Miért fontos, hogy beszélgessünk a női orgazmusról?
Tőkés Hunor 2019. szeptember 18. 18:35, utolsó frissítés: 2019. szeptember 19. 15:26Mi a helyzet azokkal a nőkkel, akiknek még nem volt orgazmusuk, és hogyan befolyásolja a szexről szóló kommunikáció a párkapcsolatainkat? Klettner Anikó szexuálpszichológussal beszélgettünk.
Többször megfigyeltem vegyes asztali társaságoknál, hogy a szexuális témák addig népszerűek, amíg azt senki sem veszi komolyan. Senki sem szereti kiteregetni a szennyest – ami érthető is, meg nem is. Így néhány „tabu" téma kivesézésekor, még a négyszemközti beszélgetések esetében is kialakulhat az a kínos hangulat.
Pár lány ismerősöm azért beszámolt arról, hogy több komolyabb párkapcsolat után sem tapasztalták meg a csúcsot. Ez nem egyedi eset, több nő számára jelent gondot az orgazmus elérése, többen csak színlelik, mint ahogy az is problémát jelent, hogy egyáltalán a szexről beszéljenek párjaikkal.
Megkerestük Klettner Anikó szexuálpszichológust, hogy eligazítson a szexuálpszichológia tabudöntögető sávjain.
„A szexualitás élvezete, az örömadás, az intimitás két ember között hozzátartozik a teljes élethez, sőt a jobb egészséghez. Az idő nem megoldja, hanem fixálja, súlyosbítja az érzelmi, a szexuális gondokat” – olvasható Klettner Anikó szexuálpszichológus hivatalos weboldalán.
A szakértő szerint lehet változtatni, javítani a szexuális gondokon – még ha ez nem is az első, ami az emberek eszébe jutna. Általában a szexre úgy gondolunk, hogy ösztönösen mennie kell, vagy pedig biztosan valami testi betegség okoz gondot.
A szexuálpszichológus kifejtette, hogy sokszor a legnagyobb akadályt saját gondolataink gördítik elénk: „ezen nem lehet változtatni”; „ennek mennie kéne, mint a karikacsapás”; „ez nekem azért nem megy, mert nyomorék vagyok, beteg vagyok, rossz férfi-, rossz nő vagyok”.
Banálisan hangzik, de ilyen közhelyeken múlik az, hogy ilyen gondolatokkal bántjuk-e, tönkretesszük-e magunkat, vagy a függöny mögé nézünk. Letisztázzuk magunkban, megosztjuk félelemeinket másokkal, elkezdünk kommunikálni a társunkkal, hogy megértsük „mi miért nem megy?”; „ezt meg azt későn kezdtem el?”; vagy azzal van a gond, hogy „nincs hozzá még elég tapasztalatom?”. Párkapcsolatban még inkább őszintének kell lenni és nyíltan beszélni a szexről, hisz az mind a két félnek örömet fog okozni.
Őszintén elmondunk a párunknak mindent, amit a szexszel kapcsolatban érzünk és amire vágyunk?
Klettner Anikó szerint a legtöbb ember nem beszélget a szexről. Ezt egyik páciense példáján keresztül illusztrálta, aki elmesélte a barátainak, hogy szexuálpszichológusnál voltak feleségével. Miután megosztották tapasztalataikat, kiderült, hogy rengeteg barátjuk hasonló problémával küzd. Fontos az a felismerés, hogy másoknak is vannak gondjai, krízisei, és nem igaz, hogy „mindenki más boldog, kiegyensúlyozott szexuális életet él”.
A fejlődés kulcsa a bizalom önmagunk és a párunk iránt. Az önismeret fejlődése elkerülhetetlen a bizalommal teli felnőtté váláshoz. Azonban mindenkinek megvan a saját fejlődéséhez vezető útja. Sokan nem az egyéni terápiát választják, hanem találnak olyan helyzetet, amivel felismerésre jutnak. Elmennek az ezotéria, a vallás felé, vagy eljárnak családállításra, önismereti csoportokba, különböző könyveket olvasnak – nagyon sok módja van annak, hogy fejlődjön valaki.
A szexuálpszichológus nyilván azokkal találkozik, akiknek ez a saját út nem nagyon ment, nem sikerült rátalálniuk, mert nagyon sokszor az ember körbe-körbe jár, ugyanazokat ismétli: akár a választásaiban, a viselkedésében, az átéléseiben, a gondolataiban, és abban is, hogy miként vélekedik a szexuális kapcsolatról, a férfiakról, nőkről. Számukra a megoldást a terápia jelentheti, arra vonatkozólag, hogy kiderüljön milyen úton-módon tudja önmagát jobban megismerni, fejleszteni. De erre sokféle módszer van.
A párokról az a szakértő tapasztalata, hogy a legtöbb esetben már azzal is változik a helyzet, ha javul a kommunikáció. Azonban még ilyenkor is maradhatnak tabuk. Például az egyik pár 15 év után fordult szexuálpszichológushoz. Egy évvel azelőtt kezdtek el egyáltalán arról beszélgetni, hogy a férfi túl gyors, a nő pedig állandóan lemarad. Úgy éltek, hogy egy gyors szex volt és kész. A nő 14 évig évig nem mondta el a férfinak, hogy ezzel kezdeni kellene valamit, aztán jött egy egyéves krízis a kapcsolatukban, mire végül a férfi is belátta, hogy tényleg kellene valamit kezdeni a helyzettel - ekkor fordultak szakértőhöz.
A nők tanulják az orgazmust, így sosem késő elsajátítani
Klettner ismertette, hogy a férfiak orgazmusa és az élvezés megléte természetes. Esetükben merevedési zavart okozhat, ha tartós stresszben vannak, mert ekkor a fajfenntartó funkciók háttérbe szorulnak. Ezért is jó a sportolás, mert levezeti a feszültséget.
A fajfenntartáshoz, a merevedéshez paraszimpatikus túlsúly kell, vagyis ha nincs ellazulva egy férfi, akkor nem lesz merevedése – hiába kap szexuális ingereket, hiába vágyik rá. Általában túlságosan vágynak rá, túlságosan akarják, ami keresztbe tehet, hiszen stresszt, az aggodalmat, vagy akár pánikreakciót is kelthet. Addig természetes, hogy nincs merevedés, amíg az embernek negatív gondolatai vannak. Azonban, ha nincs gát, akkor a férfiaknál a merevedés reflexes.
„Ha nem lennének megjutalmazva, akkor ez az emberi faj kihalásának kockázatával járna. Nem menne senki, sehová szexszelni, hanem otthon nyomkodnák a távirányítót, a számítógépüket” – jegyezte meg humorosan Klettner Anikó, aki szerint fontos fajfenntartó ösztön a férfiaknak az örömteli szex. Azonban az embereknek tudatosítania kell azt, hogy a nőknek nem jön ilyen természetesen az orgazmus.
A szexuálpszichológus elmondta, hogy a nőknél evolúciós szempontból nem fontos, hogy elélvezzenek, mert e nélkül is teherbe eshetnek. A nőknek ugyanis „folyamat élvező" szexualitásuk van – hosszan tudják élvezni a szexet, azonban külön meg kell tanulniuk elérni az orgazmust. Egyes nőknek ez könnyen megy, másoknak nehézséget okoz, esetleg több éves kapcsolat után sem történik meg. A férfiak esetében pont fordítva van, ők az eredmény élvezetben jók és a folyamat élvezetet kell megtanulják, hogy késleltessék az orgazmusukat az élvezetesebb aktus érdekében.
„Van, aki már a óvódás korában felfedezi a testét és később – a hormonális érés után – már sokkal könnyebb dolga van. A nőknél az is előfordult már, hogy negyven éves kor után történik meg először az orgazmus. Volt olyan barátnőm, akinek 68 éves koráig egyáltalán nem volt, utána azonban több is” – mondta a szakember. Hozzátette, ebből a megközelítésből kétféle női típus létezik: azok a nők, akik megtanulták már az orgazmust, és azok, akik még nem.
Természetesen előfordulhatnak komoly akadályozó tényezők, például traumák, elakadások, gátlások, vagy bűntudattal terhelt szexualitás, de ha egy „sima” esetről van szó, akkor bár nem ösztönösen jön, de meg lehet tanulni.
Hogyan tanulható az orgazmus elérése?
Klettner úgy látja, a nőknél több kiindulási pontja lehet az örömérzésnek, a szakvélemény szerint hat, szerinte akárhány módszerrel elérhető az orgazmus. A legkönnyebb a csiklóhoz kötni, úgy megtanulni, mivel abban 6000 idegvégződés van.
Nyilván mindenki máshogyan éri el a kívánt hatást, de jó az, ha oldódnak a gátlások, ha az ember megismeri a testét, akár tükörrel, akár érintéssel – ha ezt még nem tette meg, akkor érdemes az „ismerkedéssel” kezdeni. Nem csak szakirodalmat érdemes erről olvasni, hanem szexuális irodalmat is – az segíti a nőket a fantáziájuk fejlesztésében, ami növeli a szexuális izgalmat.
Ha kialakul egy jellegzetes mód, vagy a megszokás, amivel a nő egyedül eléri az orgazmust, akkor érdemes ezt megismertetni a partnerrel is. Az első lépés általában nem az, hogy a partner ügyeskedik és majd sikerül neki: hanem egy korábbi lépés az, hogy megbeszélik és a partner ezt elfogadja, hogy van ilyen és bekapcsolódik a folyamatba. Ez lehet nagyon élvezetes folyamat is. Nem muszáj ezt úgy felfogni, hogy ez egy macera, és nem jó siettetni a folyamatot, mert sok nő el sem tudja képzelni azt, hogy egyedül szexszel és közben ott legyen a párja.
Ezért fokozatosan kell közössé tenni, először annyi is elegendő, hogy a férfi tud róla. Aztán ott lehet a közelben, de nem egy térben. Majd ott lehet a szobában. Egy következő alkalomnál pedig jöhet a kéz a kézre játék: ráteszi a kezét a nő kezére és nem csinál semmit, hanem csak egyszerűen tapasztalja, hogy mit csinál a nő – mert a nő belül is szokott izmokat feszíteni, nagyon sokszor van az, hogy összezárják a combot, vagy éppen az egész törzs befeszül – tehát azért ők belül is dolgoznak ezen.
Ha ebből a férfi ráérez valamire, már az is nagyon sokat segíthet. Ezt követi a csere, hogy az ő keze van a nő testén és a nő irányítja a kezét (és egy idő után el lehet engedni a kezet).
Két ember között megállapodás jöhet létre - és létre is kell jöjjön a szexuális életben. Folyamatos egyeztetésre van szükség: mi a jó, ki mit szeretne és mit nem – mert azt is fontos tisztázni, hogy mit kell elkerülni. Sokan úgy gondolják, hogy a hangulat, a romantika szétfoszlik attól, hogy a szex után vagy közben van kommunikáció, azonban az csak jót tesz a szexnek.
„A szexuális életben fontos, hogy kommunikáljanak, megosszák egymással az érzéseiket, a vágyaikat, ez egy nagyon fontos üzenet lehetne az olvasóknak. Azt tapasztalom ugyanis, hogy nincsen kommunikáció, nagyon sokszor, akikkel én találkozom, azok nem beszélnek egymással. Sem arról, hogy mit szeretnének, sem arról, hogy milyen problémájuk van.
Belül emésztik magukat és belül, amikor már nagyon összegyűlt a probléma, akkor vagy elválnak, vagy a krízis miatt végül eljönnek pszichológushoz” – hangsúlyozta Klettner.
Ha közösen elfogadják és nem bántják egymást, akkor pszichológiailag még a szadomazo kapcsolatokkal sincs semmi probléma. Ritka, hogy fétisekkelforduljanak a szexuálpszichológushoz, mivel ez többnyire nem egy lelki betegség, amit meg kellene gyógyítani, hanem az egy olyan szélsőséges, nem átlagos preferencia, ami olyan partnerre is találhat, akivel tud játszani, tudja ezt csinálni, ami mindkettőjüknek jó lehet - fejtette ki a szakember.