2019. október 19. szombatNándor
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

András, aki hobbiból veterán autókat épít a gyerekének

G. L. 2017. január 20. 11:58, utolsó frissítés: 11:58

De nem csak amolyan játékautókat, hanem működő modelleket.


"Szeretem a régi autókat. Suhanc koromtól autókat javítok és festek. Amikor a Dacia-korszakban kezdtek megjelenni a nyugati autók, még nem nagyon lehetett alkatrészeket kapni hozzájuk. Akkor kezdtem lemezből legyártani egy ajtót vagy egy sárvédőt. Aztán tuningoltam is autókat. Így jött a gondolat, hogy ha egy-egy alkatrészt már elkészítettem, akkor legyárthatnám a többit is, sőt, egy egész autót is összerakhatnánk" - kezdi a beszélgetésünket Nagy András, akit azért kerestünk meg, mert kedvtelésből veterán autókat készít a kisfiának.

Andrásnak jelenleg is autók festésével és autógumi-cserével foglalkozó műhelye van, de ahogyan a beszélgetésünk közben kiderül, korántsem csak autókkal foglalkozik. Gyakorlatilag mindent elkészít vasból és fából, amolyan igazi ezermester. De igazi rajongással csak az autókról beszél, és a gyerekéből is autószerelőt szeretne nevelni, ezért kezdett el még a megszületése előtt veterán autót gyártani neki. Azóta már készült egy második is, pedig a kis Miklós még alig két és fél éves.


"Ha nincs kihívás, akkor nem érdekel.

Ha valamit készítek, akkor szeretek olyat gyártani, ami nem igazán létezik. Például, ha szeretne a feleségem valamit, egy széket vagy egy ágyat, akkor megnézünk több képet is az interneten, és mindenhonnan "lelopunk" valamit. Az egyiknek a háttámlája tetszik, míg a másiknak a lába. Olyat állítunk össze, hogy egyedi legyen. Nem nagyon szeretek másolatot csinálni, mert az már nem kihívás. Ha még egyszer meg kell csinálni, akkor az már unalmas, kell valami új, hogy érdekes legyen" - mondja.



Az első veterán autó, aminek a kicsinyített mását a kisfiának évekkel ezelőtt megépítette, egy Mercedes-Benz 540K. Annak a megépítése úgy indult, hogy szerettek volna egy kocsit készíteni a tervezett gyereknek.

"Nekifogtam a kocsinak, de az egy kicsit elkomplikálódott. Úgy gondoltam, ha már szék kell, akkor legyen lámpája, ha már lámpája van, akkor legyen egy motorja is, ha már az van, akkor legyen bordja (műszerfala) is. A végén addig finomítottam, hogy autó lett belőle" - magyarázta, majd nem sokkal később azt is elmondta, hogy miért éppen ezt a modellt választotta.



"Mivel Mercedes rajongó vagyok, elmentünk a feleségemmel Stuttgartba megnézni a múzeumát. És szinte minden autóról készítettünk egy sorozatképet. Akkor még nem gondoltam arra, hogy el fogom készíteni ezt a modellt. Amikor a gyerekünknek terveztem az autót, lapoztuk az albumunkat, és ez megtetszett a feleségemnek. Abban maradtunk, hogy akkor ezt el fogom készíteni" - mondta.


"A múzeumban ez a modell piros színben volt,

az elején még én is úgy terveztem, hogy pirosra festem. De a saját készítésű autóknál és a kényes munkáknál előbb mindig csinálok egy próbafestést, azon tapasztalom ki és küszöbölöm ki a hibákat. Csak utána jön a festés. Ennek egy részét feketére is lefestettem, s akkor láttam, hogy mennyire jól talál a krómozott részekkel" - meséli a Mercedes-Benz elkészítésének körülményeiről. Majd többet is mesél az autó elkészítésének körülményeiről, a tapasztalatairól.

"Nem is nagyon akartam egy az egyben lemásolni az eredetit, hanem az én igényem szerint is alakítottam. Amikor egy ilyen autót gyártasz, olyan, mintha sakkoznál, 3-4 lépéssel mindig előre kell gondolkodjál. Amikor legyártod a futóművet, akkor már kell tudjad, hogy hol lesz benne a szék, a váltó és a motor. Ha nem tudod, akkor előfordulhat, hogy valami nem fér el. Előre el kell képzeld magadnak az egész autót, hogy átlásd a technikai részét és a vázát" - mondta a tervezés folyamatáról. Utána pedig a részletekre is kitért.






"A műszerfal dizájnja például saját elképzelés, ott eltértem a modelltől, a Jaguar műszerfalához hasonlót tettem bele. Amúgy ezeket az autókat nem szériában gyártották, és minden vevőnek megvoltak a saját preferenciái, nem volt tökéletesen megszabva, hogy miként kell kinézzen. Ha nem eredeti méretben építed az autót, akkor arra kell odafigyelni, hogy átszámold a méreteket. Akármit növelünk vagy kicsinyítünk, akkor az egész autónak a hosszán, magasságán és szélességén változtatni kell. Az arányokat a kerék szokta megadni. Ha a kerékmagasság megvan, akkor az egész autónak a mérete is megvan, mert onnan lehet mindent átszámolni" - magyarázza szakértelemmel. Az elkészített autó motorja egy régi fűnyíróból van, az autó lámpái teherautó reflektorai voltak korábban. De a kormányt például maga köszörülte aprólékos munkával, és a kanyarjelzőket saját maga alakította ki.

"Sokat kellett járni a bontókba, ameddig kaptam egy olyan domborulatú műanyagot, ami oda talál. Az a szerencsém, hogy rengeteg autón dolgoztam, és tudom, hogy melyiknek a jelzőjéből lehet olyat kialakítani, ami talál majd hozzá. Az ilyen kisméretű autók építésében az a nehéz, hogy nem nagyon találsz hozzá semmit, amit kölcsönözhetnél egy normál méretű autóról, például egy jelvényt vagy kanyarjelzőt" - mesélte.



Az elég egyértelműen látszik, hogy András nem csak rajongója, hanem szakértője is a veterán autóknak. Az elkészített autók kultúrtörténetéről is részletesen tud mesélni. "Valahogy ezeknek a régi autóknak volt egy eleganciájuk. A mostani autók nem mondanak semmit. Ha jól megnézed, akkor mind ugyanolyanok. A belsejüket variálják egy kicsit, de mégsem olyanok, mint a régi autók, amiket meglátsz, és azt mondod, váó. Ebből a Mercedes modellből kevesebb, mint 1000 darabot gyártottak. A 30-as évektől egészen a második világháború kitöréséig gyártották kézzel. Mihály király és Hitler járt ilyen autóval" - mondja.


"Úgy gondolom, hogy ezzel rávezetem a fiamat az autós világra.

Ha most, két és fél évesen két autója van, akkor, amire megnő, csak egy autóbolond lesz belőle" - érvel a Mercedes megépítése mellett. Bár az autót már kipróbálták a terepen, egyelőre csak a házban áll, abból nézi a kisfia a tévét. "A fiam az én rajongóm. Ül benne, és mindent lemásol, amit tőlem lát az autóban, amikor beül, a bal kezét a kormányon tartja, míg a jobbat a váltón" - mondja, majd arról beszél, hogy szerinte 4-5 évesen tudja majd kipróbálni a fia. "Ha felnő, akkor fogok csinálni neki egy komolyabbat, egy erősebbet. Ennek hat lóerős motorja van, de mivel nagy az áttét, óránként olyan 10-15 kilométeres sebességgel haladhat. Egy kisgyereknek nem is kell nagyobb, mert különben nem tudják utolérni."




Ameddig pedig kipróbálhatja a Mercedest, addig épített a Ford híres T-modelljéből is hasonmást. Igaz, az nem működik, mert nincs motor benne. "Egy ilyen pickupot akartam gyártani, amiben kint az udvaron játszhat. Arra gondoltam, ha megunja, akkor megtöltöm virággal a hátulját. Az udvarra nem is akartam annyira elegáns autót, gondoltam, hogy egy kicsit durvább autót is jó lesz, meg időszűkében is voltam. Azért egy ilyen elegáns autóhoz sok idő kell, sok aprólékos, pepecselős munka van rajta. A Mercedes egy év és két hónapig készült, míg a Ford három hónap alatt készen volt" - meséli. Aztán a Ford mégsem került ki az udvarra, mert annyira megszerette a kisfia, hogy inkább abban alszik most. Még megteheti, mert elfér a csomagtartóban.

Minket ugyan meglepnek a Ford fából készült alkatrészei, de András azt mondja, hogy a kezdeti szériánál az teljesen normális volt, még a kerekek küllői is fából készültek, sőt villamosságot is csak 1915-ös évtől szereltek az autókba, előtte kanócos és petróleumos lámpákkal jöttek ki a modellek a gyár futószalagjáról. De legalább olcsó volt emiatt, rengeteget adtak el belőle. A Ford T-modell volt az első tömegautó, ami máig a top 10-ben van a történelem legkeresettebb autói között. "De amúgy is nagyon szeretem kombinálni a fát a vassal. A vassal dolgozom szívesebben, de a fa ad neki egy melegséget, eleganciát. A vas önmagában elég rideg, amit a fa egy kicsit megdob" - érvel.


"Fogok gyártani egy Rolls-Royce-t is a fiamnak,

csak várom, hogy nőjön még egy kicsit. Az már szinte igazi méretben lesz, hogy valóban tudjon menni vele. Egy eredeti Rolls-Royce 200 lóerő felett van, szerintem az enyém is megközelíti majd azt, csak limitálom, nehogy a falnak menjen" - mondja a jövőbeli terveiről. És talán addigra már Romániában is be lehet íratni majd forgalomba a kézzel gyártott autókat. "Azért sem csináltam nagy méretben autót eddig, mert nagy befektetés lenne egy ilyen autó eredeti méretben, és nálunk nem akarják beírni. Ha nem lehet beíratni, akkor nincs értelme a sok pénzt kiadni" - teszi hozzá. Majd azt is elmondja, ha más is szeretne ilyen autót, akkor szívesen megcsinálja, de annak azért örvendene, ha nem a már meglévő két modellt kérnék.

És már csak annyit tesz hozzá, amikor kérdezzük, hogy a felesége most már csak arra kéri, hogy olyan sok autót azért már ne gyártson, mert a házból mindjárt az asztalt is ki kell vinni, hogy férjenek. "De szereti ő is az autókat, megtett ő velem 2000 kilométert, csak hogy autókat lásson" - jegyzi meg. András a hétköznapi életben természetesen egy Mercedest vezet.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS