2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az elhivatottság elengedhetetlen? Még mindig kolozsvári elsőévesek véleménye az egyetemről

2017. május 26. 14:40, utolsó frissítés: 14:40

Mérnök, lelkész, festő, állatorvos vagy filmrendező: ezekről is megvannak a vélemények.


Néhány elsőéves - semmiképp sem reprezentatív minta - tegnap már elmondta véleményét a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről, most olyanoknak a véleményét közöljük, akik ugyan Kolozsvárt választották felsőoktatási tanulmányaik helyéül, de nem a BBTE-t. Kérdeztünk embereket többek között a Műszaki Egyetemről, a Sapientiáról és a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemről is.

Esetükben is az érdekelt, hogy az elképzeléseikhez képest mennyiben más az adott szakon folyó képzés, illetve szerintük megéri-e érte kifizetni a tandíjat.


Barok Emese, számítástechnika, Kolozsvári Műszaki Egyetem

Tizedik osztályban volt egy projektünk informatikából, amire én egy játékot írtam. Akkor döntöttem el, hogy infóra megyek. Azért választottam a műszaki egyetemet, mert szeretnék az országban maradni, ahhoz viszont jól szeretnék románul tudni (érteni, beszélni, érvelni), mert egy mérnöki diploma presztízs, mert szeretem a programozást, a matekot és az elektronikus kütyük bütykölését.



Egy évvel ezelőtt azt hittem, hogy a diákok szintjén rengeteg okos, szorgos és nyílt emberrel fogok itt találkozni. A tanárokról pedig mindenki azt mondta, nem fognak törődni velünk, nem érdekli őket, mikor és mit csinálunk.

A Műszaki Egyetem rektorátusaA Műszaki Egyetem rektorátusa


Egyik sem így lett. Vannak nagyon jó képességű diákok, de sok a nagyon béna. Vannak leckék, amiket belénk vertek a gimnáziumban, és hihetetlen, hogy mások ezt nem tudják. Alap tudásról beszélek, amit a felvételin is kértek. A személyiségük is más, de ez mondjuk lehet, hogy kulturális különbség, amit eddig nem volt ahol tapasztaljak. Én, mint románul elég helytelenül beszélő magyar lány, többet mertem beszélni a tanárokkal, mint román csoporttársaim. Elég furcsa volt az is, amikor fél év után azt kérdezte tőlem egy csoporttársam, hogy én magyar vagyok-e, s hogy ideköltöztem Magyarországról? Nem tudja elképzelni, mit keresnek magyarok Romániában.

A tanárok szerintem rendesek. Az idősebbek jól tudják az anyagot, a magyarázatuk is érthető, sőt, a neveinket is megjegyzik, pedig sokan vagyunk. A fiatalok között sajnos sok olyan van, aki nem képes magyarázni, hibát kap a saját prezentációjában, sőt, rosszul tudja a leckét. Nem azt kaptam, amire számítottam: nem faragnak belőlem egy informatikus mérnököt. Azt én kell elérjem, az egyetemi tanítás csak segíteni tud benne. De azt tanulom, amit szeretek, és olyan nehézségi szintű, mint amire fel voltam készülve.

Ha szüleimnek kellene állniuk az egyetem költségeit, akkor nem hiszem, hogy járnék egyetemre, mivel kijelentették, hogy nem tudják fizetni. Tavaly úgy képzeltem el, hogy ha első éven fizetésesre jutok be, akkor azt még fizetem a ballagásra kapott pénzből, aztán remélhetőleg sikerül áttanuljam magam állami helyre. Őszintén szólva inkább a presztízsért folytatom az egyetemet. Vagány azt mondani, hogy "az UT-n végeztem", "mérnök vagyok". Ha 1-2 év alatt egy akármilyen munkahelyen otthon tudnék annyit keresni, hogy fedezze az első év költségeit, akkor tanulnék. Egy év után pedig államira kerülnek. Az viszont biztos, hogy egy egyetem sem éri meg az évi 3000-3500 lejt.


Farkas Boglárka Angéla, film, fotó és média szak, Sapientia EMTE

Azért választottam, mert nem volt kézenfekvő. A középiskola végére tudtam, hogy a legtöbben egy sokkal elméletibb területen képzelnének el. És igazuk is volt, mert a mai napig nem vagyok gyakorlatias. Semmiféle filmes tapasztalattal nem rendelkeztem, nem tudtam a szinopszisok létezéséről vagy a plánozási szabályokról. Filmeket szerettem nézni, töménytelen mennyiségben. Ez a szak pedig alibit adott arra, hogy filmeket készíthessek. Bármilyen furcsaságot veszel fel az utcán, rámondod, hogy vizsgafilm, és fel vagy mentve. Rájöttem, hogy a kényszer nem feltétlenül pejoratív. Egyedül nem tudtam magamat rávenni arra, hogy csináljak valamit. Furcsa, de művészként (ha netalán az leszek) nekem ez a kötöttség jelenleg nagyobb szabadságot ad.

Kezdetben nagyon féltem attól, hogy nem vagyok idevaló. Néha most is megkérdőjelezem ezt. Az osztály vegyes társaság abból a szempontból, hogy vannak olyanok, akik szinte már szakmabeliek, és vannak olyanok, mint én: lelkes amatőrök. Épp ezért azt hittem, hogy eleinte az órák szájbarágósabbak lesznek: a fényképezőgép bekapcsolásához nyomjuk meg az ON gombot. Nem ez történt. Régen sokat panaszkodtam is emiatt, de utólag hasznosnak találom. Persze kaptunk elméleti alapokat, de a gyakorlati részét autodidakta módon tanultam meg. Emlékszem, hogy amikor feladták az első készítendő filmet, még vágóprogram sem volt a laptopomon.

Igazából nem is tudom, milyen elvárásokkal jöttem ide. Meg szerettem volna ezt próbálni. A felvételin pedig hirtelen úgy éreztem, hogy akarom. Ez a szenvedély pedig elengedhetetlen szerintem, azonban a feladatok mennyisége miatt esetenként eljön az a pillanat, amikor megcsömörlök. Ha egy fél zokninak hiszem magam, amit az ágy alatt hagytak, úgy érzem, nincs is értelmem. Az idő mindig csak fogy, és sokszor szombaton is vannak óráink. Ilyenkor kell választani: melyik projektre mennyi időt szánunk, melyik vizsgát passzoljuk pótszesszióra. A vizsgafeladatok leadásához nem lehet úgy viszonyulni, mint a halottakra vonatkozó vagy jót vagy semmit elvéhez, hibázni muszáj, de főleg próbálkozni.

A Sapientia EMTE tordai úti épületeA Sapientia EMTE tordai úti épülete


Amikor ide jöttem, tudtam, hogy milyen tárgyaim, vizsgáim, tanáraim lesznek, mennyire lehet sűrű az órarendem. Habár utóbbinál érdemes kiemelni, hogy nagyon fontos a heti órák és a tömbösített órák közti különbség. Az egyik minden héten fix időpontban van, a másik pedig folyamatosan változik. Eleinte nehéz volt mindezt követni, de meg lehet szokni. A felszerelést illetően pedig elég sok lehetőségünk van, a stúdió is otthonos, csak télen hideg. A probléma annyi, hogy félév végén egyszerre tucatnyi diák akar forgatni hangrögzítővel, steady-vel és minden finomsággal, szóval ildomos idejében elkezdeni a forgatást vagy visszavenni a technikai elvárásokból.

Szerintem megérné ezért nekem fizetni is. És nem csak az oktatásról van szó, hiszen ezen a szakon fontos, hogy stábokban dolgozzunk együtt és segítsünk egymáson. Itt automatikusan kialakul egy csapat, tehát megkapod azt a környezetet, ami a jövőben a munkahelyedet is jelentheti. Ellenben minden ilyen kijelentés döcögős, elismerem, mert ezek az aspektusok az adott évfolyamtól függnek leginkább.

De nem hiszem, hogy a film szakterületén lennének erősen határolt szabályok. Ergo egyetemet sem égetően muszáj elvégezni hozzá. Az egyik leghíresebb példa erre talán Quentin Tarantino. Persze mindez nagyon ironikus, hogy pont én vallom ezt, de mindez nem azt jelenti, hogy nem hiszek a szak létjogosultságában. Sőt. Úgy gondolom, hogy ez volt az egyik legjobb döntésem.


Bálint, ipari gépészmérnök szak, kolozsvári Műszaki Egyetem

Azért választottam az ipari gépészmérnök szakot, mert egy reál beállítottságú ember vagyok, szeretem a gépeket, mind kezelni, mind építeni. Az egyetem tájékoztatása gyatra volt, nagyobb barátaimtól értesültem arról, hogy melyik szakra éri meg beiratkozni.

Jobbra számítottam, de nem csalódtam hatalmasat. Egyszerűen csak találkoztam a román oktatasi rendszer betegségeivel, b*szom bele stílussal a tanárok részéről. Látszik, hogy sehol nem fáj nekik az, hogy milyen mérnököket termel az egyetem. Az óra megtartásban nagyon szigorúak, az a része tetszik, hogy soha nem marad el óra. De van, amikor látod és érzed azon az emberen, hogy inkább ül és kommentál, minthogy felrajzolja az adott dolgot a táblára.

Úgy képzeltem, hogy kicsit komolyabban fogják venni a dolgokat, és szakmaorientált dolgokat fogunk tanulni, de nem így lett. Én úgy fogom fel, mint a líceumot, amelyikben csak matekot tanítanak, és szabad cigizni a tanárok előtt.


Szabó Andor-Gellért, református lelkész, Protestáns Teológiai Intézet

Szülőfalumban édesapám, Szabó Andor a lelkész, így természetesen vallásos nevelésben volt részem. Kiskoromban mindig csodálattal és kissé irigykedve néztem édesapámra, ahogy a fekete palástjával sétáltunk a templomig, és ahogyan a szószékről prédikált. Nagyjából XI. osztályra döntöttem el, hogy Isten erre a nemes feladatra adott elhívást, mindig is éreztem kegyelmét és gondviselő erejét, de ekkorra tisztázódott le bennem, hogy igenis teológiára kell jönnöm. Sokan azt hitték, hogy lelkészgyerekként a szüleim erőltették rám ezt a feladatot, de abszolút nem szóltak bele, vagy kérdőjelezték meg a döntéseimet. Természetesen az egész család boldogan fogadta, amikor eldöntöttem, hogy ide jövök, és még boldogabbak voltak, amikor be is jutottam.

Az elképzeléseim valóssá is váltak. Elég nehéz volt a felvételi, sőt, a tanári beszélgetésen igen izzasztó és konkrét kérdéseket szögeztek felém, de visszagondolva jól telt a felvételi tábor. Jó volt olyan fiatalokkal találkozni, akiknek ugyanez a hivatásuk, mint nekem, akiket ugyanaz érdekel, mint engem, és akiknek a célja az enyémmel is egyezik, hogy tegyük jobbá egy kicsit ezt a világot, amelyben élünk.

A Protestáns Teológiai Intézet épületeA Protestáns Teológiai Intézet épülete


Sok fiatal lelkésszel beszélgettem, náluk tájékozódtam a felvételi előtt, és mind nagyon jó véleményen voltak a teológiáról, mind a színvonalról, mind a közösségről. Eleinte azt hittem, hogy egy kicsit kiszínezik a történetüket, de megtapasztalva már egyre jobban értem, hogy mért beszéltek olyan nagy lelkesedéssel a teológiáról. A diákpresbitérium tagja is vagyok, és elmondhatom, hogy a különböző misszióktól (öregotthon, hajléktalanok, betegek, gyerekek stb.) a most már hagyománnyá vált disznóvágásig minden van. Szinte az egész évünk be van táblázva különböző programokkal.

Számomra ez hivatás, akármennyit rá tudnék szánni az oktatásomra, számomra ez nem lenne kérdés.


Rezi Örs Tamás, festészet, Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem

Négy év képzőművészeti oktatás után határozottan tudtam, hogy festészetre szeretnék szakosodni a kolozsvári művészeti egyetemen (UAD). Középiskolában grafikára szakosodtam, de ugyanúgy tanultunk színtanulmányt, szobrászatot. És ha időnk megengedte, mindenféle képzőművészeti ágat kipróbálhattunk. Sokan dicsérték a kolozsvári művészeti egyetem színvonalát, és annak is főleg a festészeti ágát. Művészeti egyetem kevés található Romániában. Ez volt a legjobb és legközelebb, így nagy motiváció nem kellet, hogy ezt válasszam. Ez volt a legelőnyösebb választási lehetőségem országszinten.

A felvételire a líceumi oktatás megfelelően felkészített, mivel az egyetem minden információt biztosít a felvételivel kapcsolatosan. Ha fizetnem kéne, ha nem az egyetemi oktatásra, a hangulata ugyanolyan maradna, egy nyitott, barátságos környezet, ahol élvezet tanulni. Ha jövőm szempontjából nézem az egyetemet, akkor mondhatom, hogy igen, felkészít arra, hogy egy ügyes festőművész legyek, de a siker, mint mindenhol, keveseknek adódik meg, személytől függ, de ez nem riaszt el.

Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem festészeti szaka Mátyás király szülőházában működikKépzőművészeti és Formatervezői Egyetem festészeti szaka Mátyás király szülőházában működik


László, állatorvosi, Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem

Nagyon érdekelnek az állatok, főleg a vadak, illetve minden, ami az állatokról vagy környezetükről szól, ezért választottam ezt a szakot. A középiskolában társadalomtudományi szakot végeztem, teljesen kiestem a reáltantárgyakból, mint a fizika, kémia és biológia. Így a felvételire segítségre volt szükségem, de voltak tanárok, akik elvállalták, hogy felkészítenek, és azóta is hálás vagyok nekik. Az én esetemben ezért kemény készülés volt, nagy kihívásnak tűnt, de biztosan vannak olyanok, akiknek egyszerűbben ment.

Az órák egy az egyben olyanok, mint ahogy elképzeltem: nehéz, fárasztó, de ugyanakkor érdekes. Megvannak a hátrányai is, ami számomra főleg a pihenés és szabadidő hiányát jelenti. Az anatómia tűnhet másoknak is érdekesnek, az előadás sokszor unalmas. A gyakorlati része viszont nagyon nem, ott, miután felvettük a heti anyagot, mindenki szabadon tanulhat. Elengedhetetlen a vizsgához a szervek, csontok, ízületek ismerete. Ehhez végig kell matatni, minden egyes részét meg kell "vizsgáljuk". A kémia gyakorlatok is érdekesek, ott mindenféle kísérleteket végzünk. Én mindenképp fizetnék ezért az oktatásért, jó a közösség, nagyon jók a tanáraink, az egyetem, és szeretem, amit tanulunk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS