Graure, aki cipőfestéssel lett sztár
kérdezett: Balázsi-Pál Előd 2017. július 24. 13:42, utolsó frissítés: 13:46Hogyan lesz valaki cipőfestő? És mitől izgalmas a cipőfestés egyáltalán? Octavian Mihai Graure-val beszélgettünk, aki az Electric Castle-en sztárrá vált a festett cipőkkel.
A mindössze 22 éves bukaresti Octavian Mihai Graure egy igencsak ritka szakmát űz: cipőfestő. Illetve ennél azért több, amit ő csinál, csak annyira ritka ez a szakma, hogy nincs is rá magyar szó, így maradjunk az angol sneaker artistnál. Az idei Electric Castle első napi közleményének ő volt a sztárja, miután átadott egy személyre szabott, egyedi tervezésű Nike Air Force 1-t ZEDD-nek. A GRAURE művésznéven alkotó sráccal a fesztivál után beszélgettünk.
Nagyon ritkának számító szakmát művelsz. Mi késztetett arra, hogy sneaker artist legyél?
Én sem tudtam előre, hogy sneaker artist leszek. Addig kísérletezgettem, amíg rájöttem, hogy ez egy olyan dolog, amivel ki tudnám tölteni az időm java részét, ugyanakkor pedig boldoggá is tenne. Akkor még nem volt a képben az, hogy ez üzlet is lehet.
Hogy kezdődött ez az egész? Miért kezdtél kísérletezni?
Azzal kezdődött, hogy a kezem ügyébe került egy akrilfesték-készlet, és elkezdtem keresgélni a neten, hogy hogyan és milyen felületeken lehet használni. A neten meg találtam egy egyedi sportcipőt, és úgy gondoltam, én is meg kellene próbáljak valami hasonlót készíteni, bár abban a pillanatban ez inkább csak egy játék volt számomra.
Szóval az elején játék volt számodra, én viszont az első kérdésemben szakmának neveztem. De akkor mit jelent valójában sneaker artistnak lenni? Művészetet? Mesterséget? Vállalkozást?
Mindenből egy kicsit, legalábbis én így érzem. Meg kell találnod az egyensúlyt ezek közt az elemek közt, hogy egy neked tetsző design használj, de ugyanakkor a klienseknek is tetsző formát válassz abban az esetben, ha eladásra szánod a darabot. Én inkább a művészi oldalát részesítem előnyben, abban szeretnék nagyot alkotni, az üzlet csak másodlagos szempont.
Volt akitől tanulnod, vagy magad kísérleteztél ki mindent?
Sokat gyakorolgattam, kísérleteztem egyedül, de ugyanolyan sokat tanultam másoktól is. A neten néztem videókat, és pár év alatt eljutottam arra a szintre, ahol most vagyok. A nehezebb része az volt, hogy azokat a technikákat lessem el másoktól, amelyekre nekem is szükségem van, ugyanis sokan csak a látványra hajtanak, és a munkáik az első használatkor elrepednek, tönkremennek, én pedig ezt ki nem állhatom.
Mennyire különlegesek a cipőkhöz használt technikák és anyagok, illetve honnan szerzed be az anyagokat, amikkel dolgozol?
A legtöbb anyag valahonnan Amerikából jön, nálunk nem sikerült megfelelő minőségű anyagokat találnom. A technika pedig bonyolultabb, mint azt egyesek gondolnák, nem csak arról van szó, hogy lefestjük a cipőket, a tartós darab egy több fázisú folyamat eredményeként születik meg. Mint mondtam, azt akarom, hogy az alkotásaim hordhatóak legyenek, és eddig nem értek kellemetlen meglepetések ilyen szempontból.
Milyen emberek szoktak hozzád fordulni?
Nincs egy konkrét tipológia, de egy dolgot tudok, hogy közös bennük: az, hogy valami olyant szeretnének, ami csak nekik van, ami egyedi.
Mennyire szoros a kapcsolatod a hazai sneakerhead közösséggel? Egyáltalán beszélhetünk ilyen közösségről Romániában?
Igen, abszolút, bár ez egy elég kis számú közösség. De örvendetes, hogy egyre több olyan embert látok, akit érdekel ez. A klienseim nagy része is ebből a körből kerül ki, de ez nem egy szabály.
Milyen cipővel szeretsz leginkább dolgozni, illetve mit szeretsz hordani?
Az Adidas Ultra Boost és a Nike Air Force 1 Mid az, amivel a legszívesebben dolgozom, az előbbi a különböző anyagok miatt sok lehetőséget biztosít, az utóbbinak pedig a nagy használható felület az előnye. Hordani meg leggyakrabban a Puma Trinomic technológiás cipőit szoktam, azaz az R698, Blaze of Glory, Sock Core modelleket.
Van kedvenc sneaker artistod?
Dominic Chambrone a.k.a. the shoe surgeon. Festéssel kezdte, és eljutott odáig, hogy a nulláról készít cipőket.
Valahol azt olvastam, hogy te is szeretnél eljutni ide.
Igen, próbálok találni valakit, aki meg tud tanítani minden egyes lépésre, ami a cipőkészítés folyamatát illeti. Néha úgy érzem, le vagyok ragadva bizonyos lépéseknél, de ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy minden egyes megfelelően megtanult lépés nagy eredményekhez vezethet. Szóval igen, szeretnék minél többet tanulni, hogy tovább tudjak lépni a következő szintre.