2019. november 17. vasárnapHortenzia, Gergő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A globális cégek nem csak adatainkkal élnek vissza, hanem a viselkedésünket is megváltoztatják

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2019. szeptember 04. 11:18, utolsó frissítés: 11:19

Bodó Zalán, a BBTE docense a gigantikus cégek világába nyújtott betekintést. Arra világított rá, hogy a személyes adataink fontosságát mennyire érzékeli a társadalom és a veszélyek mellett milyen személyiségbeli változásokon mentek keresztül az új generációk.


A szatmárnémeti születésű informatikus a mesterséges intelligenciát, azon belül a gépi tanulást, a természetes nyelvfeldolgozást és az információ-visszakereső rendszereket kutatja, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karának docense.

Az új világ etalonja az adat és ennek a feldolgozhatósága, ami csak látszólag könnyű, mivel feldolgozhatatlan mennyiségben vannak jelen a világhálón. Az informatikai rendszerek kutatójaként nagyobb rálátásod van a kommunikációs technológiával foglalkozó nagy cégek működési elveire, mint amilyen a Facebook és Google is. A közösségi médiában nem vagy jelen, így felvetődik a kérdés, ennek mi az oka?

Bodó Zalán, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karának docenseBodó Zalán, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karának docense



Valóban nem vagyok a Facebook felhasználója, de ezt nem informatikus szempontból nézve mellőzöm. Egyszerűen nem értek egyet azokkal a dolgokkal, ami ott folyik. Hangsúlyosan etikai és szocializációhoz kapcsolódó gondjaim vannak. Nem tartom etikusnak ugyanis, hogy a Facebook mindent megtart magának. Még akkor sem, ha tudatában vagyok annak, hogy felhasználói önként elfogadják ezt az adatvédelmi szerződés kitöltésével. Amit egyébként több mint 90%-uk el sem olvas. Így gyakorlatilag bármit megtehetnek ezek a gigantikus cégek az adataiddal, mert nem a Facebook az egyetlen ilyen, hanem a jogi szabályozás elavultsága miatt, majdnem az összes.

Ami felkerül oda, az pedig az övék. Saját célokra – vagy a Cambridge Analytica botrány után tudjuk, másoknak ezeket eladva is – felhasználják. És itt kiemelném, hogy mindenféle személyes információról, adatról beszélhetünk, ami rajtuk keresztül folyik. Az online tevékenységünk során úgy lehetünk kísérleti egerek, hogy ennek nem is vagyunk tudatában. Ennek kutatóként látom a pozitív vonatkozásait is… viszont mi van, ha ezeket az adatokat ellenem fordítják például azáltal, hogy bármire rá tudnak beszélni? Gondoljunk bele, mi történik, ha minden vágyunkat milliméterpontosan ismerik, még azokat is, amiről mi se tudunk, hogy létezik? Ezt nem csak a Facebook csinálja, hanem a Google, a Twitter, szóval a legnagyobbaktól a legkisebbekig, akinek van erre kapacitása.

„Azonban generációs problémává nőtte ki magát, hogy bár uralják az online teret, interaktívabbak, mint valaha és tartalomgyártóivá is váltak, fizikai jelenlétükben nem igazán tudnak kommunikálni.„Azonban generációs problémává nőtte ki magát, hogy bár uralják az online teret, interaktívabbak, mint valaha és tartalomgyártóivá is váltak, fizikai jelenlétükben nem igazán tudnak kommunikálni."


A Cambridge Analytica botrány előtt azért már sejteni lehetett, hogy ez történik, csak nem voltak erre ilyen mértékű bizonyítékaink.

Igen, tudtuk, de akkor már az is bebizonyosodott, hogy nem csak ők a személyes adataink kedvezményezettei, hanem azok a cégek is, akiket nem hatalmaztunk fel erre, de eladtak nekik kilóra. Tehát, gyakorlatilag bárki hozzáfért olyan dolgokhoz, amihez nem lenne szabad, ha elég pénze van. De ezek a felületek nem csak etikai szempontból visszatetszőek, hanem szociális kapcsolatokra való következményekkel is járnak. A mostani Z generáció, nagyon jól ismeri ezeket a platformokat és technológiákat. Azonban generációs problémává nőtte ki magát, hogy bár uralják az online teret, interaktívabbak, mint valaha és tartalomgyártóivá is váltak, fizikai jelenlétükben nem igazán tudnak kommunikálni. Az online térben sokkal jobban ki tudják fejezni magukat, mondhatni ez az új otthonuk. Nem tudják, hogy hogyan kell reagálni bizonyos dolgokra, szóval nagy nehézségeket okozhatnak az olyan "online drogok", mint a közösségi média.

Itt ez alatt nem csak arra kell gondolnunk, ha jól értem, hogy az asztaltársaság tagjai folyamatosan rá-rá pillantanak a telefonjukra a jelen megélése helyett, hanem a személyiségbeli változásokról beszélünk?

Igazából mindkettő jelen van egy baráti társaságnál is, de tágabban is értelmezhető, hisz az élet minden pontján megfigyelhető ez, és erről talán kevesebb szó esik. Általában ráfogjuk az elavult oktatási rendszerre, ami valószínűleg közrejátszhat ebben, de a teljes képbe azért más dolgok is beletartoznak. Amikor kimennek valahová, ott ülnek a családi asztalnál, vagy az iskolában, az egyetemen, a munkahelyükön szorgoskodnak, a viselkedésükön megfigyelhető, hogy valami hiányzik, szokatlan számukra a térben lévő közelség. Ez persze kompenzálható ösztönzéssel, de jóval több energiába telik megharcolni a figyelmükért, bevonni őket az órai tevékenységekbe és az is, hogy élő szóban kifejtsék a gondolataikat. Értenünk kell azonban pedagógusokként, szülőkként és barátokként is, hogy erről nem ők tehetnek. Nem lehetnek hibásak azért, amihez egyszerűen nem szoktak hozzá.

„Az online tevékenységünk során úgy lehetünk kísérleti egerek, hogy ennek nem is vagyunk tudatában.„Az online tevékenységünk során úgy lehetünk kísérleti egerek, hogy ennek nem is vagyunk tudatában."


Azt hihetnénk, hogy akinek több ezer ismerőse van, az biztosan társas lény, nincsenek önértékelési gondjai, nem magányos, ha pedig elmegy valahová nagyon aktívan megél minden pillanatot – de talán ez is csak olyan filmes imázs.

Nos, ez nem így működik. És ehhez hozzá kell tenni, hogy számukra semmi sem fekete, vagy fehér. Amikor azzal kell megbirkózni, hogy a gyerekek „elhiggyék” az egzakt tudománybeli tényeket, mert nincs bizalmuk, az eléggé megterhelő a másik fél számára. Úgy látom, ebben a Facebooknak és a hasonló platformoknak nagy szerepe van ezeknek a nehézségeknek a kialakulásában.. Ott van a szűrőbuborék jelenség… Ez azt jelenti, hogy csak a saját igazad fogadod el. Másoké szinte észrevétlen marad. Ez úgy működik, hogy erre kitalált algoritmusnak köszönhetően csak azokat a posztokat – akár hirdetéseket is – teszik ki, ami valójában megfelelnek a te érdeklődési körödnek. Egy idő után azt veszed észre, hogy minden dologgal egyetértesz, ami ott megjelenik, hisz nem ütközöl olyan tartalmakba, amelyek ellenvéleményt fogalmaznak meg. Ez pedig beszűkíti a látáskörödet! Nem ad esélyt újragondolni a jelenségeket. Ugyanez van a Google esetében is. Az én találataim teljesen másak, mint azoké, akik mellettem ülnek és ugyanazt, ugyanakkor írják be a keresőbe. Más a prioritás. Az algoritmusok hozzád igazítják a találatokat. Megpróbálják előre helyezni, ami valójában a te érdeklődési körödnek megfelelő. Ez nagyon be tud zárni. Nem tudhatod, mi van azon a körön kívül, ami téged érdekel. Ez jól működhet bizonyos termékvásárlások esetén, zeneajánló rendszerekben, bár itt is negatívan befolyásolhatja a látókörünket, de sokkalta rosszabb hatása lehet hírek olvasása esetében.

„Ott van a szűrőbuborék jelenség… Ez azt jelenti, hogy csak a saját igazad fogadod el. Másoké szinte észrevétlen marad.„Ott van a szűrőbuborék jelenség… Ez azt jelenti, hogy csak a saját igazad fogadod el. Másoké szinte észrevétlen marad."



Ha valaki tudatos média felhasználó szeretne lenni, hogyan tudja ezt kijátszani?


Nem hiszem, hogy mindenki teljes mértékben, tudatában van annak, hogy milyen információt oszt meg, milyen információk kerülnek ki róluk, és kikkel osztják meg ezeket. Nem igazán tudom erre a választ. De úgy vélem, a Facebooknak és hasonlóknak meg kellene maradniuk annak, amiben jók, hogy a felhasználói nagyon gyors kommunikációs eszközként hasznosíthassák, hogy a segítségével nagyon könnyedén fel tudják venni a kapcsolatot egy másik személlyel. Ez kellene legyen a fő profilja, nem pedig az, hogy híreket és mindenféle mást pakoljunk ki rá. Ilyen szempontból nem látom azt, hogy ez jó irányba menne. Egyébként a Google-lel kapcsolatosan egyszer megkérdeztem a diákokat, hogy ezt miként kerülnék ki? Azt mondták, hogy új böngészőt nyitnának meg, és azt anonim módban használják. Így nem tudnák beazonosítani, hogy ki a felhasználó. Ez azért nem működik, mert IP cím alapján is ugyanúgy tárolnak adatokat. Bizonyos fokig működik csak. Ha mondjuk, eljössz egy olyan helyre, ahol még nem jártál, wifire csatlakozol, és úgy nyitod meg a privát böngészőt, ahogyan a hackerek a filmekben. Mondjuk, ők ezen kívül, még rengeteg más dologgal is bevédik magukat…

Mennyire hackerbiztosak amúgy a nagy cégek, elvégre minden adatunk ott van, ennek ellenére többször próbálkoztak már feltörni őket?


Ettől is olyan veszélyes kiadni minden adatunkat az internetnek. Még a titkosszolgálatokat is képesek feltörni, van is egy ilyen városi legenda, hogy ha szeretnél egy jól fizető állást törd fel a pentagont. A Facebooknál ennél még könnyebb dolguk lehet, volt is erre példa. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon sok netes, webes szolgáltatás felületén. Ha a normális folyamatot követi az illető, akkor meg kellene adjon új felhasználónevet, jelszót a regisztrációhoz. Ezt sokan úgy oldják meg, hogy a Facebookos, Twitteres, Google- felhasználójukkal lépnek be. Ezzel azonosítják magukat, mert nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy ötven millió felhasználói jelszót, felhasználót létrehozzanak és megjegyezzenek. Ezért is vannak az ilyen jellegű adatok 90%-ban a Facebooknál és Google-nél. Ha történne egy adott ilyen jellegű célzott támadás, hackelés, akkor lehet, hogy ezeket az adatokat megszereznék. Infrastrukturálisan persze, nagyon erős bázis van mögöttük. Valószínűleg jól védik az adataikat.

„Nem hiszem, hogy mindenki teljes mértékben, tudatában van annak, hogy milyen információt oszt meg, milyen információk kerülnek ki róluk és kikkel osztják meg ezeket.„Nem hiszem, hogy mindenki teljes mértékben, tudatában van annak, hogy milyen információt oszt meg, milyen információk kerülnek ki róluk és kikkel osztják meg ezeket."
e

Ettől függetlenül, ha megtalálják a gyenge pontokat, fel tudják törni a rendszert. Ezek alapján pedig olyan személyes adatokat tudnak megszerezni, amikkel eléggé nagy zűrt tudnak okozni. Itt visszautalnék arra, amit az előbb említettem: a felhasználók minden adata ott van ezeknek a cégeknek a kezében. Így az adataink szivárogtatásától, a bankszámla leszívásán át, a privát képek letöltéséig és ezzel való zsarolásig, zaklatásig, gyakorlatilag bármit megtehetnek velünk, ha sikerül feltörniük. Ezt nyilván nehezebben tehetnék meg, ha mindenhol más-más kódokat, felhasználó nevet választanánk, de az igazi megoldást az jelentené, ha eleve nem adnánk ki mindent.

Mit tehetnek az emberek, ha feltörik őket, vagy még rosszabb, ha internetes zaklatás áldozatai lesznek?

Az adatvédelmi szabályozások is segíthetnek ezen, jogi útra is lehet terelni a dolgot, és gondolom a rendőrséget is lehet értesíteni ez ügyben. Azt nem tudom, hogy ha jelentem az esetet, mennyire gyorsan reagálnak az illetékesek. Nemrég olvastam, hogy valaki videóban, késsel fenyegette meg a gyerekeket, hogy ha nem osszák meg a videót x másik személlyel, akkor a „kés megtalálja őket”. A rendőrség pedig annak ellenére, hogy el volt torzítva a hangja és maszkban volt, két nap alatt letartóztatta az illetőt. Ennek ellenére kiskorúak esetében sokszor végzetes eseményekhez vezetnek a zaklatások. Szerencsére a szülők általában már tudatában vannak ezeknek a problémáknak és lehetőségeknek és megpróbálják kezelni a helyzetet. A kérdés viszont az: az áldozat segítséget tud-e kérni? Van olyan eset, amikor valamilyen oknál fogva magára marad. Ez a legveszélyesebb. Mondjuk, nem mer szólni a szüleinek, mert abban a hitben van, hogy őt hibáztatnák, terhelné vele a környezetét, nem bízik abban, hogy segíteni tudnak neki, vagy még rosszabb, attól fél, hogy bárki is megtudja mi történt, ezért nem lép, a zaklatás mértéke pedig ilyenkor fokozódik. Ezek nagyon nagy problémák és tudatosítani kell a gyerekekben, hogy ott vagyunk mellettük. És lassan talán tudatosítani kellene azt is, hogy az online jelenlét mennyire képes eltorzítani a valóságot; ha ezt felismerjük, belátjuk, a következmények súlyán is változtathatunk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS