2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Milyen kellene legyen egy 21. századi iskola?

Gál László Gál László 2018. november 07. 16:16, utolsó frissítés: 2018. november 08. 11:17

Minimum olyan, ami érdekli is a gyerekeket. A tanarblog.hu szerkesztője, Nádori Gergely bővebben is kifejtette kolozsvári előadásán.


Azt nagyjából mindenki érzi, hogy nem olyan kellene legyen az iskola, mint amilyen manapság. Valószínűleg mindenkinek meg is van rá a válasza, hogy mit kellene változtatni rajta. Nádori Gergelynek, a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanárának, a tanarblog.hu szerkesztőjének, A 21. századi iskola című kötet szerzőjének az előadását hallgattuk meg erről a témáról a kolozsvári Tálentum Református Iskola szervezésében, és azt foglaljuk össze nektek.


Manapság nem 21. századiak az iskolák?

Nádori szerint az, ahogy manapság az iskolák működnek, az sokkal inkább tekinthetők 19. századi intézménynek. Sok esetben még az épületük is kaszárnyák építési elveit követi, a központi udvarral és a terembeosztásokkal. És szerinte az oktatás is sok szempontból ott maradt a 19. században.

Sugata Mitra indiai pedagógusra hivatkozva jelentette ki "az oktatás nem rossz, remekül működik, csak az a baj vele, hogy idejét múlt". Mitra példája szerint az oktatás - nyilván főleg az indiai oktatásra érti -, manapság is az egykori brit gyarmatbirodalom számára gyárt bürokratákat, ahol az volt a fontos, hogy az illető tudjon olvasni, szépen írni és az alapvető számolásokat végezni. Ehhez építettek ki egy olyan rendszert, amely olyan "alkatrészeket" gyártott, amit Kanadában vagy Szingapúrban egyaránt felhasználhattak. Bár a birodalom szétesett, a bürokratikus gépezet eltűnt, de Mitra szerint továbbra is ehhez gyártják az alkatrészeket.

Nádori szerint a manapság működő iskolák ahhoz a fajta gazdasághoz alkalmazkodtak, amelyre a szabványosítás, a hierarchikus struktúra, a nagy trösztök létrejötte jellemző. Ezzel szemben már nem az ilyen munkahelyek a jellemzőek, hanem - és példának a Google-t hozta fel -, az egyedi megoldásokat keresők, a párhuzamos struktúrákat működtetők, illetve az olyanok, amelyeknek az egyes projektekre létrejövő közösségei vannak. Nádori szerint manapság az iskola a mai munkaerőpiac számára izgalmas képességekről nem is nagyon tud, nem is észleli, hogy léteznek. Ezért lesz egyre érdektelenebb az, hogy ki hogyan teljesített az iskolában, és terjed el az a megoldás, hogy felveszik gyakornoknak a munkavállalót, és ha beválik, akkor megtartják.


Hogyan változik még a világ?

Az említetten kívül még három olyan folyamatot említett, ami szerinte nagyon fontos. Egyrészt zajlik egy technikai változás, bárki a zsebéből előszedi a világ legnagyobb könyvtárát és könyvtárosát, a Google-t. Másrészt egyre jellemzőbb, hogy a gépek átveszik az ember munkáját. Nádori szerint nemcsak a gyártósorok mellett dolgozók vagy a sofőrök munkája fog megszűnni a gépek miatt, hanem például az olyan kreatívnak gondolt szakmát is, mint az újságírás, ahol a hírek egy jelentős részét is mesterséges intelligenciák írják majd. De a példája szerint az örökbe fogadható tengerimalacok nevét is generálták már géppel, mert az emberek kifogytak az ihletből, és a korábbi minták alapján a gép végtelen számban tud tengeri malac neveket generálni. (Ez pl. azért fontos, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogyha cuki neve van egy állatnak, akkor inkább fogadják örökbe, mintha csak egy számmal jelölik.)

A harmadik nagy változás, amiről az előadáson beszélt, a videóinformáció mindennapossá válása, ami elsősorban a Youtube-nak köszönhető. Példaként a saját diákjait hozta fel, akik számára már nem egyértelmű, hogy Google-t használják, ha valamire megoldást szeretnének, hanem inkább a Youtube-on keresnek egy videót. "Ha belegondolunk, akkor a Youtube ugyanaz a filmnek, mint Gutenberg volt a könyvnek" - érvelt.


Miért kellene más legyen az iskola?

"Ha úgy gondolunk az iskolára, mint a tudástranszfer helye, akkor jó lenne tudni, hogy mit nevezünk tudásnak a 21. századi közegben, ebben a technikai világban" - folytatta a gondolatot. A szakember szerint azért érdemes egyáltalán a 21. századi iskoláról beszélni, mert a tudásról való elképzelésünk épp változáson megy keresztül. Mást jelent a tudás akkor, amikor az információrögzítés, továbbadás és visszakeresés drasztikusan megváltozik.

Nádori Gergely (fotó: 24.hu)Nádori Gergely (fotó: 24.hu)


Elmondása szerint a könyvnyomtatás elterjedése előtt például az volt az okos ember, aki nagyon sok mindent tudott fejből idézni. A könyvnyomtatással ez megváltozott. Manapság pedig megint kezd nagyon mást jelenteni "tudni", viszont ezt is az iskolában kellene megtanulja a gyerek.


Milyen problémákat vet fel az, ha nem azt a tudást kapják a gyerekek, amire a világban szükségük van?

"A legnagyobb veszélye jelenleg az iskolának az, hogy teljes mértékben érdektelenné válik" - mondja, és szerinte ennek az egyik, nap mint nap megtapasztalható jele, ha gyerek azt válaszolja a szülő azon kérdésére, hogy mi történt ma az iskolában, hogy semmi.

"Valóban érezheti azt, hogy semmi, mert nem történik olyan, amiről bármely gyerek azt érezhetné, hogy az ő életéhez köze van. Ami odáig is elmehet, hogy az iskolai tudás egy zárvánnyá válik, mert amit ott kell tudni, annak semmi köze nem lesz a mindennapok tudásához. Azt is lehet látni, hogy nemcsak, hogy az iskola és a világ nem kapcsolódik össze, hanem még a tantárgyak sem kapcsolódnak" - mondta, majd a fizikát hozza fel példának, ahol sokszor annak ellenére nem tudnak egyenletet rendezni, hogy már matematikából három évvel korábban megtanulták.

"Ezért fordulhat elő az, ami a természettudósok számára a hülyeség tombolása, hogy vannak olyanok, akik hisznek a homeopátiában. Aki 7. osztályban átment kémiából, az nem hiheti el, hogy a homeopátiás szerek működnek. A kettő együtt csak akkor lehet, ha azt gondoljuk, hogy amit kémia órán megtanultunk, annak nincs köze a valósághoz. De ugyanez igaz a summér-magyar rokonságra is. Hiába tanulunk meg valamit az iskolában, ha az egy külön zárvány, és az egyetlen értelmét abban látják, hogy jegyet kapnak rá" - magyarázta.

A másik problémája az iskolának - érvelt egy OECD-kutatásra hivatkozva -, hogy amit tanítani és mérni tud, azok a legkönnyebben automatizálható dolgok. Példának a helyesírást hozta, amely sokáig azért volt fontos, mert társadalmi rangjelezőként működött, másrészt pedig egy mérhető dolog volt, mert könnyen számszerűsíteni lehetett a hibákat. A számítógépes helyesírás-ellenőrzők ezt ásták alá jelentősen.


Miket kellene tanítani? Mit kellene mérni?

Nádori szerint egyre inkább arról szól a szakirodalom, hogy a kollaborációt, a kommunikációt, a kritikus gondolkodást, a kreativitást és a digitális polgárságot kellene tanítani. A PISA-teszt is méri már egy ideje a problémamegoldási, illetve a kollaboratív problémamegoldás készséget, ahol olyan kérdésekre kell válaszoljanak a gyerekek, amit addig nem tanultak az iskolában.

Nádori szerint ennek kapcsán gyakran előtérbe kerül a tények kontra képességek problémája, illetve a képességfejlesztés lehetősége, anélkül, hogy a tényismeretről ne essen szó. "Senki nem mondja, hogy egy 21. századi iskolában nem hangozhatnak el tények, hanem arról van szó, hogy a tényekre, mint téglákra gondolunk, és alapvetően építészeket szeretnénk képezni. Természetesen egy építésznek is tudnia, hogy mi az a tégla, és amikor házat épít, akkor rendelkeznie is kell vele, de nem biztos, hogy abból lesz a jó építész, aki nagyon-nagyon sok téglát vetett már életében" - magyarázta.

Conrad Wolfram példáját hozta, aki a matematikai oktatás átalakításával foglalkozott. Wolfram szerint a hagyományos matematikai oktatás arról szól, hogy számolási trükköket tanítanak az embereknek, mert az emberiség számára sokáig a kiszámolás része volt a legnehezebb, és nem az, hogy a problémákat lefordítsák matematikai nyelvre. Manapság ezt már jórészt meghaladta a világ, amióta a számítógépek kiszámolják ezeket a bonyolult számításokat helyettünk, így lehetne azzal foglalkozni, hogy a problémákat megtanítsuk lefordítani matematikai nyelvre.


Min kellene változtatni?

Carl Wieman fizikaoktatási tapasztalataiból kiindulva beszélt a kifordított osztályterem gyakorlatáról, amelynek alapgondolata, hogy a tudás kiépítésekor (a klasszikus elképzelésben ez otthon történik) fontos a tanár jelenléte. Előadást meghallgatni vagy könyvet olvasni otthon is lehet, azzal készülhet a diák az órára, amelyen aztán feladatokat oldhat meg a tanár iránymutatásával - és gyakorlatilag akkor szerezheti meg a tudást.

A kifordított osztályterem módszerben nagyon átalakul a tanári munka, sokkal jelentősebb lesz az a rész, amikor az anyagokat kell előkészíteni órára, amelyen a gyerekek dolgozhatnak. Sokkal kisebb része pedig az, ami a tanteremben történik meg. "A valódi nehézsége ennek a módszernek a jó problémák kitalálásában van" - mondta.

A saját példáját véve (a laptop a diákok alapfelszerelésének a része) beszélt a virtuális tanulási környezet jelentette lehetőségről is. Ez azzal jár, hogy "szétveri" a tanulási tereket, mert nincs az osztályteremnek az az érzete, hogy a tanár frontális előadást tart. A virtuális tanulási terekben a pótlás is egyszerűbb lesz, mert az előadást fel lehet venni. De akár Skype-on is lehet órát tartani, és nagyon fontos az is, hogy ki tud nyílni az osztályterem, amikor az interneten keresztül új emberekkel tudnak "találkozni".



A másik gondolat, amiről bővebben beszélt az előadó, az a játékosítás, ami egyáltalán nem új, de a 21. századi iskolákban is használható. Ennek lényege, hogy a játékok pszichológiai elemeit beviszik az oktatásba. Nádor három olyan elemét említette a jó játékoknak, amelyet érdemes átemelni az oktatásba. Így azt, hogy rövid, közép és hosszútávú céljai egyaránt vannak, amelyek eléréséhez a gyerekeknek erőfeszítést kell végezzenek. "A sikeres erőfeszítésnek hihetetlen motivációs ereje van, amit nem nagyon ad meg az iskola" - érvelt.

A játékok másik eleme, amit említett, hogy jó lenne átemelni az oktatásba, hogy azonnali visszajelzést ad. A harmadik és nagyon izgalmas tulajdonságuk, hogy nem bünteti a játékost, akárhányszor újra lehet kezdeni, amivel kikerülne az oktatásból a rettegés. "Nem biztos, hogy a kora középkorból írandó dolgozat olyan, amiben az embernek az életben csak egy esélye lehet" - mondta.

Nádori szerint az említett eszközök megadják annak a lehetőséget, hogy az oktatásban közelebb jussanak a személyre szabott tanuláshoz, vagy ahhoz, amit manapság tanulóközpontú tanulásnak szokás nevezni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS