2019. aug. 25. vasárnapLajos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Érdekelsz, nem kellesz. Az új online randijelenség, az orbiting vonzásában

Kovács Bea Kovács Bea 2019. március 29. 16:40, utolsó frissítés: 2019. március 30. 19:36

Mire véljük, ha egykori kedvesünk vagy aktuális udvarlónk nem válaszol üzeneteinkre, de rendszeresen megnyomja a szívecskét az Instán? A korszerű randizás mélyvizébe merültünk.


A modern szerelem annyira komplikált, hogy új szavak kellenek hozzá. Na jó, lehet nem maga a szerelem vált sokkal bonyolultabbá a 21. században, hanem a metódusok, amelyekkel az emberek egymással kommunikálnak. Az internet térhódításáról és a digitalizáció hatásairól beszélni közhely, mégis nap nap után szembetaláljuk magunkat olyan helyzetekkel, amelyek tíz vagy húsz évvel ezelőtt egyszerűen elképzelhetetlenek, sőt lehetetlenek lettek volna.

A közösségi médiák társkereső felületetekké is váltak. A kifejezetten pár- vagy partnerkereső oldalak és appok mellett a legtöbb profilunk egyfajta bemutatkozóként is értelmezhető. Így az is természetes, hogy a kapcsolattartás mellett az online randizgatás is teret szorított magának például a Facebookon és az Instagramon, de vannak olyanok, akik Twitteren, YouTube-on vagy a szakmai vonalat képviselő LinkedIn-en ismerkedtek meg és találtak egymásra.

Digitális szokásaink olyan viselkedésbeli változásokhoz is vezettek, amelyek nagyanyáink-nagyapáink számára még abszurdnak tűnhettek. A fiatalabb generációknak azonban olyan gesztusokkal kell, akarva-akaratlanul barátkozniuk, amelyek kimondottan az internet hatására jöttek és jöhettek létre. A randizás offline és online vetületei sokszor teljes ellentmondásba kerülnek egymással, és nem feltétlenül találni folytonosságot és következetességet abban sem, ahogy választottunk a virtuális és a valós világban viselkedik. Mindennek persze számos pszichológiai következménye van, az elmagányosodás, az izoláció, az önértékelési problémák mellett azonban maga az értetlenség is olyan faktor, amely az új randiviselkedéseket követheti.

Pár évvel ezelőtt több neves portál is cikkezett már a ghosting jelenségéről, amit magyarra mindeddig nem sikerült lefordítani, de nagyjából azt jelenti, hogy valaki mindennemű magyarázatot nélkülözve végérvényesen megszakít egy kapcsolatot. Aki ghosting-ol, az úgy hagyja faképnél társát, hogy egyszersmind elérhetetlenné teszi magát, nem válaszol hívásokra és üzenetekre, egyszerűen köddé válik – nyilván életben van, csak már nem akarja velünk folytatni a kapcsolatot. A konfrontáció és az esetleges konfliktus, valamint a kellemetlen érzések elkerülése végett a lelépést választva úgymond megússza a szakítás nehézségeit, a „ghostee”, vagyis a cserben hagyott emberi méltóságát és érzelmi világát teljes mértékben figyelmen kívül hagyva.


Tévhit, hogy a gesztus egyik nemre jobban jellemző lenne, mint a másikra, azaz: nem csak férfiak ghostingolnak nőket, a jelenség nemtől teljesen független. Az internetes kapcsolattartás világában azért sokkalta rosszabb megélni, ha ghostingolnak, mert a lelécelt illetőt ugyanúgy láthatjuk, követhejük online jelenlétét – mintha minden virtuális lépése csak azt jelezné számunkra, hogy ő él és virul, csak épp minket nem akar már az életében tudni.



A faképnél hagyás egy másik, ugyancsak a digitális világban megvalósulható formája az orbiting, amely magasabb és egyben bosszantóbb szintre viszi a mellőzést. Az orbiting szó elsődleges értelemben keringést, körözést jelent, főleg bolygók és egyéb égitestek mozgását jelöli. Ha emberekre vonatkoztatjuk, akkor azt a jelenséget fedi, amely során egy illető, akivel találkozgattunk, kapcsolatban voltunk vagy baráti viszonyt ápoltunk, megszünteti velünk a tényleges kommunikációt, azonban különféle közösségi médiumokon tovább követi aktivitásunkat: tetszikeli, kommenteli és megosztja képeinket, tartalmainkat, üzeneteinkre azonban nem válaszol, a tényleges párbeszédet kerüli. Aki körülöttünk orbitál, épp annyira tartja meg a távolságot, hogy láthassa életünk nyilvános pillanatait, de érdemben elérhetetlen maradjon.

Azon túl, hogy ez a keringés zavaró és intruzív, sőt zaklatás érzését is keltheti az elszenvedőben, manipulatív és egyben hatalmi gesztusnak számít: a virtuális életünk körül orbitáló személy egyoldalúan szabja meg a kommunikáció határait, vagyis azt, hogy mi fér bele az online érintkezésbe. Az orbitálásban az is benne van, hogy a másik fél azért tart elérhető távolságban, mert nem tudja eldönteni, hogy akar-e még velünk valamiféle kapcsolatot létesíteni a jövőben. A lájkok, story-nézegetések és hozzászólások révén úgymond pórázon tart bennünket, amíg számára világossá válik, hogy alkalmasak vagyunk-e egy újabb esélyre.

Szakítás után az egymás számon tartása nem újkeletű dolog, sőt egyesek szerint a digitális korszakban szinte lehetetlen végleg elválni exeinktől, azonban a válaszolatlan üzenetek és az újonnan érkező Insta-szívecskék kettőse kognitív és érzelmi disszonanciához vezethet. Azt az üzenetet kapjuk, hogy személyiségünk és életünk csak bizonyos, felszínes része be- és elfogadható, tényleges emberi mivoltunkban, teljes, háromdimenziós lényként már nem kellünk. A kapcsolatot azonban, amennyiben nem hozunk radikális döntést és nem tiltjuk le az orbitáló személyt, nem lehet így lezárni. A lezárás azonban pszichológiai szükséglet a zátonyra futott viszonyok egészséges módon történő meggyászolása és elengedése érdekében. Amennyiben bizonyos dolgok kimondatlanul maradnak, megragadunk egy állandó szürke zónában, ahonnan semerre nem tudunk mozdulni: nem tudjuk elengedni volt udvarlónkat, de az újrakezdésben sem reménykedhetünk igazából.



A közösségi felületek párkeresésre gyakorolt hatása még túl friss, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le, bár egyre több tanulmány és felmérés születik a témában. Szakemberek többek között azt vizsgálják, hogy milyen módon befolyásolja az emberi kapcsolatok digitalizációja mentális és emocionális egészségünket, illetve milyen kommunikációs változásokat okoz a valós találkozások és beszélgetések elmaradozása. Annyi biztos, hogy aki életének valamennyi területén boldogulni szeretne, annak alkalmazkodnia kell az új médiák által felkínált és megkövetelt kommunikációs formákhoz.

Mit jelent az, ha a srác, akivel találkozgatunk, nem nézi meg az Insta-storynkat, de más emberekét igen? Mit jelent az, ha a lány, akivel egyszer kapcsolatban voltunk, ma már csak kommentekben szól hozzánk? Milyen virtuális kötelességei vannak a friss pároknak? Hány órányi „seen”-elés vezet veszekedéshez? És mi a teendő akkor, ha kedvesünk egyszerűen kikövet valamelyik felületen? Megkönnyíti-e magánéletünket a közösségi média vagy újabb, szükségtelen konfliktusokhoz vezet ez a sok, olykor emberidegen újdonság? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel szembesülhetnek azok, akik a digitális szívek és szerelmek világában bóklásznak manapság.

Képek forrása: Pinterest, BloomJoy, The New York Times

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS