2019. október 15. keddTeréz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Te voltál már egészségtelen párkapcsolatban? Tudsz róla?

Kovács Bea Kovács Bea 2019. június 13. 16:46, utolsó frissítés: 2019. június 18. 10:44

A „Hiányzom, kicsim?” és a „Ne menj sehova nélkülem!” közötti szürke zónát kutattuk a kolozsvári Pride-hét műhelymunkáján.


Hol húzódik a határ az egészséges és az egészségtelen kapcsolatok között, és biztosak vagyunk-e benne, hogy fel tudjuk ismerni azt a pillanatot, amikor a viszonyunk mérgezővé vagy akár bántalmazóvá válik? A Cluj Pride kísérőeseményeinek egyikén, a Hogyan ismerj fel egy egészséges/egészségtelen kapcsolatot? elnevezésű workshopon jártunk, hogy több fogódzót kapjunk ahhoz, hogy mikor nem okés az, amit úgy hívunk, „szerelem”.


Az ilyen típusú műhelymunkák egyetlen hátulütője paradox módon az, hogy a résztvevők javarészt széles látókörű, őszinte és előítéletektől mentes emberek, az ilyen találkozások érdembeli vitára, rendkívül szélsőséges vagy radikálisan eltérő nézőpontok ütköztetésére nem alkalmasak. A foglalkozás ezért főként ahhoz járult hozzá, hogy azok az egyének, akik már valamilyen módon szembesültek életükben az egészséges-egészségtelen párkapcsolatok tematikájával, jobban elmélyüljenek a kérdésben.

A műhelymunka egyik részét fiktív forgatókönyvek, rövid dialógusok előadása és kibeszélése jelentette. A résztvevők három vélemény közül választhattak: az elhangzó párbeszédekről el kellett döntenünk, hogy egészségesnek vagy egészségtelennek tartjuk őket, esetleg határozatlanak vagyunk. A választást követően a résztvevők helyet cserélhettek, megtörtént az is, hogy egyik-másik érv hatására helyet-véleményt változtattunk.

Olyan szituációk kapcsán kellett állást foglaljunk, mint: a kapcsolat egyik tagja elmondja a párjának, hogy hiányolja-hiányolta; a pár egyik tagja barátjával menne találkozni, mire a másik erős ellenkezését/enyhe nemtetszését fejezi ki; egyik szerelmes elmondja a másiknak, hogy naaaaagyon hiányzott neki, mert öt perce nem látta már; a pár egyik tagja kedvese főztét/meztelen képeit mutatja a baráti társaságnak; az egyik mindenféle kifogásokat talál azért, hogy ne találkozzon a másikkal, és így tovább. A helyzetek legtöbbször sarkítva voltak, és eléggé tisztán példázták azokat a párkapcsolati szituációkat, amelyek egyrészt gyakran előfordul(hat)nak, másrészt nem feltétlenül lehet egyértelmű eldönteni róluk, hogy akkor most ez jó vagy rossz. Többször felmerült az, hogy kontextus-, kapcsolat- és személyfüggő az, hogy mi válik egészségtelenné, de bizonyos helyzetek semmiféle viszonyrendszerben nem ajánlatosak.


A gyakorlatok felszínre hozták az egészséges kapcsolatok ismérveit, így szó esett a nyílt, őszinte kommunikáció szükségességéről, a személyes határok meghúzásáról és tiszteletben tartásáról, a „nem” kimondására való képesség fontosságáról, valamint az alternatívák felvázolásáról, az eltérő perspektívák és élettapasztalatok tudatosításáról, a privát szféráról, az egyéni szükségletekről, és a kapcsolaton túli érzelmi telítettség megéléséről is.

Ami pedig az egészségtelen kapcsolatokat illeti: megbeszéltük, mit jelent az izolálás (amikor párunk jóformán kisajátít magának, mindenféle egyéb kapcsolatainkat „levágva” rólunk), a birtoklási vágy, a féltékenység, az intenzitás, a tiszteletlenség, a kontroll és a bűntudatkeltés. Mindezt természetesen csak érintőlegesen, hiszen két óra édeskevés a problémák kivesézéséhez, viszont a szervezők megosztottak olyan anyagokat is, amelyek a további tájékozódást segítik elő: ezen a linken rövid ismertető videókat nézhetünk az egészségtelen viselkedésmintákról, ez a cikk pedig olyan jelekre hívja fel a figyelmet, hogy partnerünk ellenőrzés alatt tart.

Egy másik gyakorlatban olyan rövid szövegeket olvastunk, amelyeket párkapcsolati problémákkal küszködő páciensek írtak terapeutájuknak. Megbeszéltük Barry (elvált férfi, nem bízik a nőkben, van kapcsolata, de nem akar újból elköteleződni) és Bella (kapcsolatban van egy fiúval, aki szexuálisan tapasztalatlan volt, de melegszívűségével megszerettette magát, a lány néha mégis szégyelli a fiút) esetét, és az etikus kapcsolatok és a kötődési stílusok felől közelítve azt próbáltuk megfogalmazni, hogy a párkapcsolatról való beszédmód mit árul el magáról a szerelmi viszonyról és a megszólalók saját emocionális egészségéről.

Felmerült az, hogy milyen indíttatásból lépünk bele egy kapcsolatba: a műhelyvezetők hangsúlyozták, hogy amikor valaki depresszív állapotban választ partnert, nagy valószínűséggel helytelenül dönt. Érdemes úgy hozzáállni egy új kapcsolathoz, hogy az ne valamiféle belső hiányt pótoljon, hanem mintegy bónuszként járuljon hozzá az életünkhöz: barátaink, családunk, munkahelyünk, szabadidős foglalkozásaink mellett kapjon helyet a partnerünk, ne ezek hiányában. Amikor kétségbeesésünkben választunk társat, ismét valamiféle hiánypótlást kísérelünk meg, ami hosszú távon legtöbbször mérgező vagy egészségtelen kapcsolathoz vezet. Az élet bőségtudat vagy a bőség alapú gondolkodás (abundance mindset) felőli megélése azt eredményezi, hogy kapcsolataink nem űrt pótolnak, hanem gazdagabbá teszik meglévő boldogságunkat.

Moscu Katalin felhívta a figyelmet a kapcsolaton belüli tárgyalások fontosságára: egy egészséges kapcsolatban mindkét félnek közölnie kell vágyait és szükségleteit, és ezeket időközönként újra kell beszélni. Az etikus kapcsolatok arról is szólnak, hogy az őszinte kommunikáció értelmében a partnerek tisztában vannak egymás elvárásaival, és nyílt lapokkal állnak egymás elé.

Moscu Esther Perel pszichoterapeutára hivatkozva arról beszélt, hogy a modern párkapcsolatokban hatalmas problémát jelent, hogy a pároknak sokkal több szerepnek kell megfelelniük a viszonyon belül. Maga a „lelki társ” fogalma is viszonylag új keletű: míg akár fél évszázada az emberek hitközösségekben keresték a lelki telítettséget, manapság sokan „soulmate”-keresésben vannak, és ettől értelemszerűen csalódottak és boldogtalanok.

A műhely kiváló kezdeményezés volt az egészséges és mérgező kapcsolatok feltérképezése felé, és meggyőződésem, hogy az ilyen típusú beszélgetéseket igen korán, akár pretinédzserkorban kellene elkezdeni.

A Pride-hét egyéb programjai itt tekinthetők meg.

Nyitókép: Uplift Connect

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS