2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Munka egy egészségesebb jövőért

Ivácson András Áron 2017. december 04. 11:21, utolsó frissítés: 11:21

Noha a korai fejlesztésről a legtöbbünknek valamiféle gazdasági befektetés jutna eszébe, ez mindössze csak része ennek a kiváló tevékenységnek. Sógor Enikő segítségével próbáltuk feltárni, hogy mi szükséges egy egészségesebb ország megteremtéséhez.


A korai fejlesztésről tartottak kerekasztalbeszélgetést Csíkszeredában Sógor Enikő és a Properitas Vitae Egyesület szervezésében Kerekasztal megbeszélés a koragyermekkori intervencióért címmel november 10-én. A kerekasztal résztvevői a gyerekek számára nyújtott három éves kor előtti megelőző szolgáltatások javítását, a gyerekek korai fejlődéséhez szükséges feltételek hatékonyabb biztosítását és egy országos korai intervenciós hálózat létrehozását határozták meg legfontosabb célokként.

Az egyesület és a szervezők ilyen jellegű aggodalmát megerősítette Elena Mandru, a speciális oktatásért felelős Hargita megyei szaktanfelügyelő és Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője is, valamint a Megyei Sürgősségi Kórház menedzser igazgatója, Demeter Ferenc, akik elmondták, hogy sajnálatos módon nagyon jellemző a nulla és három éves korú gyerekeknek szóló szolgáltatások hiánya, a szakterületen dolgozó szakemberek alacsony létszáma és a koncepció és pénzhiány okozta nehézségek.

Mint kiderült szinte általános hiány mutatkozik országos szinten a korai intervenciós szolgáltatások terén és a gyerekek nullától három éves koráig terjedő időszakában jelentkező problémáinak feltárását, megelőzését és javítását jelenleg alig öt-tíz civil szervezet látja el pályázatok segítségével. Mivel Romániában ez egy hiányterület, az is kevésbé ismert tény, hogy mennyire hozzájárul a korai fejlesztés egy társadalom általános összegészségi állapotának és sikerességénk javulásához és így jövőjéhez is.

A jövőbéli tervekben szerepel egy, a résztvevő szakemberek, közéleti szereplők, politikusok és érintett szülők által aláírt kérés, amelyet Románia miniszterelnökéhez és a kormányhoz akarnak eljuttatni, valamint európai parlamenti képviselők irányába is megfogalmaztak egy kérést annak érdekében, hogy segítsenek nyomást gyakorolni a román kormány szociálpolitikájának átalakítása érdekében. Mint írják: egy konferenciát szeretnének szervezni az európai parlamentben, amely rávilágítana némely tagállamok – köztük Románia – a hátrányos és fejlődési zavarral élő gyerekeket negatívan diszkrimináló szociálpolitikájára.


A kerekasztal-beszélgetés szervezőjét és a korai fejlesztés témakörét jól ismerő Sógor Enikőt kerestük meg, hogy segítsen eligazodni ezen a nem kevés összetettséget és nehézséget magába foglaló területen.


Mi egész pontosan a korai fejlesztés?


Maga a korai fejlesztés mint eljárás mindenféle folyamatban alkalmazható. Azt jelenti, hogy megelőzni negatív helyzetek kialakulását, akár gazdasági, akár egészségügyi vagy más területen. A teljes neve valójában koragyermekkori fejlesztés, és akkor így már érthető, hogy gyermekek fejlődéséről van szó, csak hát annyi megnevezési változatban közlekedik ez a tulajdonképpeni szolgáltatás, hogy nehéz eligazodni. A gyermekeknek szóló korai fejlesztés egy olyan szolgáltatás, amely esélyt biztosít arra, hogy elérhessék adottságaiktól ,körülményeiktől függetlenül képességeik maximumát. A legátfogóbb megnevezése a kora gyermekkori intervenció és igazából minden olyan egészségügyi, oktatási és szociális –gyermekvédelmi szolgáltatáscsoportot magába foglal, amely a gyermekek minél korábbi életszakaszára fókuszál, az idegrendszernek erre az életszakaszra jellemző fokozott fejlődési potenciáljára építve. Tehát a fejlődési rendellenességet megelőző felmérések, szűrések, a szülők, szakemberek felkészítése, a közösségek felvilágosítása, a családok anyagi támogatása és a konkrét korai fejlesztő foglalkozások is beletartoznak a korai intervenciós szolgáltatás spektrumába. A koncepció arra alapoz, hogy bármilyen probléma adódik, akár egészségügyi, akár a gyermek hátterével, (családjával, környezetével) tehát hogy szegény vidéken és /vagy nagyon hátrányos helyzetű családba születik vagy egy olyan leszakadó közösségbe, mint például a romák, ezt a legkorábbi életszakaszban, lehetőleg nulla és három év között ideális felismerni és beavatkozni. A korai intervenció egyik legfontosabb feladata a korai fejlődés alakulásának nyomon követése, az általános korai szűrés vagyis a fejlődési rendellenességek illetve a fejlődést károsító tényezők korai azonosítása. A másik legfontosabb feladata az optimális fejlődés feltételeinek biztosítása minden gyermek számára biológiai adottságaitól és környezeti feltételeitől függetlenül. A hatékony korai egészségügyi és oktatási programok az esélyegyenlőség biztosításának kiváló eszközei.

Ha kiderül, hogy baj van, akkor minél hamarabb, célzottan erre a korai időszakra kifejlesztett módszerekkel, lehetséges segíteni. Sokkal nagyobb a hatékonysága ezeknek a beavatkozásoknak, mint később, például 3-5 éves kor után. A korai fejlesztés pedig kimondottan az a folyamat amikor már kiderült hogy valamilyen baj van a gyerekkel, valamiért lassúbb a fejlődése, vagy valamilyen fejlődési zavar áll fenn, akkor speciális, komplex módszerekkel segítjük a fejlődését. Például olyan idegrendszeri betegségek esetén, amelyeknek különböző okai lehetnek (öröklés, szülési sérülés, fertőzések, anyagcserezavar, korszülés, stb.) mint az autizmus spektrumzavar, az értelmi fogyatékosság, a mozgás –vagy éppen a tanulási és viselkedési zavarok, stb.– célzott eljárásokkal, ha nem is sikerül semlegesíteni, de mindenképp enyhíteni lehet a tüneteket, és erősíteni a meglévő képességeket, javítani az életminőséget. A korán felismert tanulás- és viselkedészavarok nagy része iskoláskorra megszüntethető.



Konkrétan az a gond Romániában, hogy nincs egy átfogó koncepció a gyermekek optimális fejlődését illetően, nem köztudomású a korai évek fontossága, a korai programok hatékonysága, a fejlődést garantáló környezeti tényezők ismerete így ez az életszakasz nem élvez prioritást a gyermekeknek szánt szolgáltatások között. A korszerű korai intervenciós koncepció azon alapszik, hogy a koragyermekkorban biztosított lelki jóllét az alapja a fejlődésnek és az élethosszig tartó egészségnek, sikerességnek. A korai pozitív tapasztalatok közvetlen módon serkentik az agysejtek szaporodását, az ideghálózatok megszületését. A gondoskodó környezet, biztonságos emberi kapcsolatok hatására stabil és egészséges az ideghálózat, a képességek, a személyiség épülése. Ezért ez a koncepció az anyák, szülők, családok egészséges működését tekinti a kulcstényezőnek a gyermek fejlődésében. A tulajdonképpeni korai intervenció a gyermekeknek szóló oktatási és fejlesztő szolgáltatások mellett elsősorban a szülők megfelelő tudással, információval való segítése, valamint szülői kompetenciáik erősítése.

Azért is nehéz elmagyarázni, hogy mi is az a korai intervenció, mert ez tulajdonképpen egy szerteágazó szolgáltatáscsoport, interdiszciplináris, vagyis sok szakterületet érint: tehát egészségügyi, oktatási és szociális szolgáltatásokról van szó egyszerre. Nehéz összefogni ezeket a szolgáltatásokat és adott esetben kialakítani egy átfogó koncepciót és szolgáltató hálózatot létrehozni amiatt, hogy több szakma több szinten együtt kellene működjön. Ha egy gyerek sérült, akkor kell speciális oktatás, folyamatos egészségügyi kezelés, a családot pedig kell támogatni mentálisan és anyagilag is, mert ha a gyerek például nem önellátó, esetleg szellemileg is sérült, vagy más okok miatt nem lehet önellátó akkor egy szülő mindig rendelkezésre kell álljon. Az állam elvileg fizeti ilyenkor az otthon gondozói státust, csak gyakorlatilag nehezen érhető el ez a támogatás és minimális összeget jelent. Abban az esetben pedig, amikor a szülői, családi kompetenciák hiánya áll fenn, akkor az egészségügyi, terápiás, fejlesztő, oktató beavatkozások mellett szintén kell a szociális, gyermekvédelmi támogatás.

A gyerek korai fejlődésének biztosítása voltaképp kinek a dolga? Gondolok itt arra, hogy folyamatosan megy a társadalmi vita az oltásról és az oltásmegtagadásról. A korai fejlesztést adott esetben elutasíthatja-e a szülő?

A gyerek korai fejlődésének biztosítása elsősorban a szülők dolga, az államnak, a szakembereknek pedig az a feladata, hogy támogassa a családot ennek elvégzésében megfelelő egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatásokkal és juttatásokkal, különösen, ha a család valamilyen okból nem képes erre vagy ha a gyerek eltérő fejlődésű. Hogyha ez egy korszerű szolgáltatásrendszer lesz Romániában is, akkor nem lesz kötelező csak abban az esetben, ha kimutatható, hogy a szülő árt a gyermeknek. Nyilván a szülő dönt a szakember javaslata alapján. Legalábbis nyugaton a korszerű szolgáltatások úgy működnek, hogy nem kényszerítik a szülőt, tehát akármilyen súlyos problémái vannak a gyereknek, ha ő nem akarja, akkor nem viszi a gyereket fejlesztésre. De őszintén remélem nem sok ilyen szülő lesz, aki nyilvánvaló gond esetén nem kér megfelelő segítséget gyermekének, saját magának.

Jelenleg civil szervezetek finanszírozzák illetve végzik a korai fejlesztési programokat pályázatok segítségével, mert nincs ennek állami támogatottsága. Melyek a lépései ennek a folyamatnak, hogy lehet elérni, hogy az állami támogatás fele tudjunk lépni?

Igen, ez a jó kérdés, ezért kezdeményeztem ezt a kerekasztal-beszélgetést bevonva politikusokat, érintett szülőket, szakembereket, civil szervezeteket. Van rá most egy egészen jó példa, hasonló hátterű államból. A Moldovai Köztársaságban egy hasonló alapítvány indult el, ők is civil szervezet, úgy hívják őket, hogy Voincel és a kilencvenes években jöttek létre nagyon-nagyon hathatós norvég támogatással. Tulajdonképpen majdnem 30 éve odautazott egy norvég csapat, orvosok meg segítő szakemberek, ahol köztudott, hogy ugyanolyan szörnyű módon tervezett gyerekotthonok működtek mint itt, az is lévén kommunista ország, és ezek a szakemberek az árvaházban élő gyermekek életkörülményein igyekeztek javítani. Négy-öt éve elkezdték a sérült gyerekek a minél korábbi kiszűrését, problémájuk felismerését és korai fejlesztését. 2012-ben a moldovai kormány fele benyújtottak, hasonló módon ahogy mi is tervezzük, egy kérést, amelyben felkérték a kormányzó testületet, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy legyen meg az államilag támogatott korai intervenció. Ennek példájára én is gondoltam a kicsi alapítványunkkal, hogy indítsuk el, mert nincs amire várni.

Tulajdonképpen az alapítványunk a csíkszentmártoni korai fejlesztő központ mellett jött létre. A szentmártoni korai fejlesztő is egy unikum, mert kórházi vagyis állami szolgáltatás, csak pont az a baj, hogy mivel Romániában nincs hivatalosan ilyen működési struktúra, hogy korai fejlesztő, csak névleg tudunk így jelen lenni a piacon, egyébként pedig járóbeteg rendelőként működünk. Igazából nagy nehézség ez, mert ha nincs struktúrád, akkor nincs hozzá megfelelő finanszírozás. Kínlódtunk pár évig és egyre inkább éreztem, hogy itt az ideje, nincs miért várjunk tovább. Millió egy kérést leadtunk a kórházhoz és a megyei tanácshoz, kellene főleg több szakember,megyei szintűvé kellene tenni a szolgáltatást, meg kellene szervezni a szűrést, de amíg mindig az a válasz, hogy erre nincsen törvényi és anyagi keret, akkor muszáj volt elindulni.



Kezdeményeztem, hogy több városban, legalábbis Erdélyben, megszervezzük ezt a kerekasztalt, ahol szülők, szakemberek, intézményvezetők, a megyei oktatási, szociális és egészségügyi vezetők közösen tárjuk fel ezt a problémát és írjuk alá ezt a felkérést minél többen. Azt gondolom, hogy sok minden indulhat így alulról, a lényeg, hogy kezdjen így közismertté válni a probléma. Igazából az mozgat még, hogy most, az Európai Unióban is, és sok más jóléti államban a kora gyermekkori intervenció kemény szociálpolitikai trend lett, mert rájöttek, hogy tényleg nagyon sok pénzt megspórolhat az állam is, ha azokat a gyerekeket akiknek a fejlődésével vagy a fejlődési körülményeivel baj van, minél korábban ki tudják szűrni, sokkal hatékonyabban tudják segíteni, mint iskoláskorban. Nem is beszélve arról, hogy egyénileg is sokkal jobb eredményt érnek el ezek a korai programok és emberileg sokkal kevesebbet szenvednek így a gyerekek és a családjaik is .

Nyilván a nagyon súlyosan sérült gyerekeknek a korai intervenció annyiban segít, hogy minél korábban legyenek jó minőségű szolgáltatások, nappali ellátók, ahol jól érzik magukat és képességeikhez mérten fejlődnek, a szülő pedig tudjon menni dolgozni, ha akar. Tehát a korai intervención belül vannak azért különbőző súlypontok, mert van olyan gyerek, akinek problémáját hiába ismerjük fel korán, nem lehet megmenteni a társadalom számára, soha nem lesz belőle a társadalom számára produktív ember. Viszont rajtuk is sokat segít, ha korán másodlagos tüneteket előzünk meg és megerősítjük a meglévő kompetenciákat, biztosítjuk számukra a lehető legjobb életminőség fenntartását, de főleg a szüleiket, családjaikat segítjük abban, hogy ne vesszenek el gyermekük helyzete miatt és minél minél élhetőbb, minőségi életük lehessen. Ennek elérésében a korai intervenció egyik fontos feladata a társadalom nyitottabbá tétele a másság, a sérültség elfogadására. Egy sérült gyermek és családja életminőségét, mentális jóllétét elsősorban a környezet, közvélemény toleranciája, elfogadó és befogadó képessége határozza meg.

Kicsit olyan a korai intervenció, mint a mezőgazdaságban, hogy ha kezdetektől nem figyelsz oda, hogy jó földbe ültessed, nem locsolod eleget, nem biztosítod fejlődéséhez a megfelelő körülményeket, akkor nem úgy fejlődik, ahogyan kell, sőt utólagos gondoskodással nehezen hozhatóak helyre a korai sérülések. A növény jó fejlődéséhez elsősorban annak a konkrét tudásnak a megléte kell, ami arról szól, hogy mitől fejlődik optimálisan az a növény. A kora gyermekkori intervenció az optimális fejlődési körülmények biztosításának és az egész életen át tartó fejlődés és egészség megalapozásának tudománya és eszköze.

Akartam is kérdezni erről a hivatalos kérdésről, amit az egészségügyi és munkaügyi miniszterhez akarnak benyújtani. Mi áll ebben és volt-e már reakció rá?

Nem nyújtottuk be, mert szeretnénk, még aláíratni a többi városban rendezett kerekasztal során is és egy online petíciót is fogalmazunk. Egy kicsit hátráltatja az ügy haladását, hogy pillanatnyilag csak nekem van erre a munkára szabad kapacitásom. Az a baj, hogy időbe telik, mire mindent profi módon meg tudok oldani. Úgy tervezzük, hogy legkésőbb január végéig elküldjük. Ami biztos megy már a kormány fele az Csép Éva Andrea tevékenysége, és ő azt ígérte, hogy keresi az ilyen irányú és témájú törvényalkotásnak a lehetséges útját. Mi is segítjük ebben őt szakmai anyagokkal, konferenciánkkal. A szülők és egyébként az emberek bevonása egy motiváló erő, de hogy törvényileg hogy halad a dolog, az a politikusokon és a törvényhozókon múlik. Nagyon-nagyon sok hiány és lépcsőfok van addig, amíg egyáltalán elsősorban a román állam pénzt fordít arra, hogy országos szinten felméri a helyzetet. Akármilyen Unicef, nemzetközi vagy akár EU-s statisztikát nézel, ezeknél a rubrikáknál, hogy korai fejlesztés és korai diagnosztika, Romániánál üres. Nem is tudjuk valójában, hogy mi történik ezekkel a gyerekekkel országos szinten: ezzel kellene kezdeni. Aztán a külföldön bevált programok közül megkeresni a számukra jó gyakorlatokat, keresni olyat, ami inkább adaptálható ide Romániára, úgyhogy sok-sok pénz kellene arra, hogy elsősorban az országos szintű kutatás, felmérés elindulhasson, aztán a tanulmány alapján végül kész törvényt alkothassunk és így tovább. Hosszú munka és igazából én sem tudom, hogy azon kívül, hogy felhívom erre a figyelmet és szakmailag elindítom erről a beszélgetést, még milyen szerepem lehet a puszta kezdeményezésen kívül. Amúgy rengeteg tervem van, rengeteg szálon elindultam ebben az ügyben és szívesen vállalom, amint eddig is tettem hogy összefogom több civil szervezet véleményét, ez irányú cselekvéseit. A besztercei Inocentii alapítvánnyal, akik szintén elindultak a törvényalkotás szükségessége érdekében, azon dolgozunk, hogy összehangoljuk lépéseinket.

Valóban hosszú út előtt állunk, nem lesz könnyű hiszen a gyermek ellátásban teljes perspektívaváltásra lesz szükség: egy olyan koncepció, szolgáltatás, és szakma létrehozásáról van szó, ami ismeretlen Romániában ráadásul olyan körülmények között, hogy pont az érintett három szakágazat van a leginkább alulfinanszírozva.

Mindenesetre tudom, hogy Svédországban harminc évet kellett várni amíg a kora gyermekkori fejlődés támogatása prioritássá vált: a hetvenes években egy házaspár (Alva és Gunnar Myrdal), egy szociológusnő és egy közgazdász, írt egy könyvet, amikor nagyon nagy gazdasági válságban volt Svédország, és ők ajánlották elsősorban azt, hogy ilyen korai intervenciós oktatási és fejlesztési programokat indítsanak be, illetve támogassák a gyermeket vállaló családokat. Több évtized alatt szemléletváltás történt, elérték, hogy az egész országot lefedő korai oktatási és fejlesztési hálózatot hozzanak létre, ahol a problémás gyermekek teljes inklúziója mellett biztosítsák a speciális fejlesztő- és egészségügyi szolgáltatásokat is. A svéd gyermekek több mint 90 százaléka részt vesz 2 éves kora alatt ezekben a programokban és elismert tény, hogy ez nagymértékben hozzájárult Svédország jelenlegi jóllétéhez.

Ezek a korai inkluzív, elsősorban oktatási programok az olyan gyerekek esetében fontosak, akiknek nem megfelelő a családi hátterük a tanuláshoz, már nulla és három éves kor között kiegészítő korai fejlesztési, oktatási programokra volna szükségük. Itt nálunk például a szegény vidékeken élőkre vonatkozik, meg a romákra, akiknek esélyük sincsen kitörni a generációkon át tartó szegénységből, igénytelenségből. Romániában nincs három év alatti oktatási hálózat és mivel az óvoda sem kötelező, pont azok a gyermekek nem járnak, akiknek a legnagyobb szüksége volna rá. Ezért, noha egészségesen születtek, iskolába kerülve két-három évvel is le vannak maradva, ahhoz a gyerekhez képest, aki járt oviba és normális családi háttérrel rendelkezik. Ugyanakkor egészségileg is ugyanilyen korán oda kell figyelni, és azért hozom ezt a példát, mert majdnem harminc év kellett, mire úgymond ezek a javaslatok törvényerőre léphetnek és tényleg nagyon szuper ott az oktatás, az egészségügy és nagyon szeretik az államot, a kormányt, mert valóban az emberek jóllétét és jólétét szolgálja. Állítólag tényleg kimondanak ilyet, hogy miért ne szeretném, ha engem szolgál és olyan szolgáltatásokat biztosít, ami nekem jó? Romániában, hogy soroljam tovább, ami hiányzik, természetesen rejtetten vannak erre az időszakra egészségügyi szolgáltatások, például szűrnek bizonyos genetikai betegségeket, de messze nem annyit, mint ahol a tudomány tart, anyagcsere betegséget pedig összesen kettőt. Magyarországon és a jóléti országokban viszont már összesen 26 ilyen jellegű betegséget fel tudnak ismerni a terhesség korai szakaszában.



Ugyanakkor például újszülött korban szűrhető az, ha egy gyerek hallássérülten születik. Romániában csak tizenhét klinikán szűrnek ilyet. Sok gyereknek esélye sincs, és ugye laikusként is elképzelhető, hogy milyen fontos fejlődése szempontjából, hogy halljon a gyerek. Ugyanígy nem kötelező a terhesvizsgálat: sok anya kerül úgy be szülészetre, hogy nem látta soha orvos, pedig azért a terhességi rutinvizsgálattal szintén ki lehet szűrni egy sor fejlődési rendellenességet. Főleg kisvárosokra, vidéki településekre jellemző ez a helyzet. Ugyanakkor vannak jó szolgáltatásokat előirányzó törvények, de nincsenek gyakorlatba ültetve vagy pedig nagyon hiányosan, alulfinanszírozottan. Például nagyon nagy hiány, hogy nincsen védőnő hálózat, mert ők volnának az a szakértői csoport, akik nyomon tudnák rendszeresen követni figyelni újszülött korban a baba fejlődését miután hazakerül a kórházból. A fejlett nyugati társadalmakban és Magyarországon is biztosítanak védőnői vagy hasonló szolgáltatást az első évben, minden gyermeket az első, a harmadik és hatodik hónapban megvizsgálnak, ha bármilyen probléma van, akkor sűrűbben is monitorizálják a fejlődésüket. Ez azért lényeges, mert nagyon törékeny egy gyerek fejlődése három éves koráig. Nálunk pedig ez a megfigyelés teljesen kiesik, mert ugye nincs védőnő hálózat, eltolták a háziorvosi szolgálatot is, sok esetben nincs az orvosnak kapacitása vagy nem engedheti meg magának, hogy elég nővért alkalmazzon, hogy ezt a feladatot is teljes mértékben el tudja látni.

Mi, korai fejlesztő szakemberek látjuk a legjobban, hogy noha már hét éve működik a központ Csíkszentmártonban és a városi és vidéki orvosok tudnak rólunk, mégis csak a gyerekek fele az, aki három éves kor előtt eljut hozzánk. Sajnos a legtöbb esetben a gond akkor derül ki, amikor a gyerek óvodába vagy iskolába kerül, amikor már nem azt mondom, hogy tényleg késő, de megfeleződik az esély arra, hogy tényleg hatékony segítséget kapjon.

Azért mondom, hogy van jó törvény is, csak a kivitelezésével vannak nagy gondok, mert a védőnő hálózat helyett létrehoztak egy olyan szolgáltatást, amit a román kormány ajánlott fel és minden önkormányzat kérhetett ilyen munkatársat az állam költségére. Önkormányzatoknál jöttek létre a munkahelyek és úgy hívják magyarul, hogy „közösségi egészségügyi nővér”, románul: asistent medical comunitar, akinek pont ez a feladata, sőt egy kicsit több is, mint egy védőnőnek, mert a munkaköri leírása szerint kötelessége a gyerek szociális hátterét is feltárni és adott esetben megpróbálni javítani rajta. Ez milyen jó, de az a röhej, hogy a végrehajtási módszertana a törvénynek nagyon rosszul van kidolgozva. Szinte teljesen rá van bízva az asszisztensre és az önkormányzatra, hogy hogyan végzi. Emiatt az önkormányzatok ezt a az önkormányzati munkatársat mindenfélére használják, csak arra nem, amire kellene. Van ahol archiválni fogják be őket, van ahol titkárnői munkát végeznek. Az látható, hogy átgondolatlan a törvény gyakorlatba ültetése: arra sem vette a fáradtságot az állam, hogy valamilyen fórumon eljuttassa a polgármesterekhez, hogy ez miért fontos, miért jó, miért szükségszerű munkakör. Ugyanakkor egyrészt, a lakosság számarányához képest nagyon kevés a létszámuk, másrészt pedig nagyon rossz a gyakorlati alkalmazása a törvénynek, így pedig nem igazán hatékony, pedig nagyon jó lenne. Nincsen ez a szolgáltatás sem összekötve a különböző és sok szinten lévő szolgáltatással: például a szociális szolgáltatásokkal a család-, orvosi- és más szakszolgáltatásokkal.

Az egyik legfontosabb kérésünk az állam felé tehát, hogy a korai életkorra vonatkozó különböző szolgáltatásokat az állam tegye működőképessé és a második kérés pedig az, hogy hozzon létre egy államilag támogatott korai intervenciós hálózatot, korai fejlesztő központokkal, képzett szakemberekkel, amelyek szolgáltatásai elérhetőek lesznek minden érintett számára.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS