Népbetegség Romániában az időskori demencia, de egyáltalán nem vagyunk rá felkészülve
Horváth-Kovács Szilárd 2019. október 22. 11:24, utolsó frissítés: 11:26Egyre nő a demens betegek száma, az idősotthonok befogadóképessége pedig már most is nagyon korlátozott, ami komoly problémákat okoz majd, állítja Kovács Ágnes pszichiáter.
A romániai társadalom egy elöregedő társadalom, amit még jobban elmélyít a kivándorlás problémája, mert az aktív lakosság megy ki külföldre: az idősek pedig itthon maradnak. Az öregkor egyik legjelentősebb problémája a demens megbetegedések gyakorisága, erről beszélgettünk Dr. Kovács Ágnes pszichiáter főorvossal. Kiderült, hogy a problémára se intézményileg, se szakképzettségben nem vagyunk felkészülve, és ebből súlyos társadalmi gondok lehetnek.
Az első kérdésem az lenne, hogy a demens megbetegedéseknek – ezen belül az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknek – milyen aránya van a jelenlegi társadalomban?
− A jelenlegi felmérések szerint, a 65-85 év közötti korosztályban 5-8 százalékra becsülhető a demens betegek száma, míg 85 év felett ez az arány már meghaladja a 30 százalékot. A demenciák 40-50 százaléka Alzheimer-betegség, a többi más típusú demencia. Az Alzheimer-kór a 65 évesek körében – egy frissebb tanulmány szerint – megközelítőleg 1 százalék, ami ötévente megduplázódik, tehát 70 éveseknél már 2 százalék, 75 éveseknél 4 százalék, és így tovább. Természetesen több tanulmány létezik, de nagyjából ez a becsült átlagarány.
Ezt nevezhetjük egy időskori népbetegségnek?
- 80 év fölött egyértelműen igen.
A demens betegségekkel Románia mennyire tud szembenézni? Mennyire felkészült intézményileg, szakképzettségben, a témát érintő infrastruktúrában?
- Intézményes szempontból aligha felkészült, csak magán „partizánakciók” vannak e téren, hogy így fejezzem ki magam.
Nagyon hiányoznak a nappali betegellátó központok, amelyek nyugaton nagyon jól működnek. Ezek olyan napközi otthonok, ahova nappal bejárnak a demens betegek, szocioterápiák, memóriatréningek, különböző foglalkozások vannak, így a hozzátartozók tudják végezni a dolgukat, élni az életüket, a beteg csak délután vagy estefelé kerül haza.
Romániában többnyire csak a magán öregotthonoknak vannak erre felkészült, specializálódott részlegei, ami azt jelenti, hogy van egy külön részleg berendezve a demens betegeknek, ahol teljes a felügyelet, rendelkeznek szakápolókkal, s folytatnak különböző szocioterápiákat is. De nagyjából ennyink van, azaz kimondottan ilyen irányú intézmények nem nagyon vannak.
A geriátriai (idősgyógyászati) szakképzés is nagyon hiányos Romániában, 2000 körül indult, s csak 2007-től lettek jogosultak a geriáterek demenciát is kezelni.
Tisztázzuk: orvosi értelemben mit tekintünk demenciának?
- A demencia az idegrendszer pusztulását kísérő, fokozatosan súlyosbodó tünetcsoport. Leggyakoribb demencia forma az Alzheimer, ami a demens betegek 40-50 százalékát teszi ki, megközelítőleg 20-30 százalék az agyi vérkeringési betegség talaján kialakuló vaszkuláris demencia, a többi lehet vegyes eredetű vagy esetleg anyagcsere-betegség, organikus kórkép, neurodegeneratív-betegség, amelyek mind demenciát eredményezhetnek, pl. B12 vitamin hiány, pajzsmirigyelégtelenség, Parkinson-, vagy Huntington-kór, Pick-betegség stb.
Orvosilag a vezető tünetek a memória- és a tanulászavar. Emellett az egyéb alapvető szellemi működések is érintettek változó mértékben, mint pl. a számolási készség, a végrehajtó funkciók (szervezés, tervezés) vagy a tájékozódás, a célirányos mozgástevékenység, stb. Ám ami „kötelezően” jelen kell legyen, az a memória- és a tanulási zavar, mégpedig olyan mértékben, amely már a mindennapi tevékenységben is zavart okoz.
Nagyon becsapós lehet – és emiatt kerülnek meglehetősen későn orvoshoz a betegek – abban az értelemben, hogy a család azt mondja, milyen jól emlékszik a régi dolgokra az idős ember! Pedig még előrehaladott stádiumban is emlékezhet múltbéli történésekre az alzheimeres beteg. Fontos tehát kiemelni, hogy a rövidtávú memóriazavar a legmarkánsabb. Az egyéb résztünetek már nem annyira specifikusak, van, akinél inkább a végrehajtó funkciók gyengülnek, másnál a tárgyfelismerés, megint másnál a nyelvi készségek zavara szembetűnő. Például a Pick-betegség esetében (frontotemporális demencia) a személyiség markáns megváltozása lehet a vezető tünet.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
- Ha az ember kezd panaszkodni arra, hogy feledékeny lett, nem talál dolgokat, kétszer is megfordul a kamrában, az még lehet a korfüggő feledékenység része. De előfordulhat érzelmi megterhelés alatt, szorongás talaján vagy egyszerűen fáradtság miatt is. Viszont ha egyre gyakoribb pl. a szótalálási nehézség (körül kell írni dolgokat, mert nem tudja megnevezni), ha fellép egy jelentős gondolkodásbeli meglassultság, ha gyakori az arc- és névfelismerési zavar, ha időnként térben vagy időben nem tud tájékozódni, akkor ezzel már érdemes felkeresni egy orvost. Nyilván ha már megjelenik egy-egy zavart periódus is, azaz bizonyos időre az illetőnek zavarttá, rendezetlenné válik a gondolkodása, akkor sürgősen orvoshoz kell menni.
Egyszerűbben úgy tudnám ezt mondani, hogy amikor az ember egészséges állapotához képest jelentős változás áll be a szellemi működések terén (ezt észleli a hozzátartozó) akkor nagyon ajánlott egy szűrővizsgálat. Mert minden ember más és más, és ezért saját magához kell viszonyítani: azaz az eddigi szociális működéséhez képest történt-e változás a rutin feladatok ellátásában, a mindennapi élet kihívásaihoz való alkalmazkodásban, stb.
Hogyan kell a demens betegekhez viszonyulni, hogyan kell kezelni a helyzetet közösségi-szociális értelemben?
- Erre külön recept nincs, több mindentől függ, például, hogy mennyire előrehaladott a demencia. Nincs egy sablon arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a beteggel szemben viselkedni, hiszen minden ember egyéni, sajátos karakterrel rendelkezik. Ezért is fontosak a szocioterápiák, a memóriatréningek, amelyek egyénre szabottak. Tehát fel kell mérni, hogy az illetőnek melyek az erőforrásai, mi az amiben jó, mi a hobbija, mi a végzettsége, a foglalkozása, mert ezekkel a dolgokkal lehet az emlékezetkieséseket áthidalni, ezek azok a dolgok amelyeket mozgósítani tud.
S bár nincs recept a viszonyulásra, a legfontosabb a megértés, a türelem. Nagy türelemmel és kellő elfogadással kell velük foglalkozni.
Több helyen is olvastam, hogy a demensekre mindent rá kell hagyni, békét kell hagyni nekik. Ezzel az állásponttal mi a helyzet?
- Ez a demencia stádiumától függ. Nagyon fontos a realitás-kontroll, ameddig szellemileg képesek a valós adatok befogadására. Nem kell ráhagyni, hogy ezer-valahányban vagyunk, közben 2019 van. Sőt, naptárt kell kitenni, órát, fényképalbumokat, bármit, ami segít nekik a tájékozódásban. Fontos tehát a realitást eléjük tárni, ha tűrik, kijavíthatjuk őket újra és újra. Persze nagyon nem mindegy, hogy hogyan. Nagyon előrehaladott állapotban vagy ha súlyos magatartás- zavarok is vannak , ha többet ártunk vele, mint használunk, nyilván akkor már nem érdemes a konfrontálás. Amikor már hozzáférhetetlen az agy a valós információk számára, akkor már csak a nyugtatásra törekszünk, a feszültségek csökkentésére és mindenekelőtt a fizikai biztonságra. És tesszük azt annak érdekében, hogy minél minőségibb legyen az az élet, amit még biztosítani tudunk számukra.
Gyógyítani nem tudjuk a demenciát, viszont elnyújtani, lassítani képesek vagyunk a betegség lefolyását. Gyógyszeres kezelés mellett, egy-egy jól végzett memóriatréning évekig működőképessé teheti a beteget, s így akár még hosszan el tud boldogulni a mindennapi életben.
Hogyan lehet megelőzni a demencia kialakulását? Hogyan kerülhető el a betegség, vagy hogyan minimalizálható a kockázata?
- A vaszkuláris demencia kockázata csökkenthető egészséges életmóddal: toxikus anyagok elkerülése (alkohol, dohány, drogok), a vércukor- és vérzsírszint kordában tartása, stb. Emellett minden olyan tevékenység javasolt, ami az agyi vérkeringést javítja, itt ugyanúgy érvényes a fizikai és a szellemi torna. A megfelelő hidratáció, a jó alvás szintén nagyon fontosak.
Amire a recensebb tanulmányok szerint még érdemes odafigyelni, az agyi anyagcserében szerepet játszó anyagok: D-vitamin, B12-vitamin, telítetlen zsírsavak (Omega 3-6-9), antioxidáns szerek (pl. E-vitamin), azaz ezek hiányát időben észrevenni és pótolni. És mozogni, minél többet!
Ha a társadalom elöregedik és magára marad – hiszen az aktív lakosság jelentős része kivándorol –, és nincs erre felkészült intézményes rendszer, és nem állunk jól a szakértelemmel sem, akkor 10-20 éves távlatban mi lesz?
- Komoly baj lesz, mert egyre nő a demens betegek száma, az idősotthonok befogadóképessége pedig már ma is nagyon korlátozott. S nemcsak a pszichiátriában baj az elöregedő társadalom, a demens betegek arányának növekedése, hanem ez egy általános probléma is.
Azt gondolom, hogy erre kormány szinten kellene valamit tenni. Vannak olyan államok, ahol erre a problémára születtek jó megoldások: nagyon sok nappali otthont létesítettek, sok csoportterápia működik, stb. Ezáltal elérték, hogy nyugaton a felnőtt, aktív lakosság elég jól tehermentesítve van az idősek gondjai alól.
Itt nálunk családok kínlódnak és megnyomorítódnak. Rengeteg ember szenved egy-egy idős hozzátartozó problémája miatt.
A társadalom, a széles nyilvánosság ezzel kapcsolatban mennyire tájékozott, felkészült? Eléri az emberek ingerküszöbét? Mi erről a tapasztalata?
- Nincsenek felkészülve az emberek, a többség azzal sincs tisztában, hogy milyen lehetőségek vannak, ebben is folyamatosan kell segítsünk. Például, hogy fogyatékossági támogatást vagy szociális gondozót lehet igényelni az államtól (nyilván súlyosságtól függően), ami sokszor nagy segítséget jelent. De ezeket sem könnyű elintézni, rengeteg papírmunka, rengeteg utánajárás, egy- vagy kétévenkénti kontrollok, és a betegek szállítása sincs megoldva. Van olyan beteg, aki épp amiatt, hogy betegségéből kifolyólag képtelen megjelenni a komisszió előtt, elveszti a támogatást.
Azonban azt gondolom, hogy az anyagi támogatással az állam nem pótolhatja az intézményes segítséget. Nem lehet valamilyen anyagi juttatással a munkából, pályájukból kiesett embereket helyettesíteni, vagy azokat a családokat kárpótolni, akik felvállalják az idős emberek gondozását.
A családorvosi, háziorvosi rendszerben is fontos lenne a folyamatos szűrés, szerintem minden 65 év feletti embert legalább évente be kellene hívni egy mentális szűrővizsgálatra(ezek nagyon gyors vizsgálatok). S szakemberként minél korábban tudjuk kezelésbe venni a beteget, annál többet tudunk segíteni.
A társadalmi tájékozottság szempontjából úgy vélem, az egészséges öregedés alapjait fiatalkorban kell lerakni. Minél korábban gondolunk – pozitívan – az öregedésre, annál többet tudunk tenni érte. A kiegyensúlyozott táplálkozást, az egészséges életmód népszerűsítését, az egészségtudatosságra való nevelést már az iskolában el kellene kezdeni. Ha az Alzheimer-típusú demenciát nem is, de a vaszkulárisat így csökkenteni lehetne.
Nyitókép: getmedurgentcare.com