"Ha nincs kijárási tilalom, szerintem sosem költöztünk volna össze." Párkapcsolatok a korona idején
G. L. 2020. április 07. 12:55, utolsó frissítés: 2020. április 09. 14:55Nem kevés kihívással járhat, ha egész nap össze vagyunk zárva a párunkkal, vagy éppen egyáltalán nem tudunk találkozni vele. Történeteket gyűjtöttünk.
Gyakran mossunk kezet szappannal, rendszeresen fertőtlenítsük a gyakran használt tárgyakat, tényleg csak akkor hagyjuk el az otthonunkat, ha feltétlenül szükséges, és lehetőleg akkor is mindenkitől tartsunk két méter távolságot. Mind olyan szabályok, amit valószínűleg már mindenki kívülről fúj. De olyan szemérmesek vagyunk. Ritkábban esik szó arról, hogy a Covid-19 járvány okozta helyzet ezen kívül is több olyan újdonságot hozhat, ami sokféle probléma elé állíthat. Például szembesülhetünk azzal, hogy az életünk párja még egy egyszerű bevásárlást sem tud egyedül megoldani. Megpróbáltunk utánajárni,
hogy milyen a szerelem a koronavírus-járvány idején.
Előfordulhat, hogy a házasok rádöbbenek, hogy egy eddig számukra meglehetősen ismeretlen emberrel laktak együtt? Akik együtt éltek, azoknak egyértelmű, hogy most együtt maradnak, de a friss kapcsolatban élők esetében nem ennyire egyértelmű az összeköltözés? Hasonló kérdésekre szerettünk volna választ kapni. Szinglikkel, friss kapcsolatban élőkkel, távkapcsolattal próbálkozókkal, illetve egész nap összezárt házasokkal is elbeszélgettünk arról, hogy miként változtatta meg az életüket, illetve a kapcsolatukat a koronavírus-járvány, illetve a miatta bevezetett kijárási tilalom.
Nem egy párterapeuta válaszaira voltunk elsősorban kíváncsiak, hanem történeteket kerestünk, felmerülő emberi helyzeteket akartunk bemutatni. Akik egy terapeuta szakszerű válaszára kíváncsiak, annak például Mészáros Andreát ajánljuk, aki Randi rendel oldalán rendszeresen tesz közzé videókat, amelyben a bezártság miatt kialakuló problémákra próbál megoldást nyújtani. Például készített videót arról, hogyan ne menjen az agyunkra a bezártság, illetve arról is, hogy miért olyan nehéz beszélgetnünk.
Páros-karantén: Hogyan ne menjen az agyunkra a bezártság?
Közzétette: Randi rendel by Mészáros Andrea – 2020. március 24., kedd
Válasz: legyen egy vagy akár több cél is megfogalmazva, amit szeretnénk követni ebben a karanténidőszakban.
A neveket adott esetben kérésre megváltoztattuk.
"Pangás van"
- foglalta össze nagyon tömören a helyzetet a szingliként élő Szilárd, és nem is nagyon számít másra a kijárási korlátozások idejére. A különböző randiapplikációk (a mind közül legismertebb Tinderrel egyetemben) sem feltétlen a személyes találkozásokra, az alkalmi partnerkeresésre helyezik a hangsúlyt a járvány idején, hanem inkább a távolsági kapcsolattartást/kapcsolatépítést segítik. Ehhez olyan - egyébként fizetős - szolgáltatásaikat tettek ingyenesen elérhetővé, amellyel a világ bármely pontján tehetnek felfedezőutat a használók.
Addig pedig marad a vicc:
"Ha nincs kijárási tilalom, szerintem sosem költöztünk volna össze"
- foglalja össze a beszélgetésünket Kitti, alig két hónapja találkozott először a párjával, és a kijárási tilalom bevezetéséig igazából nem is mondták még ki hivatalosan, hogy együtt vannak. Egyszerűen csak úgy megvoltak egymásnak.
"Aztán elküldtem a hírt neki, hogy né, kijárási tilalom lesz, erre ő szinte gondolkodás nélkül rávágta, hogy költözzek hozzá. Majdnem leestem a székről, annyira hirtelen ért ez az egész, de beleegyeztem, mert épp a rózsaszín ködtől elszédült fejemnek nagyon hiányzott volna" - tette hozzá megjegyezve azt is, hogy tudja, nagyon rosszul is elsülhetett volna a dolog. Egyelőre jól érzi magát és nem hiányzik a saját élettere.
"A kapcsolatunk pedig erősödik, kezdjük megismerni egymás erősségeit és gyengeségeit. A sokszor éjszakákba nyúló beszélgetéseink mellett például azt is látom, ahogy imádja, ha este vacsorával várom haza. Engem meg kielégít, hogy lehet egy ilyen háziasszonyi szerepem, végre megcsillogtathatom (saját magam előtt is) főzőtudományi tehetségem, mert az eddigi életvitelem, és főleg a munka miatt sokszor csak estére, vagy épp aludni jártam haza" - mondta még.
Hasonló esetről számolt be Evelin is, akinek szintén a járvány kitörése hozta el, hogy összeköltözzön kongói párjával, akivel december óta vannak együtt. Most mindketten otthon töltik a napjaik nagy részét. Evelin még tanul, míg a párjának tipikus multis munkája van: egy autómárka pénzügyi ügyfél-szolgálatán dolgozik.
"Mindenképp pozitív kimenetele az eddig vírusos együttlakásnak, hogy megismerhettem a munkáját. Megértettem, hogy miért lehet ingerlékenyebb 8 órányi panaszkodás meghallgatása után, és miért megy nehezebben neki rávennie az agyát a munka utáni tanulásra. Ő meg belelátott az egyetemi munkámba, amit most már sokkal többre és komolyabbra becsül. Szerintem a családokban is kifejezetten jó a pároknak, hogy a home office miatt belelátnak egymás munkájába" - egészítette még ki, majd arról is beszél, hogy a kulturális különbségek (adott esetben) áthidalásában milyen szerepe van a járványnak.
"Nem biztos, hogy mertük volna egymás alapanyagait használni. Nekik az ugali az alapételük, ami egy grízszerű fehér por, és ami igazából finomra őrölt kukorica. Csak fehér, mert náluk a kukorica fehér. Na, így lett túrós puliszka ugaliból" - jegyezte meg nevetve.
Olyan történetet is meséltek, amikor szinte kapóra jött járvány és annak a következményei. Réka lassan egy éve él távkapcsolatban a párjával. Ő Kolozsváron írta az államvizsga-dolgozatát, míg a kedvese Csíkban dolgozott, amikor kihirdették az egyetemi frontális oktatás felfüggesztését, így haza utazhatott ő is Csíkba, szűk négy kilométerre a párjától.
"Mivel ő most is dolgozik napi 8 órában, így én költöztem picit be a szobájába. 2-3 nap nála, aztán haza, majd vissza, ha úgy adódik. Igazából jól érzem magam nála, és rájöttem, hogy mennyire rendmániás, amin őszintén meglepődtem, mert én is az vagyok, de ő még engem is túlszárnyal. Megfigyeljük egymás mozgásterét, ami nekünk kivált segít a kapcsolat elmélyülésében" - mesélte, hozzátéve, hogy több olyan tevékenységét is magával hozott ez az időszak, amire korábban nem volt példa.
"Ráébredtünk, hogy szeretünk egymásnak felolvasni egy-egy novellát vagy verset, amire eddig nem igen volt lehetőség, mert videós beszélgetéseinken keresztül nem fordítottunk erre időt, meg az igény sem született meg részünkről. (...) Mivel Csíkszeredától 12 kilométerre lakunk, és neki a munkahelye a városban van, értelemszerűen a nagyobb bevásárlásokat ő intézi, ami koronamentes időben inkább az én hatásköröm volt. Első vásárlás még olyan volt, hogy én mondtam, mit szeretnék, aztán lett belőle teljesen más. Aztán jött a videóchaten keresztül mutogatós időszak. Most már tudjuk, ki mit szeret, így belerázódtunk a vásárlásba, de főképp ő. Lista, fénykép a termékről, s mehet a menet" - részletezte, hogy az élet milyen területein hozott változást a vírusjárvány.
"A járványhelyzet csak egy kis faktor"
- mondta Szidi, akinek kevésbé pozitív a története. Januárban kezdődött kapcsolatát vágta haza végérvényesen a járvány. A Maros megyei származású lány mostanság Kolozsváron él és ott ismerkedett meg a barátjával.
"Március elején hazajöttem egy születésnapi partira, és azóta itt ragadtam. A kapcsolatom nem igazán bírta ki ezt a távolságot, ami szerintem az elején simán áthidalható lett volna. A párom viszont úgy döntött, hogy kilép" - mesélte, majd hozzátette, hogy úgy érezi, mindent megtett a kapcsolat megmentéséért, de ezzel a próbálkozásával egyedül volt. És hiába hozott fel témát, próbált közös megoldást találni, mert párja inkább visszalépett.
Most úgy látja, hogy a járványhelyzet csak az egyik kiváltó faktora volt a szakításnak, nem csak amiatt hidegült el a kapcsolat, már a kijárási tilalom bevezetése előtt is felmerültek benne apróbb kételyek vele kapcsolatban. Azt mondja, ha nagyon sietett volna, akkor talán még az elején visszatérhetett volna Kolozsvárra, de mivel ott egyedül él, inkább a biztos társaságot, a családját választotta.
Nincs egyedül a történetével. Józsi is úgy érzi, hogy az udvarlás és a párkapcsolat építése lehetetlennek tűnik ebben az időszakban. Neki egy újjáéledő régi kapcsolatát laposította le a távolság, míg ő Kolozsváron maradt, addig a párja hazament a szüleihez. "Akkor is, ha majdnem naponta beszelünk, a face-to-face kapcsolat hiányzik" - mondta.
Adott esetben viszont nemcsak egyszerűen a távolság lehet probléma, komolyabb kapcsolatokat is próbára tehet a járvány okozta bizonytalanság. Kinga öt éve van a párjával, évekig együtt is éltek, de aztán tavaly a párja Finnországban vállalt munkát orvosként. Ameddig nem betonbiztos az állása, addig nem akartak mindent felégetni maguk mögött, ezért Kinga maradt, és távkapcsolatba kerültek. Most tavasszal készültek újból összeköltözni, immár Finnországban, de a járvány miatt ezt most halasztani kellett. "Isten tudja, hogy mikor látjuk újra egymást személyesen. Ez pedig idegileg felőröl, amire rátesz egy lapáttal, hogy a sürgősségin orvos" - magyarázta, hogy a járvány egy sor aggódást és szorongást fokozott fel.
"Sosem féltettem őt, pedig nem teljesen veszélytelen a munkája, de jó szakember. Most ha köhint egyet, már kész vagyok. És ezzel a túlaggódással az agyára megyek" - mondta. Telefonon és mindenféle egyéb videocshates alkalmazáson tartják a kapcsolatot, így egymás hétköznapjaiból nem esnek ki.
"Szépen megterítjük az asztalt, mintha ünnepnap lenne, és nagy pompával étkezünk"
- magyarázta Emőke, akinek a történetét azért is emeltük be, hogy lássuk, vannak egyértelműen pozitív példák is. 5 éve van együtt a párjával, másfél éve házasságban. Jelenleg mindketten otthonról dolgoznak.
"Annak ellenére, hogy azt hittem, hogy problémás lesz a dolog, éppen az ellenkezőjét tapasztalom. Szerencsére háromszobás lakásban lakunk, úgyhogy mindkettőnknek különszobás irodája van. Együtt reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk, amúgy pedig mindenki a saját dolgával foglalkozik. Néha kimegyünk egyet sétálni, és konstatáljuk, hogy sokkal rosszabb is lehetne. A bezártság arra ébresztett rá, hogy irtó nagy szerencsém van vele, és nem biztos hogy bárki mással képes lennék elviselni ezt az időszakot" - foglalta össze a tapasztalatait. Korábban soha nem ebédeltek együtt hétköznaponként, mert távol dolgoztak egymástól, most már mindketten főznek ebédet, aminek tervezési és elkészítési részét is megosztják egymással.
Ugyanakkor az is megjegyezte, hogy a munkán kívül is igyekeztek külön-külön programot kialakítani maguknak. Mindketten beiratkoztak egy-egy online kurzusra, hogy tanuljanak valamit a bezártság ideje alatt, úgyhogy a munka után először az köti le őket.
😂😂😂 On a lighter note, these wives get the shock of their lives when they realise who their husbands really are as a result of this WFH arrangement, mostly strangers 😂
Közzétette: Walter Thamaha – 2020. március 24., kedd
Koszika 9 éve van együtt a párjával, amiből 8-at együtt is lakott vele. Állítása szerint ez idő alatt összesen nagyjából 5 napot töltöttek teljesen külön. A járvány így kapcsolatukba nem sok újat hozott, még többet vannak együtt. "Talán kicsit hiányzik, hogy néha egyedül legyünk" - jegyzi meg, és inkább az egyéb társas kapcsolatokat hiányolja. "Eddig sem voltam a legszociálisabb fajta, a szocializálódásaim nagy része munkahelyi kötelesség, amiből eddig nagyon sok volt. Ezért gyakrabban vágyom egyedül lenni, mint emberek között, most viszont érzem a szociális kapcsolatok hiányát. Hiányzik, hogy megöleljem a szüleimet" - mondta, és megjegyezte azt is, hogy az udvar, a tágas konyha, a szobáik és a 3 macska is segíti, hogy átvészeljék ezt a nehéz időszakot.
"Nem megy ki a lakásból, mert nincs arról papírunk, hogy családtag lenne.
Vagyis nincs oka Romániában tartózkodni" - teszi hozzá a beszélgetésünk végén Ildikó, akinek barátnője Budapestről érkezett az országba, hogy együtt vészeljék át járványt. Ez is jelzi ugyanakkor, hogy az LMBTQ-személyek párkapcsolatát még inkább terhelheti a világjárvány. Ildikó egyébként úgy érzi, hogy erősíti a kialakult helyzet a kapcsolatukat. Ha mindketten otthon maradtak volna egyedül, akkor sokkal nehezebben viselnék el a helyzetet, így van, akinek panaszkodni, akivel híreket olvasni és elborzadni.
Sándor három éve él távkapcsolatban a barátjával, ő Kolozsváron tölti hétköznapjait, míg a párja Marosvásárhelyen, a hétvégéket pedig kivétel nélkül péntektől hétfőig együtt töltik. Nem kényelmes, de ahogy magyarázta, eddig nem volt gond, mindketten hozzászoktak már a hétvégi együttléthez, ezeken a napokon végeztek el minden olyan dolgot, amit az ember egy párkapcsolatban tesz: kertészkedés, közös főzés, sorozatnézés, kirándulás vagy éppen kocsmázás. Legalábbis a járvány kitöréséig így volt.
"Beszéltünk is róla, hogy mi lesz, ha baj lesz? Választ persze nem sikerült a kérdéseinkre adjunk. Nyilvánvaló volt, hogy Ő nem jöhet Kolozsvárra, nem engedi a munkája. Teltek a napok, komolyodott a helyzet. Elkezdtünk számolni. Számoltuk a fertőzötteket, de én naiv, nem gondoltam bele abba, hogy ilyen hamar eljöhet a kijárási tilalom. Aztán bejelentették. Még mindig nem jött, hogy elhiggyem. Eltelt egy hét, nem találkoztunk, aztán megrémültem. Egyre erősödött bennem a pánik és tudtam, hogy nem pár hétről van szó. De mi lesz a hétvégénkkel? A szobanövényeinkkel? A lakásunkkal? Eléggé megijedtem" - mesélte Sándor, akiben komolyan felmerült a gondolat, hogy hónapokig egyedül kell ülnie a lakásukban, nézheti a hírcsatornákat és becsavarodhat, ezért úgy döntött inkább a párjához költözik.
"Tudtuk, hogy ez sem lesz kényelmes. Beköltözni egy családba, ahol te csak egy vendég vagy, egy haver, akinek nincsen családja, akikhez haza menjen. Azt meg nem tudhatják, hogy mi már egy család vagyunk. De bevállaltuk, mert így helyes. Bármi legyen, együtt leszünk" - mondta miután egy nagyon stresszes utazás után már megérkezett a párja családjához, de amint megjegyezte, így sem egyszerű.
"Természetesen befolyásolja a kapcsolatunkat. Az is, hogy nem az otthonunkban vagyunk, és az is, hogy gyakorlatilag nap, mint nap rettegésben élünk. Egyik nap jobb, másik rosszabb. Összebújunk, megöleljük egymást, de nem az az érzés. Nem beszélünk róla, de rágódunk a dolgokon és ez gátakat épít. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lenne, ha külön lennénk."
Laci is hasonló történetet mesélt, aki kilenc hónapja van együtt párjával, akivel eddig 2-3 hetente találkozott. "Leginkább ahhoz a helyzethez hasonlítjuk a mostanit, mint amikor besoroztak katonának, és évekig kellett egymásra várni. Jelenleg több mint egy hónapja nem találkoztunk, viszont maga a tudat, hogy nem tudhatjuk, mikor kerülünk újra egymás közelébe, rendkívül nyomasztó" - jegyezte meg. Addig maradnak a különböző online kommunikációs felületek, illetve a mindennapos telefonbeszélgetések. Egymással zárják a napot. Egyébként a különböző videós üzenetküldési lehetőségek, beszélgetések rendszeresen említették a távkapcsolatban élők, mint olyan lehetőséget, ami sokat segít számukra.
"Önként felfüggesztettem a meleg életem: legyen az most alkalmazás vagy barátokkal való találkozás" - mondta Levi, aki szerint szingliként most egyértelműen nehezebb, mint egyébként, amikor az utazások és a gazdag, pezsgő szociális élet kárpótolja a párkapcsolat hiányát. És bár ő nem törekedik most kapcsolat kialakítására, azért valószínűleg nem mindenki van így vele. "Érdekes, hogy valamilyen furcsa oknál fogva, napi 4-5 barátkérőt kapok random romániai melegektől, akikkel soha nem találkoztam" - jegyezte meg.