Brománc, avagy hogyan néz ki a modern férfibarátság?
Kovács Bea 2018. december 04. 10:36, utolsó frissítés: 2018. december 05. 12:31Mély érzelmi kapcsolat és közös időtöltés az alapköve a modern férfibarátságnak. Miben befolyásolja a divatos brománc a hagyományos párkapcsolatot? Utánanéztünk.
A napokban szembejött velem egy „vészjósló” cikk, amely, szokás szerint, brit tudósok kutatásaira alapozva azt vetette fel, hogy a férfiak közötti modern barátságok veszélyt jelenthetnek a heteroszexuális párkapcsolatra. Bár mindeddig úgy gondoltam, hogy a pasimnak is jót tesz, ha van egy férfi bizalmasa, a cikk hamar ott lyukadt ki, hogy tulajdonképpen a férfibarátság a nőktől veszi el az érzelmi intimitást és végezetül a nők abszolút eltárgyiasításához és szexualizációjához vezethet.
Az angol bromance szleng a brothers (fiútestvérek) és romance (románc) szavak összerántásából keletkezett, és azt a két heteroszexuális férfi közötti barátságot jelenti, amely intenzitásában, érzelmi mélységében fölülmúlja a szokásos haveri és baráti viszonyokat. A brománc tagjai legtöbbször közös érdeklődési körrel rendelkeznek, sok idő töltenek együtt, alkalom esetén együtt is alszanak, de
nem létesítenek semmiféle szexuális kapcsolatot egymással.
Egyes szakemberek szerint a brománc-típusú férfibarátságok elterjedése annak tudható be, hogy társadalmunk metroszexualizálódott, azaz a férfiak is egyre több időt töltenek szépségápolással, tereferével, közös relaxációval, azaz olyan elfoglaltságokkal, amelyeket hagyományosan a női identitással asszociált a társadalom.
A cikk azt a kérdést veti fel, hogy milyen hatással van a nőkkel való intim kapcsolatra a férfibarátság.
A felmérésnél vizsgált csoport semmilyen szempontból nem mondható reprezentatívnak:
harminc válaszadó volt, mind heteroszexuális, (egy kivételével) fehér férfiak, másodéves egyetemisták, akik sportszakon tanulnak. Pár érdekes szempontot azonban felvillantott a kutatás: úgy tűnik, hogy a férfiak közötti barátságban kevesebb az ítélkezés, mint a nőkkel fenntartott kapcsolatokban (az egyik válaszadó azzal érvelt a brománc mellett, hogy barátnője elítéli nem túl maszkulin zenei ízlését, barátja viszont nem), illetve az is feltűnt a szakemberek számára, hogy a válaszadók többsége negatív hangnemben beszélt a nőkről. A megkérdezett fiatal férfiak úgy érezték, hogy fiúbarátjaikkal sokkal kielégítőbb érzelmi kapcsolatot tudnak ápolni, mint barátnőikkel, s míg egy párkapcsolat múlandó, egy brománc örök életű lehet.
Internetes fórumokon kutakodva több kimerítő választ is találtam arra, hogy
a brománc miért lehet jobb a románcnál.
Az egyik például így szól: „olyan, mintha barátnőd lenne, csak nem csaj az illető”.
Egy másik válaszadó fokozza a feszültséget: „a szexuális kielégülést leszámítva nincs olyan dolog, amit egy bro nem adhatna meg neked.” És a kedvencem:
„ha találok egy csomót a herémen, azt mégsem a barátnőmmel akarom első körben megbeszélni”.
Hazai vizekre vetve hálóimat, szerettem volna megkérdezni fiatal férfiismerőseimtől, hogy ők hogyan élik meg a brománcot; hogy mit jelent a baráti-testvéri kapcsolat és miben különbözik a klasszikus párkapcsolattól; hogy van-e olyan, amit egy baráttal sem lehet megbeszélni; hogy e mély barátságok mellett mennyi és milyen minőségű idő jut a barátnőkre, illetve erőfeszítést jelent-e egyáltalán két (vagy több) intenzív, emocionális kapcsolat fenntartása számukra. Kezdeményezésemre azonban
mindössze egy fiatal férfi reagált,
így csak őt tudtam kifaggatni arról, hogyan is néz ki az erdélyi magyar brománc.
Elmegyünk kávézni, ő egy málnalikőrös, tejszínhabos kávécsodát rendel, ha már a hagyományos férfikép lerombolásán dolgozunk. Interjúalanyom harmincas évei elején jár, értelmiségi, ezért hamar meg is egyezünk abban, hogy az ő brománc kapcsolata nem feltétlenül reprezentatív.
Az osztályluxushoz tartozik, mondja, hogy a brománc barátságaiban elvi, esetleg politikai témák válhatnak vita tárgyává. Azt is leszögezi, hogy ezek a kapcsolatok semmiképp sem homoszexuális töltetűek. Bár nem is feltételeztem ezt, egyfajta kulturális lábjegyzetként könyvelem el, és meggyőződésem, hogy sokan azért nem beszélnek nyíltan a brománc kapcsolatukról, mert félnek a megbélyegzéstől.
Ezután alanyom, hívjuk őt most Péternek, ecsetelni kezdi, hogy miben is áll az ő életében a brománc. Közös hétvégi programok, közös ebédek, néha közös munka, amely közös életteret (szoba, lakás) jelent, illetve olyan mély, érzelmi töltetű beszélgetések alkotják a brománcot, amik olykor sírásban végződnek. A klasszikus „sörözünk és nőkről beszélgetünk” férfiképbe nem fér bele az, hogy a férfinak érzelmei is vannak, fejti ki Péter, majd hozzáteszi: a sírás a felocsúdás erejével is szolgál, konfliktus esetén segít felismerni egy barátság fontosságát.
Péternek jelenleg két brománc-típusú barátsága van, mindkettő hosszú ideje tart, bár a férfi úgy érzi, az egyik lassacskán teljesen megszűnik és a másikban is látja már az elhidegülés lehetőségét. A barátságokat közös érdeklődési területek, illetve egyező elvi-politikai beállítottság motiválta kezdetben, ezek azonban kinőtték magukat és
sokdimenziós kötődés alakult ki.
Mindkét kapcsolatnak fontos része, hogy érzelmi problémákat is meg lehet(ett) bennük beszélni, de fájdalmas a felismerés, amikor egy hasonló kaliberű, évtizedes barátság ritka és felszínes szóváltásokra redukálódik. A kapcsolatok természete az, hogy kimerülnek, mondja Péter, és jobbnak látja nem erőltetni azt a brománcot, amely lassan egy éve haldoklik.
Kérdésemre, hogy mennyire befolyásolta a barátnőkkel való kapcsolatokat a brománc, Péter bevallja, hogy az ő esetükben nem volt komoly konfliktus, vitáik egyéb síkon váltak komolyabbá. Fontos szempont azonban, hogy a barátnő milyen viszonyban van a „bro”-val, jegyzi meg Péter, és az sem mindegy, hogy a szerető része-e a baráti társaságnak vagy sem. Volt rá példa, hogy barátként szóltak egymásnak, ha egyik vagy másik újonnan érkező lány nem tűnt megfelelő választásnak, de volt eset, hogy Péternek kellett bocsánatot kérni barátja barátnőjétől, mert illetlenül viselkedett.
A szex és a szexualitás
mindig behoz egy olyan dimenziót, amely teljes mértékben megkülönbözteti a párkapcsolatot a brománctól, mondja Péter, és annak kapcsán, hogy kevesebb-e az ítélkezés, az előítélet egy férfibarátságban, egyértelműen azt mondja: nem. Elkerülhetetlen, hogy ne legyenek konfliktusok és értékítéletek.
A felmérés azonban sarkítva azt jelzi, hogy a felhőtlen brománc kapcsolatok elkényelmesítik a férfiakat, a férfibarátság is kiszolgálja érzelmi igényeiket, így
a nők csak a szexuális kielégülés eszközeként léphetnek funkcióba.
Ez egy elszomorító jövőkép, ha igaz; de mi van akkor, ha a férfibarátságok valójában elősegítik a férfiakat abban, hogy kapcsolatba kerüljenek érzéseikkel, lelki világukkal és nemtől függetlenül empatikusabbak legyenek társaikkal?
Ezt csak egy nagyobb volumenű felmérés és az idő válaszolhatja meg, ehhez viszont az is szükséges, hogy ezt a fajta férfibarátságot semmiképp
ne bélyegezze meg a homofóbia.