Miklós Edit: győztesként szeretnék visszajönni az olimpiáról
G. L. 2017. július 20. 14:26, utolsó frissítés: 2017. július 21. 11:07A csíkszerdai sportoló minden pesszimista jóslat ellenére sem adja fel. Tusványosi közönségtalálkozója után beszélgettünk vele.
Idén januárban, az alpesi sí világkupa altenmarkt-zauchensee-i lesiklóversenyének edzése közben a csíkszeredai születésű Miklós Edit horrorsérülést szenvedett, amivel szinte az egész karrierje veszélybe került. Az utóbbi időben többen is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy már soha nem tud majd teljes értékű sportoló lenni. Ennek ellenére Miklós nagyon eltökélt, Csíkszeredában a saját, frissen megnyitott edzőtermében készül, és minden áron olimpiai bajnok akar lenni.
Hogy van a lábad?
- Jól vagyok, jól érzem magam, most már minimálisak a fájdalmaim, és egyre jobban tudok edzeni.
Milyen gyakran edzel?
- Van olyan nap, amikor akár kétszer is. Amikor napi egyszer, akkor van még gyógytornám, és masszázsra is járok. Majdnem ugyanolyan ritmusban tudok edzeni, mint amikor nem voltam lesérülve.
Ha nem jött volna a sérülésed, akkor az olimpiai felkészülésed hogyan állna?
- Augusztus közepén megyek sízni, és akkor lesz két hét mínuszom. De emiatt két héttel korábban fogunk elmenni Amerikába, feltéve, ha lesz hó, és ott fogunk két héttel többet ülni, tehát megpróbáljuk ezt a két hét lemaradást behozni.
Ez az jelenti, hogy az olimpiára már teljes értékű lehetsz?
- Igen. Az orvosok szerint is, és én is úgy gondolom, hogy akkor már 100 százalékos lesz az egészségem, és 110 százalékoson fogok tudni teljesíteni.
Voltak olyan vélemények az utóbbi időben, hogy a te sérüléseddel többet már nem sízhetsz olyan minőségben, mint korábban. Ehhez mit szólsz?
- Már többen is megásták a síromat. Mindig előre megássák, csak az a baj, hogy soha nem tudok beleesni. Úgy gondolom, hogy ez nagy sérülés volt, de nem egy olyan nagy sérülés, amiből nem lehet visszajönni. A jobb térdemben négy szalag szakadt, a két középső és a két szélső, illetve meniszkusz-sérülésem is volt. A térdben még van a patella-ín, ha az is megsérült volna, és elszakadt volna, akkor lett volna nagy gond, mert annak a gyógyulása nagyon hosszú idő, és nagyon nehéz. Mivel nekem az épen maradt, könnyebb helyzetben vagyok. A szalagok hat hónap alatt meggyógyulnak. Igaz, hogy sok minden elszakadt, de rögtön utána összetudták varrni, nem kellett helyettesíteni. Ha egyből összevarrják, akkor a gyógyulás elején még gyengébb, könnyebben sérülhet, de ha eltelik a 6 hónap, akkor olyan, mintha a régi lenne.
A bal térdemben elszakadt keresztszalagot pótolni kellett, mert azt nem tudták összevarrni. Az elején ezért a bal lábam erősebb volt, ezért is használhattam a bal lábamat az elejétől fogva, de ebben az esetben is el kell teljen 6-8 hónap, amíg újra teljesen megerősödik. Ezért sem erőltetjük most a sízést. Augusztus 20-án lesz nyolc hónapja, hogy megoperáltak, és nem is szeretnék előtte hóra állni, hogy gyógyuljon meg.
Eléggé kitanultam magam már a sérülésekben.
Az olimpiai kvalifikációval hogy állsz? Elég lesz az, hogy az előző szezonban a lesikló világkupában a legjobb 30-ban végeztél?
- Nekem nem kell már kvalifikálni, mert már megtettem. A lesikló eredményemmel már hoztam egy kvótát, és ha január közepéig sikerül super G-ben is bekerülni a világranglistán a legjobb 30-ba, akkor hozok még egy kvótát. Tehát nekem már biztos a kvalifikációm, de tudok még egy kvótát szerezni, ha jól tudok versenyezni az elején.
A másik három számot (kombináció, óriás-műlesiklás, szlalom) nem próbálod meg?
- Óriás-műlesiklásban és kombinációban esetleg még indulhatnék, de a sérülés miatt nem hiszem, hogy részt fogok venni. Elindulhatnék, de nem szeretnék. A szlalom és óriás-műlesiklás sokkal jobban igénybe veszi a térdet, mint a lesiklás vagy super G. Az ember azt gondolná, hogy pont fordítva van, de a sok az irányváltás a szlalomban, lesiklásban nincs annyi inger.
Nemrég közzétettél egy erős állásfoglalást a Facebookon, amiben többek között azt állítod, hogy megpróbálják lenyúlni a támogatóidat.
- Küldtek egy névtelen levelet a támogatómnak, hogy miért szponzorál engem, hiszen nem is fogok többet sízni. Utána küldtek a Nivelcotól, amiben a Szöllősi-testvérek edzenek, hogy miért nem támogatják a fiúkat, mert milyen szuper jók.
A szponzoraid hogyan reagáltak?
- Csak elmondták, hogy milyen levél érkezett, és azt, hogy továbbra is a támogatóim maradnak. Nem befolyásolta őket ez, viszont úgy gondolom, hogy ez így nem fair. A magyar sportért felelős minisztériumban is olyan regények keringenek, hogy én soha többet nem fogok sízni. Ez ugyanaz, amit az előbb is mondtam, hogy előre megpróbálják megásni a síromat, hogy majd abba beleesek. De én nem szeretnék még beleesni a síromba.
A szakszövetséggel milyen a viszonyod?
- A síszövetség támogat, az elejétől fogva támogatott és hitt a céljaimban, és tudta, hogy erre képes vagyok. És én is támogatom őket, tudom, hogy jó irányba haladnak, és minden megtesznek a magyar sísportért.
Megérte neked országot váltani?
- Mindenképp megérte. Magyarországon tisztelnek és támogatnak. Hittek bennem és megbecsültek. Romániában soha nem becsültek meg ennyire.
A riói olimpia után több romániai sportoló is panaszkodott a sportvezetés hozzáállására. Szerinted ez egy átfogóbb jelenség, vagy veled volt problémájuk?
- Valószínűleg, hogy a sportot sem tisztelik, de engem személy szerint biztosan nem tiszteltek. A 2010-es vancouveri olimpiára az edzőmet és a szervizemberemet nem utaztatták ki. Ahogyan a magyar síszövetség megtudta azt a keretet teremteni nekem Szocsiban, hogy ott legyen az edzőm, a szervizemberem és a gyúróm, úgy gondolom romániai is meg tudta volna teremteni, csak nem akarta.
Mivel lennél elégedett az olimpián?
- Ha győztesként jönnék vissza az olimpiáról. Megvannak a céljaim, megvan, hogy miért küzdök, és szerintem látszik, hogy székely vagyok. Úgy gondolom, hogy reális esélyem van. Persze az is megtörténhet, hogy nem így lesz, de nekem ezek a céljaim, hogyha nem merem a céljaimat kimondani, akkor biztosan nem fognak sikerülni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!