A LadaTour a Balkánt felfedezve gyűjt pénzt gyerekeknek
Gál László 2017. július 13. 16:54, utolsó frissítés: 16:54Ismerjétek meg Sziszit, Csordit és Tomit, akik nem elég, hogy egy Ladával utazgatnak a Balkánon, hanem ezzel beteg gyerekeknek is gyűjtenek pénzt.
Sziszi, Csordi és Tomi tavaly novemberben vették meg életük első Ladáját, mert valami teljesen újszerű, de költséghatékony utazáson szerettek volna részt venni, és ezzel kezdték el a LadaTour előkészületeit. A balkáni körutazásra június végén indultak el Balatonfüredről, és olyan országokon haladnak át utazás közben át, mint Horvátország, Montenegró, Bosznia és Hercegovina, Albánia, Macedónia, Bulgária és Románia. A körutazásuk vége Tusványoson lesz a jövő héten, ott majd találkozni is lehet a srácokkal, akik hogy még emlékezetesebbé tegyék az akciójukat, még egy kihívást vállaltak. Az utazással pénzt is gyűjtenénk a Yuppi Tábornak, gyerekek táboroztatására.
Barabás Tamással, Kéki Szilveszterrel és Csordás Bencével interjúztunk, rendhagyó módon emailben, mert ritkán van telefonjelük, és az internet sem olyan vitéz, hogy bevállaltak volna egy élőszavas beszámolót. Talán majd Tusványoson.
Autóbolondok vagytok? Miért éppen egy Ladát választottatok az utazáshoz? Hogyan készítettétek fel az az autót az útra? Egy veterán autó milyen különleges felkészítést igényel?
Tomi: Hármunk közül én vagyok leginkább autóbolond és egyben motorbolond is. Nagyjából 6 évesen kezdtem el gyűjteni a matchboxokat, ami később távirányítós autókba, majd robogókba, offroad motorokba, és jelenleg életem első autójában egy Lada 2101-esben teljesedett ki.
Sziszi: A Lada Magyarországon egy igazi kultautó, kevés olyan ember van, akinek az életében ne lett volna jelen valahogy. Sosem felejtem el, hogy annak idején, amikor nagymamáméknak egy Trabantjuk volt, mindig azt mondták, hogy bezzeg a piros Lada milyen jól néz ki. Amikor megyünk az úton sokan integetnek utánunk, és már konkrét árajánlatot is kaptunk piros lámpánál állva.
Tomi: Az autó felkészítését a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki Szakkollégiuma végezte nagyrészt, de az indulás előtt még volt egy érzékenyebb alkatrész, amit a PSZA Motorsport szerelt bele. Eddig (3000 km) csak dicsérni tudjuk a munkájukat.
Ennél az autónál azt kell tudni, hogy minden van hozzá Magyarországon. Igyekeztem minimálisra csökkenteni a meghibásodások lehetőségét, így a kritikus alkatrészeket, mint benzinpumpa, megszakító, tömítések kicseréltettem, és még párat az útra is magunkkal vittünk. Nagy különbség, hogy korszerű autóhoz képest, hogy szerelhetőbb, és kevesebb elektronika miatt, javíthatóbb is.
Miért akarjátok épp a Balkánt felfedezni? Hogyan terveztétek meg az útvonalat? Miért hagyjátok ki Szerbiát?
Bence: Az úticél kiválasztásánál leginkább az dominált, hogy olcsó legyen és ismeretlen, és sok természeti kincset tartogasson a számunkra. Eddig 3000 kilométert mentünk, és azt kell mondanom egyikben sem csalódtunk, sok olyan helyen jártunk, ahova egyszer az életben minden bizonnyal még visszajövünk.
Sziszi: Az útvonalat teljes egészében én terveztem meg. Mint manapság minden utazás előtt a Google itt is sokat segített, viszont sok baráti beszámoló is meghatározó volt. Bulgáriában például él egy másodunokatestvérem, aki három A4-es oldalt írt nekünk azokról a helyekről, amiket kötelező megnéznünk. A román és erdélyi részeket Tomi találta ki, hiszen ő otthonosan mozog arrafelé, Erdélyben nagyrészt a székely, és szász vidékeket fogjuk bejárni.
Bence: Két lehetőségünk volt: Horvátországon át megyünk Bosznia-Hercegovinába, vagy Szerbián keresztül. A plitvicei tavak miatt az elsőre esett a választás, szóval semmi különös oka nem volt Szerbia kihagyásának.
Miből finanszírozzátok az utat? Mennyibe kerül?
Tomi: Az utat néhány anyagi támogató, és saját tőkéből finanszírozzuk, és mivel november óta készülünk rá, így volt időnk összegyűjteni a benzinre valót. Sokat spórolunk az ételen és a szálláson, hiszen amikor lehet vadkempingezünk, és az otthon felpakolt élelmet éljük fel. A benzin nagyságrendileg 400 euró körül lesz, míg a szállásokra 100 euró költöttünk, egy-egy étterem, és a kalandok még 150 euró/főt tesznek ki az egy hónap alatt.
Hogyan reagálnak útközben az emberek?
Sziszi: Az emberek barátságosak. Sok sztereotípia van Magyarországon a Balkánról, amelyeket mi teljesen megcáfoltunk. Albániában ingyen szerelték az autót, a vendéglátóink főztek ránk. Boszniában fél órákat beszéltünk angolul helyiekkel. Voltunk mecsetekben, ahol kedvesebbnél kedvesebb arcok mesélték, hogy arrafelé hogyan élnek együtt a vallások évszázadok óta. Amikor például Tomi gyomorrontást kapott Montenegróban, kérés nélkül beengedték egy házba, holott még közös nyelvet sem beszéltek.
Egy piros Zsigulival nem nehéz feltűnőnek lenni. Állandóak a dudálások, és az integetések.
Meddig lesztek úton? Miért pont Tusnádfürdőn szeretnétek befejezni?
Tomi: Az út kicsivel több, mint egy hónapot fog tartani, június 24-én indultunk Balatonfüredről, és július 20-án csak félig fejezzük be Tusnádfürdőn, Tusványoson. Azért félig, mert utána Székelyudvarhelyen még várnak minket, és mivel időnk engedi, bejárjuk az ottani nevezetességeket is, és Magyarország felé tartva, még megállunk a szász vidéken is.
Miért kapcsoltátok össze az utat egy jótékonysági akcióval? Miért a Yuppit választottátok?
Tomi: A jótékonyság adta magát, mivel én három éve önkéntes vagyok a Yuppi Táborban, és személyes kapcsolatom van a szervezőkkel. Egy hosszas beszélgetés után sikerült kitalálni, hogyan is tudunk adományokat gyűjteni miközben utazunk. Kitűztünk egy összeget, ami egy tíz fős gyerekház egy heti táboroztatását finanszírozná, mondanom sem kell külön izgalom számunkra, hogy összejön-e.
Szisi: Kommunikálni nagyrészt a Facebook oldalunkon szoktunk, de van Instagram profilunk és honlapunk is. Ezeken kívül Tusványoson szombaton 14 órától előadjuk utazásunk kalandjait az Élő Erdély sátorban, ahol mindenkit várunk szeretettel.
Van blogjuk is, ahol lehet követni az utazásukat.