2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Milyen ajtók nyílnak meg vagy éppen záródnak be, ha valaki nemet mond az alkoholra?

Kovács Bea Kovács Bea 2019. november 05. 15:09, utolsó frissítés: 2019. november 06. 12:56

Olyan erdélyi absztinens fiatalokkal beszélgettünk ivásról és nem ivásról, akik hónapok vagy már évek óta nem fogyasztanak alkoholt.


Az alkoholfogyasztás káros hatásairól beszélni közhely, mivel azonban jóformán az egyetlen legális, könnyen elérhető és társadalmilag elfogadott tudatmódosító szerről van szó, a gyakorlat kulturális megítélése korántsem annyira negatív, mint amennyire lehetne. Dégi Csaba prevenciós szakember elmondása szerint, az alkoholfogyasztásra vonatkozó Európa Uniós barométereket figyelembe véve, az absztinencia (önmegtartóztatás) ritkaságszámba megy, nemcsak azért, mert mint olyan, az absztinencia nem számít egyértelmű, kimondott értéknek, hanem mert gyakran csak egy fázist jelent a függőségi folyamatban.

Mikor lesz túl sok az egy-két pohár?

Helyzetfüggő, hogy kinek mi számít túl soknak, mondja Dégi: terhes nőknek például semennyi alkoholt nem lenne szabad fogyasztaniuk. Egy friss tanulmány szerint a várandós nők alkoholfogyasztása olyan géneket aktiválhat a magzatban, amelyek felnőttkorban a stresszre való érzékenységet, illetve a test biológiai óráját is módosíthatják. Előrehaladott korban lévő, komorbid állapotú egyéneknél a betegségtől függően határozható meg a mérce.

„Egy középkorú férfinál egy-két pohár belefér, de az a kérdés, hogy ki a személy és mi a szer, és milyen kockázatokkal jár a találkozás”, fogalmaz Dégi, és rámutat arra, hogy a felmérések szerint a romániai válaszadók eléggé magabiztosak az alkoholfogyasztással szembeni egyéni felelősségvállalást illetően. „;Az alkoholhoz való viszony szakmailag ott húzható meg, amikor az ember megpróbál leállni, és nem sikerül. Minden függőség legbiztosabb jele, hogy vannak mélypontjaim, látom már az alagút végét, de nem tudok leállni és elcsúszok a banánhéjon, ez esetben a poháron. Ez egy konkrét jele annak, hogy alkoholfüggőség van kialakulóban”, fogalmaz a szakember.


Fiatalok esetében sokáig ki lehet tolni a mélypontot, mutat rá Dégi, ugyanis az alkoholfogyasztás fiziológiai hatása hosszú távon jelentkezik, és az ivás közösségi szinten elfogadott. Az emberek nagy része szociális ivó, és viszonylag kevesen kerülnek alkoholfüggőségi helyzetbe. Javarészt akkor ijedünk meg, mondja a prevenciós szakember, amikor daganatos megbetegedések kialakulását kötjük az alkoholfogyasztáshoz.

A fiatalabb generációknál bevett szokás a binge drinking, a rohamivás, ami rövid időn belül nagy mennyiségű alkohol elfogyasztását jelenti. Dégi szerint a fiatalok (diákok, egyetemisták és fiatal dolgozó felnőttek) hétközben nem engedhetik meg maguknak az ivást, mivel teljesíteniük kell, ezért hétvégén rohamszerűen isznak meg egyszerre több alkoholos italt. Ebben az értelemben ők hétközben absztinensek, nem azon tipikus alkoholisták, akik naponta magukhoz vennék az adagot.

Van, akinek az is nagy lépésnek számít, hogy három hétig nem iszik, mutat rá Dégi, de ettől még nem számít absztinensnek. A tudatmódosításra való késztetés emberi ösztön, mondja a szakember, ezért az is fontos kérdés, hogy ki mivel helyettesíti az italt, amennyiben lemond róla. Az alkoholfogyasztásnak van egy gazdasági olvasata is: bár legális, az ital rengeteg pénzbe kerül, ennek ellenére a felmérések azt mutatják, hogy a napi rendszerességű alkoholfogyasztás az utóbbi időben Romániában nőtt.

Személyes motivációk - miért tenné le valaki az italt?

Ernő (28) öt éve nem fogyaszt alkoholt, és bár beismeri, hogy volt pár furcsa élethelyzete az alkoholnak köszönhetően, alapvetően semmiféle extrém élményt nem köszönhet az italnak. Mielőtt életmódot váltott volna, a fiatal férfi 5-6 évig heti rendszerességgel ivott, egészségügyi problémái nem voltak.

Egyszerűen meguntam mindazt, ami vele jár, legyen szó a pia utáni fáradtságról, kimerültségről – nem feltétlenül másnaposságra kell gondolni –, a ráköltött anyagiakról, az apró rituálékról, a különböző zárt helyiségekről, amelyekre gyakran jártam”, meséli a férfi. Az alkoholról való lemondás nála egybecsengett a tanulmányok befejezésével és merész életcélok megfogalmazásával, és mivel családjában több esetben is előfordult alkoholprobléma, Ernő úgy döntött, hogy preventív lépésként lemond az italról.

András (33) pár éve nem iszik egyáltalán, de azelőtt is inkább csak megkóstolta az alkoholt. „Két okból nem piálok: az egyik, hogy látom, hogy tönkreteheti valaki életét, a másik, hogy jobban szeretem a fejemet tisztán és működőképesen (még akkor is, ha stresszes), mint tompán, de boldogan”, mondja a férfi. András régebb aktív társasági életet élt, és mindig azt érezte, hogy szociális elvárás, hogy ne ásványvíz legyen a poharában. 19 évesen fontos volt számára, hogy közössége elfogadja, az alkohol „folyékony bátorságként” funkcionált, ma viszont úgy látja, hogy az alkohol egy potenciálisan függőséget okozó, szorongásoldó, tudatmódosító szer.

Emese (27) januártól józan, és azért hagyta abba az ivást, mert egy idő után feltűnt, hogy sokszor művelt olyan dolgokat az alkohol hatása alatt, amit később megbánt. Fizikailag és lelkileg is megviselték az ivós éjszakák, és a másnapot elvesztegetett időnek érezte.

„Nekem óriási élmény volt először megrészegedni. Végre teljesen el tudtam engedni magam, feloldani a gátlásaimat. Elkezdtem szorongásoldásra és bátorságkeltésre használni az alkoholt”, emlékszik vissza az első alkoholos élményekre Emese. „Aztán már teljesen természetessé vált, hogy ha többen összeülünk, akkor inni kell. Miután kipróbáltam, hogy milyen részegen lenni egy társaságban, józanul már túl száraznak tűnt volna az együttlét.” A mértéktartás megfogalmazása utána Emese egy ideig próbált keveset inni, azonban úgy tűnt, hogy megrészegedés nélkül értelmetlen az alkoholfogyasztás. Ebben a periódusban párszor még visszacsúszott, ezért megpróbálkozott a teljes kihagyással, ami egy kétéves folyamat során bevált.

Tamás (30) nagyjából 3 éve nem fogyaszt alkoholt. Beismeri, hogy voltak problémái az itallal és egész súlyos állapotba is került, de nem ennek a közvetlen hatására mondott le az italról.

„Hosszabb ideje foglalkoztatott a gondolat, és egy szilveszter után, amit végigittam, elhatároztam, hogy többet nem iszok, mert nekem nem kell, és azóta nem is ittam”, mesél a döntés körülményeiről a férfi. Számára az első egyetemi év után indult be igazán a „piavonat”, mindennaposak voltak az ivászatok, barátaival így szórakoztak, kapcsolódtak ki. Józanul most a kocsmázás már unalmas, és Tamásnak volt alkalma megfigyelni, amint egyesek teljesen megváltoznak az alkohol hatására (szerinte ő maga is ebben a kategóriába tartozott), ami további okot jelent számára, hogy ne igyon.

Barátok, buli - reakciók és ellenreakciók

Válaszadóim hosszasan mesélnek arról, hogy milyen fogadtatásban részesült döntésük, milyen élmények és tapasztalatok követték a józanságot. Az egyik legszembetűnőbb közös tapasztalás a barátok elmaradozása, a társasági élet megváltozása és a közösségek újrarendeződése. Emese magányosnak érzi magát, amikor egyedül ő nem iszik, mert az az érzése van, hogy lemarad a kacagásról, a szórakozásról, de a tiszta másnapokon már tudja, hogy jól döntött. Pár barátjától eltávolodott, de saját elmondása szerint sokkal több ideje van magára, kevesebb az életében a dráma és bátrabb célokat tűzött ki maga elé, a megspórolt pénzen pedig jobb minőségű ételeket tud vásárolni. Bár nagyobb társaságokban még szorong, elégtétellel tölti el, ha józanul kibírja a feszült helyzeteket, és ennek következtében jobban tudja tisztelni magát. A fiatal nő szerint az a legnehezebb, hogy annyi akaraterőt össze tudjunk szedni, hogy képesek legyünk a társaságunktól eltérő szokásokat kialakítani.

András visszaemlékszik egy esetre, amikor egy kolozsvári kocsmában azért kötött be bele egy részeg vendég, mert gyümölcslevet ivott, és a helyiségből miatta elfogyott az adott termék. Az összeszólalkozásban azonban egyértelmű volt, hogy az ittas kötekedő, bár agresszív volt, le volt lassulva, ami András számára biztonságérzetet adott. A férfi szerint amúgy esküvőkön a legnehezebb a nem ivás, ugyanis ilyen és hasonló hagyományos eseményeken fokozott társalgásra van szükség, és elvárt dolog, hogy mindenki igyon, koccintson.

Tamás szerint a leszokás első periódusában mindenki kérlelni fog, hogy igyunk, de apránként a közösség tudatosítja és elfogadja, hogy mi vagyunk azok, akik nem isznak. Ernőnek fájó pont, hogy fontos barátságai fásultak felszínes ismeretséggé amiatt, hogy már nem él éjszakai életet. A férfi azonban számos pozitívumot sorol fel: a megtakarítás miatt sikerült minőségi hangszereket, konyhagépeket és egy újabb használt autót vásárolni. Az életmódváltás következében nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy bio termékeket vásároljon, és sikerült kikeverednie az állandó mentális fáradtságból, amelynek következtében a sport is helyet kapott az életében. Ami pedig a reakciókat illeti, Ernő elmondása szerint az idegenek mindig ledöbbenek, nem akarják elhinni, megérteni és elfogadni a döntését, noha az ő életüket ez egyáltalán nem befolyásolja. „Győzködni próbálnak azt illetően, hogy csak egy pohárral igyak, hogy csak most, az adott alkalommal igyak”, mondja a férfi.

Első lépések a józanság felé

Dégi Csaba szerint társadalmilag sokkal proaktívabbak kellene legyünk, amennyiben az absztinencia érték számunkra, ugyanis az egyénre és családjára bízni az alkoholproblémák megoldását nagy feladat. Romániában általában, ha valakinek nagyon meredek az alkohollal való viszonya, az illetőt kirúgják a munkahelyéről, „lesz, ami lesz” alapon. Bizonyos országokban, például Amerikában, mutat rá Dégi, szerződésbe vannak foglalva az alkalmazott opciói (például terápiát vállal vagy elveszíti a munkahelyét).

Válaszadóim szerint az alkoholfogyasztás egyben presztízskérdés is: köze van a férfiassághoz, az erőhöz és szívóssághoz is. Ez persze nem azt jelenti, hogy nők ne küzdenének alkoholproblémákkal: valamennyi válaszadóm szerint az italozás manapság már nem nemfüggő. Azáltal, hogy az ivás társadalmilag elfogadott és valamilyen szinten megkövetelt gyakorlat, nehezebbé válik a leszokás, de nem lehetetlen.

Emese szerint fontos felismerni, hogy senki nem születik sörhassal, az alkoholistává válás egy folyamat. Szerinte a fiatalok azzal hitegetik magukat, hogy erősebbek, mint a idősek, és képesek bármikor abbahagyni az ivást, csak még nem jött el az ideje. Azt tanácsolja, hogy képzeljük el és írjuk le őszintén, hogy szerintünk hogy fog kinézni az életünk tíz éven belül, amennyiben folytatjuk az ivást. A fiatal nő szerint fontos az akarat erősítése, hogy kedvesek és türelmesek legyünk magunkkal, illetve hogy a sikertelen próbálkozások után se adjuk fel a leszokás-projektet.

Ernő szerint az alkoholról való lemondás életmódváltást jelent, amihez nélkülözhetetlen az akaraterő, illetve annak a felismerése, hogy a változás fájdalmat is fog okozni, nem csak örömet. Tamás szerint érdemes végérvényesen letenni az alkoholt, különben mindig lesz valami, ami visszahúz. András szerint nagy probléma, hogy az idősebb generációk átadják a fiataloknak az alkoholhoz való hozzáállást. Szerinte gyerekeinket azt kellene megtanítani, hogy a „menő” szó nem jelenti azt, hogy „jó” vagy „hasznos”, és ez nem csak alkoholra igaz. András azt tanácsolja a leszokni vágyóknak, hogy hagyják teljesen figyelmen kívül a piszkálódó véleményeket, és tudatosítsák azt, hogy az, aki erőszakosan akar rávenni az ivásra, nem barát. Segíthet az is, ha az illető kitalál magának egy alkoholmentes koktélt, ami az ő itala lesz, és megkönnyíti a kocsmázást. A mindennapos szorongások feloldásáért érdemes pszichológushoz fordulni, véli a férfi.

Idén novemberben ismét világszerte sokan csatlakoznak a Száraz November kihíváshoz, amelynek célja az alkoholmentes lét népszerűsítése. Azok, akik már szemeztek az absztinenciával, most kipróbálhatják, mivel is jár az ő életükben kimondani azt, hogy nem.

Nyitókép: deeperblue.com

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS