"Én nem megdöbbenteni akarom az embereket"
Lőrincz Ildikó 2004. november 12. 16:16, utolsó frissítés: 15:58Szűkösnek bizonyult a Képzőművészek Szövetségének kolozsvári kiállítóterme #b#Lövith Egon grafikai kiállításának#/b# megnyitóján. Kolozsvár művészetkedvelői szép számban sereglettek össze a nagy hírnévnek örvendő művész munkáinak megtekintésére.
Lövith Egon Bagatelles című grafikai kiállítása szerdán, november 10-én nyílt meg a Főtér 14. szám alatti Kisgalériában, a Képzőművészek Szövetségének kolozsvári kiállítótermében. A kiállított kisgrafikák mellett bemutatták Lövith Egon több mint 400 képéből álló gyűjteményét, amely CD-re írt katalógusban jelent meg.
E katalógus multimédiás bemutatását Székely Sebestyén György művészettörténész végezte, aki a három részből álló katalógushoz bevezető tanulmányt és életrajzot írt a művész 1948 óta megjárt művészi pályájáról.
Székely Sebestyén György rövid méltatásában rámutatott Lövith Egon Marc kisméretű munkáinak „monumentalitására”. A bevezető tanulmányban Székely az 1963-2000 közötti években készült Bagatelles rajzsorozatot sem stílusában, sem méreteiben nem találja a kényelmes időtöltésnek a nézők számára, hanem inkább olyannak, amely új kihívásokat és meglepetéseket tartogat.
A Bagatelles sorozat Lövith rajzait, vázlatait tartalmazza. Igen széles skálán mozognak ezek a rajzok. Egy részük valamely festmény vázlata, más része szobrászmunkák vázlatát képezi, és vannak olyan rajzok is, amelyek önálló munkát képeznek. Nagy részük akvarell és tusrajz játékos kombinációja.
Jórészt ideatikusabb, filozofáló munkákról beszélhetünk, amelyek alkotásakor a művész redukálta eszközeit. Lövith rajzművészete nem annyira tárgyakat formál, hanem inkább tárgyak érzetét kelti fel. A vonalak csak a különböző tónusok és színfoltok hatásaiként jelentkeznek olykor. Az ily módon nyert színes és tónusos foltokkal minden természetélmény a legegyszerűbben, frissen és közvetlenül ragadható meg.
Állatai, madarai, tengerparti tájai tükrözik a művész ezek iránti vonzalmát. A formákkal és a tónusokkal való játszadozás álomszerű szabadsága révén alakulhattak ezek a képek. Mondhatni maga a természet alkot itt a művész személyén keresztül.
Alkotásai dinamikusak. Állatok, madarak, vagy egy-egy alak mozgását örökíti meg, vagy igyekszik jellegzetes emberi vonásokat megjeleníteni.
Istenkeresés, hit, Ikarosz és ecce homo. Művészportrék, mítoszok és ideák. Exotikum, mítoszok, alakok: madarak és lovak. Igen gazdag ez a témaválasztás. És óriási művészeti kultúrára vall. Olyan művész Lövith, aki tudja, hogy milyennek kell lennie egy jó képnek, és azt meg is tudja valósítani.
Többnyire a pasztell műfaja ismerhető fel a Bagatelles sorozat munkáiban, ám itt ez különlegesen alakul: átmenetet képez a rajz és a festészet között. Néhol a kusza vagy tónusosabb vonalak, máshol a színes foltok és árnyalatok teremtik meg a végső formát.
„Engem mindig is a monumentalitás, a nagy dimenziók vonzottak. Mégis vannak bagatelljeim? Így igaz. De ezek a nagy képek előcsatározásai. Csakhogy mívesen csinálom meg, hogy ha esetleg csupán ebben a formájukban maradnak, így is önálló műalkotások legyenek.
[…] Én nem megdöbbenteni, nem mellbevágni akarom az embereket, én varázsolni akarok, hódítani. Meg akarom nyerni az embereket, magamhoz vonzani őket, elfogadtatni magam velük. Tartalmat, szubsztanciát is kell adni, nem elég a tálalás. […]Maximálisan minimális eszközökkel igyekszem maximális hatást elérni. Egyre jobban koncentrálok a lényegre, a kevés eszközzel sokatmondó fogalmazásmódra.” – vallja Lövith az Erdélyi Művészet 2001/5-ös számában megjelent interjúban.
Stilizált világ, a forma és a vonallelemények gazdagsága – úgyszólván minden van itt: lírai perspektívák, arcképek, tovatűnő alakok, mexikói múlt, holokauszt, rajzzal csipkézett tájképek, színszövedékek játékossága – álom, eszme és fantázia.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!