2017. november 24. péntekEmma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kolozsvári fiatalok a szexuális zaklatásról

Kulcsár Árpád 2017. október 23. 14:55, utolsó frissítés: 2017. október 24. 10:13

Mennyire jellemző a Kolozsváron tanuló fiatalokra, hogy szexuális zaklatás áldozatai lesznek? Egy frissen végzett szociális munkás megvizsgálta.


A szexuális zaklatások annyira be vannak ivódva a társadalmunkba, hogy gyakorlatilag mindenkit meglepett a nemrég történt, a közösségi hálókon #MeToo hashtaggel megjelenő vallomások mennyisége, és ez jól szemlélteti a probléma méreteit. Cikkünkben egy olyan felmérést fogunk ismertetni, amely a kolozsvári magyar egyetemistákat ért szexuális zaklatásokat kutatta.

Sólyom Annamária idén végzett a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkás-képző karán. Vizsgadolgozatát a szexuális zaklatás témájában írta, kutatása során kolozsvári egyetemistákat kérdezett meg az általuk tapasztalt zaklatásokról. Az eredmények, bár nem reprezentatívak (a 204 kitöltött kérdőívből 184 a tanulmányozható válaszadások száma), elgondolkodtatnak és rámutatnak arra az alapvető hiányra, ami a téma hazai kutatásában mutatkozik.

A kutatás mintáját az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) 2014-ben publikált, 42 000 női résztvevőt számláló kutatása, és a FILIA központ által 2016-ban közzétett, 668 személy válaszai alapján készített felmérése szolgáltatja. Sólyom Annamária kiemeli, hogy bár Romániában három különböző törvény szabályozza a szexuális zaklatást, és tudunk precedensértékű, szexuális zaklatás ügyében hozott határozatokról, a figyelem főleg a munkahelyen történő és a tanintézményeken belül tapasztalt szexuális zaklatásokra irányul (ahogy a FILIA-felmérés is).

Mi számít szexuális zaklatásnak?


Szexuális zaklatás minden olyan szexuális vagy romantikus közeledés és megnyilvánulás, ami sértő, zavaró, megalázó, vagy ellenséges közeget teremt az áldozat számára. A szexuális zaklatás bárhol megtörténhet, az utcán, az iskolában/egyetemen, munkahelyen, szórakozóhelyen, tömegközlekedési eszközökön. A szexuális zaklatás elkövetője lehet egy személy, vagy egy csoport.

A szexuális zaklatás legsúlyosabb formája a szexuális erőszak, amelyet az Egészségügyi Világszervezet kiadványában a következőképpen határoznak meg: szexuális erőszak “bármilyen szexuális cselekedet, ami próbálkozás a szexuális aktus elérésére vagy a személy szexualitása ellen irányuló kényszerítő cselekedet, legyen az bárki részéről, bármilyen helyzetben, függetlenül, hogy milyen kapcsolatban áll az áldozattal az elkövető.” Továbbá:“ez magába foglalja a nemi erőszakot, mint fizikailag vagy más módon történő kényszerítést a behatolásra a szeméremtestbe vagy végbélnyílásba, történjen az pénisszel, más testrésszel vagy tárggyal.”

A szexuális zaklatásnak emellett több más formáit is megkülönböztetjük, mégpedig: verbális, non-verbális és fizikai szexuális zaklatás. A verbális szexuális zaklatás lehet az, ha úgy hivatkozik valaki egy felnőttre, mint baba, édes, bébi vagy kislány, ha fütyül valaki után, ha szexuális természetű megjegyzést tesz egy férfi az utcán elhaladó nők irányában (cat calls), ha valaki szexuális töltetű kommentekkel illeti a személy öltözködését, testfelépítését vagy kinézetét, ha szexuális jellegű vicceket mesél, szexuális jellegű célozgatásokat tesz vagy történeteket ad elő, szexuális fantáziákról, preferenciákról vagy történetekről kérdezősködik, személyes kérdéseket tesz fel a szociális- vagy szexuális életről, csókolózást imitáló hangokat, üvöltést vagy cuppanó hangokat ad ki, ha sorozatos elutasítás ellenére is elhív valakit randevúzni, hazudik vagy pletykál valakinek a személyes, szexuális életéről.

Nonverbális szexuális zaklatást jelent: tetőtől talpig végigmérni valakit (lift-szemek), bámulni valakire, elállni valakinek az útját, követni valakit, személyes ajándékokat adni, szexuálisan szuggesztív dolgokat mutatni, tendenciózus arckifejezések, mint például a kacsintás, csók küldése, vagy ajkak nyalogatása, szexuális gesztusok vagy mozdulatok imitálása kézzel, vagy az egész testtel.

Fizikai szexuális zaklatás pedig a nyak és a vállak masszírozása, megérinteni valakinek a haját, ruháját, vagy testét, megölelni, megcsókolni, megveregetni vagy megsimogatni valakit, aki számára ezek a cselekedetek nem kívánatosak, megérinteni magunkat szexuálisan egy másik személy jelenlétében, túl közel állni vagy hozzá dörzsölődni valakihez.

Mindezek természetesen a kontextustól függnek, és a konszenzualitás hiányában számítanak zaklatásnak.

Romániában, Lengyelországban, Bulgáriában és Portugáliában a szexuális zaklatások előfordulási aránya 19-25% között mozog egy európai felmérés szerint (ez elvileg jelentősen kisebb a skandináv országok 60-74%-os arányánál), mivel - és ezt a kolozsvári egyetemisták körében végzett felmérés is kimutatja, - a szexuális zaklatások legnagyobb részt bejelentetlenek maradnak. Mi több, az áldozatok nagy része vagy nincs tudatában annak, hogy szexuális zaklatás éri, vagy azt a mindennapi élet velejárójaként, „szükséges rosszként” éli meg, így ezek az arányok nem igazán vehetők komolyan.

Sólyom Annamária Google Forms segítségével létrehozott kérdőívét a Catherine Hill és Holly Kearl 2011-es, iskolai szexuális zaklatás témájában végzett felmérései alapján állította össze. Rákérdez a személyesen vagy online térben tapasztalt szexuális zaklatásokra, a tanúként megélt zaklatásokra és az elkövetett esetekre. Azt is igyekszik vizsgálni, hogyan viszonyul az áldozat vagy az elkövető a megtörtént esemény(ek)hez és a szexuális zaklatás témájához általában, illetve, hogy mit tett vagy nem tett az, aki szem- vagy fültanúként találkozott szexuális zaklatással.


A statisztikák

Mivel az egyetemisták általában lakhelyet váltanak, amikor beiratkoznak egyetemre (kilépve egy relatív biztonságot nyújtó szociális hálóból, sokszor úgy, hogy nincs lehetőségük belépni egy újabba) a szerző vizsgált célcsoportját kitettebbnek tartja a szexuális zaklatásokkal szemben (bár ez kizárólag feltevés, ugyanis e téren is híján vagyunk reprezentatív felméréseknek), de hangsúlyozza, az áldozatok által megjelölt, legnegatívabbként megélt zaklatások csupán 5%-a történt egyetemen, és az esetek több mint felében a zaklató idegen férfi volt.

A megkérdezettek közül egy személynek nincs internet-hozzáférése, 63%-uk napi négy óránál többet használja a világhálót és az összes válaszadó 81%-a több mint öt üzenetet kap vagy küld naponta. Internetes zaklatást a megkérdezettek 56,6%-a tapasztalt már, míg a szexuális zaklatás más formáiban az összes válaszadó 85,7%-ának volt része. A kérdőívet kitöltőknek csupán 9,5%-a nem tapasztalta a szexuális zaklatás egyetlen formáját sem.

A válaszadóknak fele mondja azt, hogy a legsúlyosabb szexuális zaklatás, amit átélt, az nem kívánt érintés volt, 19%-nak a nem kívánt villantás és nemi szerv mutogatása, 8%-nak a szexuális tartalmú viccek, 5%-nak a nemi erőszak, 5%-nak a szexuális dologra való kényszerítés, 5%-nak, hogy onlájn kapott nem kívánt szexuális képeket, vicceket, kommenteket, 7%-nak, hogy rosszindulatú szexuális pletykák áldozatává vált, 1%-nak pedig, hogy negatív módon arra tettek utalást, hogy homoszexuális lenne.



Aggasztó adat, hogy az áldozatoknak csak 1,1%-a folyamodott külső segítséghez, illetve fordult a rendőrséghez, hogy 34,5%-a nem csinált semmit, ahogy az is, hogy szexuális zaklatások tanúinak csak fele (54,1%) nyújtott segítséget az áldozatoknak. A segítséget nem nyújtó személyek 41,7%-a azért nem tett semmit, mert nem volt biztos abban, hogy mit csináljon, 37,5%-uk pedig nem értelmezte zaklatásként az eseményt megtörténtekor. A zaklatások áldozatai általában a zaklatás után tapasztalt félelmet és szorongást jelölték meg a szexuális zaklatás hosszútávú hatásaként.



Sólyom azt is igyekezett vizsgálni, hogy milyen arányban lesz elkövető az áldozatokból. A kérdőívet kitöltő alanyok 6,3%-a nem volt sem zaklató, sem áldozat. A válaszadók közel fele (49,7%) volt már, legalább egyszer, elkövető. 90,5%-a a megkérdezett diákoknak tapasztalt már szexuális zaklatást egyetemi évei során, és az összes válaszadó 46,6%-a volt már áldozat is, és elkövető is. Ebből a legfontosabb következtetés az, hogy az elkövetők durván 95%-a volt már áldozat is, így, feltételezhetően van kapcsolat a szexuális zaklatás és az elkövetővé válás között.




Attitűdök

Tény, hogy vannak bizonyos motívumok, amelyek jellemzőek a szexuális zaklatások elkövetőinek életkörülményeire, cselekedeteire, illetve gondolkodásmódjára, ezeket Sólyom az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002-es, Etienne G. Krug vezetésével készült tanulmánya alapján fel is vázolja. Mind az áldozatokra, mind az elkövetőkre jellemző az alacsony iskolázottság, az erőszaknak való kitettség, családon belüli erőszak-tapasztalat, a nemek közötti egyenlőtlenség elfogadása, illetve a túlzott vagy kóros alkoholfogyasztás. A szexuális erőszak vagy zaklatás elkövetőire jellemző, hogy a család becsületében és a szexuális tisztaságban hisznek, a férfi szexuális jogosultságát támogató ideológiákban valamint, hogy tisztában vannak a szexuális erőszak enyhe törvényes büntetettségében. Nagyobb eséllyel válik valaki áldozattá, ha már volt szexuális zaklatás vagy erőszak elszenvedője, az áldozatok jellemzően fiatalabbak, általában több partnerrel tartottak már fenn szexuális viszonyt.





Ezek az adatok jellemzően újratermelnek bizonyos előítéleteket mind az elkövetőkre, mind az áldozatokra vonatkozóan, amely előítéletek gyakran az áldozatok hibáztatásához, illetve hamis megvádolásokhoz vezethetnek. E téren nemhogy híján vagyunk felméréseknek, de alaposan átgondolt diskurzus sem jött még létre róla Erdélyben.

Sólyom Annamária most egy prevenciós videósorozat létrehozását tervezi, amely tisztázná, mi számít szexuális zaklatásnak, és hogyan lehet fellépni ellene, illetve hogyan kaphat segítséget az, aki áldozatává válik. Azt szeretné, ha minden emberben tudatosulna, hogy nem természetes, ha egy építkezés mellett utána fütyülnek és kiabálnak a munkások, vagy éppen egy szórakozóhelyen valaki megérinti, anélkül, hogy ő engedélyt adott volna rá.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS