2019. május 22. szerdaJúlia, Rita
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szabó Kati: ha újrakezdhetném, még jobban csinálnám

2016. szeptember 23. 10:49, utolsó frissítés: 11:29

A többszörös olimpiai bajnok a sportolimpia megnyitóján mesélt az életéről, székelyül és őszintén.


"Nem akartam [tornásznak] menni, mert nem is tudtam, hogy mi a torna. De az volt a helyzet, hogy a szüleimnek azt mondták, hogy kell valamit kezdeni a gyerekkel, mert nagyon sokat mozogtam" - mesélte szerda este a kezdetekről Szabó Kati Kolozsváron, a 2. Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpia hivatalos megnyitóján. Először láthatta élőben a kolozsvári közönség az 1984-es Los Angeles-i olimpia négyszeres bajnokát, ennek megfelelően szép számban gyűltek össze az érdeklődők az eseményre.

A megnyitó hivatalos részéről már korábban beszámoltunk, most az esemény fővédnökének emlékeiből idézünk fel. Az eseményen egyébként több olimpikonnal és olimpiai résztvevővel is lehetett találkozni, de Trandafir Norbi és Szép Zoltán riói élményeiről már korábban részletesebben is beszámoltunk, és bízunk benne, hogy Miklós Andrea esetében is lesz még lehetőség az élménybeszámolókra.



Szóval szinte véletlenül került az onești-i tornaközpontba Szabó Kati 1974-ben mindössze hat évesen, majd onnan később a dévaiba. Mint mondta, előtte soha nem is tornászott, és igazából azt sem tudja, hogy miért pont erre választották ki. "Biztos mutogattam, hogy mit tudok csinálni" - emlékszik vissza. A beszédén azért érződik, hogy 6 éves korában elkerült otthonról, de a zágoni székely ízességét valószínűleg soha nem fogja már elveszíteni.

A felkészüléseit először az egész romániai tornasportot megalapozó Károlyi házaspár (Béla és Márta) irányította, még velük vett részt 1980-ban az első Európa-bajnokságán Lyonban. Bár ő és az edzői is magyarok voltak, az edzésen nem beszélhettek magyarul. Miután Károlyiék 1981-ben kint maradtak az Egyesült Államokban, Adrian Goreac, Octavian Bellu és Maria Cosma vette át a felkészítését. Mint mesélte, Onești-en még napi egy edzésük volt, bőven jutott idő az iskolára is, de Déván már naponta kétszer edzettek, alig-alig maradt idő a tanulásra. Nagyon kemény volt a munka, és erős a fegyelem. Ennek ellenére gondolkodás nélkül kijelenti, ha újrakezdhetné, akkor is tornával foglalkozna. "Csak még jobban csinálnám" - teszi hozzá.


A hangos sikerek

Először az 1983-as, budapesti világbajnokságon bemutatott talajgyakorlatáról beszél, amiben csárdásra táncolhatott. "Általában a nagy versenyek - világbajnokság és olimpia - országának megfelelően választottak zenét. Mindenki tudta, hogy nekem a csárdással Budapesten nagy sikerem lesz. Persze, hogy ezt választották" - idézte fel, kiegészítve azért azzal is, hogy bár ezért talán megengedőnek tűnhetett a rendszer, de magyarul nem nyilatkozhatott még a magyarországi sajtónak sem.



Majd természetesen az 1984-es olimpiáról is mesél, ahol nem is a négy bajnoki cím története került elő, hanem a játékok másik nagy nyertese. A Károlyi házaspár első igazán sikeres amerikai tanítványáról, Marie Lou Rettonról beszélgetnek a moderátor Kádár Zoltánnal, a Marosvásárhelyi Rádió riporterével. Tőle kapott ki Szabó Kati 0,5 ponttal egyéni összetettben.

"Azóta is kísért az a vereség, mert nagyon kevés volt a különbség. Inkább kaptam volna ki 2-3 ponttal, csak ne ilyen kevéssel, mert így még jobban fáj. Ha pár pont van, akkor pár pont van. De ez csak egy lépés, így még fájdalmasabb" - meséli. De azt is elmondta, hogy Lou Rettonnal egyébként azóta már Facebook-barátok lettek, és rendszeresen szoktak beszélgetni is a közösségi oldalon. És most már azt is várja, hogy mikor tudnak élőben találkozni, hogy az akkori párharcukat is megbeszélhessék, mert erről még nem esett szó.




Az olimpia után

Szabó Kati a beszélgetés alatt végig természetesen viselkedik, látszik, hogy teljesen őszintén válaszol a riporter kérdéseire, pedig valószínűleg nincs hozzászokva ekkora felhajtáshoz. Amikor ő bajnok volt, nem rendeztek még ekkora médiafelhajtást az olimpikonok köré.

"Amikor megérkeztünk Bukarestbe [az 1984-es olimpia után], a repülőtéren vártak ránk, szülők és újságírók egyaránt voltak. De azt már nem tudom megmondani, hogy mennyi újságíró volt. Sőt, azt sem tudom, hogy mennyi Securitatés volt ott. Szépen vártak akkor is. De nagy ceremónia nem volt" - emlékezett vissza.

Aztán 1987-ben, mindössze húsz évesen, váratlanul abbahagyta a tornát, inkább egyetemre ment Bukarestbe, majd edzőnek Dévára. Többek között olyan bajnokokkal ismerteti meg a torna alapjait, mint az 1999-es összetett győztes Maria Olaru.



"Motivációm még mindig lett volna, de már valami egyebet akartam csinálni. Húsz éves voltam, mentálisan már nem bírtam. Nagyon sok mindent kellett fejben tartani. [...] A világbajnokságon akkor elsők lettünk, és én harmadik lettem gerendán, úgy gondoltam, hogy ez pont jó befejezés lesz. Jobb volt így, mint még rosszabb eredményekkel. Jobb volt ez, mint a semmi. Nem volt nehéz eldönteni, rég gondolkodtam már rajta. Úgy gondoltam, hogy mindent megtettem, mindent megmutattam, amit tudtam, akkor valami egyebet is csináljak. Így könnyebb volt abbahagyni" - meséli a befejezésről.

Az edzőségről pedig csak annyit mond, hogy nehezebb, mint sportolónak lenni, mert úgy kell elmagyarázni a tanítványnak, hogy megértse, mit is akarsz tőle. Kell beszélni a nyelvén.




Élet a torna után

Déván csak néhány évet tanított. 1991-ben összeházasodott Tamás Krisztiánnal, majd egy évvel később már mindketten kint dolgoztak edzőként Franciaországban. Két gyereke van, a nagyobb, Lorenzo 19 éves, a kisebb, Zéno 13 éves. Nekik nem biztos, hogy megengedte volna, hogy tornásszanak, mert szerinte nehéz a torna.

Szabó Kati nyaranként most is rendszeresen jár haza Zágonba, idén is öt hétig volt otthon. Pár éve, amióta megműtötték, már tornaedzőként sem tevékenykedik. "Egyelőre a tornának is annyi" - mondta.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS