2018. október 16. keddGál
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

9+1 turnékérdés a Szomszédnénihez

szerk. 2018. szeptember 27. 16:38, utolsó frissítés: 16:38

Kiderül, hogy kevesebb a drog és a szex, az országhatárokon át lehet úszni, a feleségek szebbek és a közönség néha beszól.


A Szomszédnéni és Felméri Péter hatodik alkalommal is turnézni kezd, mégpedig egy olyan világkörüli turné előtt áll, amit kizárólag Erdélyben szerveztek. Miért nem máshol?

Tóth Szabolcs (TSz): Azt mondják az elméleti fizikusok, lehet, hogy a „világ” végtelen. Ha igazuk van, akkor biztosan nem lenne elég két hét megkerülni. Mi viszont tudjuk – még ha ezzel a fizikusok nem is értenek feltétlenül egyet – hogy a világ közepe Erdélyben van. Több közepe is van a világnak, de az mind Erdélyben található, szóval adta magát a helyzet, hogy a világ közepéből kiindulva kezdjük el megkerülni.

Bálint Ferenc (Béfé): Meg úgy gondoltuk sokkal költséghatékonyabb olyan helyekre menni, ahol magyarok vannak.


Ha már költséghatékonyság, ezért nem turnéztok egyedül? Hogy több felé lehessen osztani a benzinpénzt?



Béfé: Pontosan, de azért szeretünk Felméri Péterrel együtt lógni. Például turné alatt szoktunk moziba menni, meg uszodába.

TSz: Minden nap szakítunk magunknak egy-két óra időt, amikor kikapcsolódunk, amit a hobbinknak szentelünk. Ilyenkor én olvasok valamit a Kindle-emen, Béfé játszik a laptopján, Péter számolja a pénzét.

Mennyiben másabb egy humorista turnéja, mint egy együttesé?

Béfé: Láttam egy dokumentumfilmet a Rolling Stones-ról, és nálunk lényegesen kevesebb kábítószerfogyasztás és gruppenszex van.

TSz: Ha együttes lennénk, akkor Pétert beíratnánk egy kamionsofőr-suliba, illetve kellene vásároljon egy kamiont is, amivel a cuccainkat szállítjuk. De így szerencsére beférünk a kocsijába is.

Mi a legnehezebb abban, hogy két hétig úton lesztek?

TSz: Egy ilyen turnén megváltozik a bioritmusunk, napközben utazunk, este fellépés, utána kis közönségtalálkozó valamelyik helyi kocsmában, szóval későn fekszünk és későn kelünk, amit elég nehéz összeegyeztetni a szálláshelyek érkezés-távozással kapcsolatos szabályzatukkal.

Béfé: Idén nyáron volt az esküvőm, és megszoktam, hogy reggelente az első arc, amit látok, az a feleségemé. Nos, turnén ez az arc a Szabolcsé, és meg kell mondjam, hogy a feleségem sokkal szebb.

„Világkörüli Erdélyturné” címmel indultok útnak, ha már ez a cím, hol éreztétek a legjobban magatokat külföldön?

BF: Én nagyon jól szoktam szórakozni azon, amikor külföldön honfitársainkkal hoz össze a sors, és ők nem tudják, hogy én tudom, hogy mit beszélnek. Például egyszer átszellemülten térdepeltünk egy buddhista templomban, amikor arra lettem figyelmes, hogy előttünk egy nő azt mondja a férjének: „Iubi, da’ aici de ce sunt toti preotii cheli?”

TSZ: Én Vama Vechén éreztem a legjobban magam. Jó, tudom, hogy az még nem külföld, de ha eléggé beúszol a tengerbe, és nem vesznek észre a határőrök, akkor már az.

Ha valaki izgi helyre utazik, rögtön tökéletes fotókkal árasztja el az internetet – mutassatok egy képet, ami egyáltalán nem az!





Ha a világon mindenhol élnének magyarok, hol lépnétek fel nekik a legszívesebben?

Béfé: Úgy tudom, a világon mindenhol élnek magyarok, még az északi sarkon is van egy kutató, aki magyar anyanyelvű. Meg aztán vicces lenne egy olyan fellépés, ahol többen vagyunk, mint a közönség.

TSz: Én Csíkszeredában, mivel ott van ahol aludjak, ahonnan nem hajítanak ki délben. Azt viszont nem bánnám, ha egy kicsit közelebb költözne az egyenlítőhöz, mondjuk úgy ezer kilométerrel.



Legfurcsább, legváratlanabb, legviccesebb turnéélmény?

Béfé: Volt egy jótékonysági turnénk Székelyföldön, amiről csak később derült ki, hogy jótékonysági, amikor a szervező nem fizetett ki. A szervezőt Csokinak hívták, legalábbis azt mondta, hogy a barátai így hívják, és nem viccelek, az üzlettársa Fagyi néven mutatkozott be. Azóta nagyon bizalmatlan vagyok mindenkivel, akinek édesség a beceneve. Annyira, hogy szerintem, ha felhívna Caramel telefonon, attól tartok, hogy elküldeném a fenébe.

TSz: A tavalyi Majmok-turné előadásain demotiváló horoszkópot is előadtunk, és sorba kérdeztem a közönséget, hogy vannak-e vízöntők, nyilasok stb. Amikor azt kérdeztem, hogy hol vannak a rákok, a hatéves keresztlányom hangosan bekiabálta: a tengerparton. Hát mit mondjak? Ellopta tőlem a show-t.

Mitől jó egy közönség? Mi kell ahhoz, hogy jól érezd magad a színpadon?

Béfé: Ha azért jön, hogy jól érezze magát, ha megvan benne a nyitottság az újra, akkor az már fél siker. Én akkor érzem magam a legjobban a színpadon, ha látom, hogy mindenki megszabadult a gátlásaitól, és átadja magát a poénnak. Ha Facebookozik, vagy a telefonja képernyőjén nézi végig az előadást, akkor ennyi erővel otthon is maradhatott volna.

TSz: A legjobban azt a közönséget szeretem, amelyik ott van az előadásunkon. Természetesen azokra sem haragszom, akik otthon maradnak, de valahogy jobban érzem magam, ha jelen vannak, figyelnek, és én is hallom a nevetésüket.

+1. Mi az, ami nélkül egy humorista nem indul el turnézni?

Béfé: Benzin. Lovaskocsival sokkal körülményesebb lenne eljutni Nagyváradról Brassóba.

TSz:
A poénok, meg egy kis lámpaláz. Próbáltam már otthon hagyni a lámpalázat, de olyan, mint a fogkefe, nélküle valami hiányzik.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS