2019. október 15. keddTeréz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Fiatal vagy és sérült? Akkor is jogod van bulizni!

B. D. T. B. D. T. 2019. július 10. 11:35, utolsó frissítés: 2019. július 11. 15:54

"Mozgássérültekként amit megtanítottunk a világnak, az az együttérzés és a szeretet": a fogyatékossággal élő fiatalok benedekmezői élménytáborában jártunk.


Ahogy a motorosok fülhasogató dudálással bemasíroznak a táborba, többen ujjongani kezdenek: már tudják, mi következik. A sepsiszentgyörgyi motorosok és ATV-sek klubja minden évben különleges programponttal örvendezteti meg a Romániai Máltai Szeretetszolgálat által szervezett tábor lakóit. A táborlakók sisakot kapnak, óvatosan felültetik őket egy járgányra, alkalmi sofőrjük felül mögéjük vagy eléjük, és nagy elővigyázatossággal körbeviszi őket a környező dombokon. Mozgássérült vagy más fogyatékossággal élő fiatalokról van szó, akik közül sokaknak az év fénypontjának számít ez a tábor.

A 17. Kárpát-medencei Mozgássérült Fiatalok Tábora idén július 2-7. között zajlott mintegy 120 résztvevővel, akiknek közel fele valamilyen fogyatékossággal él. Az 53 sérült résztvevő mindegyikét egy-egy kísérő - legtöbbször barát, szomszéd, gyülekezetbeli társ, vagy éppen máltais önkéntes - kísérte el a táborba, vagy ha ez nem volt megoldható, a szervezők biztosítottak önkéntes kísérőt számára.

Az erdő mellett fekvő, barátságos kis táborhelyet az önkéntes szervezők a résztvevők érkezése előtt minden évben akadálymentesítik, ideiglenes rámpákat helyeznek el a kis házikók és a nagyobb közösségi terek bejárataihoz, és figyelnek arra, hogy minden résztvevő számára hozzáférhetőek legyenek a létesítmények, a programok, a teljes infrastruktúra és kínálat.

"Egy tökéletes világban a fogyatékosság nem jelent akadályt, hiányosságot, csak a normalitás egy másik formáját. A közösség gyakran hajlamos kiközösíteni azokat, akik mások. A Romániai Máltai Szeretetszolgálat keretén belül kidolgozott programok fő célja a közösségbe való beilleszkedés, olyan tevékenységek szervezése, ahol segítünk függetlenségük növelésében és javítjuk kommunikációs képességeiket. (...) eltér az országban szervezett egyéb táboroktól, hiszen nem egy kórháziasított környezetben történik, hanem a szabadban, a természet szívében" - áll a szeretetszolgálat honlapján közölt ismertetőben.




Még 2002-ben az akkori pápa, II. János Pál felhívással fordult az emberek felé, amelyben azt kérte, próbáljanak meg jobban odafigyelni a sérült, fogyatékkal élő emberekre, foglalkozni velük. Mi akkor fiatalokként a máltás barátainkkal elkezdtünk azon tanakodni, mi az, amivel mi is hozzá tudnánk járulni a sérült emberek életének jobbításához - meséli Tischler Ferenc főszervező, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat főtitkára. Két hetet ötleteltek, gondolkodtak, és akkor született meg a tábor koncepciója, amelyet 2003-ban szerveztek meg először.

Kárpát-medencei ifjúsági táborként indult, akkor még nem voltak a térségben ilyen jellegű, sérülteknek szóló, de a természet közegében, nem pedig szanatóriumi környezetben szervezett táborok, amelyeknek a fő vonzereje a kihagyhatatlan tábori esték, tábortűzzel, karaokéval, bulival. Ma már nem teljesen Kárpát-medencei - idén és az utóbbi években a romániai résztvevők mellett Magyarországról és Felvidékről jöttek -, mivel akkora érdeklődés övezi, hogy lehetetlen lett volna annyi embert táboroztatni. (A tábor ennek ellenére megőrizte a nevében a Kárpát-medencei helyhatározót.) Így is minden évben túljelentkezés van, hiszen óriási igény van a fogyatékossággal élő fiatalok részéről egy ilyen, nekik szóló rendezvényre.

Ottjártunkkor kézműves foglalkozások voltak a táborbanOttjártunkkor kézműves foglalkozások voltak a táborban

Gery sorra sütötte a fincsi kürtőskalácsokatGery sorra sütötte a fincsi kürtőskalácsokat

Gyöngyfűzés a kis máltais önkéntesekkelGyöngyfűzés a kis máltais önkéntesekkel


Zajlanak az ebéd előkészületeiZajlanak az ebéd előkészületei

Ebben a félig födött közösségi térben zajlanak a bulik isEbben a félig födött közösségi térben zajlanak a bulik is

És ezekben az ideiglenesen akadálymentesített házikókban laknak a résztvevőkÉs ezekben az ideiglenesen akadálymentesített házikókban laknak a résztvevők


Az erdélyi résztvevők általában a Máltai Szeretetszolgálat által lefödött településekről érkeznek. 17 erdélyi helységben van jelen a szervezet, plusz Bukarestben. Elsősorban a Máltaihoz tevékenységekre járókat célozzák meg, de a regisztrációs felület linkjét a fiatalok egymást között megosztják, így olyanok is jelentkeznek, akik kívül esnek ezen a körön.

"Már az elején világossá vált, hogy kell a szervezőcsapatba egy sérült személy is, mert a szervezés ugyan adminisztratív szempontból tökéletes volt, minden pontosan kezdődött, minden felszerelés és technika működött, de a programpontokkal kicsit túllőttünk a célon. Ugyanis úgy szerveztük ezeket, mintha épeknek szólna, és kiderült egy-két tábor után, hogy szép-szép, de úgy lestrapálják itt az emberek magukat, hogy mire hazaérnek, jó darabig pihenniük kell" - emlékezett vissza a főszervező.

Így került képbe a Máltai Szeretetszolgálat csíkszeredai fiókszervezete, ahol 80%-ban sérült emberek dolgoznak, és akiket bevontak a szervezésbe. Bartalis Attila Antal az egyik közülük. A csíkszeredai 29 éves fiatal már második éve vállalja a programfelelős szerepét. A tábor résztvevőinek 70%-a vagy talán még többen visszajárók - emelte ki.

"A programot úgy állítottam össze, hogy mind a fizikai, mind a mentális sérültek el tudják végezni a játékokat, feladatokat. A megérkezés napján inkább csak adminisztratív dolgok intézése zajlik, regisztráció, elszállásolás. Második nap a csapatépítő játékokra kerül a hangsúly, hogy ismerjük meg egymást, mert utána már könnyebb lesz a résztvevőknek beilleszkedni. Aznap este karaoke is volt, amit erősen szeretnek az emberek, mert nagyon szeretnek énekelni, jókedv van minden téren. Ma van a hagyományőrző nap, amikor agyagozunk, gyöngyöt fűzünk, bizsukat készítünk, kürtős kalácsot sütünk, nemezelünk, papír díszeket készítünk, este pedig retróbuli lesz, mozgássérült DJ-vel" - sorolta ottjártunkkor a programfelelős.



Emellett lehetőség van lézeres izomstimulációs kezelés kipróbálására is.
Negyedik nap a brassói állatkertet látogatták meg, utána szabad program, majd este kivételesen nem volt buli, hanem csendes estét tartottak. Pénteken sportnap volt, lovaglással és motorozással, este pedig szintén buli. Szombaton tehetségkutatót szerveztek, díjazták a legjobbakat, utána táborzáró karaoke est volt, vasárnap pedig búcsút vettek egymástól, és mindenki hazautazott az otthonába.

"A múlt évi tábor vége után már egy hónappal elkezdtem összeállítani a programot, konzultáltam sok-sok emberkével, a visszajelzés nagyon kell, abból tudok építkezni" - mondja mosolyogva Bartalis Attila Antal.

A táborban egyébként szándékosan nincs gyógytornász, csak asszisztensek, akik elsősegélynyújtás céljából vannak ott. Az a cél, hogy a napi rutintól elszakadjanak a résztvevők, és bizony legtöbbjük napi programjában benne vannak a mindenféle kezelések - magyarázza a programfelelős.

"Emellett azt is szoktuk javasolni, hogy a résztvevő ne családtaggal jöjjön, aki 365 napból 360-at vele van, hanem inkább baráttal. Legyen a családtagnak, szülőknek, testvéreknek is szabadsága erre az időre. Ezt az egy hetet pedig úgy próbáljuk megszervezni, hogy a résztvevőt semmi se emlékeztesse az év többi 360 napjára. Nincs gyógytorna, nincs kötött program, nincs lefekvési idő, itt szabad majdnem mindent, persze mindenkinek a saját határain belül, amit a kísérők tudnak minden egyes résztvevő esetében. A kísérő felel azért, hogy bevegye a gyógyszert, megmosakodjon; akit szükséges, azt a kísérője megeteti, tisztába teszi, buliztatja" - részletezi Tischler Ferenc.

A sepsiszentgyörgyi és mikóujfalusi máltais önkéntesek látják el a konyha körüli teendőket, a programok előkészítését, akadálymentesítést. A szervezőcsapat mind önkéntesekből áll, 25-30 emberről van szó. Azért tudjuk megszervezni ezt a tábort, mert sok ember a saját szabadságát áldozza fel, hogy itt önkénteskedjen - mondta a főszervező.



"Az egyik nagy problémánk, hogy nem tudunk erőt venni magunkon, és azt mondjuk valakinek, hogy te már voltál ötször, most már hagyd, hogy jöjjön más is. Pedig meg kell lépnünk, mert nem korrekt, hogy sokan kimaradnak. Elsősorban a 15-25 éve közötti fiataloknak tud a legtöbbet segíteni egy ilyen tábor. Úgy tudjuk érintett barátaink elmeséléséből, ez az a periódus, amikor a leginkább küzd a fogyatékossággal élő ember a saját állapotával, amikor a legkevésbé tudja azt elfogadni. Nekik, ennek a korosztálynak szeretnénk elsőbbséget adni, és azoknak, akik már az elejétől járnak és már a harmincat is betöltötték, elmagyarázni, hogy most már helyet kell adnunk a fiataloknak" - véli Tischler.

A gyerekek számára kevésbé nehéz megélni, hogy sérültek, ők még kevésbé reflektálnak magukra. Ám az önkeresés nagyon intenzív periódusa, azaz a kamaszkor és a fiatal felnőttkor egy sérült ember számára sokkal nagyobb megpróbáltatás, mint egy ép számára. Utána, már idősebb korában tud eljutni abba a szakaszba, amikor már elfogadta és feldolgozta sérültségét.

"Ez az időszak azért a legnehezebb egy sérült számára, mert azt látja, hogy a kortársai bulizni járnak, ő is elmegy esetleg, de akkor őt nézik. S akkor már nem érzi úgy magát egy sérült, egy ilyen közegben... Magamból indulok ki, én is mozgássérült vagyok, agyvérzéssel születtem, helyből kómába estem, három napig kómában voltam, beszédhibám van, mozgáskorlátozott vagyok, onnan tudom ezeket a problémákat, mivel én is ezeken túlmentem. Ami még fontos egy sérült életében, hogy elfogadja, amiben van. Ez az az időszak, amikor ő vívódik önmagával. Egy csomó kérdés felhalmozódik benne...

Úgy gondolom, ez az a tábor, ami megmutatja azt, hogy nem vagy egyedül a problémáddal. Amikor először jöttem a táborba, úgy jöttem ide, hogy én sérült vagyok; akkor megláttam Mesit, aki egy tolószékes emberke, és azt mondtam: nem vagyok sérült. És az az érdekes, hogy ő is ezt gondolta - mirólunk, amikor meglátott minket! Ebben is segít a tábor, hogy elfogadjuk önmagunkat" - mondta el Bartalis Attila Antal.

Ugyanakkor azok a táborlakók, akik már harminc körüliek vagy idősebbek, szintén igénylik a találkozást, viszontlátást, ezért számukra majd valamiféle alternatívát fogunk kitalálni - ígérte Tischler Ferenc. Legalább egy hosszú hétvégét, mert az ilyen alkalmak mindenki számára egész évre feltöltődést jelentenek.

A tábor azzal a koncepcióval indult, hogy segítsen felfedezni és felszínre hozni a résztvevőkben azokat az értékeket, amik bennük rejtőznek. "Negyvenakárhány év kommunizmus után, amikor a sérült személyek szégyellve voltak, és a rendszer elrejtette őket a világ szeme elől, úgy alakult ki a többségi, látszólag 'egészséges' társadalom, hogy nem, vagy csak nehezen közeledett a sérültekhez, távol tartotta magát tőlük, kinézte őket. Közös barátunk mesélte, hogy a kilencvenes években, amikor mentek Csíkszeredában a főtéren, és meglátták a járókelők őket a kerekesszékben, az anyuka felkapta a gyermekét, hogy jaj, gyere, fiam... ma már azért ez már nincs így. A gyerek odamegy, megnézi, megtapogatja a tolókocsit, az anyuka is ezt elfogadja... tehát változott a mentalitás" - mesélte Tischler.

Bartalis Attila Antal elmesélte, Csíkszeredában számos rendezvényt szerveznek, például városi nyílt napot, amiknek az a célja, hogy megváltozzon a fogyatékossággal élőkhöz való viszonyulás. A Hargita megyei megyeközpontban erős a mozgássérültek érdekképviselete, a városközpont most már nagyon kényelmesen bejárható sérültek számára is, akadálymentesített. Tischler hozzátette, a tavalyi táborlakók bejárták Sepsiszentgyörgyöt, és most már ott is jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt, az utcai infrastruktúra és a legtöbb közintézmény akadálymentesített, vannak a járdákon lejárók a központban.

A mozgáskorlátozottak iskolai integrációjának infrastrukturális feltételei viszont még mindig nem adottak. A megoldások esetről esetre változnak, és gyakorlatilag a jóindulaton múlik, hogy tud-e középiskolába járni valaki, aki nem tud saját lábán felmászni az emeletre. "Én normál suliba jártam, ami nagyon jó volt nekem is, és a többieknek is, az osztálytársaimnak, akik elfogadóbbá váltak a sérültekkel szemben. A csíkszeredai Venczel József iskolába jártam, kémialaboráns szakon végeztem, azelőtt pedig a Petőfi Sándor Általános Iskolába jártam."

Bartalis Attila Antal elmondása szerint Csíkszeredában például a József Attila és a Venczel József iskolák akadálymentesítettek oly módon, hogy kerekesszékes tanulók is be tudnak járni tanulni. Azelőtt alternatív megoldásokat kerestek, például volt olyan, hogy a kerekesszékes diákhoz minden héten bejártak a tanárok és külön neki leadták az anyagot, vagy a mozgássérült diák osztályát a földszintre rakták, hogy ne kelljen a járókeretével lépcsőt járnia. "Mindenre van megoldás, csak jóakarat kell. De még van ahová fejlődni."

A mozgássérült táborban nemcsak a sérültek, de az épek is feltöltődnek - szögezi le Rákos Zsolt szociális munkás, a Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi munkatársa, aki a kalauzom is volt a táborban. És ahogyan Bartalis Attila Antal mondta, ez a tábor olyan, hogy senki nem hagynak egyedül, magára, félrehúzódva a sarokba, ha éppen nincs kedve bulizni. "Odafigyelünk nagyon egymásra. Mozgássérültekként amit megtanítottunk a világnak, az az együttérzés és a szeretet. Itt az együttérzés nagyon megvan, ha valakinek rosszabb a kedve, a másik odamegy, megöleli, megpuszilja."



Ha szeretnéd tudni, hogyan használd a fogyatékossággal élő emberekkel szemben az állapotukra utaló szavakat, kifejezéseket, itt az általuk összeállított Esélyegyenlőségi szótár.

Kiderül, hogy a "fogyatékkal élő" szókapcsolat kifejezetten kerülendő, ugyanúgy, ahogyan a régen használt, pejoratív értelmű "rokkant" vagy "tolószékes" is, helyette a fogyatékossággal élő, mozgáskorlátozott, mozgássérült, kerekesszékes kifejezéseket használd. A szótár létrejöttét a fogyatékossággal élő gyermekekkel foglalkozó szegedi Odú Központ, Pedagógiai Szakszolgálati Intézménynek és a Szegedi Korai Fejlesztést és Integrációt Támogató Alapítványnak köszönhetjük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS