Botházi Mária: az erdélyi nő sem szeret házimunkázni nyolc-tíz órás munka mellett
kérdezett: Ambrus István 2017. december 19. 12:46, utolsó frissítés: 2017. december 20. 15:47Melyek a Romániában élő magyar nők legfőbb jellemvonásai, és hogy vélekedik a #metoo kampányról a Nőileg? Botházi Máriával, a lap új főszerkesztőjével beszélgettünk.
Három éve, havi rendszerességgel jelenik meg a Nőileg magazin, amelyről az indulásakor azt feltételezték, hogy a romániai magyar médiapiacon nem lesz hosszú életű. A pesszimista feltételezések ellenére egyre nagyobb példányszámban vásárolják a lapot, az olvasói közt férfiak is vannak. A lap főszerkesztője idén ősztől Botházi Mária, aki a Transindexnek elmondta, milyennek látja a Nőileg jelenét és jövőjét.
Miben jelent más kihívást egy női magazin főszerkesztőjeként dolgozni, mint az eddigi újságírói tevékenységed?
Ha belegondolok, tulajdonképpen semmiben. Nagyjából ugyanaz a munkám, mint a korábbi helyeimen, csak azt szerkesztésnek és olvasószerkesztésnek hívták. De például egy több munkatársat foglalkoztató rovat és egy újság vezetése a munkát illetően nagyjából ugyanaz. Itt másak a témák, talán ez az egyetlen alapvető különbség. És az, hogy szabadon hátradőlhetek, nincsenek azok a görcsök, hogy ezt vagy azt így nem szabad, mert nem lehet, mert nem szoktuk. A merev belső szabályoktól és mindenféle hatalmaktól való függetlenséget nagyon élvezem.
Hogy látod a Nőileget tartalmát, arculatát, ha a kezdetektől mostanig tekintünk a lapra? Arra gondolok, hogy a kezdetekben kialakított elképzelés, az olvasók részéről később érkező észrevételek, elvárások is alakították a folyóirat tartalmát, a lap arculatát. Olyan az erdélyi nők magazinja jelenleg, mint az induláskor?
Juj, ehhez kutatói szemszög volna szükséges, át kellene néznem újra a lapokat, hogy érdemben válaszolhassak, mert sok lapszámot olvastam ugyan, de önfeledten: ilyen folyamatokat nem próbáltam soha leírni. Azt sem tudom, milyen volt a kezdetekkor kialakított elképzelés, mert nem voltam jelen. Októbertől vagyok a lapnál, azóta egyszer találkoztam személyesen a kollégákkal, de a gyökerekről nem beszéltünk, csak a jelenről és a jövőről.
Biztosan alakították az olvasói elvárások is a lapot, de nem hinném, hogy alapjaiban, vagy bármit is felülírva a szerkesztőségi koncepcióban. Sajnos ilyen erős olvasói jelenlétet és visszajelzést egy lap sem remélhet Erdélyben. Még a legnagyobb újságírói teljesítmények nyomán is roppant gyönge szelek fújnak, nem törnek ki viharok. Gyűlnek a felhők lassan, sötéten, aztán maximum egy kis zivatar lesz belőlük, és minden visszatér a régibe.
Milyen korcsoportnak szól, ki a célközönség? Változik-e a tervek szerint tartalom tekintetében ez a jövőre nézve?
Ahogyan a társasjátékokra szokták felírni: 20 és 80 év közöttieknek. Persze az intervallum alsó és felső részét inkább csak részlegesen, néhány cikkel szólítjuk meg. A nagyon fiatal nőket talán nem tudjuk elérni, de Nőilegből államvizsgázó diákom volt már, aki azért választotta a lapot, mert minden számot elolvas. Tervezünk tartalmi változtatásokat, igen, jövő májustól tematikus, súlypontos számokkal szeretnénk jelentkezni, olyan témákkal ‒ ezeket pár hónapra előre ki is találtuk ‒, amelyekkel tabukat, kereteket feszegetünk némiképp, persze magazinosan, nem a szociológiai tanulmányok mélységeiben. Alapvetően a lap felépítése nem változna, csak bizonyos rovatok igazodnának blokkosan a témákhoz, persze kitalálhatunk újakat is, meglátjuk majd élesben.
Mint a Nőileg főszerkesztője, mi a véleményed az Erdélyben is nagy port kavart #metoo kampányról?
Nagy port kavart vajon? Ha így visszagondolok rá, inkább azt érzem, kis port kavart, aztán újra csönd honol. A nagy előbújások nálunk egyelőre valahogy elmaradtak. Gondolkodom, hogy miért, a választ persze nem tudom. De egyszerű paraszti ésszel átgondolva a dolgot, előbújni azért lehet nagyon nehéz, mert teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit fog rá reagálni a környezet, vagy tágabban a társadalom. Hogy valóban támogató lesz-e. Rövid ideig éltem egy Annecy nevű francia városkában francia családban, és az volt ott az egyik legérdekesebb tapasztalatom, hogy mindent egyből elhittek nekem, amit mondtam. Hihetetlen volt, romániai szemmel gyakran teljesen naiv hozzáállásnak tűnt. Senki nem kételkedett, nem gyanakodott, nem keresett mögöttes szándékot a szavaimban az egyszerű hétköznapi dolgok szintjén sem.
Most lehet, hogy ebből azt gondolja az olvasó, hogy én ott át akartam volna verni a franciákat, dehogy akartam. Sőt rettenetes rossz érzés lett volna bármiről füllenteni ebben az elfogadó, odaforduló közegben. Fantasztikus dolog egyébként a bizalom légkörében élni, kompetensnek érzi magát tőle az ember. Nálunk viszont állandó ügyeskedés, mutyizás, rezzenés, sündisznóállás van, és jól belénk öröklődött a csak hazugsággal túlélhető múlt is. Azzal, hogy ilyen sokat beszélünk a metoo-kampányról, még ha csak szakemberi vélemények és külső sztorik mentén is, mindenképp elindult valami nálunk is, leghamarabb talán a zaklatáshoz, annak tényéhez való hozzáállásban. Ebben talán némi mentalitásváltás remélhető.
Milyen módon foglalkozott ezzel a témával a Nőileg? Ez már csak azért is fontos téma, mert a székelyföldi társadalomra sokkal inkább jellemző a férfiak dominanciája.
Épp két lapszám szerkesztése között voltunk, amikor belerengett a föld a #metooba. A novemberi húzótémánk, az erdélyi nők eléggé vadkeleti kórházi szüléseit bemutató, kapcsolódott volna, de már nem tudtuk erre felfűzni. Decemberben tudtuk csak kifutni, és persze közben rájöttünk, hogy nem tudjuk kifutni. Nekem úgy tűnik, hogy a téma egy magazin keretei között csupán érinthető, de nem megfogható. Nagy kérdés számomra, hogy a hagyományos sajtó miként tudja kezelni a kampányt, amelynek egyébként nagyszerű terepe a közösségi média.
Igaz, hogy remekül összefonódik a nyilvánosság két felülete, mégis nehéz sztorikat, neveket beemelni a hagyományosként értelmezhető nyilvánosság keretei közé, már ha vannak nevek és sztorik, ugye. Mert ehhez jól körülírt eljárási módok, jogi, anyagi és erős szerkesztőségi hátterek, objektív alapok kellenének, amelyekkel itt nem rendelkezünk. És ami a sajtónak egy történet, egy cikk csupán, az a történet elszenvedőinek maga az élet. De azért megpróbáltuk. Felhívásokat tettünk közzé, alanyokat kerestünk. Nem találtunk lapzártáig, névteleneket sem, hallgatásba ütköztünk. Megszületett a cikk a Metoo és a hallgatás viszonyáról. Lesz folytatás, ahányszor csak lehet. A márciusi lapszámunkban a munkahelyi zaklatásról lesz szó, a sztorik mögött névtelen alanyokkal, neveket senki nem vállal.
Melyek azok a témák, amelyekkel szerinted egy Erdélyben megjelenő női magazinnak foglalkoznia kell, és amelyek nem kapnak elég teret az erdélyi magyar sajtóban?
A könnyed témák. Látod, eddig mi ketten is csak nehezekről beszéltünk. A hétköznapi témák, amelyek rólunk szólnak, de nem úgy, ahogyan a közélet, a politika, a gazdaság súlyos közlései megjelenítik. Ha a megmaradásra gondol a Nőileg, a szerelemre gondol. Ha a jövőre gondol, akkor a gyereknevelésre. Ha a fogyásra, akkor a diétára. A sajtónk nem olyan, mint a többségi társadalmaké, más prioritások működtetik, nem is lehet olyan. De az életünk olyan.
A magyarországi női magazinokat sok esetben bulvárhírek, vagy sztárokkal kapcsolatos történetek adják el. A Nőilegre ez kevésbé jellemző. Ez egyben azt is jelenti, hogy az erdélyi magyar női olvasóközönségnek másra van igénye?
Nem hinném, szerintem ez inkább azt jelenti, hogy nincsenek sztárjaink. Sok oka lehet annak, hogy miért, de azt hiszem, egyik sem az, hogy az erdélyi emberek ne szeretnének saját sztárokról olvasni. A kisebbségi magyar ember ugyanolyan, mint a többségi magyar ember, ő is el-elolvassa a Blikket. Inkább a sajátosan működő médiánkban nem sikerült sztárokat teremteni, mert ahhoz a tipikus médiafunkciókat ellátó önálló média kellene, de kisebbségi média ‒ gyorsan rájöttünk erre a kilencvenes évek felbuzdulása után ‒ jellegénél fogva nem tud ilyen lenni.
A kisebbségi média nem pletykál, mert nehezen konfrontálódik. Szolgálatra, amolyan belső, az etnikumot képviselő, védő, mesterségesen fenntartott fegyelemre kényszerül. És emiatt, illetve azért mert nem tud önállóan, nyereségesen működni, kiszolgáltatott is. Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, eléggé egysíkú beszédmód jellemezte a médiánkat, ma már azért több a színfolt. A sajtókörnyezet, a nyilvánosság milyensége meghatározó az egyes orgánumokra nézvést is, pedig nem mindenki akart vagy akar ugyanolyan lenni. Voltak próbálkozások, dolgoztam olyan szerkesztőségben, ahol a huszonévesek lendületével elhatároztuk, hogy sztárokat fogunk csinálni. Nem sikerült. Ja, és nyilván ennek nem csak a média lehet az oka, sok más tényező lehet, például a préri is nagyon kicsi. Akikből igazán sztárok lettek, és erdélyiek, Magyarországon lettek azokká.
Vannak visszajelzések, adatok arra vonatkozóan, hogy olvassák-e a lapot férfiak is?
Ó igen, sokan olvassák. Ezúton is szeretettel üdvözöljük őket.
A Nőileg az erdélyi nők magazinja. Milyenek az erdélyi nők? Tudom, hogy ez így kissé furának tűnő kérdés, de ha ilyen megközelítésben érintjük a témát, hogy vannak például erdélyi nők, magyarországiak, akkor milyen általános kép rajzolódik ki a fejedben az olvasókat, az erdélyi nőket illetően?
Amikor az erdélyi nőkre gondolok, akkor a környezetemben élő nőkre gondolok, akik pont olyanok, mint más nők, csak ők erdélyiek. Szeretnek élni, érdekli őket a gyereknevelés, de a szex is, az otthonszépítés, de az utazás is, az egészséges életmód, de a buli is. Az erdélyi nő sem szeret házimunkázni nyolc-tíz órás munka mellett, nem szeret cekkerrel cipekedni, és nem szereti, ha naponta elmondják neki, hogy mit hogyan kell csinálni.
Nem szereti egymaga cipelni a hátán mások életét, de gyakran megteszi, és azt szeretné, hogy szépen beszéljenek vele, hogy érezze, jól teszi azt, amit. Szeret fodrászhoz és kozmetikushoz járni, de kevés rá a pénze, megoldja a dolgot sokszor a barátnőivel, de ezt is szereti, és attól még nagyon érdekli a külseje. A divat is, vagy inkább a jó cuccok. Erre is kevés pénze jut, de abból, ami van, kihozza a maximumot. Ha már nem, akkor baj van, olyankor nagyon nincs jól. Utálja, hogy hízik, de nehezen veszi rá magát a tornára. Az erdélyi nő folyton dolgozik, pedig nagyon szeret lustálkodni. Nagyon gyakran fáradt, mert az erdélyi nő nagyon jó, kedves és nagylelkű, így nevelték, és ezzel gyakran visszaél a környezete.
Úgy gondolom, ha magazinokat olvas, az erdélyi nő is szórakozni akar, mint a földkerekség összes magazinolvasó nője, és önmagára ismerni. Ezért is félek kicsit ‒ több interjúban kérdeztek már ‒ a nagy, szociális, világmegváltó témáktól, mert nem hiszem, hogy az erdélyi nő, amikor leül végre húsz percet magazint olvasni, meg szeretné váltani a világot. Szerintem a társadalmi riportokat kiugorja, és inkább benéz Markó Béla otthonába vagy megsasolja, hogy hogy lehet hatékonyan gardróbot rendezni egy blokklakásban, és mit mondanak mások a párkapcsolatokról.
Mi volt eddig a legkellemesebb élményed a Nőileg munkatársaként? Gondolok itt a kollégákkal való közös munkára, témákra, visszajelzésekre.
Volt egy találkozónk a Makfalván, hát az csodás volt. Sokat szakmáztunk, sokat dumáltunk, jókat ettünk, finom borokat ittunk, magunkon kívül nem volt gondunk semmire. Önfeledt, baráti hétvége volt.
Egyre kisebb példányszámban jelennek meg a nyomtatott újságok, helyüket átveszik az online portálok. Terveztek ti hasonló lépést a jövőben?
Ha jól értem, a kérdés arra vonatkozik, hogy a nyomtatott Nőileg helyét átveszi-e egy portál? Egyelőre nem tudok ilyenről. Most lett digitális Nőileg, az e-lap is megvásárolható, olvasható. Az online vonalat mindenképpen erősíteni tervezik. De ezzel én nem foglalkozom, én kizárólag a nyomtatott lapért vagyok felelős, a havi egy lapszámért. Ennyit is tudok bevállalni csak jelen életvitelem mellett, egy online portál naponta frissülő versenyképes tartalmak előállítását, menedzselését feltételezi, azt a munkát nem tudnám végezni.
Milyen régiókban olvasnak a legtöbben, és hol szeretnétek még jobban koncentrálni a lap terjesztésére?
A tömb magyar régiókban, természetesen. Igyekszünk minél jobban nyitni Belső-Erdély és Partium felé.
Terveztek még a Mutass jó példát kezdeményezéshez hasonló, nagyszabású projekteket?
Nem tervezünk. A klasszikus magazinszerkesztésre, az erős tartalomra koncentrálunk.