Az erdélyi heraldika tényleg különleges, és az is kiderül, miért
kérdezett: G. L. 2019. október 21. 11:24, utolsó frissítés: 2019. október 22. 11:08Szekeres Attila Istvánnal, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnökéve beszélgettünk annak apropóján, hogy felvették a világszövetségbe.
Szeptember végén vált a Genealógiai és Heraldikai Világszövetség tagjává az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület. Ezt a nemzetközi konföderáció Antwerpenben tartott közgyűlésén hivatalosították, miután az előző − július 4-én, Varsóban tartott − közgyűlésen Pier Felice degli Uberti elnök javaslatára a világszervezet meghívta tagjai sorába a sepsiszentgyörgyi székhelyű, erdélyi szakmai társaságot. Szekeres Attilát, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnökét kérdeztük arról, hogy mi a dolga a 21. században egy heraldikusnak, és miért különleges az erdélyi heraldika.
Egy korábbi levélváltásunk alkalmával Ön azt említette, hogy az interneten fellelhető címertani információk többsége téves. Kezdésnek talán akkor jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Mivel is foglalkozik manapság egy heraldikus? Napjainkban még festenek címereket?
- Az interneten található heraldikai információk jelentős része valóban téves. Ennek oka, hogy kevés ezen a területen a szakember, a világhálóra pedig bárki bármit feltölthet.
A kérdésre válaszolva: különbséget kell tenni a heraldikus és a címerművész/címerfestő/címergrafikus között. A heraldikus címertudománnyal foglalkozik, utóbbiak a címerek képi megjelenítésével. Természetesen van heraldikus, aki a címerfestéshez is ért, és van címergrafikus, aki a címertudományhoz is. Utóbbi esetében ajánlott, hogy ne egyszerű címermásoló legyen, hanem értse is, amit megrajzol. Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964), akinek neve a heraldikus szinonimájaként terjedt el Erdélyben, elsősorban címerművész volt, de nagyon jól értett a címertudományhoz is. Én heraldikus vagyok, tehát címertudománnyal foglalkozom, habár rákényszerültem, hogy rajzoljak, fessek is címereket, de nem vagyok címerművész.
Azt gondolhatnánk, hogy manapság a logók már teljesen átvették a címerek szerepét. Mi különbözteti meg a címert (funkcióban) a logótól?
– Logót használhat valaki egy napig, de akár csak néhány percig is. Ezzel szemben a címer jellemzője az állandóság. Nem módosítható. Mondhatnánk, a logó használata rugalmas, a címeré merev, konzervatív. Különben ugyanaz a szerepe a logónak is: megkülönböztetésre, azonosításra, egyediesítésre szolgál.
A közigazgatási egységeken, tehát megyéken és településeken kívül kik használnak még címereket? Manapság milyen funkciója van egy címernek?
– Mivel a heraldika konzervatív tudomány, közigazgatási egységeken kívül kevés intézmény használ manapság címereket. Ezek közé tartozik az egyház. Továbbá komoly szervezet, intézmény, közösség használhat címert, de azt a jelképet az állandósult használat avatja címerré. Aztán régi nemes családok tagjai közül egyre többen – mindamellett elenyészően kevesen – bányásszák elő régi címerüket, és használják falon, fejléces papíron, névjegyen, még Facebook-portréként is.
Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületnek is elkészült a címere. Az például miből ihletődött?
– Erdély címeréből. Benne van a vármegyék „növekvő”, fekete sasa, melyet sokan turulmadárnak neveznek, és ugyanannyian (vagy még többen) a „magyar nemzet” jelképének tartanak. Esetünkben nem kék mezőben, mint Erdély címerében, hanem a címertani szabályt betartva – miszerint ne helyezzünk színre színt – fém, azaz ezüst mezőbe helyezve. A szász közösség hét vörös bástyájára utal a stilizált, vörös oromfal. Mivel az égitesteket kék mezőben jelenítjük meg, no meg Erdély címerében is úgy szerepel, a székelyeket jelképező, megszemélyesített nap és növekvő holdsarló kék mezőbe került, ám külön-külön zászlóra. Így a jelkép címerként utal arra, hogy címertani egyesületről van szó, ugyanakkor a két zászló mutatja, hogy zászlótudományi társaságról,mégpedig erdélyiről. Tudatosan nem használtam a „székely nemzet” kifejezést, mert amit 1659-ben az erdélyi országgyűlésen „Sigillum nationis Siculicae”, azaz a székely nemzet pecsétjeként jelöltek meg, nem ugyanaz, mint a mai értelemben vett nemzet, hanem rendi nemzet, ugyanis rendek alkották az országgyűlést: a vármegyék, a székelyek és a szászok. A Partium 1660-as elvesztése előtt a Magyar Királyság Erdélyhez kapcsolt részei is egy rendet képeztek.
Említett már egy alapvető címertani szabályt, és nyilván rengeteg van még, hiszen egy egészen minimális netes keresés után is sok ilyen előírást olvashatunk. Milyen alapvető szabályok vannak még?
– Egész tömören: a címerben négy színt – vörös, kék, zöld, fekete – és két fémet – arany, ezüst – használunk. A bundabőrökről nem beszélünk, mert az itteni heraldikára nem jellemző. A fő szabály, hogy színre színt és fémre fémet nem helyezünk,lehetőleg egymás mellé sem. Ez működött az élő heraldika korában, tehát Mohács (1526) előtt. Az újkorban már hanyatlott a heraldika, és kezdték nem betartani a szabályokat. Megjelent a természetes szín, ami fedetlen emberi test esetében még elfogadható, de kezdték az állatokat is természethűen ábrázolni, s aztán jöttek a további kifogások, például, hogy a fa zöld, így bekerült kék mezőbe. Ez már tényleg a hanyatló heraldika kora.
Magyarország címerével (a hasított pajzs bal oldalán, a vörös mezőben zöld, hármas halom) például mi a helyzet? Ott nem színre szín került?
– De igen. De ott is jöhet a kifogás: a halmok természetes színűek.
Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületnek a Genealógiai és Heraldikai Világszövetségbe való felvételét bejelentő közleményben úgy fogalmaznak, hogy ezzel ráirányították a figyelmet az erdélyi heraldika különlegességére. Mitől különleges az erdélyi heraldika? Mi különbözteti meg a többitől?
– Lehet, hogy a megfogalmazás nem a legszerencsésebb. Arról volt szó, hogy az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület nemzetközi szerepléseivel ráirányítottuk a figyelmet az erdélyi heraldika különlegességére. Lehet, csak annyit kellett volna írni, hogy az erdélyi heraldikára. De nem bújok ki a válaszadás alól. Az erdélyi heraldika tényleg különleges, két szempontból is. Egyik, amit a magyar heraldikáról szoktak megfogalmazni, hogy „a magyar heraldika jellemző sajátossága a természethűség”, ez hatványozottan igaz az erdélyi heraldikára. De ezt én másképp fogalmazom meg: az erdélyi heraldika sajátos hibája a túlzott természethűség.
De nem erre kívánom felhívni a figyelmet, hanem a másik jellemzőjére, az egyszerűségre. Ugyanis az ábrázolásmód természethűségétől eltekintve kiemelendő, hogy Erdélyben főleg osztatlan pajzsot alkalmaztak, és abban általában egyetlen címerkép jelenik meg. A címernek az a legfőbb feladata, hogy azonosítson, egy bonyolult címert senki sem jegyez meg. Viszont az egyszerű jelkép könnyen megjegyezhető. Ha tovább akarjuk boncolgatni, még találunk a kákán csomót: sok az egyforma címerkép, s így nehézkessé válik az azonosítás. Ez a sok csetepaténak tudható be, mert az erdélyi nemesek zöme valamely harci cselekedetért, helytállásért kapott rangot és címert, mely jelképben legtöbbször kardot tartó kar vagy fegyvert tartó katona jelenik meg.
Romániából korábban már két tagja is volt a világszövetségnek: az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság és a Sever Zotta Genealógiai és Heraldikai Intézet. Miben különbözik az erdélyi heraldika a romántól?
– Az erdélyi heraldika sokkal régebbi, folytatja a Magyar Királyság címertani hagyományait. Korábban a magyar királyok adományozták a címereket, később az erdélyi fejedelmek, román címeradományozás viszont nem létezett. A román bojárok többsége önként felvett címert használt. Ezen kívül egyesek Magyarország királyaitól, Erdély fejedelmeitől, majd az osztrák császároktól, moldvaiak Lengyelország királyaitól, Oroszország cárjaitól kaptak címeradományt. A moldvai Sturdza testvérek például Apafi Mihálytól kaptak címert 1679-ben, Constantin Brâncoveanu havasalföldi fejedelem 1688-ban I. Lipóttól magyar grófi címet és címert nyert.
AA világszövetség korábban említett két romániai tagja − az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság és a Sever Zotta Genealógiai és Heraldikai Intézet − által nem volt kellően képviselve az erdélyi heraldikai hagyomány?
– Nem. Utóbbi leginkább genealógiával foglalkozik, heraldika terén meg főleg moldvai címerekkel, belföldön aktív, de külföldön eddig nem jelentkezett címertani témával. Előbbi tevékenysége arra korlátozódik, hogy a közigazgatási egységek által felterjesztett címerterveket véleményezze. Magánúton két bukaresti heraldikus – nem erdélyi témával – részt vett nyugati konferenciákon.
A kutatáson és ismeretterjesztésen kívül az egyesület tanácsadással is foglalkozik. Mit gondol a jelenlegi romániai címerhelyzetről? Hogyan lehetséges, hogy Kolozsvár város címerét – a szóbeszéd szerint – egy gyerek rajzolta, és nem tesz eleget semmilyen heraldikai szabálynak?
– Kolozsvár mostanában használt címerével nem az a gond, hogy gyerek rajzolta, hanem, mint említette, teljesen antiheraldikus, ráadásul még csak nem is utal a város régi címerére. Kolozsvár hat és fél évszázados címerét meg kell(ett volna) őrizni. Minél régebbi egy címer, annál értékesebb. A most használt – jelzem, nem hivatalos – címert a román nacionalizmus szülte, nem egy gyerek.
Az idén hivatalosították Brassó megye új címerét. Az összes, a heraldikában használható szín és máz tarkítja. Miközben tudjuk, minél egyszerűbb egy címer, annál nagyszerűbb. A képet szemlélve úgy tűnhet, mintha Romániának alkottak volna új címert, hisz ott virít az 1881-ben királysággá vált Havasalföld és Moldva egyesüléséből frissen alakult Románia királyi acélkoronája, valamint az ország jelképének fő eleme, a csőrében keresztet tartó, kiterjesztett szárnyú aranysas és még néhány más címerkép. Ebben az új szimbólumban nem véljük felfedezni Brassó megyét. S ez azért is baj, mert a címernek épp az a feladata, hogy a megyét jelképezze. Brassó vidékének régi címere egyetlen aranykoronát tartalmazott. Most olyan a címer, mintha Brassó koronázta volna meg a „Nagy Egyesülést”, Nagy-Románia megalakítását.
Erdélynek Romániához való csatolását követően, amikor új címereket alkottak a megyéknek és városoknak, azt az elvet tartották szem előtt, hogy a magyar történelmi múltra utaló jelképeket a román jelenlétet szimbolizáló elemekre cseréljék. Most, a 21. században még ennél is nagyobb pusztítás zajlik. Bűn elferdíteni egy város, egy megye, egy térség történelmét, és vétek elkorcsosítani címerét, hiszen minél régebbi egy címer, annál értékesebb. De a mai Romániában inkább értéket rombolnak, mintsem a másságot elismernék.
De visszatérve a címerekhez: a mai Romániában 1998-tól kezdődően alkotnak címereket a közigazgatási egységeknek. Egyetlen kivétel Fehér megye jelképe, melyet 1993-ban fogadtak el, s mely szintén a románosítás szimbóluma. 2004 és 2010 között sikerült elfogadtatni több székelyföldi, főleg háromszéki címert. De amióta 2010-ben a szűrőn átment, és a Hivatalos Közlönyben megjelent Illyefalva címere, melyben a település régi pecsétképéből ihletve egy határkő látható azzal a leírással, hogy az Székelyföld és Barcaság határát jelképezi, abból kirobbant egy nacionalista cirkusz, s azóta székelyföldi címert csak elvétve fogadtak el.
Ön szerint miért vannak még mindig ilyen éles viták a címerek körül? Mivel váltanak ki ennyi érzelmet?
– Egyrészt a hozzá nem értés, másrészt a rosszul értelmezett hazafiság, a másság elismerésének elutasítása, egyesek kisebbségi komplexusa, ami kihatással van a politikára. És a kisebbségi kérdés sajnos mindig jó politikai muníció. Említettem, hogy Illyefalva címere a szűrőn átment. Volt egy normálisabb időszak, igaz, csatákat kellett vívni egy-egy címer elfogadtatásáért, de akkor szakemberekkel kellett csatázni.
Most oda jutottunk, hogy hozzá nem értő hivatali szolgákkal kellene, de ott már falba ütközünk. Ám az említett hivatalnokok is valakinek a szolgái, tehát visszajutunk a politikumhoz. És persze a szakvéleményező is sűrűbbre szőtte a szűrőt…irányunkba. Mert azt, hogy az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság kedvezően véleményezte Brassó megye címertervét, azt nem nevezném szakmai hozzáállásnak.
Nyitókép: Vargyasi Levente