2019. aug. 21. szerdaSámuel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Milyen veszélyek leselkednek a romániai magyar újságíróra?

Gy. A. Gy. A. 2004. november 03. 13:09, utolsó frissítés: 12:12

Legalábbis mióta Csibit letartóztatták, komoly veszélynek nincsenek kitéve az erdélyi újságírók: a politikusok néha megharagszanak, felháborodott olvasók telefonálgatnak. Az már a rázósabb ügyekhez tartozik, ha valaki naponta zaklat.






Arról kérdeztünk romániai magyar újságírókat, érte-e őket bármilyen fenyegetés, zaklatás, kaptak-e konkrét jelzést arról, hogy bizonyos témákat inkább nem kéne bolygatniuk. Mint kiderült, a perrel fenyegetőzés ugyan nem ritka jelenség, de hírlapi témák csak nagyon ritkán kerülnek valóban bíróság elé.


Bűnözők szerzik meg a címed



Rostás Szabolcs, a Krónika vezető szerkesztője zaklatásnak ugyan nem nevezné, ami vele történt, de azt állítja, volt néhány olyan eset, amikor nem érezte "túl nagy biztonságban" magát.

A Zsil-völgyi bányászokkal való évekkel ezelőtti találkozása mellett legutóbb Csibi István ügye kapcsán került ilyen helyzetbe. Január 8-án, amikor a napilapban a csíkszeredai üzletemberről az első cikke megjelent, azonnal lecsekkolták, hol lakik: még aznap kapott egy hívást otthoni telefonján.

Egy női hang kérdezett rá, hogy domnul Szabolccsal beszél-e, majd téves kapcsolásra hivatkozva letette. "– Azonnal ráismertem Csibi titkárnőjének a hangjára, megszerezték a címemet, és le akarták ellenőrizni, hogy valóban ott lakom-e" – meséli Rostás.

Elmondta, igazán veszélyben nem érezte ugyan magán, de megfordult a fejében, hogyha Bukarestben felkeresték és megfenyegették az Adevarul újságíróját, akkor – ha Csibi szabadlábon lenne – biztosan őt is megvereti.

Felhívták viszont mobilon egy letiltott számról Csinta Samut, a lap főszerkesztőjét, akit megfenyegettek, hogy mindent tudnak róluk, és nagyon meg fogják bánni, hogy ezzel a témával foglalkoztak. A fenyegetőzések végül "csak" egy per formájában konkretizálódtak, melyben börtönbüntetést kértek a cikkező újságíróra.


A politikus begurul

Politikusokra jellemző magatartás, hogy időnként megbántva érzik magukat, és a "veled többet nem is játszom" magatartást gyakorolják. Gazda Árpád elmondta, hogy annak idején a Communitas Alapítvány ügyében próbálta Markó Bélát, illetve Takács Csabát megszólaltatni, de egyszercsak értésére adták, hogy többé nem kívánnak "szóba állni" a Krónika vezető szerkesztőjével.

Következménye a dolognak azonban nem lett, a napilap házon belüli döntésének köszönhetően azóta kizárólag Gazda keresi meg kérdésekkel az RMDSZ vezetőit, és mindig kap választ.

Ezen kívül több esetben fenyegették perrel, de ezeknek rendszerint mégsem lett jogi következménye: utólag, a cikkek elolvasása után soha nem perelték még be, véleménye szerint azért, mert nem találtak a szövegeken fogást.

Gazda konkrétan Verestóy Attilát említette. Az eset évekkel ezelőtt történt, mikor az újságíró még az Erdélyi Napló munkatársa volt, és a kárpótlási jegyek RMDSZ-politikusok általi felvásárlásáról cikkezett. Ekkor kezdte a bíróságot emlegetni a szenátor.

A konfliktus egy SZKT-ülés szünetében majdnem a tettlegességig fajult, amikor "szinte birkózóállásban" kerültek szemtől szembe, és az újságíró is visszakiabált a felbőszült politikusnak.


A polgármester feni a fogát

Annak idején elhíresült, Gheorghe Funaros epizódját említette kérdésünkre Kiss Olivér, a kolozsvári Szabadság napilap munkatársa, aki azt mondja, hasonló incidens azóta sem történt vele. 2002 márciusában Kolozsvár polgármestere húsz tudósító jelenlétében, sajtótájékoztató alatt fenyegette meg azzal, hogy emberei megegyengetik a csontjait.

(kép: kpkp)(kép: kpkp)
A helyzet súlyosságán túl mennyire kell készpénznek venni az ilyen nyilvános fenyegetést? Kiss bevallása szerint nem Funartól, vagy annak esetleges ilyen irányú utasításaitól tartott, hanem azoktól a Monostor-negyedi Funar-szimpatizánsoktól, akik akár felszólításnak is értelmezhették a kijelentést – és akik mellesleg a szomszédai. Fontolgatta ugyan, de végül nem fordult az igazságszolgáltatáshoz elégtételért.

Mihály Lászlót, az Erdélyi Riport munkatársát közvetlenül ugyan nem fenyegették meg, de jóakarói figyelmeztették, miután megjelent a Szász Jenő IKA-pénzből való házvásárlásáról szóló cikke, hogy inkább kerülje el Székelyudvarhelyet. És főleg a rendőrökkel vigyázzon, mert a testületet a polgármester befolyásolja. Azóta is szinte hetente látogatja a várost, kellemetlenségei viszont nem voltak – azon kívül, hogy az esetből ezúttal tényleg sajtóper lett.


Mobilt ragadnak a névtelen zaklatók

Egyed Ufó Zoltán, az Erdélyi Riport fotósa arról számolt be, hogy az idei Magyar Szigetről készített riportja óta magyarországi ismeretlenek rendszeresen zaklatják mailben, illetve sms-sekben. Mint mondta, mobilszámához nem lehetett nehéz hozzájutni, mivel az interneten is megtalálható.

A vélhetően négy különböző személytől azóta érkező üzenetekből nem könnyű monitorpixelt tűrő részeket idézni, azért megpróbáljuk: "Szívjál gázt! És szét tudnám verni azt a beképzelt román pofádat!"

Szintén zaklatásos történetről számol be Parászka Boróka, A Hét felelős szerkesztője, de úgy véli, "perverzekkel, zaklatókkal, sunyiban üzengetőkkel" egyszerűen nem érdemes foglalkozni. Ha mégis átlépnék a határt, ott a rendőrség. Kérdés, hogy hol a határ: a naponta akár húsz, gyakran óramű pontossággal érkező becsengetés, illetve a rendszeres sms-küldés már szeptember eleje óta tart.

Parászka szerint nagyon valószínű, hogy nem magán jellegű zaklatásról van szó, mert az üzenetekben mindig a hetilapra, munkájára, a kollegákra történik utalás, sőt a megrögzött zaklató egy alkalommal a lap egy másik munkatársát is felhívta.

A hol románul, hol magyarul üzengető férfiról ráadásul nem tudni, mit is akar tulajdonképpen, a zavaros mondandóból nehéz bármire is következtetni. A megszállott telefonálgató száma nem titkos, vélhetően egy Kolozsváron vásárolt, kártyás mobilról hívogatja az újságírót.

Aki úgy gondolja, lenne mit mondania egy névtelen zaklatónak, kérjük, hívja fel ezt a számot – lehetőleg naponta több ízben: 0742-427-276.


Kiprédikálnak a templomban

Tibori Szabó Zoltán véleménye szerint az esetleges fenyegetések elsősorban a tényfeltáró újságírókat érhetik. Mint elmesélte, a legdurvább eset, amire visszaemlékszik, hogy 1996-ban egyik publicisztikája miatt –ebben azt állította, a Magyarok Világszövetsége semmit sem tett a határon túli magyarságért, csupán egymás között leosztotta a magyarországi pénzeket – volt egy afférja az egyházzal.

Írására a válasz egy olyan nyilatkozat volt, melyet hat erdélyi püspök írt alá. A szöveget vasárnap a templomokban is felolvastak, ezután a szerkesztőségi, illetve otthoni telefonjára is megindult a zaklató jellegű hívások áradata. A gyakran éppen késő esti, vagy éjjeli telefonhívások néha életveszélyes fenyegetések vagy durva zsidózó szövegek voltak.

A Népszabadság tudósítója elmondta, érkeztek még névtelen telefonhívások és e-mailek 2001 augusztusában, amikor a Reform Tömörülés elnökségi ülésének titkos jegyzőkönyvét publikálta. De ezek elsősorban nem fenyegető jellegű hívások voltak, hanem inkább egyfajta nyomásgyakorlás azért, hogy a dokumentum forrását kiadja.


A miniszter kirúgatna

Egy 2000-es, Népszabadságban megjelent publicisztikája miatt, amiben Petre Roman akkori külügyminiszter bírálta, Tibori kb. három hónapig nem újíthatta meg külföldi tudósítói akkreditációját.

A "technikai problémák" egyszerre megoldódtak, amint Roman távozott a szaktárca éléről. A külügyminiszter odáig ment, hogy írt egy levelet a magyarországi napilap főszerkesztőjének, amit a romániai nagykövet személyesen vitt a szerkesztőségbe, és amelyben az újságíró felelősségre vonását és kirúgását kérte.


Az exkolléga visszaszól

Tóth Adél, a székelyudvarhelyi Digital 3 tévé főszerkesztője két incidenst emelt ki. Bár mindkettő banális szituáció, egyik esetben tettlegességet szült. Ez utóbbi akkor történt, amikor egy sértett néző azt kifogásolta, hogy egy közúti ellenőrzésről szóló összeállításban ő is megjelent a képen – egyébként több mint 30 emberrel együtt.

Egy másik alkalommal telefonon fenyegette meg egy ex-munkatárs amiatt, hogy visszautasított egy szakmailag teljesíthetetlen kérést. A főszerkesztő azt nyilatkozta, a perrel való fenyegetőzés nem ritka, de legtöbbször ezek az első személyes tisztázáskor megoldódnak "Persze figyelünk arra, ahogy a műsorainkat elkészítjük, jogilag legalábbis be legyünk biztosítva" – mondta Tóth.

Időnként nemcsak a riporterek élete csupa veszély. Hegyi Réka színikritikussal megesik, hogy a színészek olyasmit üzengetnek neki, megverik, ha meglátják, de véleménye szerint ennyi kijár egy kritikusnak. Válaszként néha ő is "üldözi" őket: az első sorból néz végig egy-egy stúdióelőadást.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS