Ezeknek a rongybabáknak személyisége van
G. L. 2018. október 10. 17:41, utolsó frissítés: 2018. október 11. 15:43Hobbiból, a saját örömére kezdett el Gede Kata babákat varrni, de manapság már másokat is boldogít velük.
Bő két évvel ezelőtt kezdett egyedi rongybabákat készíteni a székelyudvarhelyi származású Gede Kata. Először csak magának, de olyan jól fogadták a körülötte élők, hogy nemsokára már mások elképzeléseit is megpróbálta formába önteni. A Bubbákról és azok készítéséről beszélgettünk vele.
Egyszer már szerettem volna egy karácsonyi ajánlóban a babáidat megemlíteni, de akkor azt mondtad, hogy inkább ne tegyem, mert szeretnél mindenkinek egyedit készíteni, éppen ezért nem tartasz készleten, és valószínűleg nem tudnád a kéréseket teljesíteni. Miért kezdtél el egyedi babákat készíteni?
– Készen kapott babát az ember bárhol vásárolhat, ha kimegy egy boltba, de azokat nem feltétlen érzi a sajátjának. Azt hiszem, attól lesz saját ez a baba, hogyha valamennyire tükrözi az ízlését, személyiségét, színvilágát annak, aki kéri. Ezért gondoltam, hogy jó lenne együtt ötletelni azzal, aki ilyen babát szeretne. Lássuk, hogy ő mire gondol, illetve milyenek az én elképzeléseim abból kiindulva, és akkor a kettőt próbáljuk ötvözni úgy, hogy nekem is jó legyen esztétikailag, de az ő egyéniségét is tükrözze. Persze a legjobban azt szeretem, amikor a színek megbeszélése után rám hagyják a többit, és akkor tombolhat a fantáziám mindenfelé.
Két tábor van igazából. Vannak a gyerekek, akik kiválasztanak egy babát, például a Facebookon, és ahhoz valamennyire hasonlót szeretnének. És vannak az anyukák, akik lelkesen írnak, hogy szeretnének babát. Küldök nekik anyag-, fonal- és színmintákat, és ők kiválasztják. Sokszor az van, mivel még a gyerek is kicsi, hogy inkább az anyukák gyerekkori vágyát teljesítem. Én nagyon sokszor nekik csinálom a babákat. Ezek a babák nem egy instant és múló örömöt szereznek.
Én szeretem ezt csinálni, és örülök, ha másnak is örömet okozok velük. Amúgy is az első benyomás határozza meg azt, hogy valakinek bevésődnek a képzeletébe a Bubbák. Ha igen, akkor felkeres, és továbbgondoljuk a történetet.
És miért pont babákat kezdtél el készíteni?
– Egy viszonylag monoton irodai munkám volt, amikor eszembe jutottak a babák. Az a gondolat kezdett nagyon foglalkoztatni, hogy szeretnék valami kézzel foghatót csinálni. Valami olyat, amit elkezdek csinálni, majd látom az eredményét. A babák ilyenek. Ehhez jön hozzá pluszként a varrás közben kialakuló saját személyiségük. Mert mindegyiknek van.
Van két unokahúgom. A kisebbik különösen imádja a babákat. Reggeltől estig rakosgatja és játszik velük, pedig most már nagyobbacska. Valószínűleg onnan jött az ötlet, hogy akkor csináljak olyan dolgot, ami nekik tetszik, amivel ők játszani tudnak, meg persze én is. Ez aztán nekem is annyira megtetszett, hogy tovább folytattam. És a babákra pedig könnyebb ruhát varrni, mint egy felnőtt emberre, de az lenne a következő lépés, csak ahhoz még tanulni kell.
Amiatt, hogy személyre szabott babákat készítek, egy történetet, egy mesét is megpróbáltam köré képzelni. És ez is hozzájárult ahhoz, hogy az a baba egyedi legyen. A következő pedig megint egyedi, mert annak más a sztorija. Ez is egy ilyen plusz.
Milyen történetre kell gondolni? Példát tudsz mondani?
– Az én képzeletemben születnek meg a babák, ezért saját történetet is tudok mindegyikhez képzelni. Ez olyan, mint egy mese, egy játék, ami az én gondolatvilágomat materializálja. Egyik kedvenc babám az erdei tündér.
Gyerekkoromban nagyon érdekeltek ezek a kis lények, ezért készült a tündér is. Ha időm engedi, akkor olyan babákat is varrok, amelyeknek az ötlete kizárólag az én fejemből pattan ki. Az én fejemben az erdei tündéreket csak azok láthatják, akiket ők kiválasztanak. Az én tündérem még ennél is félénkebb, napokig jártam a nyomában az erdő zöld fái között, míg megengedte, hogy meglássam. Ezután összebarátkoztunk, és készítettem a képmásáról egy babát.
Ez egy saját történet, de olyan is lehet, ami a gyerekek képzeletét tükrözi. Volt egy édesapa például, aki mielőtt az általam készített babát odaadta volna a kislányának, írt mellé egy mesét. Hogy honnan jött a baba, kicsoda is ő. Ettől lesz szép és sajátos, kerek az egész.
Egy interjúban említetted, hogy azért kezdtél el babákat gyártani, mert szeretted volna visszaidézni a régi idő hangulatát. Neked volt rongybabád?
– Nem volt, pedig mindig is szerettem volna. Nagy babarajongó voltam, sokáig kitolódott ez az időszak. De sosem volt olyan igazi, saját, személyre szabott babám. Talán ez is egy ok arra, hogy amikor felnőttem, eldöntöttem, hogy akkor varrok magamnak is. És az elsőket egy ideig meg is tartottam, persze büszke is voltam rájuk.
Hol tanultál te babát készíteni?
– Sehol. Volt egy régi varrógépe nagymamámnak, azon fogtam neki egyszer csak bütykölgetni 2 évvel ezelőtt. Abból lett egy babaformájú játékszerűség, amire én nagyon büszke voltam, hogy egyáltalán meg tudtam csinálni. Utána meg addig készítettem, gyakoroltam, ameddig kitanultam. Annyit mutattak meg, hogy a cérnát hogyan kell befűzni a varrógépbe. Onnantól kezdve magam próbáltam kitalálni a dolgokat.
Általában úgy működött, hogyha kitaláltam egy új ruhát, amilyet addig nem csináltam, akkor addig próbálgattam a szabásmintáját, ameddig olyan lett, amilyennek elképzeltem. Történt olyan, hogy 3-4 alkalommal is nekifutottam egy babának, mert nem olyan formája lett, mint amilyen a fejemben volt.
A kolozsvári Sapientia Fotó, film és média szakán végeztél. A művészeti/kreatív szakma korábban is érdekelt?
– Mindig érdekelt a kreatívkodás, csak nem voltam elég érett és bátor ahhoz, hogy a dizájn felé húzzak, amikor egyetemet választottam. De jó is ez így, mert két olyan szakmám lett ezáltal, amik szuperül kiegészítik egymást: a tévés operatőri munka, ahol állandó a pörgés és az izgalom, illetve egy lelkileg nyugisabb munka, a babák készítése. Időben és térben egy verhetetlen párosítás. Mindkettő igényel valamilyen szintű kreativitást, de másmilyent, ezért szép egy a kettő együtt.
Hogyan működik a rendelés és tervezés folyamata?
– Hogyha valaki ír vagy hív, hogy neki szüksége lenne egy babára, akkor elmondom neki az alapokat, amit kell tudni a babáimról. Röviden leírom, hogy gyapjúval vannak kitömve, igyekszem természetes anyagokkal dolgozni, nagyjából három napba telik egy baba elkészítése, és azt is, hogy együtt szoktam ötletelni a megrendelővel, hogy olyan babát találjunk ki, ami nekik a legjobb. Ha ez így nekik megfelel, akkor továbbmegyünk, és elkezdjük megbeszélni, hogy milyen színekben és stílusban gondolkodnak.
Ez alapján készítek olyan 2-3 anyagmintát, különféle mintájú és tapintású szövetekkel, illetve fonallal. Elküldöm a megrendelőnek, hogy én ezekre gondoltam. Ha valamelyik tetszik, akkor kiválasztják. Ha nem, akkor jövök további ötletekkel. Persze elmondják ők is, hogy mit tennének hozzá vagy vennének el belőle. Eszerint fogok neki a baba elkészítésének, ami minden esetben a nulláról indul, mert még ilyen alap babatestem sincsen előre elkészítve.
Hogyan és mikor lett ebből a privát hobbiból publikus dolog? Mikor kezdtél másnak is babát készíteni, mert gondolom, hogy nem úgy indult?
– Az elején minden babát meg akartam tartani, annyira megszerettem őket. Aztán már az unokahúgaim akarták őket megtartani, ezért nekik adtam párat és készítettem nekik saját babákat, amik az ő egyéniségüket tükrözik. Ezeket idő közben fotózgattam és feltettem a Facebook oldalamra, és mivel sok mindenkinek tetszett, másoknak is elkezdtem varrni. Közben csináltam egy külön Facebook oldalt Bubba Design néven, és így fejlődött tovább a történet.
Az emberek értékelik, hogy ez egyedi kézműves termék? Mennyiért tudod előállítani? Ezt egy másik munka mellett akarod végezni?
– Más a felfogás külföldön és más itthon. Külföldön ez most nagyon menő, hogy mindenki kézművesedik, és az emberek rájöttek ennek az értékére. Hogy nem tömegcikk, hogy odafigyeléssel készül és személyre szabottan. Ezért ott az árak is ezt tükrözik. Itthon még nem jutottunk el idáig, bár már egyre többen vannak, akik érdeklődnek a kézműves dolgok iránt.
Nehéz megértetni azt például, hogy egy ilyen baba elkészítése mennyi időbe telik, az ötlettől a kész termékig. Hogy az anyagok összeválogatása, az ötletelés és a kivitelezés igazából körülbelül egy 5-6 napos munka. És persze, ha jó és szép anyagokból akarsz dolgozni, akkor bizony azoknak is megvan az ára. Másképp pedig nem érdemes, ha büszke akarsz lenni a saját termékedre. Nekem ez egy hobbi, ami kikapcsol. Ha számításba veszem a ráfordított időt és munkát, akkor nullába jövök ki minden alkalommal, de az élmény és a babák szeretete megér ennyit.
A jövőben külföldön is szeretnék eladni babákat, és pluszba kijönni velük anyagilag is, de ez per pillanat még tervezés alatt áll.
Az első babád még megvan?
– Nincs már meg. Tartogattam egy ideig, de amikor már sokadjára bejött a szobába az unokahúgom, és nézte, játszott vele, majd óvatosan visszatette a helyére, akkor arra gondoltam, hogy nincs amiért a polcon álljon az a baba, inkább odaadtam neki. Azóta még kapott néhányat. Nincs amiért a polcon álljanak, az a hivatásuk, hogy játszanak velük, hát kell nekik a játszótárs.
Úgy látom, hogy elég nagy alapanyag-mennyiséggel dolgozol. Honnan szerzed be az alapanyagokat? Hol lehet cicamintás szövetet találni?
– Ahogy telnek az évek, egyre több helyet ismerek már. Egyrészt az internetről. A mintás anyagaim jelentős részben ott szerzem be, mindenféle weboldalakról. A haj alapanyagaként használt cérnákat is onnan szoktam vásárolni általában. Másért pedig elmegyek méteráru üzletekbe, körülnézek, mindenből veszek egy kicsit. Mondjuk egy métert. Nem szoktam halmozni, pont azért, hogy maradjanak egyediek a babák. Ezért mindenből csak egy kicsit veszek. Most már egy csomó kicsiből van nagyon sok a polcomon. Sokszor már én sem látom át pontosan, hogy mik is vannak.
Ezen kívül amerre járok, mindenféle városokban, az az első dolgom, hogy méterárut keresek.
De vannak például olyan outletek, ahol anyagfecniket is árulnak, ami néha nekem is elég. Ezek általában azoknak a feltekert szövettekercseknek a végei, amit már nem tudtak eladni. Korábban például Magyarországon találtam egy-egy olyan anyagot, amit már nagyon rég használok, mert csak kicsit dolgokat készítek belőle, mint cipő vagy táska. Annak nagyon örültem. Ennek úgy tudok örülni, mintha kincsek lennének.
A babákra a ruhát rávarrod vagy lehet öltöztetni őket?
– Ez mindig attól függ, hogy hogyan szeretné az, aki ajándékba szánja. Persze, lehet öltöztetőset is, de a kisebbeknek olyat készítek, ami rá van varrva a babatestre, hogy ne tudják leszedegetni és megcsócsálni őket. Nagyobbaknak már egy egész ruhatár tervezésén is gondolkodom, apró vállfákra akasztanám a ruhácskákat, hogy úgy lehessen öltöztetni őket.
Mondtad, hogy emberekre is szeretnél varrni. Ez az irány, amerre tovább szeretnél lépni?
– Csomó ötletet írtunk össze a testvéremmel, mert most kezd úgy alakulni, hogy lassan ketten leszünk a történetben. Ő is egy kreatív ember, szeret mindenféle hasonlóval foglalkozni. Nem feltétlenül babákkal, hanem például babaszoba dekorációval, vagy kisbabáknak ruhácskákkal. Most egyelőre még ezekkel kokettálunk gondolatban. Persze a babák mindig előkelő helyen maradnak ebben a történetben.
Én nagyon szeretnék igazi felnőtt ruhákat is tervezni és varrni, csak az egy bonyolultabb történet, de mindenképp meg akarom tanulni a közeljövőben. Addig meg foglalkozom a babákkal, és rájuk varrom meg azt, amit elképzelek nagyban.
Következő lépésnek viszont most egy weboldal kellene, egyelőre a babáknak, amit aztán lehetne bővíteni.