A tiltástól a törvényesítésig: leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű történet Romániából
2017. február 28. 11:51, utolsó frissítés: 11:51Másfél évtizeddel ezelőttig gyakorlatilag tiltott volt az azonos neműek közötti kapcsolat, de idén tavasszal minden megváltozhat.
Történelmi tavasz elé néz a romániai leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösség: valószínűleg idén népszavazhatunk a Koalíció a családért alkotmánymódosító kezdeményezéséről, amely a család fogalmát szűkítené, de ezzel párhuzamosan dönthet a törvényhozás a bejegyzett élettársi kapcsolatról is, ami az azonos neműeknek IS lehetőséget biztosítana a kapcsolatuk hivatalossá tételére, illetve az alkotmánybíróságnak hamarosan abban a kérdésben is döntenie kell, hogy egy román és egy amerikai pár brüsszeli házasságának jogköreit milyen mértékben ismeri el Románia. Ezek és a februári LMBT Történeti Hónap (erről magyarul itt, románul pedig itt lehet olvasni) apropóján szedtük pontokba a romániai LMBT emberek történetének fontosabb állomásait. A bejegyzett élettársi kapcsolat és az alkotmánymódosító javaslat miatt főleg a jogi vonatkozásait.
* Alexandru Ioan Cuza 1864-es büntetőtörvénykönyvében, amely leginkább az 1810-es francia Btk.-t veszi alapul, nem tesznek különbséget az azonos és ellentétes nemű párok szexuális kapcsolatának szabályozása között, kivéve akkor, ha a homoszexuális kapcsolat nem konszenzusos, tehát nem közös megegyezéssel történt. Az 1918-as egyesülés után a törvényt kiterjesztik Erdélyre, Partiumra és a Bánságra is, de attól ezek az országrészek megtartottak egy viszonylagos autonómiát a törvény alkalmazásában, és a régi osztrák-magyar gyakorlat szerint ítélkeznek.
* 1918 előtt Erdélyben az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban elfogadott büntetőtörvénykönyve szabályozta az azonos neműek kapcsolatát. Ebben természet elleni fajtalanságnak nevezték azt, és büntették az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot. Érdekesség, hogy a törvény csak a férfiak közötti szexuális kapcsolatról beszélt, őket büntette, a nőkre nem vonatkozott. A vétség elkövetőit egy évi fogházbüntetéssel sújthatták.
Magyarországon és Erdélyben 1566-ban szabályozzák először az azonos neműek közötti kapcsolatot, a Kassai Jogkönyv azt mondta, hogy még említeni is nagy vétek, amelytől Isten oltalmazzon minden keresztény embert. Büntetése halál és jószágvesztés volt. 1685-ben Alvinczy Péter Gyulafehérváron úgy rendelkezett, hogy a szodómia gyakorlói ellen inkvizítorokat küldjenek. Az 1768-ban Mária Terézia által kiadott Constitutio Criminalis Theresiana a szodómiát halálbüntetéssel büntette. A szodómia esetén alkalmazott halálbüntetést 1787-ben II. József eltörölte.
* Az első világháború után 1937-ben fogadták el Románia új büntetőtörvénykönyvét, ebben betiltották a homoszexualitást. 1938-ban II. Károly büntetőtörvénykönyvét módosították. A 431. cikkely szerint büntették az azonos neműek (férfiak és nők egyaránt) közötti szexuális aktust, ha az botrányt provokált. A büntetés 6 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztés volt. Ha a cselekmény elkövetésekor az egyik fél még nem volt 18 éves, akkor 1-3 év közötti börtön volt a kiszabható büntetés. Ugyanez volt érvényben akkor is, ha az egyik fél még nem töltötte be a 14 éves kort, de ebbe az esetben nem volt érvényben a botrány kitétel.
* A második világháború után továbbra is tiltották az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, sőt, tovább szigorítottak a törvényen. Az 1948-ban kihirdetett büntetőtörvénykönyvben úgy módosították a 431. cikkelyt, hogy 2-5 év közötti szabadságvesztést írt elő az azonos neműek közötti szexuális aktusért. 1957-ben kivették a botrány provokálásával kapcsolatos szűkítő passzust, így ezután bármilyen azonos neműek közötti aktus törvénysértésnek minősült.
* Nicolae Ceaușescu hatalomra kerülése után, 1968-ban a parlament új büntetőtörvénykönyvet fogadott el, a szexuális bűncselekmények bekerültek a személyek elleni bűncselekmények közé.
A kommunista rendszerben úgy tekintettek a homoszexualitásra, mint a szocialista rend elleni bűncselekményre, amit szigorúan büntetni kell. A hírhedt 200. cikkely vonatkozott a saját nemükhöz vonzódó személyekre.
Eszerint az azonos nemű személyek közötti szexuális aktust 1-5 év közötti szabadságvesztéssel büntették. Hogyha az aktusban résztvevő egyik személy kiskorú volt, vagy képtelen volt megvédeni magát, akkor az súlyosbító körülménynek számított, és 2-7 év közötti börtönre számíthatott az elkövető. Ha a cselekmény súlyos sérülést okozott vagy egészségkárosító hatása volt, akkor 3-10 év közötti szabadságvesztésre számíthatott az, akit ezzel megvádoltak. Ha meghalt vagy öngyilkosságot követett el az áldozat, akkor a vádlottat 7-15 év börtönre ítélhették. Szexuális együttlétre felbujtani vagy arra ösztönözni egy személyt is bűncselekménynek számított, 1-5 év közötti börtönnel büntették.
A rendszer szisztematikusan üldözte, listázta és felhasználta a homoszexuálisokat, főleg a vezető, értelmiségi réteget terrorizálták, mert úgy tartották, hogy a munkásosztály körében nem létezik homoszexualitás. A beszámolók szerint akár csak egyetlen bizonyítható szexuális aktus is elég volt ahhoz, hogy egy személyt 2-3 évre börtönbe zárjanak.
"1983-ban tartóztattak le először. Hazahoztam egy férfit, akivel lefeküdtem. Nem tudom, hogy ki jelentett fel, de gyorsan dolgozott. Reggel, miután a férfi elment, négy rendőr tört be erővel hozzám, és vittek magukkal. Négy évre ítéltek el" - emlékezett vissza egy túlélő. Ez a megfélemlítő környezet szinte teljesen láthatatlanná tette az LMBT-kisebbséget, amelynek a helyzete a forradalom után csak nagyon lassan javult.
(Közben 1974 óta a Nemzetközi Pszichiátriai Társaság a homoszexualitást nem tekinti pszichiátriai betegségnek, és a homoszexualitás a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában sem szerepel.)
* 1989 után ugyanis továbbra is érvényben maradt a homoszexuális aktust büntető 200. cikkely, bár a nemzetközi nyomás erős volt az országon, hogy töröljék. A konzervatív politikai elit és az ortodox egyház azt állította, hogy 1989-et megelőzően nem voltak az országban szexuális kisebbségek, és a homoszexualitás csak egy nemkívánatos terméke a kapitalizmusnak, a nyugati demokráciák életmódja idézi elő, illetve nem része a heteronormatív romániai kultúrának. Ebből az időszakból a 17 éves Ciprian Cucu és a 22 éves Marian Mutaşcu megrázó története a leggyakrabban felhozott példa.
A Temes megyei pár újsághirdetésen keresztül ismerkedett meg, majd az első személyes találkozón szinte azonnal egymásba szerettek. Két hónapot éltek együtt, a rokonok előtt is titkolva kapcsolatukat. Végül Ciprian Cucu nővére feljelentette a párt a rendőrségen, és 1993 januárjában letartóztatták őket. Ciprian beszámolója szerint a nyomozók nagyon rosszul viselkedtek vele a vallatáson, többször is ribancnak, kurvának szólították. Kinevették őket. Marian egyből mindent bevallott, Ciprian csak azután tört meg, hogy előkerült a személyes naplója, amiben mindenről részletesen beszámol. Ezt is a testvére adta oda a rendőrségnek.
Ciprian beszámolója szerint az előzetes letartóztatásuk ideje alatt a felügyelő többször bántalmazta Mariant. Szájba és hasba rúgta, sőt, még az után is ütötte, hogy az eszméletét vesztette. Elmondása szerint a cellában tovább folytatódott a kínzása. A hatágyas terembe összesen 16 gyanúsítottat zsúfoltak be, akiknek természetesen megmondták, hogy egy homoszexuális személyt hoztak be. És azt is megmondták neki, hogy ha jót akar magának, akkor szexel a cella vezérével. Ciprian állítása szerint az elején még ellenállt, de miután behúztak neki párat, kénytelen volt engedni. Többször is kényszerítették, hogy szexuális aktust létesítsen a cella vezérével, míg a többiek nézték az "előadást". Mariant is többször megverték és megerőszakolták. A vizsgálat részletei megjelentek a Temes megyei rendőrség újságjában, kiírták a nevüket, a címüket, sőt, még a képüket is közzétették. De olyan részleteket is megosztottak, hogy ki volt a "lány", illetve ki volt a "fiú" a kapcsolatban. A "sztorit" az országos lapok is átvették, ezzel mindenki megismerte a történetüket.
Végül az Amnesty International és a román Helsinki Bizottság járt a védelmükben. Cipriant két hónapnyi előzetes után engedték szabadon, Mariant négy hónapig tartották bent, és csak az után engedték ki, hogy súlyos bőrfertőzést diagnosztizáltak nála. A 200. cikkely első paragrafusa alapján Cipriant 1 év börtönre, míg Mariant a második paragrafus alapján 2 év börtönre ítélték, de a nemzetközi nyomás miatt a büntetésüket felfüggesztették.
De a megpróbáltatásuk itt nem ért véget. Cipriant kicsapták az iskolából, mert a tanárok féltek, hogy megfertőzi a többi diákot is, ő végül emigrált. Marian megpróbált itthon maradni. Alig kapott munkát a múltja miatt, és amikor sikerült, akkor folyamatosan zaklatták a kollégái, egészen addig, amíg fel nem mondott. Végül 1995 májusában öngyilkos lett.
De lehetne említeni az egykori kézilabdás, Mariana Cetiner ügyét is, akinek az esete egyike azon keveseknek Európában, amikor leszbikus személyt ítéltek el és zártak börtönbe. Egyben az egyik utolsó olyan eset Romániában, amikor LMBT-személyt ítéltek el azért, aki. 1996-ban zárták két évre börtönbe, végül nemzetközi nyomásra szabadult 1998-ban.
* Egészen 1994-ig kellett várni az alkotmánybíróság döntésére, ami szerint a homoszexuálisokra vonatkozó törvény sérti az emberi jogokat, és alkotmányellenes. Ennek ellenére vonakodtak a törvényhozók megváltoztatni a jogszabályt. Románia végül 1995-ben kérte az Európai Unióhoz való csatlakozását, aminek feltétele volt a homoszexualitás dekriminalizálása. Így a Nicolae Văcăroiu vezette kormány 1996-ban úgy döntött, hogy módosítja a 200. cikkelyt. Visszakerült a büntetőtörvénykönyvbe a botrány provokálásával kapcsolatos kitétel, de tiltották a nyilvános helyen történő aktust. Emellett a felbujtás, az ösztönzés mellé bekerült a homoszexuális propaganda tiltása is. Ezzel gyakorlatilag betiltottak minden LMBT-szervezetet, helyet.
* 1996. októberében alakul meg az első (és azóta legfontosabb) civil jogvédő LMBT-szervezet, az Accept. Mivel a 200. cikk még érvényben volt a szervezet alakulásakor, úgy jegyezték be őket, mint ami az egyetemes emberi jogokért harcol.
* A büntetőtörvénykönyvből véglegesen csak 2001-ben, Adrian Năstase kormányának idején került ki az azonos neműek közötti szexuális aktus büntethetősége, amikor a 89/2001-es sürgősségi kormányrendelettel visszavonják azt. A törvényt végül a parlament mindkét háza elfogadta, és 2002. januárjában Ion Iliescu államfő is aláírta. A visszavonás előzménye, hogy Románia 1999. decemberében megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A csatlakozás kritériumai között (az úgynevezett koppenhágai kritériumok között) szerepelt a kisebbségi és emberi jogok érvényesülése, amivel teljesen ellentétes volt az akkor még érvényben lévő 200. cikk.
Románia ekkor már ez egyik utolsó ország volt Európában, ahol tiltották az azonos nemű felnőttek közötti, konszenzuson alapuló szexuális kapcsolatot.
* Eckstein-Kovács Péter a nemzeti kisebbségekért felelős tárca nélküli miniszterként 2000 augusztusában tesz javaslatot a diszkrimináció minden formáját megelőző, és azt szankcionáló rendeletre. Az 137-es számú rendelet 2000 szeptemberében jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A szabályozás az LMBT-személyekre is vonatkozott az igazságszolgáltatásban, a munkaerőpiacon, illetve a különböző közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben.
* 2004-ben szervezik meg először a Gay Filmestek Nemzetközi Fesztivált Kolozsváron. Azóta a többé-kevésbé éves rendszerességgel megszervezett esemény jelentősen kinőtte magát, a filmvetítések mellett beszélgetéseket, workshopokat és bulikat is szerveznek. Sőt, 2017 januárjában már filmkaravánt is indítottak Bukarestbe és Iași-ba.
* 2005-ben szervezték meg az első bukaresti GayFestet. Az első években a szélsőjobboldali Noua Dreapta rendszeresen szervezett megmozdulásokat a felvonulók ellen a Normalitás Menete néven, ezek többször erőszakos cselekményekbe torkolltak. Az Amnesty International épp nemrég kiadott jelentésében ítélte el azért a román államot, mert a 2006-os Bukarest Pride résztvevői elleni támadás kapcsán nem végeztek hatékony nyomozást a hatóságok.
* 2008 júliusában Eckstein-Kovács Péter a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozóan is benyújtott egy tervezetet. Ő volt az első romániai politikus, aki kifejezetten támogatta az azonos nemű párok bejegyzett élettársi viszonyát. Akkor az RMDSZ egykori szenátora úgy érvelt a javaslata mellett, hogy a családjogi törvény több mint 50 éves, és már nem tükrözi a társadalmi valóságot. Azóta azt a családjogi törvénykönyvet a 2011-ben életbe lépett polgári törvénykönyv hatályon kívül helyezte, de a bejegyzett élettársi viszonyt nem sikerült a törvényhozóknak szabályozniuk. Nemrég az egyik Facebook-bejegyzésében így írt erről: "Van a parlamentben egy nagy jégszekrény, oda teszik be azokat a tervezeteket, amiket a górék nem akarnak vitára bocsájtani. Szerintem most is ott fagyoskodik a tervezetem."
* 2012-ben szervezik meg a ROQ-DOC dokumentumfilm-fesztivált, amelyen queer tematikájú filmeket mutatnak be. A ROQ-DOC a második ilyen témájú filmeket bemutató fesztivál a világon, és az első Európában.
* 2012-ben az Accept először szervezi meg az LMBT Történeti Hónapot Bukarestben.
* 2012-ben Adrian Coman romániai állampolgár Brüsszelben a román konzulátushoz fordul, hogy nyújtsanak neki segítséget abban, hogy Románia ismerje el az amerikai Clai Hamiltonnal kötött brüsszeli házasságukat. Visszautasítják.
2013-ban az Accept és a Coman-Hamilton házaspár bepereli a román államot. Az ügy az alkotmánybíróságra kerül, 2016. júliusában tárgyalnak először a kérdésben. A házaspár azt kéri, ismerjék el a Brüsszelben kötött házasságuk jogköreit Romániában is. Jelenleg a polgári törvénykönyv tiltja az azonos neműek házasságát, a bejegyezett élettársi kapcsolat pedig nemlétező intézmény Romániában, és a külföldön kötött ilyen kapcsolatokat sem ismerik el.
Az alkotmánybíróság négyszer halaszt a döntés meghozatala előtt, a következő tárgyalás időpontját 2017. tavaszára tűzik ki. Amennyiben a taláros testület helyt ad a kérésnek, a törvényhozásnak módosítania kell a polgári törvénykönyv idevonatkozó előírásain.
* 2013-ban alakul meg a transznemű emberek jogaiért harcoló TRANSform Egyesület elődje. Ez az első ilyen jellegű, hivatalosan is jegyzett civil szervezet Romániában. 2015-ben az egyesület először szervezi meg a FAQiff fesztivált, amelyen feminista és queer filmeket vetítenek.
* Remus Cernea független politikus 2013-ban, 2015-ben és 2016-ban is benyújtotta a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvényét. Az első kettőt már elutasította a parlament. Legutóbb azzal az indokkal kaszálták el, hogy amit a javaslat tartalmaz, már megfelelően szabályozza a hatályos törvénykezés. Legutóbb 2016 tavaszán nyújtotta be Remus Cernea a javaslatát, amit 2016 októberében a szenátus már elutasított. A törvénytervezet jelenleg is a parlamenti útját járja, jelenleg a képviselőház biztosságai véleményezik. A jogi bizottságnak kell jelentést készítenie róla, hogy megfelel minden szempontból a szabályoknak, és utána szavazhat róla a képviselőház.
A jogszabály-tervezet nem kifejezetten az azonos nemű párokra vonatkozik, de nem zárja ki őket. Cernea a törvénytervezet vitájában korábban azzal érvelt, hogy több mint 800 ezren élnek együtt, de nem kötnek házasságot, így az ő kapcsolatuk nincs semmilyen formában elismerve. Nekik segítene az a törvény. A bejegyzett élettársi kapcsolat lehetővé tenné például, hogy egymás javára végrendelkezzenek, hogy közös kölcsönt vegyenek fel, hogy „kölcsönadhassák” betegbiztosításukat, hogy információkat kapjanak a felek egymásról a kórházban, de még a családon belüli erőszak ellen is védelmet nyújtana. A bejegyzést élesen támadó ortodox egyház szerint a tervezet a vadházasságot emelné törvényre.
* 2015 novemberében az ortodox és más keresztény egyházak támogatásával a Koalíció a családért nevű egyesület aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy az alkotmányba kerüljön be, hogy a család egy férfi és egy nő házasságán alapszik. Jelenleg az alkotmány úgy írja, hogy a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon alapszik. Csak a családjogi törvény pontosít úgy, hogy a család egy férfi és egy nő házasságán alapszik. A Koalíció a családért a házastársak szót egy férfi és egy nő kifejezésre akarja cserélni. Jelenleg a módosítás a parlamentben van, a képviselők és szenátorok épp azon vitatkoznak, hogy melyik ház tölti be az első ház szerepét.