2019. február 20. szerdaÁlmos
-3°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Otthonból idegen hely: elképesztő gyorsasággal épülnek át a nagyvárosok

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2019. január 18. 10:14, utolsó frissítés: 10:28

Bár akár már Szászfenesen is jelenség, hogy gombamód nőnek ki a földből az új épületek, az ázsiai nagyvárosokban a változás sebessége olyan mértéket öltött, hogy a lakók arra eszmélnek, hogy nem ismerik fel a saját lakónegyedüket.


Az utóbbi 30 év során kevés földrész mutatott olyan gazdasági és másféle fejlődést, mint Ázsia. Még ha a legnyilvánvalóbb példát, Kína felemelkedését ki is vesszük a képletből, az olyan országok, mint Vietnam, Thaiföld, Szingapúr, Hongkong, Tajvan vagy épp Dél-Korea - nem is beszélve a már akkor is eleve fejlett Japán további emelkedéséről -, az átalakulás tagadhatatlan. Mindez akkor válik igazán egyértelművé, ha az ember meg is látogatja ezeket az országokat: mert ott lenni teljesen más élmény, mint egy videóanyagot megnézni róla.

Írásomban bemutatnék pár drónok segítségével készített videót az említett országokból, városokból, amelyek megkísérlik érzékeltetni azt, ahová mindez a fejlődés elvezetett: elsősorban városkép és városrendezés terén, ugyanis ez a cikkünk fő témája. Ennek megfelelően, lássuk az első videót, amely Szingapúrt mutatja be:



Ázsia országaiban, és köztük Kínában is, számos politikai és művészeti kollektíva foglalkozik az urbanisztika témájával. Az egyik legismertebb ilyen ledokumentált téma a Sanghajban található Dongtan Lu régiség piac bezárása volt, amire azért került sor, mert a városvezetés egész negyedet átépítette. A piac számára nem maradt hely. Mindez 2015-ben történt és sokak szerint az autentikus régi Sanghaj egyik legkiválóbb, legérdekesebb és legsajátságosabb helyszíne veszett oda, amelyet turisták és helyiek egyaránt meggyászoltak. Kínában az ilyen jellegű hatalmas átépítési projektek egyáltalán nem új keletűek, azonban nem mindig ennyire drasztikusak.


Az egyik legszembetűnőbb példa Pekingben van, ahol egy-egy városrész akár néhány hónap leforgása alatt annyit megváltozhat, hogy az ott lakók is meglepődnek az új homlokzatokon, épületeken. A helyi Sponge Gourd Collective (innetől: SGC) az egyike azoknak a politikai-művészeti aktivista csoportoknak, akik megpróbálják feltérképezni a város szinte leállás nélküli változását. Azt a változást, amelyet szerintük azzal a szóval lehetne a leginkább leírni, hogy lüktetés vagy pislákolás, amely minden egyes lüktetéssel, minden pislákolással egy új arcát mutatja.

Hanoi, Vietnam:


A kollektíva jelenlegi projektje az utóbbi hónapokban kiteljesedő pekingi „megszépülési kampány” körül forog, amely során a város számos utcáját, utcasarkát, negyedét drasztikusan átépítik, a vezetés szerint a jövőbéli, még könnyebb elérhetőség és használat érdekében. Ehhez a tervcsomaghoz tartozik hozzá az is, hogy az ezeken az utcákon található helyiségeket - függetlenül attól, hogy ezek üzletek, vagy éppen kocsmák -, bezárják, majd átépítés után újranyitják, illetve néhány esetben az is megtörtént, hogy áthelyezik a város egy másik negyedébe. Ezek az elég nagy hatással bíró változások igencsak sok vitát indítottak meg a lakosság körében, amelyet a SGC összegyűjtött és elérhetővé tett.

Az átalakítás egyik célja, hogy csökkentse az úgynevezett hutongok (胡同) számát, amelyek nagyon jellegzetes, általában a nagyvárosok központjában lévő, nagyon keskeny utcák, ahol az emberek túlnyomó része nagyon kicsi, négyzet alakú, egyszobás lakásokban él (ezen lakások neve 大杂院, dazayuan). A tervezet célja ezek felszámolása, a városi tér kiszélesítése és nagyobb lakások biztosítása az ott élők számára. A másik oldalon viszont azok állnak, akik azt mondják, hogy ezek megszüntetésével elvesztődik Peking és sok más észak-kínai város autentikus jellege, ugyanis ezek a hutongok elsősorban az ország északi részében található városokban nagyon jellemzőek.

Képkocka a Nothing ever happens here (Itt soha semmi nem történik) videoinstallációból, Peking, 2018.Képkocka a Nothing ever happens here (Itt soha semmi nem történik) videoinstallációból, Peking, 2018.


A modernkori hutongokat az 1949-es hatalomátvétel után építették, noha ez az építkezési módszer egészen az 1200-as évekig nyúlik vissza, „szocialista modellvárosként”, így a város ezen részei, a hutongokkal együtt az emberek túlnyomó részének egyfajta nosztalgikus bepillantást engednek a valamikori Pekingbe, amely már egyre kevésbé létezik. A város egyre fokozottabb kiterjedésével egyre több ilyen dazayuan épült, azonban ezek túlnyomó része illegálisan és a központi vezetés tudta és jóváhagyása nélkül. A mostani vezetés ezeket az illegálisan épült lakásokat akarja lecserélni nagyobb, tágasabb negyedekre, amelyek egy sajátságos történelmi mintát követnének.

Bangkok, Thaiföld:


A történelmi minta a Ming és a Csing dinasztiák során elterjedt 四合院 (siheyuan) udvarokat követi, amely egy nagyobb négyzet vagy téglalap alakú udvar, amelyet teljesen körbevesznek az épületek. A Ming és Csing dinasztiáktól egészen a modern korig volt még egy lényeges különbség a két építészeti forma között: a kisebb dazayuan típusú lakások mindig kommunálisak voltak, sok ember lakott ezekben, míg a sokkal nagyobb és tágasabb siheyuan udvarok magánterületek voltak, az elit réteg birtokában.

A helyiek közül azonban sokak számára problémás, hogy ezzel az átépítéssel elvész Peking egy nagyon jellegzetes, nagyon szocialista arca, amely az ott felnőttek és még élők számára fontos lehet. A vezetés arra hivatkozik, hogy tágasabb, kényelmesebb és élhetőbb épületek lesznek helyettük, ugyanakkor modernek és nem múltidézők: sem az ötvenes évek dazayuan-jeit, sem a korábbi siheyuan-eket nem fogják utánozni. Még építkezési stílusban sem, nemhogy társadalmi viszonylatokban.


Hongkong:


A munkamódszerük a lakókkal és az adott tereket használókkal készített mélyinterjúkon alapszik, amelyek mellé résztvevő megfigyelést és értelmezést társítanak. Ezen módszerek segítségével próbálják a hosszútávú projektjeiken keresztül bemutatni, hogy milyen kulturális, politikai, építészeti, művészeti, esztétikai és társadalmi változásokon esik át egy-egy városrész, utca, negyed, lakrész egy olyan városban, mint Peking, amelyben – mint fogalmaznak – az egyetlen állandó dolog a folyamatos változás.

A kollektív különböző tagjai, a világ különböző pontjain járva, élve, foglalkoztak már olyan témákkal is, mint a New York-i Chinatown dzsentrifikációja, azonban az egyik alapító tag, Beatrix Chu szerint kevés olyan radikális változási tempó van, mint a pekingi. Mint mondja: itt az emberek nem tudják, de már fel vannak rá készülve, hogy pár hónapon – egy éven belül, a városrész, ahol laknak, teljesen másképp fog kinézni, mint ahogy addig kinézett. Chu szerint ez azért problémás, mert az emberek eltompulnak ezzel a változással szemben és így képtelen lesz egy életmódbéli változássá is válni - mindössze egy környezeti, építészeti változás szintjén marad meg: képtelen csökkenteni a már így sem kevés elidegenedés mértékét.

A Nép Terének egyik lapszáma, fotó: Sponge Gourd Collective.A Nép Terének egyik lapszáma, fotó: Sponge Gourd Collective.


Szintén roppant érdekes az az új projektjük, amely a Kínát méltán híressé tevő magas sebességű vasútvonalakról (innentől kezdve: MSV), valamint azokról a változásokról szól, amelyeket ez a vasútrendszer okozott a kínai infrastruktúrában. Elmondásuk szerint a projekt célja az, hogy bemutassa a Peking körüli nagysebességű vasútrendszer által okozott kulturális és társadalmi változásokat, hiszen ez a körgyűrű nemcsak a várost látja el hatékony közlekedéssel, hanem a város közlekedésébe belecsatornázza a közeli Tianjin várost és Hebei provincia egészét is. Így jön létre az az egyetlen infrastrukturális entitás, amelynek neve Jing-jin-ji.

Tokió, Japán:


Chu szerint azért lényeges az MSV, mert egyrészt Peking fejlődésének és kiterjedésének szimbóluma, azonban egyben a globális fejlődésnek is, tekintve, hogy a kínai vezetés jövőbéli céljai közt szerepel az, hogy a saját MSV vonalait összekösse a világ különböző pontjain található, más ilyen jellegű vonalakkal és valóban globálissá tegye a közlekedést Thaiföldtől Amszterdamig. Részben ezért is vált Kína felemelkedésének egyik szimbólumává az MSV-rendszer. A Peking-Hongkong járat a két város között lévő 2439 km-t 8 óra 58 perc alatt teljesíti. Hasonlításképp én a Kolozsvár-Sepsiszentgyörgy vonalon lévő 194 km-t 7 és fél óra alatt, ha nem számolom bele a standard félórás – másfél órás késést.

A technológiai fejlettség az egyik lehetséges leglényegesebb pont és a sebesség egyik legkifejezőbb eszköze – ezért is annyira jelentős szimbóluma a fejlődésnek. Ahogy Chu fogalmaz: egyszerre kapcsol össze mindent minden mással, és ugyanakkor mindent horizontálissá is tesz a sebessége által. Más szóval: egyszerre hoz fejlődést, haladás és egyesítést. Ezért akarták, Chu szerint, feltárni a vasútrendszerben rejlő reményt a nyitásra, a fejlődésre, a gazdasági potenciálra és a kulturális változásra. Így lett ezen projekt alapja Kína vasútrendszerének térképe, amelyen pontról-pontra, állomásról állomásra, provinciáról provinciára elemezték azokat a változásokat, amelyek beálltak a MSV kiépítése óta.

Képkocka a When will today be reopened? (Mikor nyitják újra a mát?) című videoinstallációból, Peking, 2018.Képkocka a When will today be reopened? (Mikor nyitják újra a mát?) című videoinstallációból, Peking, 2018.


Ennek a módszernek van némi politikatörténeti kapcsolata azzal, amikor a Kulturális Forradalom végén Teng Hsziao-pinget a párt visszahívta a száműzetésből és az ő új feladata lett újjászervezni a Kulturális Forradalom alatt szinte teljesen leállított vasútszállítást. Teng szó szerint hegeli alapokon mozgott: az állomásokat pontokként kezelte, a két állomás közötti útvonalat vonalként, a vonalak által leírt teret pedig síkként, amikor újratervezte az országos vasútvonalat. Ez visszautal egészen Hegel által a Logika Tudományában leírt térfelfogásig, amely szerint a pont önmagán való túlhaladása a vonal, a vonal önmagán való túlhaladása a sík és a sík önmagán való túlhaladása a tér. A filozófia, így vagy úgy, sosem állt távol a kínai társadalomszervezéstől.

Szöul, Dél-Korea:


Ehhez hasonlóan a SGC tagjai elmentek olyan helyekre, ahol van már MSV-állomás, olyan helyekre, ahol most építik és olyan helyekre is, ahol még csak tervben van ilyenek építése. A kutatásaik szerint az eltérések drasztikusak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen infrastrukturális befektetés hatalmas változásokat idéz elő úgy városképben, mint a természetben. Kínában nem ritka, hogy beásnak épületek alá, betont öntenek, megemelik és egész egyszerűen odébb szállítják pár háztömbbel, vagy a város szélére szállítanak épületeket, anélkül, hogy egyáltalán kiköltöztetnék belőle a lakókat. Ez pedig nyilvánvalóan sok esetben a természetes környezet csökkenésével jár, amit azzal próbálnak egyensúlyozni, hogy minden lehetséges üres területet parkosítanak városokon belül.

Az olyan változásokról nem is beszélve, mint az, hogy egy MSV-állomás megépítése megemeli a környezetében lévő ingatlanok árát. Azonban mégis az egyik legradikálisabb példa Csungking városban található, ahol helyhiány miatt a tömbházon belül van városi megálló. Az épületet teljesen hangszigetelték, így a rezgés és a járat zaja alig érzékelhető, és a fejlesztés jelentősen megemelte az épületben lévő apartmanok árát.

Zárásként álljon itt egy videó Csungking városról, amelynek fejlődése valami egészen elképesztő irányt vett. Fogalmazhatunk úgy, hogy a nem olyan rég megjelent Szárnyas fejvadász 2049 című filmben bemutatott világ enyhén szólva is erősen inspirálódott az alábbi városképekből:

Csungking, Kína:

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS