2018. aug. 16. csütörtökÁbrahám
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nyelvészből cukrászverseny győztese: a gyergyói Mihály Ágnest kérdeztük

2018. április 27. 16:47, utolsó frissítés: 2018. május 02. 10:26

Úgy indult Magyarország legjobb amatőr cukrászának története, hogy szerette volna a munkája eredményét megfogni és lefotózni.


Az erdélyi internet egyik leglátványosabb és legizgalmasabb gasztronómia tartalma az ÁgnesCake Instagram-oldal, amelyet a Székelyudvarhelyen élő Mihály Ágnes szerkeszt, és ahol az általa készített sütikről oszt meg képeket. Már csak emiatt is megérte volna elbeszélgetnünk vele, de nemrég részt vett a Viasat 3-on futó, az angol The Great British Bake Off mintájára készült Ide süss! amatőr cukrászversenyen. Sőt, nem csak egyszerűen részt vett, hanem meg is nyerte. A sütésről és a versenyről is beszélgettünk, de sokkal korábbról indítjuk az interjút.


Bölcsésznek tanultál Kolozsváron, sőt még ETDK-n is részt vettél egy nyelvészeti témával. Hogyan lett egy nyelvészből cukrász?

– Gyerekeként a suliban nagyon jól tanultam, de nem éreztem, hogy bármihez is értenék. Így jött az, hogy elmentem bölcsészkarra, mert tudtam kicsit angolul és tudtam magyarul, és gondoltam, helytállok.

Nagyon szerettem az irodalmat és nyelvtant is, de a szívem inkább a nyelvészet fele húzott. Sokat gondolkodtam az okán, és azt hiszem, hogy azért, mert egy picit megfoghatóbb volt. Amikor az ETDK-n díjaztak, akkor is egy nyelvtani munkafüzetet csináltam. Az olyan dolgokat szerettem és szeretem, aminek van látszata. Nekem az irodalom nem tűnt elég megfoghatónak. Beszélünk róla, születnek nagyon jó tanulmányok róla és szeretem is, de nem éreztem azt, hogy van egy végterméke a munkámnak. A nyelvészet abban a formában, ahogyan én a disszertációmon dolgoztam, már megfogathatóbb volt, viszont éreztem, hogy továbbra is inkább olyan dologgal szeretnék foglalkozni, aminek van egy látható, megfogható, fotózható végeredménye.



Sütni egyetemista koromban kezdtem el, jó kikapcsolódás volt a szesszióban két tanulás között. Egészségügyi okokból pedig rájöttem, hogy a fehér liszt és a cukor nem a legjobb barátom, ezért inkább készítettem magamnak olyan süteményeket, amiket szívesen megettem, mert tudtam, hogy mi van benne.

Lakótársak és barátok pedig mindig voltak, megkóstolták a sütimet, és jó visszajelzéseket kaptam. De soha nem gondoltam volna, hogy ebből még lesz valami. Akkor fordult komolyabbra a dolog, amikor rájöttem, hogy nagyon-nagyon élvezem ezt az egészet, ki tudom élni benne azt, aki vagyok, és végre azt éreztem, hogy értek valamihez.

#idesüss #bakeoff #azországnagycukrászversenye #döntő #top3 #valóraváltálom ❤️ #idesüssági

A post shared by Mihály Ágnes (@agnescake2016) on



Amikor gasztronómiában dolgozókkal beszélek Erdélyben, akkor általában azt említik problémaként, hogy nincs megfelelő képzés. Te hol tanultál meg cukrászkodni? Meg lehet csak receptes könyvből tanulni?

– A netről tanultam, különböző sütéssel foglalkozó oldalakról és blogokról. Általában külföldiekről. Vannak szép receptes könyveim is, de sokszor rájövök, hogy alig forgatom őket.

Van például egy svéd csaj, akinek nagyon vagány a blogja, nagyon jók a receptjei. Mindig kinéztem valamit, amit meg szerettem volna tanulni, és amikor már tudtam, hogy miből és mit szeretnék készíteni, akkor valahogy mindig bevittem azt, ami én vagyok. Soha nem készítettem pontosan úgy, ahogy le volt írva. A cukrászat olyan, hogy vannak szabályok, amit muszáj betartani, mert nem mindegy, hogy hány deka lisztből készül, de ha értesz egy kicsit hozzá vagy van rá affinitásod, akkor bele tudod vinni azt is, ami te vagy. Persze anyukám mellett már láttam, hogy meddig kell verni a habot, vagy mikor jó a tojássárgája.

Másrészt döntő fontosságú volt egy Glasgowban töltött év. Meg lehet tanulni sokfajta sütemény készítését, de Skóciában jöttem rá arra, hogy az kevés, ami az én fejemben van arról, hogy milyen egy jó süti vagy torta, vagy hogy néz ki egy cukrászda, vagy milyen nagy skálán mozognak az ízek egyáltalán. Nem csak karamell, vanília és csoki van, hanem rengeteg minden, amit felénk az emberek még csak nem is ismernek. Ott tanultam meg, hogy lehet játszani az ízekkel, a sóssággal meg az édességgel.

Hogy lett ebből a tapasztaltból ÁgnesCake?

– Elvégzettem az egyetemet, megszenvedtem rendesen vele, mert a bölcsész diplomát nem adják ingyen. Utána éltem egy évet Skóciában, amiről éreztem, hogy inkább csak időhúzás. Ott nem éreztem magam otthon, nagyon szerettem volna hazajönni. Miután hazaérkeztem, még bujkáltam három hónapig, mert éreztem, hogy nem akarok sehova kimozdulni, ültem otthon a gyerekkori szobámban, és próbáltam kitalálni, hogy mi legyen az életemmel. Azt tudtam, hogy nem szeretnék tanítani, mert azt nem éreztem a magaménak. Nem tudtam elképzelni úgy az életem, hogy ne a sütéssel foglalkozzak. Nagyon hűségesen hajtogattam, hogy én ezzel akarok foglalkozni, de nem volt semmilyen alapom hozzá.

Aztán elköltöztem Székelyudvarhelyre. Vannak itt rokonaim, jártam ide néha nyaranta, de nem éltem addig itt. A magánéletem is teljesen új fordulatot vett. Akkor már úgy voltam vele, ha új város, új élet, akkor lássuk, ki vagyok én ebben a városban, egy olyan területen, amiben jónak tartom magam. Mondjuk a cukrászat pont egy olyan dolog, amiben nem te kell magad jónak tartsd, hanem mindenki más, aki megkóstolja a süteményed.

Elkezdtem sütögetni a konyhámban. A legjobb barátnőmmel – aki fotós Udvarhelyen – pedig elindítottunk egy Instagram-oldalt, aminek kellett egy név. Rájöttem, hogy meg kell találjam, hogy mi jellemez engem, melyek a színeim, és ennek kell egy név és logó. Innen jött az ÁgnesCake.

Mi a te specialitásod? Mi az ÁgnesCake sajátossága?

– Nagyon sokszor gondolkodtam azon, hogy miként lehetne ezt megfogalmazni. Pont egy Ide süss! értékelés végén mondta ki azt Hajós (Hajós András, az Ide süss! műsorvezetője - szerk.), ami végül is a legjobban jellemez: nagyon természetközeli világom van. Ha bejön valaki a lakásomba, akkor azt is látja, hogy szeretem a pasztell színeket, a polcok tele vannak pasztell színű csészékkel, tányérokkal és tortaállványokkal. Dizájnban ez jellemző.

Másrészt szeretném meghagyni a desszertet desszertnek. Nem szeretnék egy desszertből sem kisautót, sem üdvözlőlapot, sem Barbie-babát formázni. Azt gondolom, hogyha belül epres az a torta, akkor friss gyümölcsökkel és ehető virágokkal legyen kidíszítve. Mindennel, ami igazi. És az ízre is igaz ez a kijelentés. Nem használok margarint, csak igazi vajat. Nem használok vanília aromát sem, csak valódi vaníliát.

Hogy jött az Ide süss! verseny a képbe?

– Nagy The Great British Bake Off rajongó vagyok, aminek lement már 7 évada, és amit én mindig figyelemmel követtem. Skóciában még egy Bake Off szakácskönyvet is kaptam, ami most is itt van a polcomon. Mindig azt gondoltam, hogyha indulna egy ilyen verseny Magyarországon, akkor én is részt vennék. Nem nagy titok, hogy szeretek szerepelni, nem félek sem a kamerától, sem attól, hogyha nyilvánosság előtt beszélni kell. Ezt végiggondolni, majd látni a reklámot, hogy lesz egy ilyen verseny persze két külön dolog.

Az történt - sokszor gondolom, hogy okkal -, hogy egy magánéleti probléma után szükségét éreztem annak, hogy egy kicsit elmenjek a városból. Anyukám biztatott, hogy menjek ki Pestre, s akkor összeköttetem ezt egy kis kalanddal. Jelentkeztem.

Az első castingra valami olyat kellett vinni, amit ott díszítek ki. Pesten az egyik barátnőmnél sütöttem egy vörösbársony-tortát, és azzal mentem. Már akkor azt mondtam, hogy mekkora sztori lesz, hogy én egyszer elmentem egy Bake Off–castingra. Nem tartottam reálisnak, hogy én innen továbbjutok, de jó kalandnak gondoltam. Már letettem arról, hogy továbbjutok, amikor hívtak a második fordulóba, ahol már élesben kellett sütni. A harmadik forduló egy beszélgetés volt, és azzal már tisztában voltam, ha az sikerül, akkor ott vagyok a legjobb tizenkettő között.

A világ legfantasztikusabb érzése volt, amikor Dani kimondta a nevem. És életem legmeghatározóbb 10 napját töltöttem a nagy fehér sátorban. Ma is pont akkora mosollyal veszem a kezembe a trófeámat, mint ahogy először tettem :) Még mindig teljesen hihetetlen. Imádtam minden percét, rengeteget tanultam. Nemcsak a sütikről, magamról is :) #idesüss #idesüssági #anagyfehérsátor #egyálomvolt #bakeoff #sikerült 🙈

A post shared by Mihály Ágnes (@agnescake2016) on



Kekszet, pitét, macaront is kellett készíteni. Mi volt számodra a legnagyobb kihívás a versenyen?

– Nem is a sütik voltak a legnagyobb kihívások, hanem az, hogy én még soha nem voltam ilyen téthelyzetben, és nagyon kíváncsi voltam, hogy emberként miként tudok helytállni. Persze figyelni kellett az időt, féltem a mézeskalácstól is, hogy miként fog megállni, meg a macarontól is - talán ettől a legjobban, de nem ezek voltak a legnagyobb kihívások. Mindig úgy mentem oda, hogy ezt a napot nagyon fogom élvezni, ha sikerül, jó, ha nem, akkor is életem legvagányabb élménye volt.

Miért ekkora nagy dolog a macaron?

– Én egy évet dolgoztam azon a recepten, amiről most azt gondolom, hogy jó macaront csinálok. Nem tudom, hogy hány kiló mandulalisztet meg mennyi tojásfehérjét használtam el, illetve hány könnycseppet ejtettem azért, hogy az megszülessen. A versenyben nem azt készítettem, mert az én receptem időigényesebb. Ott hirtelen oldottam meg egy olyan recepttel, amivel nem nagyon dolgoztam előtte.

Az baj a macoronnal, hogy szerintem a legkényesebb dolog, amit valaha készítettem. A tojásfehérjéhez hozzáöntött cukorszirup pontosan 118 Celsius fokos kell legyen. Azt mérni kell. Közben viszont arra is figyelni kell, hogy mennyire van felverve a tojásfehérje, mielőtt ráöntöm a szirupot. Befolyásoló tényező, hogy mennyire zsíros a mandulaliszt, illetve az is, hogy át van-e szitálva. Hogyha eggyel többet keversz a végső masszán, mint ami elő van írva, akkor az egész szétfolyik, nem áll meg ilyen kis pöttyökben, ha egyel kevesebbet kavarsz, akkor az egész szétrobban. Ha nem hagyod eleget száradni, hogy kapjon egy kis bőrt, akkor már nem lesz jó. Ha nedves a levegő a házban, akkor nem fog megszáradni rendesen. Minden számít a macaronnál...

Boldog voltál, hogy pont azt a fordulót nyerted, amikor macaront kellett sütni?

– Azért voltam boldog, mert mindig azokat nyertem, amitől a legjobban féltem, ilyen volt a mézeskalács-építmény és a macaron. Nagyon sokat tanultam magamról a versenyen, meg arról, hogy mit hoz ki belőlem a stresszhelyzet. Annyira koncentrált szerintem életemben nem voltam, mint abban a 2 órában, amikor a macaront sütöttem, illetve abban a 2-3 órában, mikor a mézeskalácsból építettem.

Milyen visszajelzéseket kaptál a verseny után? Adott tanácsokat a zsűri?

– Nem tanult cukrászként a zsűritől kapott visszajelzés abból a szempontból fontos, hogy tudjam, ez nem egy vakvágány az életemben. Emberileg pedig jó érzés volt, hogy nagyon szeretett a stáb. Barátságokat kötöttem a szerkesztőkkel, a fodrásztól kezdve a sminkesig mindenkinek volt egy jó szava. Úgy tűnt, hogy szeretik azt, amilyen vagyok. Szerethető figura vagyok. És nem kellett ez megjátsszam vagy rájátsszak.

Ami jó tanács volt, és én is csak a kiértékelőn hallottam a döntős műsorban, hogy nagyon letisztultak a stílusjegyeim, és ne engedjem, hogy bárki ezt megtörje. Minden tanácsot megfogadok, de azt gondolom, hogy az a jó út, hogyha én próbálom ezt, ami van, továbbgondolni, és nem nagyon engedem betörni magam, sem emberileg, sem szakmailag.

Ezután sem készítek marcipános tortákat, még akkor sem, hogyha a legjobb barátnőm szeretne olyat. Az nem én vagyok, nem az én stílusom. Egy jó brand kell, és megpróbálni elérni azt, hogyha meglátnak egy tortát, akkor azt mondják, szerintem ezt az az Ágnes csaj készítette, mert látszik, hogy az övé.

#pasztelcsodák #macaron #macaronlove #miimádjuk #teisimádnád ❤️💕❤️

A post shared by Mihály Ágnes (@agnescake2016) on



Az első évad felvételeit ugye még tavaly ősszel vettétek fel, de csak most került adásba. Tavaly ősszel, amikor megnyerted a versenyt, az mondtad, hogy lesz egy cukrászdád abból az 5 millió forintból, amit akkor nyertél. Ezzel a projekttel hogy állsz egy bő félév után? Lett egy pasztell színű cukrászdád?

– Apukám azt mondta anyunak, amikor elindultam a versenyen, hogy szerinte azért fogom a versenyt megnyerni, mert ésszel fogom csinálni. Én próbálok mindent ésszel csinálni, és így vagyok most a cukrászdával is. A nyeremény tényleg gyönyörű összeg, viszont nem elég mindenre.

Lesz ÁgnesCake cukrászda, de egyelőre még inkább gépekbe akarok fordítani, illetve arra, hogy legyen egy kis hely, ahol hivatalosan, mindenki által elfogadott keretek között süthetek. Biztos vagyok benne, hogy lesz akkor ÁgenesCake cukrászda, amikor azt érzem, hogy megértem rá, és annyira fogom élvezni, hogy az lesz az én szerelemgyerekem. Nagyon sok pénz egy cukrászlabort berendezni a sütőkkel, és mindenféle engedélyeket beszerezni. Ez az összeg elég arra, hogy elinduljak, de a cukrászdához még nem. De az a pénz út lesz a cukrászdához, ami ebből fog születni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS