2018. október 16. keddGál
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egészségügyi turistának lenni Bécsben: segítők, ügynökök, hétköznapok

Aczél Dóra 2018. szeptember 26. 17:44, utolsó frissítés: 18:10

Mit jelent 2018-ban egészségügyi turistának lenni Bécsben? És mi mindenben különbözik látványosan attól, amit itthon már megszoktunk?


Az egészségügyi turistás napjaimat töltöm az osztrák fővárosban, szép ősz van és én egyre erősödök. Kávézni hívtam Danielát, egy kicsit engedjen betekintést abba, hogy mi is történik az egészségügyi turizmus magánklinikai oldalán.

Mit is jelent egészségügyi turistának lenni Bécsben, 2018-ban? Nem ma kezdtem ezt a furcsa karriert, így van némi betekintésem ebbe az üdülés és élet-küzdelem nagyon szürreális disszonanciájába.

WPK

A Wiener Privatklinik (továbbiakban WPK) Bécs kórháznegyedében, egy kis utcában olvad bele a környezetbe. Kívülről nem impozáns épület, ha nem lenne óriási, kerek üvegajtós bejárata, talán fel sem tűnne a benne rejlő nagyság. Mintha egy hotelbe érkeznék, baloldalt a széles pultos recepció, ahol tejbetök mosollyal állnak a szolgálatomra. Jobb oldalt kényelmes bőrfotelek, lehet várakozni. Az óriási csigalépcső egy nyitott kávézó-váróteremhez visz. Amíg az orvost várom, ide ülök le meginni egy kávét. Ha nem akarok semmit fogyasztani, az is rendben van, nem néz rám csúnyán egyetlen pincér sem, nem elvárás, hogy pénzt költsek. Miden fényes, befogadó, a személyzet szemkontaktusra nyitott, kedves és határozott.


Sandra Bakula, a marketing és nemzetközi ügyek osztályának munkatársa elmondta, hogy elvégre ez egy magánklinika, így üzleti modellje a piacképes szolgáltatások megfelelő eladásáról szól. Amit a WPK ajánl a pácienseinek, az egy olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, ami ötvözi a szakértelmet a megfizethetőséggel. A fekvőbeteg hotelszolgáltatást kap, full szobaszervízzel, gyógytornával, postai szolgálattal. Az étel minősége kiváló és széles a választék. Az orvosaik a legjobbak abban, amit csinálnak. Csak professzorok dolgoznak náluk, több éves tapasztalattal. Így tudják elérni, hogy rengeteg külföldi páciensük is van, és abban, amit csinálnak kiemelkedőek.

Amúgy természetesen nem csak a WPK tud fogadni ilyen mennyiségű külföldi beteget. A CNN travel felmérése szerint 2018-ban a világ legélhetőbb városa címet Bécs kapta. Ebben a felmérésben kiemelkedő szerepet kap az egészségügyi ellátás is, így egyértelmű, hogy nem csak a WPK kap nemzetközi betegeket, hanem az egész város.

A rákkutató központjuk nagyon erős, Danielának nincs is könnyű dolga, hiszen gyakran találkozik olyan esetekkel, akik épp azért választottak külföldi kórházat, mert otthon nem tudják diagnosztizálni, vagy nem tudnak megfelelő kezelést biztosítani.

Daniela Tiribegeával augusztus 2-án találkoztam először. Ekkor érkeztem meg a Wiener Privatklinik bejáratához, ott fogadott egy kedves mosollyal. Ő fog segíteni nekem eligazodni a kórházban, segít kitölteni a szükséges dokumentumokat, fordít, ha kell, azért van mellettem, mert ez a munkája. Ő a romániai páciensek segítője, a WPK teljes munkaidős alkalmazottja. Bukarestből jött, fél éve dolgozik itt. Végzettségét tekintve pszichológus.

Egy kórteremEgy kórterem


Van már annyi rutinom és kiállásom, hogy a Daniela munkája a konzultációkat és a kórházi kezelésemet különösebben nem befolyásolta, viszont egy dologban hihetetlen nagy pluszt adott: komfortérzetet adott a jelenléte, és az, hogy elérhető volt a nem feltétlenül orvosi jellegű kérdéseimre, ami abból adódóan, hogy teljesen idegen környezetben vagyok, felbecsülhetetlen kincsnek bizonyult. Őt hívtam fel, mikor nem tudtam, hogy hol kell parkolójegyet venni, neki mondtam el, hogy gondjaim lesznek a szállásommal, és őt kérdeztem arról is, hogy mikor fogok számlát kapni a kórházi kezelésről. Mindenre készségesen válaszolt, amiben tudott, abban segített. Igazi és hiteles túravezető. Hiteles, mivel ő is idegen, tudja hogy a butának tűnő kérdéseim egyáltalán miért kérdések, hiszen hasonló szocio-kulturális környezetből jött.


Páciensek

Ha az ember lánya eljut oda, hogy ha meg akar gyógyulni, akkor muszáj külföldre menni, akkor Bécs jó megoldás lehet. Konkrétan kórháznegyede van, ahol az állami kórház, az AKH impozáns tornyai messze kiemelkedő futurisztikus látványt nyújtanak. Nem csak a látvány futurisztikus, ami bent zajlik, az legalább annyira jövőt idéző: korrekt adminisztráció, olyan orvosi megoldások, amikről talán még nem is hallottunk, olyan mellékelt szolgáltatások (gyógytorna, boltok, kávézók, éttermek a kórházi épületen belül), ami konkrétan egy kis városi környezetet hoz létre házon belül.

Orvosi egyetem, gyerekkórházak, kutatóközpontok, legjobb szakemberek. Állami és magánkórházak széles palettája várja azokat, aki gyógyulni szeretnének.

Az AKH nagy előnye, hogy állami kórház lévén működik az uniós egészségügyi egyezmény, miszerint ambuláns ellátás esetén az Európai Egészségügyi kártyát elfogadják, illetve a hazai biztosító fedezi azokat a beavatkozásokat, kezeléseket, amelyeket otthon nem tudnak elvégezni. Fényévekre van az ellátás minősége a hazai rendszerünktől, mind adminisztratív szempontból, mind szakértelem, mind pedig felszereltség kérdésében. Érdekes mód az AKH és a WPK közt is óriási szakadék tátong, amit én egyszerűen azzal tudok magyarázni, hogy az állami rendszer sosem tudja felvenni a versenyt egy üzletszerűen működő intézménnyel.

Sandra nagyon csodálkozott azon, amikor elmeséltem, hogy itthon, ha egy beteg elmegy egy állami kórházba, akkor konkrétan az sem egyértelmű, hogy hol találja meg az orvost. Jó esetben ki van írva valahová. Aztán az ajtónál kell várakozni arra, hogy valaki kijöjjön és futtába el tudd mondani, hogy mit szeretnél. Ha nincs ismerősöd, akkor nagyon nehéz kijárni az utat.

Azt a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy milyen páciensnek lenni itt. Alapvető különbség a román rendszerhez képest a nézőpont. Az orvos azért van, hogy a beteget kezelje, gyógyítsa. Románia állami rendszerében a páciens (és most kicsit sarkítva mondom és nem az orvost, hanem a rendszert hibáztatom) az, aki kiszolgálja az orvost. Amíg itt azt éreztem, hogy a rendszer van értem, Romániában nagyon sokszor a kiszolgáltatott egészségügyi állapotomra rárakott még egy lapáttal, hogy a rendszerrel szemben is kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Romániában is van magánklinika és ha kell és lehet, inkább ezt a lehetőséget választom, mert számomra tisztább: megveszek egy szolgáltatást, így én vagyok a kliens, aki fizet és lehetnek igényeim.

Amíg a WPK bentfekvő betege voltam a kétágyas szobában, összesen három szobatársam volt. Mindhárom osztrák. A nővérek elmondása alapján tudom, hogy rengeteg román páciensük van. Az egyik szerb nővér, aki törten ugyan, de románul beszélt velem, elmondta, hogy nagyon sok olyan esettel találkozott, aki a házát tette pénzzé, hogy ide jöhessen gyógyulni. Tudtam, hogy miről beszél. Én ugyan nem a házamat (mert az nincs) adtam el, de azzal körülbelül megegyező értéket utaltam a kórház számlájára.

Sandrat és Danielát is kérdeztem arról, hogy van-e valami tudásuk arról, hogy a pácienseik hogyan oldják meg az anyagiakat. Biztos tudásuk nincs, hiszen nem az a dolguk, hogy ebbe beavatkozzanak, a páciensnek kell ezt megoldani. Van, aki eladja az ingatlanját, van, aki gyűjtést szervez és van, akinek egyszerűen futja rá.


Ügynökök

A várótermi ücsörgéseim alatt arra lettem figyelmes, hogy vannak visszatérő arcok. Általában zakós, zselés hajú, kigombolt ingű és borzasztóan magabiztos figurák. Férfiak. Hónuk alatt irtó fontosnak látszó papírok és a kezükben a folyton csörgő telefonjuk. Velük az AKH-ban is találkoztam, de a WPK-ban is.

Érdekesség, ha a keresőbe beírod, hogy AKH Viena, akkor nem a kórház honlapját, hanem egy betegkísérő szolgáltatást reklámozó honlapnak a címét dobja ki elsőként.

Eszembe jutott, hogy 18 évvel ezelőtt, amikor a külföldi páciens-karrierem elkezdődött, bizony nagy hasznát vettük volna egy ügynöknek. Egy másvilágba csöppentünk bele édesanyámmal (akkor még nemhogy útlevél, de vízum is kellett, hogy kijussunk), a nyelvet egyikünk sem beszélte, így én a 15 éves fejemmel és a foghíjas angoltudásommal értekeztem az orvosokkal, aztán fordítottam édesanyámnak azt, amit értettem. Nekünk akkor egy misszionáriusnő segített, aki ugyan a kórházi életben nem volt otthon, de a nyelvben és Bécsben igen.

A jártasságom miatt nem kellett igénybe vennem az ügynökök szolgáltatásait, így nincs arról fogalmam, hogy mennyit kérhetnek el a betegtől, és azt sem tudom, hogy csak a kórházi eligazodásban segítenek-e vagy konkrétan tudnak a járulékos, de fontos dolgokban is segíteni: olcsó szállás, étkezés, utazás. És köszönjük, hogy nincsenek roaming díjak, már csak az internet miatt is.

Mert ezeknek a dolgoknak a leszervezése sokszor ugyanolyan nagy kihívást jelent, mint a gyógyulás maga. Ettől lesz egészségügyi turizmus.


Szállás, kaja, élet

Se a WPK, se az én érdekem nem volt, hogy sokáig legyek bentfekvő. Viszont, ahhoz, hogy egy nyűgös betegnek megfelelően felszerelt (kevés lépcső, lift, mikró, nagy fürdő), romániai bevételeimhez viszonyítva kvázi normális áron, és a napi kontrolljaim miatti könnyen megközelíthető szállást kapjak, nem volt mindig egyszerű. A szállást az Airbnb-n keresztül oldottuk meg, mert az otthonosság elég fontos szempont tud lenni. Tudtunk főzni magunkra, így nem kellett mindennap gyorskaját enni (noha arra is volt példa). Piacon vagy a közeli szupermarketbe jártunk vásárolni, így a zsebünkhöz képest hatékonyan oldottuk meg az étkezést.

Hazaérve alig tudtuk megállni, hogy ne vásároljunk össze-vissza, hiszen minden olyan olcsónak tűnt.

Ha az ember lánya kvázi önellátó tud lenni, akkor már rendben van, küldheti haza a férjét, de addig elengedhetetlen az, hogy valaki mellette legyen. A WPK-nál érdeklődtünk egy olyan gyógyközpont után, ami az épülő, de már szigorú orvosi felügyeletre nem szoruló betegnek lett volna létrehozva (természetesen olcsóbb áron, mint a kórházi bentfekvés), de nem igazán tudtak ajánlani. Így a férjem maradt mellettem, ketten turistáskodtunk, én gyógyultam, ő dolgozott (ahogy tudott) mellette(m), főzött, mosott rám, és néha megmosta a hajamat.

Amit én szerettem nagyon az itt dolgozó orvosokban és nővérekben, hogy kommunikálni tudnak egymással, és mindenki abban jó, amit csinál. Az orvos például nem gyógyszerez, nem szerel fel infúziót. Mert az a nővér dolga. A nővér pedig úgy dolgozik az orvos keze alá, hogy az orvos szépen megkéri rá. Ezt is ritkán látni errefelé. Az orvos pedig amúgy nem kell foglalkozzon a beteg anyagi dolgaival, mert az teljes mértékben az adminisztratív személyzet dolga.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS