Egy perc szünet a digitalizmusból: ismét népszerű az analóg fotózás
Koncz Dorottya 2020. február 20. 16:05, utolsó frissítés: 2020. február 26. 11:22De miért választjuk ezt a bonyolultnak tűnő módszert a már megszokott egyszerűség helyett?
A digitális világbán, már-már értékét vesztette a fotó, ezzel együtt a megélt pillanat. Hozzászoktunk ahhoz, hogy az élményeinket a fényképek által maradandóvá tegyük, ahogy ahhoz is, hogy mindig többször is próbálkozhatunk. Ha az első felvétel nem sikeres, addig próbálgatjuk, amíg Instagram-kompatibilis nem lesz. A digitális fényképezőgépek és a zsebekben lapuló telefonok kamerái mind lehetőséget adnak erre. Mégis eljött a pillanat, amikor ebbe a digitális világba beleszületett nemzedék egy részének is elege lett ebből az egyszerűségből, beleunt az egy kattintásra elérhető dolgokba, és úgy döntött, hogy bele kíván kóstolni a kihívásokkal teli, filmes fotózásba.
Mint az analóg fotózás szerelmese és amatőr gyakorlója azt tanácsolnám mindenkinek, akinek egy kicsit is felkelti az érdeklődését ez a lehetőség, hogy mindenekelőtt induljon el keresgélni a szülei, nagyszülei vagy bármely jó fej rokonának a padlásán. Az ilyen helyeken nagy valószínűséggel kincseket talál az ember, és ráakad egy fotógépre, így teljesen költségmentesen megúszva a beszerzését. Aki viszont nem jár szerencsével a régi kacatok között, az is könnyen és viszonylag gazdaságos áron hozzájuthat egy ilyen fényképezőgépekhez - hiszen nagy részük eleve már csak használt állapotban szerezhető be.
A kamerával a kezedben már csak egy filmtekercs és egy gyorstalpaló választ el attól, hogy fotózni indulhass. Persze tisztában kell lenned olyan részletekkel, mint például a véges képkockaszám vagy a kizárólagos természetes fény használata. (Egy tekercs maximum 36 képet biztosít - hogyha 35 mm-ről beszélünk -, a fotósnak ezzel kell gazdálkodnia.)
Nincs tehát tucatnyi lehetőség az újraalkotásra, a képeket visszanézni sem lehet, csak a kihívásuk, nagyításuk után. Takarékosan kell bánnunk azzal a kevés exponálási lehetőséggel, amivel rendelkezünk. Éppen ez lehet az, ami különlegessé és izgalmassá teszi ezt a fotózási módot, hiszen alapos megfontolás szükséges a képek elkészítése előtt.
Szűrnöd kell a számodra legfontosabb információt a milliónyi közül, és már kattintás előtt magad elé kell képzelned azt a képet, amire aztán rászánod a kockát. Emiatt sokszor érhetik váratlan meglepetések is a fotóst: akár egy film rossz betekerésével vagy a kép túl-, akár alulexponálásával, esetleg dupla exponálással. Hogyha a filmet véletlenül fény éri, kiégett, égési foltokat eredményező képeket kapunk. Ezekből olykor a használhatatlan fotók lesznek, de akár a tekercs legkülönlegesebb felvételévé is válhatnak. Ez már az alkotó és a befogadó nézőpontján áll, hogy miként tekint rájuk.
Aki már fotózott analóg kamerával, az jól tudja, hogy több napba, rosszabb esetben hétbe is beletelhet, amíg viszontlátod a képeidet, ezért is figyel minden alkotó nagyon tüzetesen oda, hogy mit is ábrázol az a 36 elkészített kép. Sokan akár hetekig is kihasználnak egy filmtekercset, így tényleg csak a legkülönlegesebb pillanataikat rögzítik.
Ezekkel a fotókkal sokkal könnyebb egyedinek lenni. A képek színeikben, hangulatukban, zajos háttereikben különlegesebb hatással bírnak, mint az egyszerű, telefonnal készített Instagram-fotók, és ezt nulla szerkesztési munkával érik el. A képzeleterődet, a kreativitásodat felébreszti és gyorsabban beindítja a limitált fotózási lehetőség, valamint már maga az megszokottól eltérő tapasztalatnak a gondolata.
A közösségi médiában egyre jobban pörögnek ezek a fotók, egyre nagyobb lesz az analóg közösség, különböző csoportok, oldalak, klubok alakulnak ki a filmes fotózást kedvelők számára. Az amatőr alkotók itt népszerűsítik általában a képeiket, különböző hashtageket használva, illetve az analóg témában létrejött oldalak szívesen segítik őket egy-egy megosztással.
Felkerestünk néhány ilyen erdélyi amatőr fotóst, akiket már beszippantott az analóg fényképezés világa és mostanra már mindennapjaik részévé vált. Kovács Alexandra két éve kezdett el kísérletezni a filmfotózással. A képei között legnépszerűbbek a streetfotók, ahol az embereket szereti leginkább fókuszpontba helyezni, illetve a valamilyen úton-módon meghibásodott képeket is izgalmasnak találja. Legfőképpen utazásai során szeret fotókat készíteni. Alexandra a képeket otthon, saját maga hívja elő, ezáltal sokkal személyesebb számára a filmmel való fotózás.
„Azért köt le legfőképpen a fotózás és azért vált ez egy hobbivá, mert végre megtaláltam azt a módot, amivel sikerült kifejeznem magam és az érzéseimet. Nem azért fotózok analóggal, mert menő, hanem azért mert olyan kihívásokat nyújt, amit a digitális nem tudna számomra” – avatott be K. Alexandra.
A Philmac35mm Instagram oldal alatt két fiatal orvostan hallgató fut, Mátyás és Zoltán. Együtt tapasztalták ki az analóg fotózás csínját-bínját, most pedig ketten népszerűsítik fotóikat ezen a platformon. A srácok nagyon odafigyelnek a részletekre a képeikben, legyen szó épületekről, emberekről vagy akár a természetről.
„Teljesen másféle fényképezési módot igényel a filmmel való fotózás. Sokkal inkább lelassítja és megfontoltabbá teszi az embert. Van egy ilyen tipikus veleszületett színe, askpektusa a filmnek, ami máshol nem található, ezért nem igényel semmilyen posztmunkát, a szerkesztési folyamat teljesen kikerülhető ezáltal” – mondta el tapasztalatait Mátyás és Zoltán.
Szénás Zalán a mindennapi rohanás mellet egy kis nyugalommal járó tevékenységre vágyott, ez ösztönözte arra, elkezdje a filmmel való fotózást. Mostanra pedig már a napjainak fontos aspektusává vált a fotózás. A hétköznapjainak az apró mozzanatai tükröződnek vissza a fotóiban. Szeret a fényekkel illetve és a részletekkel kísérletezni.
„Azt hiszem, szükségem volt a lelassulásra és ennek az apropójából kezdtem el filmmel fotózni. Azt vettem észre magamon, hogy ezelőtt, amikor valami érdekeset láttam, akkor rögtön elővettem a telefont és csináltam egy vagy több képet. Ezek mindegyre csak gyűltek és sosem kezdtem velük semmit. Aztán a szüleimnél rátaláltam egy gépre, egy Agfára, amit még én szereztem be középiskolás koromban. Vettem bele egy filmet, és azóta mindig nálam van az analóg kamera” – mesélte élményeit Zalán.
A filmes fényképezés iránti nagy érdeklődés miatt, már Erdélyben is megalakult a fiatal alapítókból és tagokból álló Analóg Klub Gyergyószentmiklóson, ami a Gyergyói Fotóklub keretén belül működik. A közösség már 23 tagból áll, tevékenységeik közé pedig heti fotótúrák tartoznak Erdély-szerte, ahol a tapasztaltabb fotósok segítik a kezdőket az alapok elsajátításában.
„Szeretik a fiatalok a kihívást és szeretik azt, ami egyedi. Az analóg fotók nem olyanok, mint a digitálisak. Azok az igazi képek, amik már ott vannak előtted úgy, hogy te saját magad nagyítod ki őket és a kézzelfogható eredményeid lesznek belőlük. Ezt így jobban értékeled, mint egy digitálisat, amit csak a képernyőn nézel meg. Nagyobb örömet ad és sokkal jobban értékeli az ember” – nyilatkozta Jakab Lóránt, az Analóg Klub egyik alapító tagja.
Mi történik a szakmában?
„A professzionális alkalmazott fotószakma véleményem és tapasztalatom szerint nem igen kívánja vissza az analóg technikát a mindennapos megrendelésekben, munkafolyamatokban. Ott nem is igazán lenne már releváns abból a szempontból, hogy nem tudná felvenni a versenyt azzal a gyorsasági igénnyel, ami ma tapasztalható. Hiába lenne igényük maguknak a fotográfusoknak arra, hogy analógra fotózzanak, a megrendelő sem pénzt, sem időt nem fog erre biztostani nekik, nem is értené – bár kivétel mindig akadhat” – avatott be Kerekes Emőke fotográfus.
A fényképészet, pontosan úgy mint minden médium, ki van téve a társadalmi igényeknek, illetve a változásoknak. Az analóg kora után a digitális technika megjelenése sokkal egyszerűbb, gazdaságosabb és gyorsabb megoldást és alkotói teret biztosított úgy az amatőrök, mint a profik számára - fejtette ki.
„Az alkotói fotográfusok nagy részénél folyamatosan jelen volt és van a két technika használata, így a galériákban is jelen voltak ezidáig az analóg technikával készült művek és a digitálisan készült művek is. Sőt igazából eddig a galériák és a művészeti fotóalbumokban tudtunk találkozni analóg fotográfiával is az elmúlt években. De természetesen nem a technika használata miatt van jelen egy alkotó egy galériában, hanem elsősorban a látásmódja és mondandója miatt, és ennek mikéntje miatt. Itt természetesen szélesebb körben van jelen az analóg technika minden kísérleti jellege is” – mondta még el Kerekes Emőke.
Kerekes Emőke úgy gondolja, hogy az amatőrökkel ellentétben a fényképeszeknek, akiknek birtokában van a legtöbb fotográfiai eszköz, nem jelent akkora kihívást az analóg technika. Ettől függetlenül előszeretettel használják alkotói munkáikban.
„A lelassulásra most már elég sok embernek van igénye, és nem csak a fotográfiában. Én ezt nagyon üdvözlöm, pártolom. Persze ez karaktertől is függ, kinek mire van igénye. Sokat lehet, és tudunk is vitatkozni ezekről a dolgokról a szakmában, kontra ide vagy oda, de a legfontosabb maga a végső kép és a szakmai tudás minden szinten. Számomra az analóg fotográfia maga a Meditáció, a Lényeg. Olyannyira, hogy otthonunkban, helyszűke miatt a fürdőszoba helyett először sötétkamrát építettünk, választanom kellett a kettő közül és a labort választottam. Hacsak belépek oda, érzem, hogy „élek”. Ez egy olyan varázslat, ami mind a mai napig a legfontosabb élmény az életemben. Nehéz ezt lecserélni” – mesélt saját élményeiről a fotográfus.
Nyitókép: Szénás Zalán