2017. október 18. szerdaLukács
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mi mindent nyírt ki a generációnk?

B. P. E. 2017. augusztus 11. 10:04, utolsó frissítés: 10:20

A hanyatlóban lévő iparágak és a média is előszeretettel varr mindent az Y generáció nyakába, pedig mi csak meghozzuk a saját döntéseinket, ahelyett, hogy szüleinket követnénk.


Komoly bűntudat lehet úrrá rajtunk, ha beleolvasunk az utóbbi pár év angolszász sajtójának lifestyle anyagaiba. Nem telik el ugyanis olyan hét, hogy ne akarnák az Y generáció (a múlt évezred utolsó két évtizedében születettek, angolul millenials) nyakába varrni valaminek a halálát. Elég csak rákeresni a Millenials are Killing szókapcsolattal kezdődő címekre (a Mashable 70 tételes összeállítást közölt belőlük).

Mintha minden hanyatló amerikai iparág az Y generáció nyakába akarná varrni sikertelenségét, miközben a megváltozott fogyasztói szokások mögött nyilvánvalóan sokkal komplexebb folyamatok vannak, mint az, hogy az ipszilonosok egyszerűen ki akarnának nyírni bizonyos termékeket vagy szokásokat, amiket a szüleik még természetesnek tekintettek. Sőt, gyakran maga a technológiai fejlődés okozza a vásárlói szokások módosulását, a hanghordozók esete nagyon jó példa erre, ahol 25 év alatt a kazettától a CD-n át eljutottunk a letöltésig, majd a streamingig.

A képhez az is hozzátartozik, hogy Amerikából másképp látszik a világ, mint innen, Kelet-Európából. Ez részben azzal magyarázható, hogy Amerikában az Y generáció tagjai jellemzően kevesebb pénzből gazdálkodnak, mint szüleik, diákhiteleiket törlesztik, albérletben (vagy szüleiknél) laknak stb. Részben meg azzal, hogy nálunk kommunizmus volt, így szüleink és az amerikai baby boom generáció tagjainak fogyasztási szokásai közt vajmi kevés hasonlóság fedezhető fel.

Nálunk például senki nem sírna amiatt, hogy ez a generáció kinyírta a golfot, mert ugye itt a golf soha nem volt egy népszerű sport. Az amerikai sportszergyártóknak viszont tényleg fáj az, hogy kevesebbet tudnak eladni a méregdrága sportfelszerelésből. A kérdés csupán az: miért választaná ez a tudatosabban élő, a saját testére jobban figyelő generáció ezt a sportot, amellyel kalóriát nem igazán lehet égetni.


Vannak olyan használati tárgyak, szolgáltatások is, amelyek esetében egyenesen fordítottan igaz Kelet-Európára az, ami Amerikára. Például a papírzsebkendő: tanulmányok szerint az Y generáció már nem használja őket annyira, mint szüleik tették, simán kifújják az orrukat egy szalvétába is. Mi viszont egészen biztosan több papírzsebkendőt használunk, mint szüleink, akik számára annak idején nem is volt elérhető ez a termék, és klasszikus vászonzsebkendőt használtak. Ugyanez igaz a zabpehelyre is, amely szintén nem túl rég került be a kelet-európaiak reggeli rutinjába.

De lássuk, minek a kinyírásával vádolnak még:

Sör:/resp-highlight# a sörfogyasztás csökkenése azzal magyarázható, hogy az Y generáció inkább a bort és a rövid italokat preferálja (ennek ahhoz is köze lehet, hogy azok kevésbé hizlalnak).

Parafadugó: az Y generáció szereti a bort, de unja a parafadugókat, ezért megnőtt a korsós és a csavaros nyakú borok iránti kereslet (vagy nem tartanak a lakásban bornyitót)

Szappan: Az Y generáció úgy gondolja, hogy a klasszikus szappant sokan összefogdossák, ezért nem higiénikus, így a folyékony szappant részesítik előnyben.

Ruhaöblítő: Az új, modern mosógépek már öblítő nélkül is egészen pihepuhára mossák a ruhát, akkor meg minek?

Nagyjából minden, ami luxus: A gyémántipar és az óceánjárós utak szervezői folyamatosan panaszkodnak, de az egyszerűbb turisztikai irodáknak is fejfájást okoz, hogy nem az ő nyaralási csomagjaikat választja a generáció, hanem a saját feje után, akár autóval indul neki a világnak, Airbnb-s szállásokat foglal, ezért árt a szállodaiparnak is, és magának szervezi meg a nyaralási programját. De nem jobb ez, mint ötven nyugdíjassal zötykölődni?

Mozifilmek: Ez a generáció egyszerűen dög moziba menni, és nincs igénye az idegenekkel közös filmnézés közösségi élményére sem. A dolog rossz oldala: egyre több film bukik meg a kasszáknál, a stúdiók és a forgalmazók pedig olyan kétes megoldásokhoz nyúlnak a nagyobb bevételek érdekében, mint a 3D vetítések. A jó oldal: a sorozatok felvirágzása. Ma már a legnagyobb filmsztárok számára sem ciki sorozatszerepet vállalni, rengeteg minőségi a Trónok harcáról pedig többet beszélünk, mint bármelyik mozifilmről (miközben egy évadának a gyártási költségei elérik a nagy blockbusterekét).

Munkahelyi dresszkód: Miközben Kelet-Európában évente visszatérő téma az iskolai egyenruhák kötelezővé tétele (idén épp Szerbián a sor), aközben egyre jobban fellazul a munkahelyi dresszkód fogalma. Ha a főnököd még mindig azt hiszi, jobban fogsz teljesíteni az irodai munkádban, ha öltönyben, nyakkendőben és lakkcipőben végzed azt, vele van a baj. Ha pedig te vagy a főnök, és úgy gondolod, az alkalmazottaid nem tudják maguktól megítélni, melyek azok a kivételes alkalmak, amikor igenis ki kell öltözniük, és mikor megengedett a lazaság, akkor bizony elég rossz döntést hoztál az alkalmazásukkor. Itt egy nagyon jó cikkecske a témában, angolul.

Irodaberendezés: Miért kellene egy számítógépasztalnál kuporognod meggörnyedt háttal, ha a laptop lazán elfér az öledben a kanapén? A munkahelyekkel kapcsolatban amúgy is általánossá vált a szabályok lazulása, a 9-től 5-ig életmód már nem feltétlenül vonzó, és főleg nem versenyképes. Nem véletlen, hogy Nyugaton a hatórás munkaidőt tesztelik.

Zenekari pólók:
Ezt egy listán sem láttam, de szerintem megérdemli, hogy felkerüljön. Míg sok-sok éve egy zenekari póló felbecsülhetetlen kincsnek számított, és jelentett valamit a viselője számára, amióta a fast fashion áruházak megteltek velük, teljesen jelentésüket vesztették. Untoldos kitűzővel a nyakukban, szexi cuccokba öltözött, kisminkelt lányok Guns’n’Roses pólóban? Dimmu Borgir póló fehér tréningnadrággal és szandállal? Metallica-póló az Untoldon az első sorban? Checked, checked, checked.


Házasság: Na igen, ez már komolyabb téma. 1980-ban a 25-34 éves korosztály kétharmada élt házasságban Amerikában. 2015-ben ugyanennek a korosztálynak a 40%-a házas. Persze az okok itt is összetettebbek annál, hogy a mai fiatalok nem akarnak házasodni. 2015-ben például az ebbe a korosztályba tartozók 22%-a élt a szüleivel, 35 évvel ezelőtt ez az arány csupán 9% volt, és a saját lakással rendelkezők aránya is sokkal alacsonyabb most. Ugyanakkor kitolódott a tanulás időtartama, illetve nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya is. Meg hát az is lehet, hogy a fiatalok tanultak szüleik hibáiból, és nem akarják megismételni azokat, ezért inkább kivárnak a megfelelő partnerre és pillanatra.

Párkapcsolat: A technológiai fejlődés rendkívüli módon befolyásolta életvitelünket, és ez a kapcsolatokra is igaz. A randioldalak és -appok nemcsak a vendéglői vacsorák romantikáját ölték meg, hanem, úgy tűnik, a tartós párkapcsolatokat is. Röviden: minek a macera, ha bármikor megkaphatunk egy kalandot, és még válogathatunk is? Persze ez egy leegyszerűsítő magyarázat, de úgy tűnik, a fiatalok tényleg szeretik nyitva hagyni a lehetőségeket. Amúgy is egész életvitelükre sokkal jellemzőbbek a gyors változások (munkahelyváltás, lakhelyváltás), mint szüleikére, és egy tartós kapcsolat akár egy jó lehetőség elszalasztását is eredményezheti számukra.

Szex: A fiatal amerikaiak kevesebbszer szeretkeznek, mint szüleik. Várjunk csak, de akkor hogy is van a randiappokkal? Pedig a válasz egyszerű: kevesebb a tartós párkapcsolat, márpedig a leggyakoribb szexuális aktus mégiscsak a párkapcsolatokban van. Japánban is összekapcsolódnak a dolgok: a házassági mutatók nagyon alacsonyak, mivel az ingatlanok nagyon drágák, így rengeteget kell robotolni egy családi lakért, ez meg egyre kevesebbeknek éri meg. Olyannyira elterjedt a szingliség, hogy a gazdaság is kezd egyre jobban erre berendezkedni.

Hazafiasság: Az amerikai fiatalok viszonyulása országukhoz egészen más, mint szüleiké. Ők maguk sem tartják magukat hazafinak, és ennek több oka van. Egyrészt egyéniségként tekintenek magukra, akiknek nincs szükségük különböző kötődésekre ahhoz, hogy meghatározzák önmagukat. A fiatalok kevésbé kötődnek egyházakhoz, pártokhoz, a független gondolkodás hívei. Így aztán inkább világpolgárként tekintenek magukra, mint amerikai állampolgárként. Másrészt neveltetésükből kifolyólag elutasítják a bullyingot, márpedig Amerika világhatalomként ezt játssza, és ez visszás számukra.

A lista persze folytatható, és napról napra bővül. De nem kell csüggedni, a világ lényege az állandó változás.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS