„Bizonyítani szeretnénk, hogy nem mi vagyunk az első liga boxzsákja”
Kicsid Attila 2017. július 14. 14:08, utolsó frissítés: 14:22A Sepsi OSK tulajdonosa szerint tombol bennük a bizonyítási vágy, és egy második feljutással lenne egyenértékű, ha a kis székely csapatnak sikerülne bent maradni a román bajnokságban.
Nem kis meglepetést okozott a Sepsi OSK csapata, amikor tavasz végén biztossá vált, hogy második helyen végez a román labdarúgó liga másodosztályában. A második hely egyben azt is jelentette, hogy a csapat feljut a legjobbak közé, és ha a sepsiszentgyörgyi stadion felújítási munkálatai befejeződnek, a román bajnokság legjobb csapatait fogadhatják a székelyföldi városban. A román bajnokságban való hétvégi debütálás előtt a csapat tulajdonosát, Diószegi Lászlót kérdeztük célokról, az első ligás szereplés anyagi kihívásairól és arról is, hogy milyen eredménnyel lenne elégedett vasárnap a tavaly felsőházban végzett Astra ellen.
Sokan keresik mostanában? Azért eléggé az érdeklődés középpontjába került a csapat miatt.
Hát igen, igaz a pékség miatt korábban is sokat kerestek, de mostanában persze növekedett az érdeklődés.
Fel kell tennem a kérdést, hogy mi késztet egy sikeres vállalkozót arra, hogy a fociba fektessen? Mit szólt a családja, vagy mit szóltak a barátai, amikor előállt az ötlettel, hogy egy focicsapat tulajdonosa akar lenni?
Sok beleszólásuk nem volt. Én hét éves korom óta focirajongó vagyok, vagy mondhatom úgy is, hogy fociőrült. Mindenki tudta, csak idő kérdése, hogy mikor lesz anyagi lehetőségem arra, hogy a focit támogassam, meg fogom tenni. Igazából nem is helyes kifejezés az, hogy a fociba fektettem, mert minden pénz, amit a focira költöttem, az ott is marad. Tehát ez nem is befektetés, ezt inkább szponzorálásnak lehet tekinteni vagy egy hobbinak lehetne nevezni.
Más sikeres üzletember elmegy vadászni, ahol több tízezer eurót költ, vagy elmegy kaszinóba, szórakozó helyekre több ezer eurós pezsgőt inni. Hát én nem. Én szerény vagyok, én azt a pénzt inkább úgymond a focistáknak adom, a labdarúgást segítem vele. Mert ahogy mondtam, számomra nem befektetés ez, hiszen az azt feltételezné, hogy valamikor valamennyi pénzt ki is veszünk a befektetésünkből. De nekem soha nem volt ilyen szándékom, hogy valaha is bármennyi pénzt visszakapjak a fociból. Ez számomra csak egy hobbi.
Gondolta volna akkor, amikor még ez a történet elkezdődött, hogy egyszer majd egy első ligás csapat tulajdonosaként ad majd interjút?
Nem. A második liga volt a cél mindig, vagyis, hogy öt év alatt jussunk fel a másodosztályba. Ez sikerült is, de ennél nagyobbat álmodni sem mertem. Aztán szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy. Amikor a másodosztályban megkezdtük a szereplést, akkor már úgy voltunk vele, talán sikerül a lehetetlen és lehet majd egyszer Sepsiszentgyörgynek is első ligás csapata. De megmondom őszintén, három éven belül terveztük, aztán mégis összejöttek a dolgok, s az első évben feljutottunk.
Mi a cél, így, szezon előtt? Általában a feljutó csapatok a bent maradást szokták kitűzni maguk elé.
Így van, nem is beszélünk mi sem ennél nagyobb célokról. Az egy második feljutást jelentene, ha sikerülne az idén megmenekülni a kieséstől. Csak az a cél, hogy sikerüljön a következő szezont is az első osztályban kezdeni, aztán beszélhetünk merészebb álmokról.
A sepsiszentgyörgyi stadion hiányosságai miatt Brassóban kezdi majd a hazai szereplést a csapat. Mikorra várható, hogy újra Szentgyörgyön szerepeljenek? Azért Sepsiszentgyörgy számára elég nívós esemény lehet egy Dinamót, Steauát vagy Kolozsvári CFR-t fogadni.
Nem lesz könnyű, de mi nagyon reméljük, hogy azért szeptember közepére, legkésőbb szeptember végére sikerül a hazai pályát is olyan szintre emelni, hogy megkapjuk a ligától a hitelesítést. Én nagyon remélem, hogy a Steauával a 13-dik fordulóban, ami az őszi idény utolsó mérkőzése lesz, már Sepsiszentgyörgyön tudunk játszani. Nagyon reméljük, hogy arra a stadionunkat ki tudjuk csinosítani, hogy megfeleljen az első ligás kérelmeknek. Természetesen az azért nagy segítség, hogy a román fociban az a csapat, amelyik most jutott fel a második vonalból, az kap egy évre halasztást bizonyos dolgok megvalósítására a stadionban. Ezek a munkálatok ugye általában a legdrágábbak is, gondolok itt a kötelező megvilágításra és a fűtött pályára.
Ön hogy látja, a szurkolók felkészültek arra, hogy egy ötvenezres Nemzeti Arénában énekeljék a székely himnuszt? Azért az ő életükben is gyors változás következett be az elmúlt években.
Hát én nem tudom, hogy a szurkolók felkészültek-e. Nekünk nincs akkora szurkolótáborunk, el lehet képzelni, hogy 150 embernek a hangja mit fog jelenteni egy ötvenezres stadionban. De azért azt gondolom, hogyha az ötvenezres arénában kell a 100-150 ember hangja felcsendüljön, az egy nagyon jó dolgot jelent. Azt jelenti, hogy akkor nagyon jól szerepel a csapat, mert ha ötvenezer néző fog ellenünk kijönni egy Steaua-Szentgyörgy meccsre, akkor valószínűleg mi is valahol a táblázat elején foglalunk majd helyet. Általában csak akkor telik meg az az ötvenezres aréna, amikor két jó csapat játszik egymással.
Egy első ligás csapatot nem könnyű finanszírozni. Mekkora ugrás ez az előző szezonhoz képest? Mekkora kihívás megoldani a pénzügyi vetületét ennek a problémának?
Óriási kihívás, de elég sokat számít az is, hogy itt már a tévéközvetítési jogokért elég komoly pénzt fizet a liga. Azt lehet mondani, hogy a költségvetésnek a negyven százalékát - egy ilyen kis csapatnak a költségvetésének, mint mi vagyunk természetesen - a tévéközvetítési jogokból tudjuk fedezni, ami egy nagyon nagy dolog. De a tévéközvetítési jogokon túl is legalább duplája szükséges minimum annak az összegnek, ami a másodosztályos csapatnak volt a költségvetése. Úgy lehet mondani, hogy szinte egy másodosztályos csapatnak a büdzséjének a három vagy négyszerese szükséges az első ligában ahhoz, hogy reménykedhess a bent maradásban.
Annak ellenére, hogy feljutottak, én mindig úgy érzem, hogy ez a csapat építkezőben van. Milyen stratégiák mentén próbálják ezt a csapatot ezen a szinten tartani? Ön is említette, hogy itt megmaradni egyenértékű a feljutással vagy talán még annál is nehezebb.
Megpróbáltunk hozni pár tapasztalt játékost, az idő majd eldönti, hogy milyen sikerrel. Hoztunk négy-öt olyan játékost, akik több éven át az első ligában szerepeltek, és van még jó pár olyan játékosunk, akiknek vannak tapasztalatai az első osztály küzdelmeiben. Én úgy érzem, hogy nekünk sokkal nagyobb lesz a lelkesedésünk, mint egy olyan csapatnak, amely mondjuk tíz éve az első osztályban játszik. Nekünk már nincs tét, bennünk viszont tombol a bizonyítási vágy, hogy megmutassuk, nem leszünk mi az első liga boxzsákja, mint ahogy nagyon sokan megjósolták. Sokan úgy voltak vele, hogy “nem baj, bejut a Sepsi, de legalább lesz akinek négyet-ötöt rúgni”. Lehet, hogy lesznek meccsek, amikor mi is kapunk négyet-ötöt, ezt egy percig sem vitatom, de én nagyon remélem, hogy helyt tudunk állni és ha utolsóként is, de meg tudunk szabadulni a kieséstől.
Mennyire könnyű Szentgyörgyre csábítani a jó labdarúgókat?
Ez egy nehéz kérdés. Nincsen első ligás múltunk, Szentgyörgy egy kisváros, infrastrukturálisan nagyon rosszul állunk az első osztályos csapatokhoz viszonyítva. A büdzsénk is sokkal kisebb egy Kolozsvárhoz vagy egy Konstancához képest. És akkor természetes, hogy a fizetések sem hasonlíthatóak össze a Kolozsvári CFR-nél vagy a Steauánál, Dinamónál tapasztaltakkal.
Így hát nem könnyű jó játékost Szentgyörgyre csábítani, de ez nem volt könnyű ugyanúgy a másodosztályban sem. Ott is hasonlóan álltak hozzánk, akkor jöttünk fel a harmadosztályból. Én azt mondom, hogyha elindul egyszer a szekér, akkor már könnyebb lesz rá felugrani új játékosoknak. Addig van baj, amíg látják, hogy elindul-e az a szekér vagy nem, mert sokan még annyira negatívan álltak a dolgokhoz, hogy azt mondták, hogy nem lesz elég pénzünk az induláshoz. Ehhez hasonlókat is lehetett hallani a foci berkein belül.
Hétvégén a csapat az Astra ellen kezd. Az a csapat jelentős átalakulásokon ment át, úgyhogy egy kicsit most nehéz az erejét látni. Elégedett lenne akár egy döntetlennel is a hétvégén idegenben?
Tökéletesen elégedett lennék. Már most aláírnám, hogy oké, beleegyezek egy döntetlenbe. Tudni kell, hogy az Astrától tíz jó játékos ment el az idén, de más tízet hoztak helyettük. Természetesen ez az Astra már többé nem az a csapat, amely a tavaly vagy tavalyelőtt volt, de mi azért figyeljük a csapatok mozgását, az a tíz játékos, akit hozott az Astra, azok sem a gyengék közé tartoznak. Csak egy példa: azt a Bogdan Chipirliut hozták el, aki a Juventus Bukarest gólkirálya volt. Rajta kívül is több külföldi játékos írtak alá a hétén: három szerb, horvát, bosnyák. Tehát látszik, hogy az Astra megint komolyan veszi a dolgokat. Adott nekünk egy pici előnyt, hogy csütörtökön este az Astra egy azerbajdzsáni Zira nevű csapattal játszott Európa Liga előselejtezőt. És azért ők sincsenek úgy felkészülve, hogy csütörtökön is óriásit teljesítsenek és vasárnap is, legalábbis mi úgy gondoljuk és bízunk abban, hogy nekünk ez kicsit nehezebb lesz. Ha csütörtökön jól kifárasztották magukat, akkor reméljük, hogy vasárnap nem lesznek száz százalékosak.