2017. szeptember 26. keddJusztina
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A meglepetés győztesek: nemcsak az épületet, hanem egy gyilkossági történetet is örökbe fogadtak

kérdezett: G.L. és K. Á. 2017. március 30. 13:57, utolsó frissítés: 13:57

A Purjesz-Óváry ház nem csak kő és falak, mutatta meg nekünk a Református Kollégium csapata az Örökségünk Őrei vetélkedőn.


A Református Kollégium csapata nyerte (megosztva) a Purjesz-Óváry házzal az Örökségünk Őrei vetélkedő kolozsvári döntőjét. Füstös Paullal, a csapat egyik tagjával beszélgettünk.

Amikor Hegedüs Csilla felkonferálta a győzelmeteket, azt mondta, hogy ti vagytok az a csapat, akik meglepetés műemléket választottak. Miért választottátok a Purjesz-Óváry házat?

– Ha megkérdezünk egy átlag kolozsvári embert a Purjesz-Óváry házról, akkor biztosan azt fogja mondani, hogy nem hallott róla. Az állami színház épületét, amit tavaly örökbe fogadtunk vagy a Sétateret minden kolozsvári ismeri. Ezt a házat azért nem ismerik, mert a 20. század közepén volt benne egy gyilkosság, amiről utána nem volt szabad beszélni. Nem lehetett elmondani, hogy ott egy nemesi család élt, amelynek a tagjai művészi szalonokat vezettek, mert az egyik feltételezés szerint orosz katonák ölték meg az ott élő családot.

Antal Andrea tanárnő javasolta, akinek a férje jelenleg kapcsolatban van a ház tulajdonosával, Óváry professzor örökösével, hogy ezt fogadjuk örökbe. Mert így nemcsak a falakat, hanem egy történetet is örökbe fogadtunk. Azért is dolgoztuk fel a bemutatónkban a gyilkosságot, mert így beszéltünk róla.

Emellett úgy gondoltuk, hogy ha olyan épületet fogadunk örökbe, amivel a kollégium is kapcsolatban áll, akkor számunka is sokkal közelebbi lesz. Óváry professzor az iskolánk diákja volt, még most is itt van a tablója, akár meg is lehet nézni. Óváry Zoltán kollégistaként biztos olyan életet élt, mint mi most. Épp csak 100 évvel ezelőtt. A kollégistákat mindig összeköti az, ha ebbe az iskolába jártak, mert az életük nagyjából egyformán alakult.

Szilvássy Karoláról is csak azt tudni, hogy súlyosan megsérült a gyilkosságkor. Sokat beszélünk erről, de kik haltak meg akkor (1944. október 11-én - szerk.) pontosan?


– Az is kérdéses, hogy Szilvássy Karola egyáltalán megsérült. Mondják, hogy ott sem volt akkor, mert eljött érte a komornája. Biztosan tudjuk, hogy meghaltak Óváry Zoltánnak a szülei, Óváry Elemér és Purjesz Olga, emellett egy cselédlány és egy szakácsnő. Van egy olyan elbeszélés is, ami szerint egy néma cselédlány túlélte az esetet, de utána nem tudta elmondani, hogy mi történt, mert nem tudott írni sem. Biztosan nem haltak meg olyan értelmiségiek, akiknek nevét őrizné Kolozsvár, mert különben tudnánk róla. A gyilkosságról nem sokat tudunk, sajnos.






A kollégisták tudatában mennyire van benne, hogy Óváry a kollégium tanulója volt?

– Valahányszor végigmegyünk a folyosón, láthatjuk, hogy például ide járt Wass Albert, Reményik Sándor vagy Kolozsvári József. Nekünk minden tabló alatt címkézve van, hogy milyen híres emberek kerültek ki abból az évfolyamból. Óváry Wass Albertnek volt az osztálytársa. Aki tudja, hogy Wass Albert kollégista volt, és ezt valószínűleg mindenki tudja, akkor arról is tud, hogy Óváry Zoltán kollégista volt. Óváry Zoltán is fel van tüntetve, mint immunológus. És a biológia tanárnők is többször említik a nevét órán, talán még az Iskola Másképp hétnek a témája is volt Óváry a korábbi években. Ezzel a projekttel pedig biztosan mindenki megismerte a nevét. Most próbálunk egy összeállítást összehozni az életéről, mert úgy döntöttünk, hogy egy Óváry évet kezdünk, amikor sok program szól róla.




Láttam, hogy elég széles sávon mozgogtak az általatok szervezett programok. Hogy jutott eszetekbe a slam poetry? Mennyire van jelen ez az iskolában?


Székely Örs volt a német tanárom egy fél évig, és vele beszélgettünk erről a projektről. Mi jöttünk az ötlettel, és ő segített megvalósítani. Örs vette fel a kapcsolatot André Ferenccel. Olyat szerettünk volna, ami érdekli a fiatalokat, mert azt szerettük volna, ha minél többen eljönnek. A slam mellett pedig egy kis vendégséget is adtunk, meghívtuk a szakiskolás diáktársainkat, akik ételt készítettek.

Hegedüs Csilla is ezt emelte ki, amikor kiértékelte a csapattársaimnak a versenyt, hogy olyat, ami a 21. században is aktuális, amit a fiatalok tényleg kedvelnek, nem minden csapat tudott megvalósítani.




Úgy gondoltátok, hogy ezzel a slam poetry eseménnyel és vendégséggel próbáljátok újraértelmezni az egykori irodalmi szalont?

– Persze. Azzal is próbáltuk megteremteni a hangulatot, hogy a szobák falaira régi képeket tettünk a családról. Úgy érezzük, hogy sikerült azt felidézni. Úgy gondoljuk, hogy az irodalom örök érvényű, függetlenül attól, hogy 100 évvel ezelőtt kit olvastak fel ott, vagy André Ferenc most slam-workshopot tartott: az irodalom összeköti a korokat.



Most milyen állapotban van a ház? Láttam, hogy takarítást is szerveztetek.

– Jelenleg a ház üres. Az államosításkor mindent elvettek a családtól, utána pár szobát el is adtak. Ezeket a mai napig nem sikerült visszaszerezni, és ezekben a manapság is laknak. Az egyik részében egy idős néni él, míg a másikban fogorvosi rendelő működik. A tulajdonosnak csak a hátsó rész van a birtokában, ami valószínűleg konyha lehetett, illetve ott voltak hálószobák is. Maga a szalon, ahol az értelmiségiek összegyűltek, az elől volt, az utcára nézett.

Ha rajtatok múlna, akkor milyen szerepet szánnátok az épületnek a továbbiakban?

– Ez főleg a ház örökösétől függ, akivel most már tartjuk a kapcsolatot. Próbáljuk rávenni, hogy a Securitatétől kérje ki azokat az iratokat, amelyek igazolják a gyilkosságot. Kérje el, mert azok még mindig ott vannak, és még mindig nem tudjuk pontosan, hogyan is történt az. Miután ez megtörtént, nagyon szeretnénk, ha az épületet felújítanák. Hajléktalanok költöztek bele, eléggé romos állapotban van, ehhez azonban rengeteg anyagi támogatásra lenne szükség.

Az elkövetkezendő két hétben azt próbáljuk megvalósítani, hogy egy kis keretet alakítsunk ki az udvaron, virágokat ültetünk, és a fákat is megtakarítjuk. Volt kint egy asztal is, ami mellett Móricz, Wass Albert és Reményik is ült. Oda szeretnénk padot vinni, és kerítéssel körbevenni, mert az udvar eléggé egybefolyik a szívkórházzal. Azt is szeretnénk elérni, hogy a kollégisták mindenféle eseményeket szervezhessenek a házban. Nincs fűtés, nincs áram, de ha nappal kimegyünk, akkor nyugodtan lehet ott énekelni, verses délutánt vagy csak teadélutánt tartani.



A riválisok közül melyik projekt tetszett nektek?

– Az unitárius kollégium szerintem mindenképp rászolgált a második helyre, rengeteget foglalkoztak a Tűzoltótoronnyal. A kalotaszentkirályi táborban, amit a tavalyi vetélkedő után is megszerveztek, jó kapcsolatot alakítottak ki a csapatok tagjai. Ezt a kapcsolatot főleg az unitárius kollégiummal sikerült megőrizni, mert a csapattagok náluk és nálunk is nagyjából megmaradtak.

Az Örökségünk Őrei programot mennyire tartod alkalmasnak arra, hogy valós eredményeket érjen el a műemlékvédelem terén?


– Én nagyon pozitívan látom az egészet. Sok helyről hallottam olyat, hogy ez csak RMDSZ-propaganda, csak arra jó, hogy bevonják a fiatalokat, és azok majd rájuk szavazzanak. Én nem így látom a dolgokat. Szerintem az Örökségünk Őrei egyik hozadéka az, hogy lassan-lassan már a románok is megismerik ezt az egészet. Amikor például kiültünk zenélni a háznál, akkor román fiatalok is odajöttek. Meghallgattak bennünket, majd elmondtuk azt is, hogy minek a keretében csináljuk.

Milyen kolozsvári nem tárgyi örökséghez kapcsolódnátok szívesen?


– Ismét mondom, hogy mi leginkább egy történetet fogadtunk örökbe. Úgy gondolom, hogyha megismerjük az épített örökséget, akkor biztosan tudni fogjuk, hogy milyen volt az élet akkoriban a Bánffy-palotában. Ha ismerjük a Mauksch–Hintz-házat, akkor biztosan azt is tudjuk, hogy mikor kezdődött el a gyógyszerészet Kolozsváron. Ha megismerjük a Purjesz-Óváry házat, akkor valószínűleg azt is megtudjuk, hogy Óváry Zoltán milyen allergiára talált gyógyszert. Úgy gondolom, hogy ha a falakat ismerjük, akkor a történelmet is jobban megismerjük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS