2017. június 26. hétfőJános
26°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Co-housing: aktív szomszédság

Aczél Dóra 2017. január 25. 14:36, utolsó frissítés: 18:00

Olyan, mint egy falu – mondja Szende, miközben leparkol, és elővesz a kesztyűtartóból egy kis füzetet, beírja, hogy mikor és hány kilométeren használta az autót. Mert ez egy közös autó.


Hét családnak van összesen két autója, tele gyereküléssel, mert együtt is használják, külön-külön is, épp ahogy a szükség kéri.

A "tervrajz"

Bécsben vagyunk, egy co-housing térben. Az autóból kiszállva bemegyünk egy üvegajtón, hosszú, széles folyosóra nyílik. Olyan, mint egy tömbház lépcsőháza, csak épp itt szekrények, kosarak, polcok, kisautók, fogasok sorjáznak két oldalt. És nincs lépcső. Van, aki éléskamraként, van, aki előszobaként, vagy egyszerűen udvarként használja. Hét család lakik egy folyosón, de a folyosó egy másikba torkollik bele, ott is vannak családok és közösségi terek. A folyosóról általában egy mattüveges ajtón lehet bemenni egy-egy házba. Bemegyünk a Szendéékébe. Hetven négyzetméteren laknak, két szinten. Alul a konyha-ebédlő, és a lépcső alatti kuckós hangulatú beugró, nappali gyerekszoba, vendégszoba funkciókkal. Fent két szoba és a fürdő. A ház kellemes művészi-otthonos, Szende is és Dávid is alapvetően művészek, a részletekből is sugárzik ez.


A vacsorát egyedül ettem, mert – vasárnap lévén – családi tévézés volt. Nincs tévéjük, ezért heti egyszer, vasárnap lefekvés előtt bárki előadhat egy produkciót, híradóként elmesélik egymásnak a hetüket. A négy éves Áron dobkoncertet adott. Ezt végighallgattam, miközben ettem a biozöldségből készült vacsorát. Azért van biozöldség, mert a család eljár egy közeli biokertészetbe termékért cserébe dolgozni.

A nappali

Amikor a gyerekek elcsendesednek, Szende lesomfordál hozzám, elvisz megmutatni a co-housing teret. Eddig is alig tudtam a csodálkozástól a számat a fejemen tartani, de most aztán végképp leesett az állam: nappali könyvespolccal, felszerelt nagyüzemi konyha, ahonnan egy raktárhelyiségbe visz Szende. Itt a polc rogyadozik a mindenféle biotermékektől. Ez egy üzlet, leveszel a polcról bármit, a pénzt berakod a dobozba, a beszállító pedig időközönként feltölti a készletet. Én kávét veszek, viszem a váradi co-working irodába (nem, nem véletlen az egyezés a co-housing és a co-working között). A konyhában heti 4 alkalommal történik nagyüzemi főzés, egy család főz a többiekre. A kaját természetesen a tágas és fényes étkezőben fogyasztják el, közösen.

A konyha

Van egy kis polc, ez a csere-bere polc, azaz a megunt vagy nem használt dolgaidat kirakhatod ide, vigye, akinek szüksége van rá. Ha megtelik – ez a Szende felelőssége – kidobásra kerül. Természetesen feltankoltam innen, órát, füzetet viszek haza a családnak.

Ezután bemegyünk a tornaterembe. Itt épp átépítés van, mert a fal bepenészedett, ezért fel kell javítani. Szende nem tudja megmutatni a nagy tükröket, csak a polcot tele CD-kel, a jóga órára ezeket használják. Mert heti rendszerességgel tartanak jógaórát a családoknak.

A mosoda

Mosókonyha – három mosógép és két szárító. Szende örül, hogy a szárítót nem használják sokat, mert sok áramot fogyaszt. A mosógépek viszont esővizet is újrahasznosítanak, így azok nagyon takarékosak.


Mindennek van felelőse

Nekem nagyon furcsa volt, hogy ekkora nagy és sok-sok közös dologgal hogyan tud működni az egész. Szendéék öt éve laknak itt, és nagyon szeretik. Mindennek van felelőse. Van felelőse a tyúkoknak (igen, van saját tyúkállományuk), a falaknak, a szemétnek, az áramnak, a víznek. Pontrendszert használnak, azaz minden aktivitásért jár egy bizonyos pontszám. Ezt nem értettem, hogy hogyan működik részleteiben, a lényege annyi, hogy átláthatóvá teszik a beadott energiát. Senki ne érezze, hogy többet rak be, mint más.


Épp ezért mindenről készül beosztás, papírok vannak ide-oda kiragasztgatva: közös főzés, autóhasználat, mosókonyha program. Mindenki oda írja be magát, ahol talál szabad helyet.

Műhely is van

Amúgy meg nem kötelező semmi. Azaz kihasználhatod a közösség adta lehetőségeket, de nem kell. Szende például azzal alakított ki szomszédsági viszonyt, hogy folyamatosan járkált, hogy ha elfogyott a konyháról valami, vagy sütött egy illatos sütit, vitt a többieknek. Először furcsa volt a többieknek ez a fajta kapcsolat, most már ez a megszokott.


Intimitás?

Ezen túl pedig ugyebár külön leválasztott családi lakások vannak, úgyhogy a család, ha nem akar vegyülni, akkor nem vegyül. Ha nem akar látogatót fogadni, akkor egyszerűen kirakja az ajtajára a piros táblát. Ezt már a gyerekek is tudják, hogy mit jelent. Ilyenkor nincs szomszédolás.



Megfizethető

Egyre több az ilyen típusú lakás nyugaton, az elidegenedett világban mesterségesen kell létrehozni a közösséget, de működik. Családosoknak különösen hasznos, hiszen a gyerekek óvodába/iskolába járását több család közösen oldja meg, a bébiszittelés is egyértelműbb.


Muszáj volt viszont megkérdeznem Szendét, hogy mennyibe kerül itt a lakbér. Egyrészt mivel kicsi gyerekeik vannak és mivel még mindketten tanulnak, lakhatási támogatást kapnak. Amúgy meg nincs csak lakbér, azaz, ha jelzed a szándékot, hogy itt szeretnél lakni, akkor nem csupán bérlő vagy, de egy bizonyos földterületet köteles vagy megvásárolni, ezáltal tulajdonos is vagy. A lakást bérled, ez 750 euró, de Szendéék a lakhatási támogatásnak köszönhetően ennél jóval kevesebbet fizetnek.


A Lebensraum közösségi ház honlapja




ÉletmódRSS