meg a másik – valójában az a fenti értelemben meg sem érdemli az ember nevet.

Ez nem jelenti azt, hogy szinte bármikor nem lehetne 'megfordítani' valami jó helyzetbehozással, instrukcióval, de amint látjuk pont az ellenkezője történik minden szinten és mindenhol. Nem véletlenül. A pénznek, és a 'pénzembernek' bármi másra nagyobb szüksége van, mint autonóm emberre, 'szabademberképzésre'.



ÉletmódRSS