A szósz a lelke, a pityóka a gyengéje Kolozsvár új kedvencének, a Cartofisserie sült krumplijának
2019. május 23. 13:07, utolsó frissítés: 16:23A KFC hasábburgonyájához nincs is értelme hasonlítani, de azért nem egyedülállóak a piacon.
Kolozsváron minden évben megvan a nagy kajakedvenc. Hódított már a hamburger, és előfordult az is, hogy mindenki mézes-mázas fánkokat akart kóstolni. Idén a fancy sült krumpliért állnak hosszú sorokban az emberek. Egy szerencsétlenebb déli órában akár 5-10 méteres sort is végig kell állnunk a Cartofisserie előtt, ha feltétlen meg akarjuk kóstolni a terméküket. Megnéztük, hogy mit tudnak.
A teszthez három különböző sült krumplit választottunk ki. A már említett mellett egy klasszikus KFC terméket, illetve a The Brothers legalább annyira fancy, de még kevésbé felkapott sült krumpliját. Egyszerre hárman indultunk el, hogy nagyjából egyszerre is érkezzünk vissza a szerkesztőségbe az elvitelre kért csomaggal, tehát megpróbáltunk egyenlő feltételeket biztosítani, ami a frissességet illeti. (Abban mindenki egyetértett, hogy a szottyant szalmakrumpli semmilyen formában nem jó.)
Cartofisserie
Nem az jut eszedbe róla, hogy ez aztán a street food. Kicsit olaj és szalagmunka szagú, viszonylag "húsos", héjában sült, úgyhogy kesernyés is. A fűszer és a szósz adja a lelkét az egésznek. Kíváncsi lennék, hogy kinek milyen véleménye van az ott készült húsokról (miccsszerű valami, csirkefélék és cigánypecsenye), nekem egészen ehetetlennek tűnt egyszer a cigánypecsenye, többször nem is próbáltam. Vagyis húsok helyett jobb parmezánt kérni mellé vagy rá, vagy választani egy jó szószt (utóbbiból viszonylag nagy a választék is, a teljesség igénye nélkül curry ketchup, paprikás és fehérborsos samurai, hagymás és zöldfűszeres jammie és cheesy crazy). A majonéz és cheesy crazy kombóval is finom.
Ma valahogy messze jobb volt a Cartofisserie pityókája - még annak ellenére is, hogy a kis sütödéjükben 3 percnél tovább sorban állni borzalom az olajszag miatt, de lehet, hogy csak én vagyok érzékeny erre -, mint a másik street foodostól beszerzett, kicsit édeskés, kicsit talán túl puha szalmakrumpli, vagy az önmagában ehetetlen KFC-s, hasábburgonyához hasonlító valami. A Cartofisserie 6, 8, 10, 12 lejes mennyiségeket ad, és már csak azért is megveszed, mert otthon ilyet nem tudsz csinálni, de ha túl sokat eszel belőle, lehet nem is akarsz.
A szalmakrumpli, amilyen egyszerű kaja, annyira nehéz "nagyüzemben" csinálni. Mert több mindenen is elcsúszhat a dolog. A burgonya minősége mellett egyáltalán nem mindegy az sem, hogy mennyire elhasznált az az olaj, amivel készül. Szerintem ezért van az is, hogy ettem már tőlük olyat is, hogy szörnyű hascsikarás lett a vége. De ha szigorúan csak ebből a mai kóstolóból indulunk ki, akkor ez volt a legfinomabb. (Attila)
Nálam ez vitte a prímet, habár azt tudni kell, hogy Kolozsvár hátában ott a pityókanagyhatalom Székelyföld, rendes alapanyagért még a pesti szakácsoknak is Ausztriáig kell szaladni, szóval olyan nagy elvárásokkal nem lehet egy ilyen próbának nekiugrani. A bevezetés a sült krumpli rejtelmeibe további szólamaiban pedig arról tájékoztatom a kedves olvasót, hogy a jó “szalmapityóka” ismérve a roppanós külső és a puha belső, habár erről a késhegyre menő vitákat lehetne folytatni, a gasztro hasonlatoknál maradva. Na most a Cartofisserie terméke áll ehhez az elváráshoz a legközelebb. A héjában sült krumpli néha fosszilis állagúra van sütve, de mégsem vizenyős és nem is szivacsos, mint a többi vetélytárs. A krumplihoz különböző szószokat is lehet rendelni, ami persze nagyot dobhat az élményen, mivel sok esetben elfedi az egyébként is semleges ízű alapanyagot. Apropó semleges íz. Ezt ugye sóval szokás felturbózni, ebben pedig a Cartofisserie harmonikus vonalat követ, s ezzel én teljesen elégedett vagyok, és egyébként sem szeretem, ha szétcsípi a számat a só. (Timár)
The Brothers
Szottyant. Valószínűleg megviselte az utazás. Frissen sütötték, és a zárt dobozban nemcsak a sajt olvadt rá a krumplira, hanem az egész ellágyult. Ez azért már látványában is rontja az élményt. Ahogyan az is, amikor megpróbálom az első falatot felszúrni a villámra, és az frissen ásott, nyári újkrumpliból sütött pityókához hasonlóan töredezik, morzsolódik. Ezt az élményt némiképp ellensúlyozza az édeskés íze, amit a feltétként mellé kínált bacon hoz ki igazán.
A krumplival nyilván nehéz nagyot domborítani, nem lesznek éles különbségek. Lehet változtatni a sütési technikát, vastagabbra hagyhatják a hasábokat, de a sült krumpli, akkor is csak sült krumpli marad. A KFC gyorsfagyasztott, vékony hasábos változata nyilván könnyebben kihűl, és merevedik el annyira, hogy nagyon könnyen megunjuk. A Cartofisserie csomagolása nem zárt, így a krumpli sem lágyul el, így állagban és kinézetben egyértelműen felé billen a mérleg. A feltét más kérdés, és mivel a krumpliban nehéz különbséget tenni, ez fog dönteni.
A The Brothers kínálatából az egyik alapcsomagot, az American Gangstert választottuk, amiben cheddar sajt és bacon a feltét, de van a menüjükben mozzarellával, csirkével, avokádóval, paradicsommal, zöldhagymával, kukoricával is kínált sült krumpli is, sőt mindenki kedve szerint rakhatja össze, amit szeretne. Bár az előzetes terv szerint valamilyen sajtszószt kérek mellé, de sajt már amúgy is volt rajta, inkább édes chillit kértem, hogy kevésbé legyen unalmas. Ez a változatosság az árban is egyértelműen meglátszik, egy kis adag 7 lej, míg egy nagy adag 9 lej, amihez aztán átlagban 3-4 lejért kérhetünk különböző feltéteket. Szóval ez nem kifejezetten egy olcsó kategóriás étel. (Laci)
Az én ízlelőbimbóimat egyértelműen a The Brothers sült krumplija nyűgözte le. Volt benne élet, bár kinézetre nem ez volt a legszebb, a krumplira szórt bacon darabkák egyértelműen elterelték az ember figyelmét a látványról. Nem vagyok nagy sült krumpli rajongó, de ezért még akár fizetnék is. Ebben a párosításban pedig a KFC sült krumplija igencsak szegénykés, habár én önmagában szeretem a KFC krumpliját, most nem szívesen ettem belőle. A Brothers sült krumplijában az a jó, hogy a bacon miatt igazából a szószra nincs is szükség, míg a többi krumplit eléggé íztelen és unalmas lenne szósz nélkül enni. (Csaba)
KFC
A KFC-be biztosan senki sem a sült krumpliért jár, az csak amolyan kísérő a csípős csirkehús mellé. Ez pedig meg is látszik rajta: egészen semmilyen. De legalább sápatagon őszinte, nem akar többnek sem látszani, mint ami. Sem az íze, sem az állaga nem különösebben megnyerő, kulináris élményekre nem számíthatunk, de nem is készültünk rá, így nem okozhat csalódást. Sok ketchuppal lecsúszik, bár lehet, hogy ennyi erővel már hamarosan helyettesíthetnék egy tablettával is. Így aztán a versenytársai eleve jobb pozícióból indulnak, és tényleg mindkettő messze jobb volt, mint az amerikai gyorsétteremé. Nálam abszolút jó pont, ha a krumplin rajta van a héja is, amitől sokkal ízesebb és ropogósabb, úgyhogy nálam is a Cartofisserie került az első helyre - bár nincs az a sült krumpli, amiért én 10 percnél többet hajlandó lennék bárhol sorban állni. (Annamari)
Gyakorta járok a KFC-be, ezért gyakorta eszem szalmakrumplit is, bár nem vagyok egy hatalmas fan. És ezért még soha nem kóstoltam "eredeti", vagy "minőségi" szalmakrumplit, amit csak önmagában lehet fogyasztani. A KFC krumplija gyorséttermi kategóriában hozza a formáját, de természetesen a Cartofisserie-ben kapható krumplival nem veszi fel a versenyt, mint ahogy az amerikaira hajazó társával sem. A három krumpli közül természetesen ez volt a legrosszabb, nem volt egy különleges íze, érződött, hogy fagyasztott krumpliból készült. A szósz, amit mellé ad a KFC (Hellmann's) a standard, kicsit savanykás darab. A Cartofisseries volt szószból a legjobb, a mikor az amúgy is jó minőségű szalmakrumplit belemártottam, volt egy wow-érzésem. Alapjában úgy érzem, hogy a KFC-s szalmakrumplival nincsen baj, ha a saját kategóriájában versenyeztetjük. Gyorsétterem kategóriában teljesen standard az érzet, amit nyújt, de messze elmarad a specialitásnak számító szalmakrumplik mellett. (Endre)