2017. szeptember 26. keddJusztina
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A sárkányok valóságosak?

G. L. 2017. augusztus 31. 11:08, utolsó frissítés: 15:46

Lehet, hogy nem, de évezredek óta köztünk élnek, és még valószínűleg jó sokáig köztünk is lesznek.


Most leginkább a Trónok harca hozta be a köztudatba, azt is írhatnám, hogy divatba, de igazság szerint soha nem is mentek ki igazán - és valószínűleg nem is nagyon fognak kimenni - a divatból a sárkányok, mert nagyjából az emberrel, illetve az ember félelmeivel egyidősek. A Live Science nyomán szedtük össze, hogy mit érdemes tudni róluk. A tájékoztatás nem lesz teljes körű, de nyilván nem is lehet az, hiszen könyvtárnyi anyag van sárkányokról,


a mitikus világ talán legnépszerűbb teremtményeiről,


amelyek az egész világon elterjedtek. Európától kezdve Kínán és Indián keresztül Amerikáig mindenhol megtalálhatóak, persze különböző alakban. Általában két kultúrkör, az európai és a kínai köré szokták csoportosítani, amelyek külön alakultak ki, de az évszázadok során hatottak egymásra. Az nem tisztázott pontosan, hogy mikor és hol jelennek meg először, de hatalmas repülő kígyókról már az ókori görögök és a summérok is írnak. Már a Gilgames eposzban megjelenik egy sárkányszerű, tüzet okádó lény, Humbaba, aki az istenek lakhelyét, a Cédruserdőt védte.

A történetek jelentős részében a sárkányok olyanok voltak, mint bármely egzotikus állat, néhol hasznos és védő funkciót töltöttek be (főleg az kelet-ázsiai vidéken volt ez jellemző), máskor meg károsnak és veszélyesnek írták le. A kereszténység egyértelműen rossz fényben tünteti fel a sárkányokat, mint a sátán képviselőjét emlegetik.



A pekingi Tiltott Városban található „Kilenc sárkány falának” részlete (Fotó: wikipedia.com)


A középkorban az emberek többsége, aki hallott a sárkányokról, az valószínűleg a Bibliából hallott róla és a többségük valószínűleg hitt a szó szerinti létezésükben. Jób könyvének a 41. fejezete részletesen leírja a leviatánt, mint királyt minden ragadozó felett. A mitikus tengeri állatról, amelyet óriáskígyó, sárkány vagy krokodil alakban szoktak ábrázolni, így ír Jób könyve (új fordítású Bibliából).

"Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai./Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak./Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből./ Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell./Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle./Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve./ Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő./Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik./Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem."

A sárkányokban való hit pedig nem tűnhetett csak legendának, hiszen úgy tűnt valós bizonyítékok is vannak a létezésükre, végül is senki nem tudta, hogy honnan származhatnak azok az óriási csontok, amelyek alkalmanként feltűntek a világ különböző pontjain. A sárkányok pedig logikus válasznak tűnhettek azoknak, akik nem ismerték a dinoszauruszok történetét. Márpedig a modern időkig nem nagyon volt senki, aki bármit tudott volna kezdeni a mezőn talált hatalmas T-Rex koponyával.

Változatos sárkányvilág

Valószínűleg mindenkinek a fejében van egy sárkánykép, nekem most leginkább a Trónok harca utolsó évadának sárkányos csatajelenete van beégve, amelyben az utolsó sárkánylovas porrá égeti a Lannister-sereget. De ha csak az előző idézetet nézem, akkor egy vízi élőlényt kellene elképzelnem, aki nem is biztos, hogy repül. A Live Science-cikk írója is épp ezt a változatosságot emeli ki.

Egyes sárkányok szárnyasok (inkább az európaiakra jellemző), mások nem (inkább a kínai típus sajátossága, ott inkább hosszúra nyúló kígyószerű lények). Van, amelyik beszél (főleg az ázsiaiak) vagy tüzet okád, más pedig nem képes erre. Egyesek csak pár méter hosszúak, mások akár kilométeresre is megnőhetnek. A magyar népmesékben például nem csak egy, hanem akár három, hét, tizenkettő vagy akár huszonnégy fejük is lehet. De a lakóhelyük is igencsak változatos, míg egyesek tengeralatti palotákban élnek, addig mások barlangokban húzzák meg magukat.

Carol Rose néprajzkutató a sárkányokkal is foglalkozó könyvében például azt írja, hogy Indiában elefánt fejjel írják le ezt a lényt, míg a Közel-Keleten oroszlánéval vagy ragadozó madáréval. De a testszínűk is egészen változatos a leírása szerint, a zöld, a vörös és a fekete mellett olyan szokatlanok is megjelennek, mint a sárga, kék vagy fehér.

Süsü


De Karl Shuker is egészen változatos sárkányképről ír: óriás kígyók, hidrák, vízköpők egyaránt megjelenek sárkányként. Érvelése szerint a sárkányok egyértelműen kaméleonok, amelynek a jellemzői az adott kor kulturális és irodalmi elvárásaihoz igazodnak.

És a sárkányok még manapság is egyértelműen megragadják az ember képzeletét. A már emlegetett Trónok harca sorozaton, illetve az alapjául szolgáló Tűz és jég dala fantasy-sorozaton kívül olyan kulturális alkotásokban jelennek meg, mint például az Így neveld a sárkányodat című animációs filmek. Egyébként épp júliusban jelent meg a Korunk Sárkányokkal és egyéb képzelt lényekkel foglalkozó száma, amiben azt vizsgálják, hogy milyen összefüggésben állnak egymással a képzelt lények, hogyan jelennek meg napjaink kultúrájában, illetve milyen helyzetekben, milyen szándékkal beszélünk róluk, mert az emberi képzelet történetének fontos kiindulópontjai lehetnek. A számban a sárkányokról, illetve jelenkori (vagy na, közelmúltbeli, Kádár-kori) jelentéséhez tapadó rettegés megpuhításáról például Beretvás Gábor írt szórakoztató összefoglalót.

Azt mutatja be, hogyan dolgozták le az ember legyőzendő ellenségeként megjelenő sárkánymítoszt a Magyar népmesék antropomorf ábrázolásával, vagy éppenséggel Süsü együgyűségével, ami kioltotta a félelmet a gyerekekben a sárkányok irán. De részletesen beszél például a 100 Folk Celsius Paff, a bűvös sárkány című slágeréről, amit hallgatva egyből fogjátok érteni miről is van szó:




De térjünk még vissza a sárkányok legendáihoz

Az angol dragon szó az ókori görög draconta szóból származik, aminek jelentése nézni, őrizni. Ez utal az állatnak arra a tulajdonságára, hogy valami értéket őriz. Ennek a tulajdonságnak az eredeti állítólag ahhoz a bronzkori szokáshoz köthető, hogy a település magtárába kígyókat tettek, hogy megvédjék az ételt az egerektől. De ez az őrzés jelenthet szimbolikus kincset is, ami nem is annyira a sárkánynak értékes, mint inkább a bátor lovagnak, aki meg akarja azt szerezni.

Mert a sárkányok nem csak úgy léteztek, hanem egy hős ellenfeleként. Egy olyan erőteljes és félelmetes ellenfélként, amit meg kell ölni. Egyéb mitikus lények is, mint a trollok vagy a tündérek interakcióba lépnek az emberekkel, de nem mindig kell őket legyőzni. A sárkányt viszont le kell győzni, és általában van is egy hős, aki ezt megteszi.

A keresztény egyház nem egy olyan igazságos és legendás szent legendáját teremtette meg, akik megküzdenek és megszabadítanak a sárkány képében megjelenő sátántól. Ezek közül minden bizonnyal Szent György legendája a legismertebb. Erdélyben is több olyan város van, amelynek közterületén a legendát feldolgozó szobor áll. Kolozsváron a Farkas utcában található egy klasszikus Szent György-szobor, de Sepsiszentgyörgyre kettő is jut, mert a 2003-ban felállított, a helyiek által csak Süsünek csúfolt, köztéri alkotás nem nyerte el a közösség tetszését, ezért oda is felállítottak egy másolatot a Kolozsvári testvérek 1373-ban készített alkotásáról. Szent György megölte a várost rettegésben tartó sárkányt és megmentette a leányt, akit áldozatul kínált fel neki a város, amely hálából áttért a keresztény hitre.

A sárkány magyar elnevezése a Magyar Néprajzi Lexikon szócikke szerint honfoglalás előtti bolgár-török kölcsönszavunkra vezethető vissza. Ott ’sziszegő’-t, ’mérges köpésű’-t jelentett. Neve tehát inkább egy kígyószerű lényre enged következtetni. De ezzel el is érkeztünk a sárkány legkülönlegesebb tulajdonságának a kibeszéléséhez.


De miért tüzes a lehelete?

A sárkányt, mint a mitikus lényeket általában, több másik állat tulajdonságaiból gyúrták össze. A legelterjedtebb felfogás szerint oroszlánszerű testük van, a krokodiléhoz hasonló pikkelyes bőrük és szárnyuk, mint a madaraknak vagy a denevéreknek. A tüskék, karmok és agyarak csak az állat veszélyességét erősítik. De mi a helyzet a tűzokádással, amiben viszont eléggé egyedinek tűnnek? Egyrészt vannak olyan állatok, amelyek bénító mérget köpnek az áldozataikra, ilyen például a köpködő kobra.

A Szent György-legenda egy ábrázolása, Paolo Uccello képe


Másrészt a legelterjedtebb elképzelés szerint sárkány tüzes lehelete a pokol szájának középkori ábrázolásából származhat, mert a pokol bejáratát sokszor szó szerint szájként ábrázolták, Hadész birodalmára jellemző lángokkal és füsttel. Például ez Hieronymus Bosch elképzelése is. És ha valaki nem csak a pokolban, hanem a sárkányban, mint a sátánban is szó szerint hitt, akkor az összefonódás nagyon is logikusnak tűnik.

Jelenleg a sárkány egyszerűen túl fantasztikus ahhoz, hogy az emberek komolyan vegyék a létüket, bár a Loch Ness-i szörny is elég fantasztikusan hangzik, mégis sokan hisznek benne. Az okostelefonok korában valószínűtlennek tűnik, hogy egy repülő és tüzet okádó óriási lény láthatatlanná váljon az égbolton. De néhány évszázaddal ezelőtt az Indonéziából hazatérő tengerészek beszámoló a komodói varánuszról (vagy sárkányról) elegendőek lehettek, hogy megerősítsék az emberben a létezésüket.

A dinoszauruszokkal ellentétben a sárkányok egyáltalán nem mutatják a kihalás jeleit, legalábbis, ameddig emberek élnek szinte biztosak lehetünk a létezésükben.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS