2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Valóban létezik a közösségi média függőség?

G. L. 2017. szeptember 22. 15:02, utolsó frissítés: 2017. szeptember 25. 19:26

Vannak, akik szerint a közösségi média az Y generációra legalább olyan veszélyes, mint az alkohol. Dégi László Csaba addiktológust kérdeztük.


Az Y generáció tagjai (az 1984-2005 között születettek generációjára utal, a millenárisok kifejezést használva, ami magyarul nem annyira elterjedt, és az időintervallumok sem fedik tökéletesen egymást) olyan függőséget kockáztatnak, amellyel a szüleik soha nem szembesültek: a közösségi média függőséget - ezzel a sokat sejtető felvezetővel jelent meg nemrég egy cikk a Világgazdasági Fórum oldalán, és szerzője amellett érvel, hogy az Y generációra olyan veszélyt jelent az internet, és az azzal szorosan összefüggő közösségi média, ami az alkohol- és a nikotinfüggőséghez hasonlítható.


És illene komolyabban venni a problémát.

A cikk érvelése szerint lehet ugyan, hogy a közösségi média nem okoz olyan fizikai károsodásokat a szervezetünkben, mint a dohányzás vagy az alkohol, de a hosszútávú hatásai legalább annyira jelentősek lehetnek: az érzelmeinket, a társas kapcsolatainkat és a viselkedésünket is befolyásolja.

A szerző azt állítja, hogy míg az idősebb generációk esetében az alkoholra és a nikotinra gondoltunk, ha a függőségekről beszéltünk, addig az Y-generációnál - akik lazításra és a kapcsolataik fenntartására is használják az internetet és a különböző közösségi oldalakat -, már ezek is megjelennek, mint a függőség egy formája. Ezért kerestük meg Dégi László Csabát, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka Karának adjunktusát, addiktológiai tanácsadót. Dégi szerint




ez a kérdés egy állandó vita forrása a szakmán belül.

Elmondta, hogy jelenleg az internethasználat az Amerikai Pszichológiai Társaság rendszertani könyve, a DSM-5 szerint nem patológiai kategória. Ez az a könyv, ami alapján minden pszichológus, pszichiáter és segítő szakember dönt egy kérdésről. Ebben tehát az internethasználat, mint külön függőségi kategória, nem létezik. Az internethasználattal kapcsolatos viselkedést viszont, így a játékfüggőséget, ami lehet akár online, akár offline, már meghatározták.

"Tagadhatatlan, hogy az internethasználat változással jár együtt. Néhány évtizeddel ezelőtt komoly szakemberek is, például magyar területen Buda Béla, írtak arról, hogy létezik SMS-függőség. Piszok viccesnek hangzik most, mert SMS-t manapság is használunk, a millenárisok is használják, de SMS-függőség soha nem volt. Ha egy picit még korábbra megyünk az időben, akkor ugyanezt mondták a tévéről is, most meg szép lassan egy poszttévé érában vagyunk. Az internethasználat egy akkora falat, amit szakmailag nem tudtunk rendesen megrágni. Azokat gondolom felelősségteljesnek, akik arról beszélnek, hogy létezik problémás internethasználat. Erről beszél a szakma is" - nyilatkozta Dégi.



A szakember szerint amiért a közösségi média használata (mint amikor pl. lájkot kapunk a Facbookon vagy az Instagramon) közben ugyanazok a központok aktiválódnak az agyban, mint amikor valamilyen jutalmazást kapunk az életben, még nem jelenti azt, hogy függők vagyunk, mert az nem csak egy testi jelenség. Érvelése szerint tagadhatatlan, hogy ezek a jelenségek lezajlanak az agyban, de lezajlanak akkor is, amikor eszünk vagy iszunk, és mégsem beszélünk ételfüggőségről. Az, hogy zajlik egy élettani folyamat az agyunkban, aminek köze van az öröm- vagy élvezetközponthoz, nem jelent sok mindent, mert egyetlen olyan központ van az agyunkban, ami a jutalmazásra bekapcsol.

A Világgazdasági Fórum oldalán megjelent cikk egyik érve a függőség mellett, hogy a millenárisok egyre több időt akarnak a közösségi médiában, az interneten tölteni. A szerző szerint ez olyan, mint a droghatás: ugyanazt a kellemes hatást akarják elérni, mint amit korábban tapasztaltak. Mint írja, olyan, mintha a digitális korszak megváltoztatta volna a függőséget, mintha az egyik rossz magatartásunkat felváltottuk volna egy másik rosszra: az alkoholt felváltotta a közösségi média.

A cikk számszerű adatokat is hoz: eszerint az elmúlt 10 évben 20 százalékkal nőtt az antialkoholisták aránya a 16-24 év közötti fiatalok körében. Az online töltött idő sokkal inkább kívánatosabb lehet, mint a baráti társaságban eltöltött idő. És ez azzal járhat, hogy

a közösségi média egy idő után minden más felett fog állni,

a legfontosabb tevékenység lesz, aminek következménye, hogy más feladatok leépülnek. Így merül fel annak a lehetősége, hogy a közösségi média az offline tevékenységet is befolyásolja, mint például a munkabeosztást és a közvetlen személyes interakciókat. Ez pedig elmagányosodáshoz és depresszióhoz vezethet, mindez azért, mert a felhasználó kellemetlenül érzi magát, hogyha csökken a közösségi médiával való kölcsönhatása. A tevékenység befejezése után nem sokkal pedig azt érezhetik az érintettek, hogy újra kell kezdjék, csekkolniuk kell a közösségi profiljukat. Emellett pedig rosszabb döntéseket hozhatnak, és fogékonyabbak lehetnek az online kizsákmányolásra.

Dégi szerint a függőségben nem is a tolerancia effektus (az a jelenség, hogy idővel mind több és több kell ahhoz, hogy az eredeti hatást érezzük) a legnagyobb probléma. Az addiktológusok egy része egyre inkább az mondja, hogy a függőségnek a központi ismertetőjegye inkább az,

hogy mindenféle nyilvánvalóan káros hatása ellenére, a függők nem tudnak leállni.

"A DSM-5 már nem is beszél drogfüggőségről, hanem szerhasználati zavarról beszél. Tehát a szaknyelv is teljesen át van írva. Pont azért, mert az addiktológusok rájöttek arra, hogy a függőség talán eltúlzott kategória. Ha megjelennek az életünkben olyan tényezők, amelyek potenciálisan függőséget okozhatnak, akkor pontosan meg kell nézni, hogy miről is van szó" - mondta a szakember, hozzátéve, hogy köznyelven beszélünk munkafüggőségről, de attól még ezt a kategóriát nem tartjuk életképesnek. És a szakma is egyre inkább arra hajlik, hogy zavarokról beszéljen, és ahhoz, hogy ezeket a zavarokat teljes körű patológiának tekintse, nem csak fiziológiai szinten kell érvényesüljenek, hanem minden más szinten, lelkileg és szociálisan is.

Dégi szerint azt lehet mondani a közösségi média (illetve az internet, az online játékok vagy az internetes pornó) kapcsán, hogy van egy sok éve tartó beszélgetés arról, hogy mennyire teljesíti a függőség, a zavar 11 kritériumát, ami alapján a szakma diagnosztizálja, felismeri.

"Ha a listát rávetítjük az online világgal kapcsolatos viselkedésünkre, akkor a listából legfeljebb 3-4 esetben lőhetünk csak célba. A DSM-5-ben a problémás internethasználatot a monitoring kategóriába tették, tehát követik, hogy mit írnak a szakemberek erről, milyenek a kutatási eredmények. Azt gondolom, hogy a monitoring egy becsületes hozzáállás, és mindenkinek ezt kell csinálnia, akár a saját, akár a gyerekei életéről van szó" - mondta el a szakember.

Ha valaki naponta több mint 4 órát használja az internet, nem munkával, oktatással, tanulással vagy bármivel kapcsolatban, amit az életében csinál, már belekerülhet a problémás internethasználók kategóriájába. Meg kell nézni, hogy mire is használja az internetet - tette hozzá.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS