2017. július 22. szombatMagdolna
27°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Cökxpon Ambient: belépés csak cipő és ego nélkül

kérdezett: Sütő Zsolt 2004. október 08. 10:24, utolsó frissítés: 10:04

A szigetlakók jól ismerik az Cökxpon sátrat, de kevesen tudják, hogy a név #b#többet takar#/b# egy kiváló alvóhelynél. A magyar ambient-mozgalomról Cserepes Pannival, a budapesti Cökxpon Ambient Társaság vezetőjével beszélgetünk.






– Keleten (és mifelénk valahol a múltban) a költészet nem csak szavakat jelentett. Nálatok minden egyszerre van jelen: zene, kép, színház, tánc és képzőművészet.



– A Cökxpon olyan hely, ahol kortól, származástól függetlenül mindenki hasonló dolgot él át. Legalábbis hasonlóan nyitottá válik egy érzés, egy hangulat, maga az előadás, vagy akár egymás befogadására. Ez közösségi tér, előadások színtere, egyben találkahely, ahol szóba elegyedhetsz bárkivel, egymásba fonódhatsz a szerelmeddel, és ugyanakkor egy szemlélődésre, magadba mélyedésre inspiráló környezet, ahol lenyugodhatsz és átszűrheted magadon a dolgokat. Egy közös “otthoni” színház, ahol bármi megtörténhet...

A Cökxpon szó valójában egy mesében szereplő helyszín: a cukrászda neve Gulácsy Lajos festőművész képzeletbeli világában, Na'conxypanban, ahol a város fura lakói találkoznak egymással.


– Le kell vetni a cipőt, tehát az egész olyan, mintha otthon lennél.

– Igen, a cipőlevétellel valami olyan változás történik bennünk, ami döbbenetes. Attól, hogy mezítláb vagyunk, mintha megfosztanának minket álarcainktól. Jobban odafigyelünk egymásra és magunkra. Nyitottabbá válunk, elengedjük a mindennapi feszültséget és görcsöket.

Először egyébként pusztán gyakorlati okok miatt vetettük le a cipőket. Hogy ne koszolódjon össze a szőnyeg, és hogy a csikkeket ne a szőnyegbe nyomják el, de útközben ennél jóval több történt.


– Beszélhetünk már magyarországi ambient-mozgalomról?

– Ha mozgalom az, hogy van egy mindig változó, cserélődő alkotói közeg, amelyik különböző formákkal kísérletezve, különböző formációkba tömörülve alkot valami újat, a közönséget magával ragadva – akik már alig várják, hogy újra belemerülhessenek az őket körbefolyó hangokba és színekbe – akkor igen.

Most már maga a stabil hely hiányzik hozzá, hogy ez tényleg megtörténjen. Hogy legyen hová visszamenni...


– Kik álltok a magyarországi ambient-mozgalom mögött?


– Mindenki mögötte áll, aki alkot – zeneszerzők, táncosok, színházi emberek, képzőművészek –, és aki befogadja – közönség, kritikusok, szervezők, közreműködők – mindenki hatással van rá, alakítja az egészet. Ez maga a szóban forgó mozgalom.

Egy szűkebb kis csoport pedig napi szinten dolgozik azért, hogy egyáltalán működhessen. Pár ember – mindenki a számára testhez álló feladattal, küzd –, egyelőre azért, hogy a dolog egyáltalán életben maradjon...


– Gulácsy Lajos álmában a “fura” emberek futottak össze a cukrászdában. Nálatok kik gyűlnek össze?

– Szerintem nálunk is "fura szerzetek" gyűlnek össze, abban az értelemben, hogy mindenki vállalja saját magát, és senki nem akar hasonlítani a másikra. Ezek az emberek sokszínűek, különbözőek. Éppen ezért – és nem másért - olyan furák...


– Mire jó az, hogy levessük (a cipőnket és) álarcainkat? A main stream mindig is az volt, hogy jól kitombold magad, és kész.

– Arra jó, hogy végre magad lehess. Hogy végre legyen egy kis nyugi, legyen idő gondolkodni, elszállni, beszélgetni egymással. Csak úgy lenni, szemlélődni.
Szerintem a kitombolás is fontos eszköze az önismeretnek, de a mienk is az.


– Önismeretről beszélsz. Az embereknek általában, ha partikról, buliról van szó, nem az önismeret, ami elsőre az eszükbe jut. Mégis, mintha ez lenne az egyik alappillére a Cökxponnak.


– Nem hiszem, hogy egy partin nem cél az önismeret, legfeljebb nem tudatos. Szerintem a partizás, közös táncolás, de egy rock-koncerten való pogózás és őrjöngés is az őszinte, közösen átélhető feltárulkozásról, érzelmek átéléséről, feszültségek kiadásáról szól. Vagyis abszolút önismereti eszközünk. A mienk is egy ilyen hely, csak máshogy éri el ugyanezt a célt. Nem felpörgetéssel, hanem ellenkezőleg: lenyugtatással.


– Padlószőnyeg, párnák, mécsesek. Ennek mi a története? A Szigeten mindenki a ti sátratokba járt aludni. Alvóhely volna – és semmi több?

– A szőnyegek, a párnák, a mécsesek mind olyan eszközök, amik segítenek kialakítani azt az atmoszférát, környezetet, amiről beszélünk. Első pillantásra valóban úgy tűnhet, hogy mindenki alszik, ám ez valójában nem egészen van így. Hogy egy kedves példát említsek: dj Marka, aki egyik hajnalon zenélt a sátorban, mesélte nekem a sztorit, még a Sziget alatt, mikor összefutottunk.

Miközben zenélt azt gondolta, hogy mindenki alszik, és annyira nem is érdekes, mit is játszik valójában. Kisvártatva a mellette addig mozdulatlanul alvó srác fölkelt, összepakolt, hogy távozik, de előtte egy határozott mozdulattal a szemébe nézett és azt mutatta, hogy király volt a zene... Ilyen egyszerű, szinte láthatatlan, apró gesztusokról van szó.

A közönség itt másként élvezi a zenét, mint ahogy eddig megszokhattuk. Valahogy úgy, mint otthon, csak megosztva az élményt a többiekkel.



– No alkohol, van viszont sokféle tea.

– A “no alkohol” a Sziget elvárása. Én valójában nem vagyok ellene, mert nem érzem, hogy bármi másképp történne, ha megihatnánk egy-két pohár sört is. Az évközben rendezett fesztiválokon nem csak tea van. A tea egyébként a legfontosabb része a büfének, mert ehhez a hangulathoz nagyon megy, az alkohol kevésbé. Szerintem, ha lenne, sem az volna a főszám, hanem a chai. (A chai indiai, fűszeres, tejes tea, melynek zamatát a fekete tea, a sok finom fűszer és a tej finom aránya és hosszú összefőzése adja.)


– Miben különbözik a Szigeten felhúzott ambient-sátor az évközben (ha jól tudom kétszer-háromszor) megrendezett Ambient-fesztiváltól?

– Évközben a fesztiválok saját és pályázati pénzből szerveződnek, nagy kockázatot vállalva és sokszor nagyot bukva a belépőkön. Meg kellett emésztenünk a tényt, hogy a közönség nem tudja megfizetni a fesztivál költségeit, a pályázati pénz pedig kevés ahhoz, hogy egy a szigetihez hasonló színvonalas fesztivált teremtsünk.

Egyébként mindig a maximumra törekedtünk, és ez általában egyszerre több helyszínt jelentett. A Fonóban például (amelyik szerintem a legszebb fesztivál volt) öt helyszín volt, mind beszőnyegezve, bepárnázva, bevilágítva, stb. Ezeken a bulikon nagyon sok pénzt buktunk, így mostanában már csak két helyszín a jellemző: egy táncos és egy teázós chill (ezeket a Szigeten összevontuk egy helyszínre).

Összességében hasonló volt mind (szőnyeg, párnák, zene, tánc, nyugi, teázó, fények, mécsesek, cipőtár), de részleteiben mindig más, az adott helyszínhez illően varázsoltuk el a közönséget. Sosem volt kiszámítható, hogy hol lesz a következő fesztivál, hogyan fog kinézni, vagy hogy kik fognak fellépni.

Sajnos másfelé kell vennünk az irányt, gazdaságilag rentábilis területekre evezünk. Már meglévő és működő fesztiválokra, rendezvényekre visszük a teázót, enteriőrrel. Ugyanakkor saját helyet keresünk, ami igazából megoldaná a problémánkat.


– Mit is jelent az, hogy “ambient”?

– Az ambient szó hangulatot és környezetet jelent. Mint műfaj 1972-ben Brian Eno Music for Airports című művének kapcsán született meg, kritikusok által. Azóta szinte minden zenei, sőt minden művészeti ágban megtalálható vonás az ambient, amely nem annyira a racionalitásra, mint inkább az érzelmekre ható, szőnyegszerű, asszociációkat beindító hatás, látomás, vízió.


– Kreatív zenei műhelyt, mozgásműhelyt, tanfolyamokat szerveztek, saját rádióműsorotok van a Tilosban. Úgy tűnik, tényleg elkelne egy saját hely. Mióta létezik az alapítvány, és hogy állt össze?

– Az alapítvány 1999 májusában alakult. Mára új formába tömörült, most már kisvállalkozás, mert másként nem tudtuk fönntartani. A szervezet 1999 októberében szervezte meg az első fesztivált a Trafóban. Akkoriban (1997) volt egy zenekar, a ZUM, mely olyan kísérleti jellegű zenét produkált, amit nem tudtak beszorítani egyik meglévő klubba vagy rendezvénybe sem. Apró hangok, dobok, használati tárgyak, testhangok, gerjesztve, effektekkel megspékelve. Egyfajta varázstér, különleges atmoszféra született.

Mint később kiderült, nem mi voltunk az elsők, akik ilyesmivel kísérleteztek. Rá kellett döbbennünk, hogy nemcsak mi műveljük ezt a műfajt és másokat is igencsak érdekel. Gondoltuk, talán összefogva más, hasonszőrű művészekkel valami újat kovácsolhatunk. Így született meg az Ambient Fesztivál, számos zeneszerző, zenekar, táncos, dj, vj és iparművész közreműködésével.

Aztán találtunk egy helyet, ahol folyamatosan foglalkozásokat szerveztünk – tanfolyamok, próbák, stúdiómunka. Engedélyek hiányában ma már nincs ez a hely. Újat keresünk.



A Tilos Rádióban ezévtől van műsorunk, főleg a dj-kről szól, ugyanakkor a hallgatóinkat informáljuk akcióinkról.

– Nemzetközi szinten miben áll az ambient-mozgalom?

– Ott tartunk, hogy a Szigetre meg tudunk hívni egy-két közeli zenekart Közép-Európából (idén is volt három bolgár, egy orosz, egy román, két szlovák és egy venezuelai-magyar zenekar) – távolabbról egyelőre nem, az anyagiak miatt. A fesztiválnak sok meghívása volt már, de ugyanezen okok miatt egyelőre még nem tudtunk azoknak eleget tenni.


– A román ZUM nevű (különös egybeesés!) zenekarral közösen valami hasonlón dolgoztok Bukarestben is. Esetleg felhúznátok-e egy ambient-sátrat a jövő évben a Félszigeten is?

– A román ZUM zenekart meghívtuk az idei Sziget Fesztiválra, a Cökxpon Ambient Sátorkertbe. A labda most náluk van, remélem, újra visszakerül, és így tovább...


– Milyen életérzés áll az ambient-történet mögött, miért érdemes rálépni erre a varázsszőnyegre?

– Saját vonatkozásomban az ambient valóban egy életérzés: nyitottnak lenni a világra, őszintén felvállalni magunkat és küzdeni. Vágyni tudni dolgokra, és közben hagyni, elengedni azt, ami nem megy. Annak idején vágytam egy helyre, ahol otthon érzem magam, és arra az érzésre, hogy bár nem ismerem a körülöttem lévőket, mégis mindenkit már réges-régóta ismerek, és ha nem szólunk, akkor is értjük egymást.

Mint zenész pedig egy olyan helyre vágytam, ahol befogadják a művészetemet, ahol nem néznek maximalista elmebetegnek, mert másként csinálom. Egyébként szerintem mindenki erre vágyik. Ha nem is tud róla, a lelke mélyén mindenki otthonra, barátokra, elfogadásra és tudásra szomjazik. A világról való tudásra – s a világ mi magunk vagyunk.

Az önismerethez az őszinteség vezet, a megismeréshez a vágy, s ez olyan, mint egy biológiai parancs. Mivel biológiailag azonosan épülünk fel, a kutatás és a megismerés parancsa is mindenkiben ott van, legfeljebb nem merjük felvállalni, mert félünk. Félünk a szabadság felelősségétől. Mert a szabadságnak ára van, s ezt fizeti mindenki, aki a harcosok útjára lép. Az ambient egy ebben segítő mákszem, egy kicsike kis táptalaj, ahonnan elindulnak a gyökerek...


– Milyen harcról beszélsz?

– Ahogy mondtam, ez a saját magyarázatom a dolgokra. Nem zubbony, amit mindenkire rá lehet húzni. Van egy hitem, ami az enyém. És ha össze is cseng máséval, az úgyis a másiknak a vallása vagy filozófiája.

Egy út, amin járok, és ennek az útnak szerves része az ambient. Egy út, aminek nem a vége a lényeges, hanem ami közben történik. Néha könnyű, néha meg nehéz, s amikor nehéz, mert szomorú vagy félelmetes, akkor vagyok én a harcos, aki ezzel szembenéz. De ez már egy másik történet, az én saját történetem.



ÉletmódRSS