2019. május 24. péntekEszter, Eliza
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az első erdélyi adatvizualizációs mini-konferencián jártunk és betekintést nyertünk a jövőbe

Timár Norbert Timár Norbert 2019. január 21. 10:46, utolsó frissítés: 13:57

Mini-konferencia, maximális élmény - mondhatnánk, miután menő kütyükkel és bonyolult programozási műveletekkel ismerkedtünk, közben pedig komplex ábrákat nézegettünk.


A Csala Dénes által működtetett Székelydata blog és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara közös szervezésében került sor az első erdélyi adatvizualizációs mini-konferenciára, ahol első körben a székelyföldi adatvizualizációs pályázat nyertesei mutatták be munkáikat: a még középiskolás Balázs Fülöp Mátyás, a pályázat nyertese, Földi Zsuzsa és Rétyi Dorottya, akik egy látványos kördiagramon szemléltették, hogy ki milyen munka érdekében hova vándorol Erdélyen belül valamint a Salamon Evelinből és Rapa Erikből álló páros.

A második körben szakmabeliek tartottak előadásokat, vagyis olyan személyek, akiknek közük van nagy mennyiségű információ feldolgozásához. Polacsek Péter, a Vibe Fesztivál marketingfelelőse a Diversity Advertisingtól a fesztivál marketingjéről és kommunikációs stratégiáiról beszélt. Csata István, a Kynetec piackutató cégtől egy érdekes, új koncepciót hozott: a cége francia állatorvosoknak nyújt személyre szabott adatokat, amelyeket az egyazon állatorvosi szervezetben dolgozók adatainak átlagával hasonlít össze. Sőt, az adatokból kinyert vizualizációt egy algoritmus segítségével szöveges tanáccsá is képes átalakítani.

Csata előadását követően Simon Levente, a BBTE doktorandusza és a Thinkonomy alapítóinak egyike tartott egy vérbeli adatvizualizációs előadást. Ő a szakmájától függetlenül arra volt kíváncsi, hogy lehet ábrázolni a passzok hálózatát egy focimeccsen. Ehhez pedig segítségül hívta a “súlyozott hálózatok fraktálelemzését”. Simon vizualizációjából olyasmik derültek ki, hogy mely játékosok között van a legtöbb passz és ezeknek a passzoknak a hálózata hogyan áll össze egy csapattá - természetesen focipályán ábrázolva.

Lőrincz Szabolcs és Jakab István egyetemi hallgatók a WorldData Visualization versenyre készített munkájukat mutatták be. A páros arra volt kíváncsi, hogy az 5 milliónál kevesebb lakosú országoktól milyen mintát lehet ellesni. Vizualizációjukat azok számára készítették, akik ott szeretnék hagyni a nagyváros zaját és egy élhető, kis országba szeretnének költözni. Az országokat három szempontból vizsgálták: fenntarthatósága, a szén-dioxid-kibocsátás mértéke és a boldogság index. A nyertesek: Ciprus, a kis, ismeretlen ország, Comoros és Costa Rica. A prezentáció végén a három nyertes ország adatait egy radardiagramon összesítették, hozzáadva a várható élettartamot és más életminőség-mutatókat. Nálunk Ciprus nyert.


Ezt követően Kalamár Gáspár Gábor, a Gavart produkciós cég alapítója kalauzolt el minket a jövő adatvizualizációjába. Elmondta, hogy a kolozsvári BOSCH az új székhelyét már VR-szemüvegek segítségével mutatta be, így a politikusoknak ki sem kellett fáradniuk a terepre. A kiterjesztett valóság (augmented reality) eszközeivel pedig a tavalyi Szentgyörgy Napokon készült videójukat nézhettük meg, szintén VR-szemüvegek segítségével. Az új technológiával a videó bizonyos elemeihez társítva lehet adatokat megjeleníteni, mi a videó segítségével egy bicikliző srác szemszögéből nézhettünk körbe a forgatagban és tudhattunk meg információkat a rendezvényről, mindezt a virtuális térbe vetítve. Azonban van még ahová a technológia fejlődjön, például azt kellene megoldani, hogy az ember a VR-szemüvegben ne érezze úgy magát, mintha a tengeren hánykódna és emiatt ne fogja el egyből a tengeribetegség.

Korodi-Vass Lóránt dizájner a jelek fontosságára hívta fel a figyelmet SZEMiotika című előadásában. A dizájner elmondta, hogy az adatvizualizáció végigkísérte az emberiség történelmét, hiszen már a barlangrajzok is ennek a törekvésnek voltak a részei. Majd néhány további történelmi példát szolgáltatott az adatvizualizációra: ilyen volt Mengyelejev periódusos rendszere vagy a londoni metrótérkép, amelyet Henry Beck forradalmasított, azzal, hogy a járatok tényleges földrajzi ábrázolását felcserélte a sokkal könnyebben értelmezhető vonalak rendszerére. De gondoltátok volna, hogy a kopjafákra is tekinthetünk úgy, mint adatvizualizációra? Hiszen régebb - mielőtt átminősültek volna emlékhely-jelölőnek -, a sírok jelölésén túl számtalan információval szolgáltak a hozzáértők számára: a faragott jelekből meg lehetett tudni az elhunyt nemét, de még a jellemére is lehetett következtetni. A továbbiakban Korodi-Vass Lóránt néhány gyakorlati tanáccsal szolgált azoknak, akik adatvizualizációra adnák a fejüket.

Korodi-Vass Lóránt előadást tartKorodi-Vass Lóránt előadást tart


Korodi-Vass Lóránt emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy ne használjunk az ajánlott három színnél többet, amikor ábrázolni szeretnénk valamit (kivéve, ha nagyon sok mindent kell egyszerre bemutatni) és, hogy figyeljünk a színek jelentésére is, mert azoknak nemzetisége és neme is van. A dizájner elmondta, hogy a zöld számít magyar színek (hogy Tánczos Vilmost idézzem: “Kolozsváron, amelyik háznak az ablaka zöldre van festve, oda nyugodtan be lehet kiabálni magyarul.”) és hogy a színek nemi jelentésére is oda kell figyelni, annak ellenére, hogy ez egy időben változó dolog, hiszen régebb a kék színt társították a nőkhöz, míg a vörös a férfiaké volt. Korodi-Vass Lóránt azzal a fontos megállapítással zárta az előadását, hogy minden információhalmaz más megjelenítést kíván.

Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély főszerkesztője nem az adatok vizualizációja felől közelített a dolgokhoz, hanem az azokkal való “cselezést” mutatta be egy adatigénylési hercehurcán keresztül. Sipos tanulsága az volt, hogy a kiadott adatokat nem szabad készpénznek venni.

Györgyei Szabó Magdolna, az Udvarhelyi Kis- és Középvállalkozók Szövetségének (UKKSZ) ügyvezetője és Pénzcsinálók.ro-s bloggerünk előadásában az embert akarta láttatni a bitek mögött. Györgyei elmondta, hogy két adattípust szoktak megkülönböztetni: a big datát, amelyet megfigyelünk, ezért objektívebbnek tartjuk és a small datát, amelyhez kérdések útján jutunk, ezért kevésbé tekintünk megbízhatónak.

A szakember az UKKSZ három kutatását mutatta be, az első vizsgálat során annak a kijelentésnek próbáltak utánajárni, hogy valóban Székelyudvarhely termeli-e Hargita megye GDP-jének 40%-át, de hamar rá kellett jönniük, hogy ezt lehetetlen megállapítani, egyrészt, mert 2000 előttről nincsenek digitális adatok, másrészt, mert megyei szintű bontásnál lentebb nem készülnek statisztikák. Így kénytelenek voltak a vállalkozói forgalomból következtetni, amelyből kiderült ugyan, hogy Udvarhely adja a megye vállalkozói forgalmának 47%-át, de Hargita megye csupán 1%-kal járul hozzá az országos forgalomhoz. Az eset rámutatott arra, hogy a nagy adatok nagy problémákat jelentenek és hogy az adatok elemzése csak digitálisan működik: ha valami nem elérhető digitálisan, akkor olyan, mintha nem is létezne.

Az UKKSZ második kutatásában azt vizsgálták, hogy mennyire boldogok a székelyek, mert a World Happiness Reportban nem találtak erre vonatkozó adatokat. Az online kérdőív alapján készített felmérésből kiderült, hogy a székelyföldiek boldogabbak, mint az átlag romániai vagy magyarországi, sőt azt remélik, hogy öt év múlva az életük még boldogabb lesz. Mindazonáltal Györgyei rámutatott az online torzítás buktatóira, hiszen már azt nehéz definiálni, hogy ki számít székelynek, nem beszélve arról, hogy a kitöltők nagy része jobban szituált, városi környezetből származott. A szakember itt rámutatott arra, hogy annak ellenére, hogy jelen pillanatban áll rendelkezésünkre a legtöbb adat valaha, mintegy 3 milliárd embernek még mindig nincs internetkapcsolata.

Szőke László, az Erdélyi Médiatér Egyesület tartalmi portfólió-menedzsere az erdélyi újságírás jövőjéről vizionált, az adatok szempontjából megközelítve. Szőke elmondta, hogy meglátása szerint a jövőben az újságíró szakma át fog alakulni, az újságírók feladata a nagy adatok egyszerű nyelvre való lefordítása lesz. Ennek érdekében létrehoztak egy dokumentációs műhelyt is, ahová más szakmai műhelyeket is szeretnének bevonni. A műhely keretében jelenleg a magyar kézben lévő székelyföldi fakitermelést vizsgálják, de nehezen haladnak, mivel minden egyes romániai erdőben van egy olyan fa, amelyet referenciapontnak használnak a katonai térképen, ezért az adatok titkosak. A munkában a hosszú távú elképzelései között kitért arra is, hogy a médianyelvet adatként kezelve, idővel szeretnék a mesterséges intelligenciát is bevonni bizonyos cikkek megírásába.

Csala Dénes a konferencia zárásaként elmondta, hogy a jövőben a tartalomfogyasztás nagyot fog változni, de a jövőkép mégis szomorú a közösségi média polarizáló hatása miatt, amely arra törekszik, hogy gyenge minőségű anyagokkal “kihasználja” a fogyasztók agyát. Ezért azt javasolta az adatvizualizációval foglalkozóknak, hogy csatoljanak közösségi tartalmat a tudáshoz, amivel az objektivitásra törekedhetnek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS