Merre tart az erdélyi vallásosság?
G. L. 2019. április 11. 19:05, utolsó frissítés: 22:10Az erdélyi magyar népesség vallásossága sokkal közelebb áll a román népességéhez, mint a magyarországiéhoz
Úgy tűnik, hogy a rendszerváltás óta egyre vallásosabbak vagyunk, de az emberek nagy mértékben már saját maguk rakják össze a hitvilágukat, és nem az egyházak tanítását követik. A jövőben pedig valószínűleg a vallásosság elitesedése várható - röviden így foglalható össze Kiss Dénes, a kolozsvári Valláskutató Intézet kutatási igazgatójának előadása, amelyet az intézmény bemutatkozó előadásán tartott nemrég. Kiss azt foglalta össze, hogy milyen a romániai magyar vallási helyzet európai kontextusban, melyek a fontosabb jellemzői, illetve merre tart.
Az közismert, hogy a romániai vallásosság az egyik legjelentősebb Európában, és talán azzal sem mondunk újat, hogy Magyarországon ezzel szemben egyértelműen kisebb a vallásosság mértéke. Azt gondolhatnánk, hogy a Romániában élő magyarokként a kettő között lesz a vallásosság mértéke, de több mutató alapján kijelenthető, hogy
sokkal közelebb áll az erdélyi magyar népesség vallásossága a román népességéhez, mint a magyarországiéhoz.
Kiss Dénes a vallásosság két gyakran használt mutatóját hozta a kijelentés alátámasztására. Azoknak az arányát nézte meg a teljes népesség körében Romániában, Magyarországon és az erdélyi magyarság körében, akik naponta szoktak imádkozni, és akik hetente járnak templomba. A magyarországi lakosság 14,8%-a állítja, hogy naponta szokott imádkozni, és 8,4%-a, hogy hetente jár templomba. Ezzel szemben a románok több, mint fele (53,9%-a) szokott naponta imádkozni a saját bevallása szerint, míg harmada (30,4%-a) jár templomba. Az erdélyi magyarok esetében pedig 59,1% azoknak az aránya, akik naponta imádkoznak, és 32,3% jár hetente templomba.
Hasonló a helyzet akkor is, hogyha az élet fordulópontjaival (születés, házasság és elhalálozás) kapcsolatban kérdeztek rá az egyházi szertartás fontosságára. Tehát arra, hogy fontosnak tartják-e az említett esetekben, hogy egyházi szertartásra kerüljön sor. Az erdélyi magyarok esetében a keresztelő kivételével majdhogynem teljes a társadalmi konszenzus az egyházi szertartások szükségességében, és Kiss Dénes szerint a gyakorlatban is visszaköszön ez a statisztika. "A nem egyházi temetések ritkábbak, mint a fehér holló, ha egyáltalán van ilyen Erdélyben" - jegyzi meg.
A szociológusok körében az egyik leggyakoribb magyarázat egy ország vallásosságának mértékére az ország modernizációjával van összefüggésben. Az elképzelés szerint minél iparosodottabb és urbanizáltabb egy társadalom, annál kevésbé vallásos a lakosság. Ez az úgynevezett szekularizációs paradigma. Kiss emellett négy olyan meghatározó tényezőt említett, ami magyarázatul szolgálhat arra, hogy
miért vagyunk ennyire vallásosak Romániában?
1. Befolyásolja a korábbi politikai elnyomás mértéke is a vallásosságot. Az elképzelés szerint minél drasztikusabban volt elnyomva a vallás egy adott országban az előző rendszerben, annál kevésbé lesz magasan vallásos. A kutató elmondta, a kelet-európai országokhoz viszonyítva Romániában kisebb mértékű volt az elnyomás, mert az ortodox egyház viszonylag hamar kiegyezett a hatalommal. Állítólag a korabeli pátriárka régi jó barátja volt Nicolae Ceauşescunak. Ebből a szempontból másodlagos, hogy a magyar történelmi egyházakat egy erőteljesebb elnyomás érhette, mint a román ortodox egyházat, de máshol még vissza fog térni.
2. Románia az Európai Unió egyik legkevésbé modernizálódott országa, így a szekularizációs paradigma szerint ez magyarázatul szolgálhat a vallásosság mértékére.
3. A korábbi vallási szocializáció is befolyásoló lehet. Teljesen egyértelmű, hogy a mostani felnőtt generációnak a gyerekkori vallási nevelése egy olyan tényező, ami meghatározó a jelenkori vallásosságra nézve. Kiss szerint két döntő szempont van ebben az esetben, amit figyelembe kell venni. Egyrészt milyen mértékben léptek be a munkaerőpiacra a nők a szocializmus évtizedeiben, másrészt, milyen mértékben segítették ekkor őket a nagyszülők. "A munkaerőpiacra lépés lehetett nagymértékű, ha ez nem járt együtt a városra költözéssel, falun maradtak, és a nagyszülő továbbra is el tudta azt a szerepet látni" - jegyezte meg a kutató a vallási szocializációval kapcsolatban. Elmondta, hogy teljesen egyértelmű összefüggést mutattak ki a magasabb vallásosság mértékével ott, ahol a nagyszülők közreműködésével templomba járt a gyerek, és odafigyeltek a vallási nevelésére.
4. A vallás és a nemzeti identitás kapcsolata is meghatározó. Annál nagyobb a vallásosság egy országban, minél kevésbé alakult ki nemzeti identitás egy állami struktúra segítségével. Tehát, ha később jött létre egy állam, mint egy nemzeti identitás formálódni kezdett volna, akkor kulturális alapokon állt össze, és ebben a vallás jelentősége rendszerint nagy volt. A román nemzeti mozgalom pedig az egyházra épült, még mielőtt az államiság kezdetét vette volna.
5. A vallási monopolhelyzet is növelheti a vallásosságot. Kiss szerint Európában minél inkább monopol helyzetben van egy egyház, annál inkább képes mobilizálni a híveket. Az ortodox egyház pedig országos szinten jól áll.
A romániai magyar kisebbséggel összefüggésben még említett három szempontot a kutató, amelyek a vallásosság felerősödéséhez vezethetnek. Ilyen, ha a vallási identitás összekapcsolódik a kisebbségi identitással. Azokon a helyeken magasabb a kisebbségben élők vallásosságának mértéke, ahol a kisebbségiek más vallásúak, mint a többségiek. A romániai magyar kisebbség esetében pedig a magyar történelmi egyházak fokozottabb társadalmi szerepvállalása - például az oktatásban és a szociális szférában - is a vallásosságot erősíti. Ehhez jönnek hozzá a történelmi egyházak intézményfenntartó funkciói, amelyek által olyan területeken is egyre inkább szerephez jutnak, amelyekbe korábban nem voltak jelen. Mint Kiss fogalmazott, egyfajta közvetítő intézményszféraként működnek az állam valamelyik ága és a mindennapi élet között.
A vallásosság mértéke a rendszerváltás óta eltel évtizedekben növekedett
Kiss a European Values Study felméréseire hivatkozva mutatta be, hogy vallásosságban mért lassú növekedés folyamatos 1990 óta. Míg 1993-ban a romániaiak kevesebb, mint 20%-a mondta, hogy heti rendszerességgel jár templomba, addig a 2008-as legutóbbi felméréskor már meghaladta a 30%-ot az arányuk. Az erdélyi magyarok esetében pedig még magasabb volt a heti rendszerességgel templomba járók aránya, míg 1999-ben éppen elérte a 40%-ot, addig 2008-ban egyértelműen meghaladta ezt az arányt. Az istenhit esetében pedig azért sem lehet ilyen jelentős a növekedés, mert már 1993-ban is 90% fölött volt azoknak az aránya, akik igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy hisznek-e Istenben.
A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet az adatokkal kapcsolatban, hogyha megmutatják a számokat lelkészeknek, akkor azok sokszor kétkedve viszonyulnak hozzá, mert nem vág teljesen egybe azzal, amit ők tapasztalnak a valóságban; nem érzékelik a vallásosság folyamatos felfelé ívelését. Kiss Máté István kutatásait említette, aki a Kolozsvári Egyházmegyében összesítette 1999 és 2011 között, hogy miként változott a templomba járás gyakorisága a gyülekezetek teljes létszámához képest. A korábbi adatsorok 30%-ához képest 15% körül alakul a vasárnapoként templomba járók aránya. Bár az adatsorból nem lehet általánosítani, Kiss szerint ez az eltérés még akkor is figyelemreméltó, ha az említett egyházmegye népességét rossz templomba járónak tartják.
Előállhat egy olyan helyzet a vallásszociológus szerint, amiben, ha megkérdezik az embereket arról, hogy mennyire vallásosak, hajlamosak egy kicsit szépíteni a dolgon. A szociológus szerint az állhat a jelenség mögött, hogy az emberek egyházhoz való viszonyának a javulása befolyásolja azt az érzetüket is, hogy mit várnak el tőlük, mit kell mondaniuk. Kiss ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a heti rendszerességű templomba járás esetleges túlzását nem lehet általánosítani a vallásosság más dimenzióira, így például a keresztelőkre vagy egyházi temetésekre, amelyek szintén valamilyen vallásosságot jeleznek. Ebben az esetben Kiss szerint nincs okunk azt feltételezni, hogy az emberek szépítenék a valóságot.
Eközben a vallásosság egyfajta pluralizálódása is zajlik,
amikor az emberek nagy mértékben maguk rakják össze hitvilágukat, és nem feltétlen az egyházak tanításait követik. A statisztikák szerint a romániaiak 95%-a mondja, hogy hisz Istenben, de ha arra kérdeznek rá, hogy mit is ért ezen, akkor kiderül, hogy 80,4%-a érti úgy, hogy egy személyes Istenben hisz, mások inkább azt válaszolják, hogy valamilyen szellem, életerő vagy valami hasonló létezik. A halál utáni életben a megkérdezettek 56,2%-a hisz, míg a pokolban az emberek 51,1%-a. Az angyalok létezését a megkérdezettek 53,9%-a gondolja valósnak, a bűn létezésében a 73,2%-uk hisz, a reinkarnációban pedig 15%-uk.
"Ezek is jelzik, hogy a korábbiakban látott templomba járó, egyházias, azt elfogadó vallásosság talán mégsem pontosan úgy van, ha a hit kérdéseit nézve ennyire változatos képet kapunk" - érvelt a kutató.
Az előadás legérdekesebb része egyértelműen az volt, amikor a vallásosság jövőbeni irányait próbálta meghatározni a kutató. Mint elmondta, a szociológusok általában háromféle jóslatot szoktak tenni. A már említett - domináns - modernizációs elképzelés mellett sokan gondolják úgy, hogy nincs szekularizáció, és igazából nem is volt soha. Mellettük szól, hogy globálisan szó sincs arról, hogy a modernizáció együtt járna a vallás térvesztésével, például Japánban és az Egyesült Államokban sem áll fenn ez az összefüggés. A szociológusok harmadik nagyobb csoportja pedig azt gondolja, hogy az egyházias vallásosság fog teret veszíteni, és vallási individualizáció fog felerősödni, az egyház számára pedig megszólíthatatlanok lesznek vallásosak.
Kiss az előadásában Tomka Miklós
a vallásosság elitesedésére vonatkozó hipotézisét emelte ki.
Tomka ebben arra törekedett, hogy kimutassa, Magyarországon egy sajátos folyamat indult be, amelynek az a lényege, hogy kialakul egy új, vallásos, magasan képzett társadalmi csoport is, miközben az általános szekularizáció zajlik. Ezt nevezik a vallás elitesedésedésének, és Kiss szerint érdemes ezt a kelet-európára találó hipotézist nálunk tesztelni.
Kiss példaként a vallásosság iskolázottsági csoportok szerinti változását hozta fel. A teljes lakosságra nézve "elég látványos, hogy a vallásosság mértéke csökken, ahogyan egyre nagyobb az egyének iskolai végzettsége, egy csoport kivételével: a mesteri és doktori fokozattal rendelkezők messze magasra ívelnek a többiekhez képest" - mondja. Ha az iskolázottsági csoportokat korosztályok szerint is felosztják (18-29 év közöttiekre és 30-75 év közöttiekre), érdekes változásokat lehet látni.
"Számtalan oka lehet, hogy mi vezethet a vallásosság változásához, de az oktatás mindenképp egy ilyen befolyásoló tényező. A korosztályos bontásban a 8 osztálynál kevesebbet végzett és a 8 általánossal rendelkező fiatalok körében hatalmasat esik a vallásosság. Az érettségizettek, a posztlicit, főiskolát és egyetemet végzettek új generációjának körében látványosan megnő a vallásosság mértéke" - mondja a kutató, aki szerint azt jelzi előre a felmérés, hogy a valláshoz kapcsolódók, és az egyházhoz közelebb állók körében valószínűleg nőni fog az iskolázottak és a felső végzettségűek aránya.
"Azt gondolom, hogy annak hatását látjuk, amit az oktatási rendszerben az oktatás elitesedése problémájaként szoktak emlegetni. Egyre drágább jobb iskolákba járni, és emiatt egyre nehezebben bárkinek bejutni az elit iskolákba, ahol a képzési csomag részeként a vallásoktatás is magasabb színvonalú, mint a szakiskolákban például. Azt látom, hogy míg az elit iskolákban sikerül egy eredményes vallásoktatást végigvinni, addig az ettől egyre távolabb eső iskolák esetében már kevésbé" - magyarázta a kutató a feltételezését, hogy mi állhat a hátterében.