Mit nyer és veszít az, aki nem külföldön tanul tovább?
kérdezett: Ambrus István 2017. november 01. 10:27, utolsó frissítés: 10:43Miért választja sok egyetemista a külföldi felsőoktatási intézményeket, és mekkora az esélye a nemzetközi szinten annak, aki Romániában tanul tovább?
A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából kétnapos konferenciát szervez a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, amelyen olyan erdélyi származású kutatók, szakemberek tartanak előadást, akik világ neves egyetemein és kutatóközpontjaiban végzik a munkájukat. A rendezvény egyik célja, hogy a világ tudományos élvonalába tartozó kutatásokat népszerűsítse és felhívja a figyelmet a tudomány mindennapi életben betöltő szerepére. Néda Zoltán fizikus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a Transindexnek elmondta, az előadók kiválasztása során az volt az elsődleges szempont, hogy olyan személyek legyenek, akik legalább a líceumi oktatást Erdélyben végezték, de a legtöbben közülük a felsőoktatási tanulmányaikat is Romániában fejezték be.
A romániai felsőoktatás csupán jó ugródeszka, de ahhoz, hogy valaki nemzetközileg, tudományos szakterületen kimagasló szinten eredményeket tudjon elérni, ahhoz mindenképp külföldön kell tovább tanulnia?
Néda Zoltán: Úgy látom, hogy a gimnáziumi oktatás matematikából, fizikából, az egzakt tudományok terén Romániában eddig megfelelő volt, de ennek a fenntartásán keményen dolgozni kell ugyanis problémák vannak a tanárképzéssel. Románia néhány egyeteme világszinten is a jó felsőoktatási intézmények közé tartozik alapképzés szempontjából. A BBTE például a közép- és kelet európai egyetemek soraiban a legjobbak között van. Annak ellenére, hogy az alapszintű egyetemi oktatás minősége jó, mondhatni világszínvonalú, a problémák a mesteri és a doktori képzésnél kezdődnek. Ilyen téren magasan leköröznek bennünket a nyugati egyetemek. Ennek az elsődleges oka, hogy a mesterképzés területén nincs meg a hagyománya ennek az oktatásnak, ami a külföldi egyetemeken viszont igen. Ez alatt azt értem, hogy külföldön a mesteri és a doktori képzést sokkal komolyabban veszik a felsőoktatási intézményekben.
A romániai jó egyetemeken komolyan vesszük az alapképzést, de a mesteri és a doktori képzést már kevésbé, könnyebben adunk mesteri és doktori diplomát az alapképzés elvégzése után. A külföldi egyetemeken ez fordítva van. Az alapképzés elvégzése után sok egyetemi hallgató valamelyik nyugat-európai vagy Amerikai Egyesült Államokban levő egyetemen végzi el a mesteri, illetve a doktori képzést. A jó egyetemi alapképzésüknek köszönhetően, akik külföldön folytatják a tanulmányaikat, könnyen megállják a helyüket a híres egyetemeken levő mesteri és doktori programban.
A másik ok, hogy a tehetséges fiatalok közül sokan külföldön kezdik el a tudományos karrierjüket az, hogy Romániában a tudományos kutatásba sokkalta kevesebb pénzt fektetnek. Az amerikai egyetemek mesteri és doktori programjai egzakt tudományokból például az Ázsiából és a Kelet-Európából érkező diákokra alapoznak. Olyan infrastruktúrát és ösztöndíjat tudnak az egyetemi hallgatók számára biztosítani, amellyel az itthoni egyetemek nem képesek felvenni a versenyt. A kezdő kutatók ezáltal olyan kutatási lehetőségeket kapnak, amellyel tudományos karrierjüket megalapozhatják.
Milyen szintű hiányt okoz Romániának az, hogy az igazán kiváló egyetemi hallgatók egy része külföldön fejezi be a felsőoktatási tanulmányait?
A legjobb példát a fizika területén látom: a tehetséges végzőseinknek a fele külföldre megy, ami egy hihetetlenül nagy szürkeállomány exportálás, amit mi nem engedhetünk meg magunknak. Ezek az emberek Romániában is tudnák kamatoztatni a tudásukat, ha az ipar és a kutatóintézetek megfelelő lehetőséget biztosítanak számukra. A legnagyobb agyelszívás az informatika, matematika és a fizika terén tapasztalható.
Gyakran hangoztatják egyes egyetemi oktatók, hogy a felsőoktatási képzést jobban hozzá kellene igazítani a munkaerőpiaci elvárásokhoz. Erről mi a véleménye?
Ezt én is sokszor hallottam, de nem teljesen értek vele egyet. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a tavasszal egy tehetséggondozással kapcsolatos megbeszélésen vettem részt, ahonnan a gazdasági szférából is érkeztek résztvevők és előadók, akik szintén ezt hangoztatták. Véleményem azonban az, hogy egyetlen dolog biztos a jövőre nézve, az pedig a változás. Ha a felsőoktatási képzést csupán a jelenlegi elvárásoknak megfelelően alakítjuk, akkor azzal hosszú távon nem biztosítunk kellő felkészültséget, és változó körülmények között az adott személy nem állja meg a helyét.
Az egyetemi képzést nem lehet csak egy adott cég profiljának megfelelően alakítani. Nekünk arra kell felkészíteni a fiatalokat, hogy minden gyors ütemben változni fog. Módszereket kell tanítani, amelyeket aztán alkalmazni lehet sokfelé. A fizika esetében például azt, hogy mi a modellezés, egy szimulációs megközelítése egy feladatnak vagy hogy történik a megfelelő statisztikai elemzése a mérési eredményeknek. A témák változhatnak, viszont a megfelelő módszerek alkalmazásával egy felkészült személy mindig feltalálja magát. Ezért nem értek egyet azzal a narratívával, amit a gazdasági szereplők diktálnak, hogy számukra az éppen aktuális elvárásoknak megfelelően képezzük az egyetemi hallgatókat.
Mely országok a legnépszerűbbek a felsőoktatás terén?
A romániai magyar felsőoktatás terén a doktoranduszi képzés tekintetében nagy elszívóerőt képez Magyarország. Ez már a mesteri képzés tekintetében is jelentkezik, de sokan választják még Ausztriát, Franciaországot, Angliát, Svédországot, Németországot és az Amerikai Egyesült Államokat is. Akik Magyarországon tanulnak tovább, nem biztos, hogy ott is maradnak, sokan utána tovább lépnek nyugatra. Én úgy látom, hogy azok szeretnének inkább hazatérni, akik mér eleve nyugaton tanultak tovább. Ez egy érdekes tendencia, ami nemrég vette kezdetét és a fizika területén számos ilyen kollégánk van.
Ha valaki kutató akar lenni Romániában mi a jobb stratégia, ha itthon tanul tovább, vagy ha külföldön?
Mindkét választásnak megvan az előnye és hátránya is. A hosszabb külföldi tartózkodás után nehezebb visszaépíteni az itthoni kapcsolatokat. Itthon azonban gyengébb a laborok felszereltsége, rosszabbak azok az infrastruktúrák, amelyek a kutatást elősegíthetik, viszont kiépíthető egy olyan kapcsolatrendszer, amelyen keresztül könnyebb elhelyezkedni a szakterületen belül. Itthon problémát jelent, hogy akadoznak a kutatási pénzek, amelyekkel bizonyos kutatókat helyben tudunk tartani, konferenciákra küldeni és megfelelő kutatási feltételeket biztosítani. Ezáltal egy kizárólagos itthoni képzéssel nehéz bekerülni a tudomány élvonalába.
Miért tartja fontosnak a jelenlegi rendezvényt az erdélyi kutatók és diákok szempontjából?
A rendezvény egyik célja, hogy kapcsolatot építsünk a külföldön és az itthon dolgozó kutatóink között és a modern tudományos eredményeket közelebb hozzuk a nagyközönséghez és főleg a diákokhoz. Ugyanakkor a tudomány társadalomra vetített hasznosságára is szeretnénk rávilágítani olyan témákat feldolgozva, mint a nanostruktúrák alkalmazása a modern anyagtudományba, a genetika szerepére a rákos betegségek orvoslásában, a fúziós energiatermelés lehetőségei a plazmakutatás által, vagy például az űrtechnológiák alkalmazása a katasztrófaelhárításban.
A meghívottaink közt van három, az Európai Tanács által kutatási ösztöndíjjal elismert kutató, Balogh Zoltán, Fülöp Tünde és Tapasztó Levente és olyan, világszinten elismert matematikusok is, mint Némethi András és Tóth Bálint, akiket a legnagyobb konferenciákra hívnak meg vendégelőadóként, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai. Figyelemreméltó és érdekesnek ígérkezik Mócsy Ágnes professzor előadása is az atomi ütközésekben létrejövő miniatűr ősrobbanások fizikájáról, amelyről nemrég “Ütköző anyagok” címen készített egy sikeres dokumentumfilmet.
Az előadásokra november 3-án a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Aula Magna termében, november 4-én pedig a Sapientia EMTE Hunyadi Mátyás Aulájában kerül sor. A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett konferencia programja itt tekinthető meg.