2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Beültünk a Respekt-buszba, és megnéztük, hogyan kampányol Kelemen Hunor

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2019. november 02. 17:20, utolsó frissítés: 2019. november 03. 11:09

Marosvásárhelyre kísértük el az RMDSZ államfőjelöltjét. Bicikliztünk a semmiben, láttunk slam-poetry-re pittyegtető politikusokat, és rész vettünk egy román-magyar karatén is. Pontosabban Szájkaratén.


Kedden történt, hogy több mint 12 órát töltöttem el a szövetségi elnök társaságában, tekintve, hogy korábbi interjúkérelmemre válaszként az RMDSZ inkább azt ajánlotta fel, hogy üljek be a kampánybuszba, három másik kollégával együtt. Elsődlegesen az volt a célom tehát, hogy feltehessem közben azokat a kérdéseket, amelyek az elmúlt időszakban felmerültek bennem.

Sikerült kis késéssel megérkeznem a kolozsvári Majális utcába, ahol már éppen kampányeligazítás zajlik, Porcsalmi Bálint vezetésével. Kampányidőszakban heti két ilyen "briefingjük" van, megbeszélik, ki mit csinál, majd ülünk is be az autóba, azaz kisbuszba, amelyen kint virít a Respekt fólia: ezért bent sötét van, kint pedig köd. Kelemen szabadkozik, hogy ő ritkán szokott vezetni, talán ez az oka, hogy míg ki nem érünk Felekre, kicsit feszültebb a hangulat. Talán én is hozzájárulok azzal, hogy rögtön elkezdem faggatni. A busz hátsó üléséről nehéz visszakérdezni, de így is egy egész jó interjú kerekedik ki végül. Addig sikerül kérdezem, amíg Radnót után rá nem térünk az autópályára.



Első tanulság: Kelemen jól vezet, és én sem kérdek olyanokat, amitől annyira kizökkenne, hogy nekihajtson egy fának. Az autópálya után a kollégákon a sor, kíváncsi vagyok a valasz.hu interjújára is. Kis spojler, amiért remélem, hogy nem haragszanak meg: Kelemen szerint azért kell a Fidesz az Európai Néppártba, hogy középre húzza őket.

Marosvásárhelyre érve egy cigire sincs idő, kezdődik is rögtön a bringás akció. Úgy látszik, sok politikus szereti a bringát, Dăncilă Bákó mellett tekert, díszkísérettel, mi meg az ólomszürke ég alatt, Vásárhelyen. Különösebben nem ismerem a várost, de az meglehetősen furcsa volt, hogy olyan külvárosi részben tekerünk, ahol csak valami ipari zóna van az egyik oldalon, a másikon meg a susnyás.

Eredetileg úgy gondoltam, hogy mégiscsak az kellene legyen egy ilyen kampánybiciklizés célja, hogy minél több városlakó csodálkozhasson rá, hogy: "ni már, Kelemen Hunor teker itt!. De bár valószínűleg erre rásegített a sebesség és a sapka is, összesen egy embert láttam, ki erre rácsodálkozott. A másik furcsaság számomra az volt, hogy ott tekert velünk együtt Vincze Loránt EP-s képviselő is, meg Soós Zoltán, a marosvásárhelyi polgármesterjelölt. Míg utóbbi a bringázást követő sajtótájékoztatón legalább panaszkodott egyet a bicikliutak hiányára, Vincze nem nyilvánult meg az eseményen. Whatever: amúgy, mint kiderült, a susnyás felé azért mentünk, hogy bebizonyítsuk, hogy az az öt kilométernyi bringaút, ami Dorin Florea alatt megépült a városban, éppenséggel teljesen funkciótlan.



Ezután maradt idő ebédelni, de semmi gourmet: erdélyi csorba és borsófőzelék, napi menü egy még csak nem is központi étteremben. Innen pedig a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba mentünk át, ahol már várt ránk egy osztálynyi diák: a gyerekek 9-11. osztály közöttiek voltak, és szabadon választhatták a beszélgetést Kelemennel. A legtöbbjük nyakában az iskola hivatalos és ünnepi nyakkendője lógott, egyetlen tanár volt velük jelen.

Ezen a találkozón különben három dolog lepett meg: egyrészt, hogy nem voltak ott a tizenkettedikesek, akik ugye már szavazókorúak, és lehetséges, hogy már gondolkoznak a politikai opciókon. Másrészt, hogy mennyire jól meg tudják fogalmazni a saját kérdéseiket, mennyire éles és jó meglátásaik vannak az oktatási rendszer visszásságairól. Harmadrészt, hogy a szövetségi elnök messze ezt a helyzetet menedzselte a legnehezebben aznap.

Először is nehezen találta meg a beszélgetés beindításának kulcsát, és kicsit "bezzeg az én időmben" attitűdöt vett fel, de aztán mindenki belejött, és konstruktív beszélgetés zajlott - leszámítva, amikor a tanárnő egy tévéhír alapján a nyugdíjakkal kapcsolatos változásokról kezdett érdeklődni. Kelemen pedig belement a témába, és negyed órán keresztül a különféle, nyugdíjjal kapcsolatos problémákat tárgyalták a tanárral, némi értetlenséget váltva ki belőlem.

Az osztályfőnöki óra után Kelemen Péter Ferenccel, a Maros Megyei Tanács elnökével találkozott, ez volt a nap egyetlen nem sajtónyilvános pontja, előtte viszont interjúadás is volt. A tanácskozás nem tarthatott soká, mert kisvártatva kezdődött is a találkozás a Maros megyei szervezet vezetőivel, a Grand Hotel konferenciaterme zsúfolásig megtelt. Itt jegyezném meg, hogy az erdélyi magyar slam poetry lassan már az RMDSZ házi művészetének tekinthető, mert bármilyen esemény van, nagy eséllyel találkozhatunk valamelyik helyi slammer csapattal is.

Most a Slam Poety Marosvásárhely négy fellépője színesítette a politikusok tanácskozását, közülük hárman kifejezetten jó szöveggel álltak elő: bátrak voltak, kritikusak, helyenként naivak, de hát így megy ez. Hátul néhány falusi elöljáró rosszallóan ingatta a fejét, például egy feminista szövegre. Ez a rész két panelbeszélgetésre volt osztva, az egyikben a Magyar Ifjúsági Értekezletben tevékenykedő Frunda Csenge faggatta az RMDSZ kampányvideóiban oktatási kérdéseket tematizáló Dull Bencét és Szepessy Lászlót, akik megkérték a helyi politikusokat, hogy vidéken is segítsék az iskolai infrastruktúrát, meg hát felhoztak egy csomó problémát, hogy mi mindent kellene megoldani.

A második panelben már Soós Zoltán és Kelemen Hunor ültek asztalhoz, és elhangzott, hogy az államelnök-választás a marosvásárhelyi polgármesterválasztás főpróbája is. Ezt így elsőre nehéz elképzelni, hacsak arra nem gondoltak, hogy a szervezet mobilizációs képességét mérik le. Ebben a panelben sokkal több szó esett az országos politikáról, ez persze nem csoda, tekintve, hogy egy nappal azelőtt írta alá a PNL és az RMDSZ a parlamenti együttműködési megállapodást

Ennek végeztével már kezdődött is a Szájkaraté a J'ai Bisztróban, ami nem biztos, hogy a lehető legjobb helyszín egy ilyen nagy érdeklődéssel fogadott eseménynek: nagy nehezen begyúródott a vásárhelyi sereg. Ez volt az első szájkaraté, amely kétnyelvű volt, azaz román nyelven zajlott le a beszélgetés, és szinkrontolmácsolással oldották meg a fordítást, később aztán mindenki kérdezhetett magyarul is, románul is.



Marius Cosmeanu vezette, aki tudatosan nagyon vigyázott arra, hogy az RMDSZ-elnök ne mondhassa fel azokat a paneleteket, amelyeket már megszokhattunk tőle a kampányban. Ha Kelemen elkezdte, akkor Cosmeanu rögtön jelezte, hogy ebbe ő nem kíván belemenni. A beszélgetés emiatt pörgős lett, egy óra lejárt, és talán kissé kommunikáció kudarc is így az RMDSZ-nek, mert az első kétnyelvű karatén minden bizonnyal lett volna néhány kötelező elmondandó üzenet a román hallgatóság felé, ami így nem ment át. Utána néhány kérdés következik, de nem igazán talál egyik sem a szövetségi elnök elevenjébe, majd a kötelező smúzolás után a Respekt-busz megy tovább Kelemennel együtt Csíkszeredába. Az újságírók meg vissza, Kolozsvárra, egy RMDSZ-es Daciával, amiben a rádiót nem tudjuk menedzselni, de sikerül beüzemelni egy USB-t: a Neoton Famíliától mezőségi csárdásokig tart a lejátszási lista, miközben azon gondolkodom, kinek az ízlése köszönhet épp vissza. Kint zuhog, körülbelül 11-re érünk vissza Kolozsvárra.

Ami megállapítható: elnökjelöltnek lenni, már persze, ha rendesen kampányol az ember, egyáltalán nem leányálom, és természetesen nagyfokú koncentrációt igényel nemcsak a jelölt, hanem az őt kísérő csapat részéről is, amelynek Kelemen azt köszönheti, hogy az egyik legdinamikusabb kampánya van. És messze a legkreatívabb jelölt, ha helyenként azért kívülről nézve fogja is az ember a fejét, hogy bizonyos dolgokra mi szükség volt. Természetesen november 10-én kiderül, mennyire sikerült a fiatalos Kelemen Hunornak és csapatának átadni az üzenetet.

Címoldali fotó: Kelemen Hunor/Facebook

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS