2018. január 21. vasárnapÁgnes
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

2017 legjei a Transindex szerint: könnyű kategória

szerk. 2017. december 21. 11:29, utolsó frissítés: 16:58

Az idei év legjavának java: mit néztünk, mit hallgatunk, mitől borzongtunk, mit éltünk meg idén.


Az év filmje: Szárnyas fejvadász: 2049

Dennis Villenueve filmje egy nagyon érdekes kettősséget mutat be, és mint minden jó szci-fi, úgy teszi meg, hogy a jövőbe vetítve felnagyít egy jelenkori problémát. Sajátosan reflektál az utóbbi évek egyik legnagyobb technológiai buzzwordjére, a transzhumanizmusra és megmutatja, hogy az emberi léptékből az emberen túli léptékbe való átmenetbe beletartozik a kapitalizmusból a poszthumán kapitalizmusba való átmenet is. Mindezen túl azonban, ha jól figyelsz, ez a remek film egy "szerelmes levél" az univerzalizmushoz, szemben állva mindenféle etnikai, nemzeti, kulturális stb. partikularitások sokféle kicsinyes locsogásával. Kiváló filmes megvalósítása annak, amit a filozófia úgy nevez, hogy "egy eszmeiségnek élni önmagunk kicsiny életén túlmenően is".



A film látványvilága szintén az elmúlt évek egyik legfelkapottabb esztétikai irányzatát alkalmazza, igencsak magas színvonalon, mégpedig a vaporwave irányzatot. Ez az esztétika elsősorban az elektronikus zenéből indult a kora 2010-es években, azonban vizuális téren (is) egyfajta szürreális nosztalgiával viszonyul a populáris kultúrán keresztül rejtetten működő fogyasztói kultúra leginkább nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji, neonszínű, hamisan ragyogó világához, olyan műfajokat hozva előtérbe, mint a glitch kultúra, vagy a cyberpunk.


Az év színházi legjei (A Játéktér szerkesztői szerint)

A 2017 év legjobb színházi előadása: Alice.

A sepsiszentgyörgyi Alice Bocsárdi László izgalmas koncertszínházi kísérlete: felnövéstörténet kamaszoknak és azoknak is, akik már felnőttek. Témájában és eszközeiben a fiatalabb generáció sűrű impulzusigényeire válaszol az előadás, az identitáskeresés folyamatát egy erős hatásokra építő kortárs zenei és vizuális tripbe ágyazza, ennek a játéknak a közegét pedig a sZempöl offchestra zenéje és a VJ-zés teremtik meg.



Érdemes megemlíteni emellett két korábbi bemutatót. Radu Afrim marosvásárhelyi munkája, a Retromadár a szocializmus korszakát egy blokk lakóinak szürreáliába hajló történeteiből rakja ki, valódi társulati összjátékon keresztül. A Liliom „klasszikusabb” Bocsárdi-rendezés, szikár értelmezése Molnár Ferenc drámájának, amely a perifériára szorultságot és magát a társadalmi egyenlőtlenséget érzékeny emberi történeten keresztül jeleníti meg.

A 2017 év legjobb szakmai gesztusa: a kolozsvári Rosmersholm bemutatóján történt incidens kapcsán – amelynek során Andrij Zsoldak rendező bántalmazta az előadásban játszó egyik színésznőt – az ügyelő és a társulat kiállása kollégájuk mellett.

A 2017 év legjobb színházi rendezvénye
: a temesvári TESZT fesztivál a kortárs színházi nyelvkeresést felmutató programja miatt.

A 2017 év legrosszabb színházi fejleménye: a Csíki Játékszín átszervezési kísérlete.

Az év sorozata: 13 reasons why



Már hozzászoktunk, hogy évről-évre rengeteg jó sorozat készül el, így egyre nehezebb mindet követni és a legjobbat kiválasztani. Amiért idén a választásunk a Netflix egy amerikai középiskolában játszódó zaklatási történetet bemutató sorozatára esett az az, hogy rendkívül fontos témát érint. Lehet, hogy a kivitelezés vagy a színészi játék nem lett tökéletes, de elnézzük az alkotóknak a bátorságért. A fiatalok életét egyre inkább megkeserítő offline és online bullying jelensége, a szexuális zaklatás illetve a nemi erőszak is megjelenik a filmben - a fiatalok szemszögéből, különösebb moralizálások nélkül. Bár már a legelején tudjuk, hogy milyen tragédiába torkollik a történet, végig érezzük a feszültséget, ahogyan lépésről-lépésre kiderülnek az idáig vezető fejlemények. Szülőknek egyenesen kötelező.

Futottak még: Mindhunter, The Handmaid’s Tale, Big Little Lies, Narcos 3


Az év nemzetközi mémje: a hűtlen férfi a barátnőjével sétál és egy másik lány után néz



A képet Antonio Guillem barcelonai fotóst készítette, aki illusztrációnak szánta fotóügynökségeknek. Egyébként egy csomó képet készített a három modellről, aztán az internet éppen ezt fedezte fel magának. Még januárban készült el az első mém ebből, azt egy progresszív rocknak szentelt, török nyelvű Facebook-oldal rakta ki, hogy aztán augusztusban nagyon beinduljon a mémgyár.

Az év hazai mémjei: a két ősellenség, Dragnea és Johannis

Nagyon megragadt a net népének lelkében az a pillanat is, amikor idén év elején Dragnea találkozott Trumppal, bár az sem volt egészen tiszta, hogy mit keresett ott és ki hívta meg egyáltalán.



A másik csúcspont: Johannis államfő filmbe illő vonulása a Kogălniceanu légitámaszponton, amibe a stylist-ja mellett a fotósa is apait-anyait beleadott, hogy aztán szabad préda legyen:



Az év könyve: Vida Gábor – Egy dadogás története.



A nemgyermekkor, nemhazaszeretet, nemelmúlás, nemregénye ez a könyv. Vida Gábor szülőföldet akart írni magának és a „nagy Erdély regényt” akarta megírni.

Aztán Vida Gábor írt egy Barótot, ami lehetne Kurdzsír, Kászon, Máramarossziget vagy akár Lemhény is, és írt egy Köröskisjenöt, ami lehetne Szászrégen, Beszterce, Gyulafehérvár vagy Karánsebes.

Vida írt hazát és családot, pátoszok és hamuba sült pogácsa nélkül. Vida írt hazát és családot, pátoszokkal és hamuba sült pogácsával. És végül Vida mégiscsak írt egy „nagy Erdély regényt”, anyáinkkal, apáinkkal, nagyszüleinkkel és saját magunkkal.


Az évi kapcsolatunk a világgal: Fidget Spinner

Az a trend, hogy le vagyunk maradva a világtól. Nem is kicsit, hanem nagyon. Nálunk minden később üt be, mint általában, úgy a válság, mint a menőségek. Főleg vidéken. Ha 2017-nek volt olyan pillanata, amikor kicsinek érezhettük a bolygót, amelyen élünk, akkor egyértelműen a Fidget Spinner (az a pörgő biszbasz, amivel mindenki elbügyürgethette az idejét) megjelenéséhez köthető. A legkisebb székelyföldi falucskában is akkora hájpja lett, mint Kolozsváron vagy a világ bármelyik nagyvárosában.



Az év rendezvénye: az új fesztivál



Nem mondjuk, hogy nem voltak előjelei már tavaly is, elég csak a Doubel Rise vagy a Méra World Music felemelkedésére gondolni, de idén (nyilván 2016-os gyökerekkel) tombolt igazán a szervezzünk új fesztivált láz az erdélyi magyarok között. Idén lett újra fesztiválja Marosvásárhelynek, ami még úgy sem egy Félsziget-utánérzés, hogy annak az egykori helyén szervezik. Sőt, egyből még egy fesztivál költözött Marosvásárhely mellé, a szeptember elején megszervezett Awake leginkább az Electric Castle és egy fordított Félsziget (amiben úgy akarják a magyarokat megszólítani, mint annak idején tette a Félsziget a románokkal) szerelemgyerekének tűnik, amiből azért a szezon végére már egy kicsit kifogyott a szufla. De ott van a szintén 2016-os gyökerekből kinövő szentgyörgyi Voice of Nature, amire (sajnos) már el sem jutottunk.

Az év bemutatkozása, dala és tornagyakorlata: Bélavagyok



Tudjuk, hogy nem hasított úgy, mint a Despacito, de az erdélyi közönséget idén kevés dal mozgatta meg jobban, mint a sZempöl ritmusközpontú, poénos és közös táncikálásra tökéletesen alkalmas szerzeménye. Alig mutatták be június végén, három napra rá máris mindenki nyomta a gombot a Double Rise-on, majd minden fesztiválon, ahol előadták a Vibe-től (aminek egyébként a himnusza is volt) az Awake-ig. És ez legalább akkor kúlság, mint a Despacito mindent elhomályosító tündöklése.


Az év reklámja: PlayStation, Gravity Cat

A reklám dramaturgijában a Hakuhodo reklámügynökség PlayStation reklámja lett a legjobb idén, annak ellenére, hogy egy olyan klisét használ, mint a cuki kismacska. És még annak ellenére is, hogy az egészen nagyon érződik, hogy a távol-keleti piacra készült, ezért nekünk, nyugati reklámfogyasztóknak összességében nagyon szokatlannak tűnhet.




Az év revansa: Ikea

Brand szempontjából az Ikea akciója volt idén a legemlékezetesebbn, vagyis az, ahogy a svéd üzletlánc zseniálisan kihasználta a Balenciaga luxusmárka bődületes baklövését. Egy olyan táskát dobott piacra, amely pont úgy néz ki, mint az Ikea kék, rafia bevásárlószatyra, csakhogy ez 1670 fontba kerül, vagyis a kb. 3400 darab bevásárlószatyor jönne ki az árából. Az Ikea nem fenyegetőzött perrel, hanem inkább gyilkos humorral döngölte a földbe őket, amikor The Original felirattal kezdte promózni a szatyrát, sőt, egy egész termékláncot talált ki mellé:

Az Ikea bevásárló- és a Balenciaga luxusszatyraAz Ikea bevásárló- és a Balenciaga luxusszatyra



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS