2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kolozsvár elfeledett olimpikonja: Silay Ilona

Gál László Gál László 2016. augusztus 29. 13:24, utolsó frissítés: 14:29

Alig van már kapcsolata a sporttal Kolozsvár egykori olimpikon középtávfutójának, akinek szépen induló karrierje szinte csúfosan végződött. De csak szinte.


Talán, mert karrierjének nagyon az elején jött a legnagyobb siker, talán, mert a pályafutása végén doppingügybe keveredett, talán, mert utána évekre elhagyta Kolozsvárt, de egy kicsit olyan, mintha elfelejtettük volna Silay Ilonát. Én is szinte véletlenül tudtam meg, hogy a szomszédomban lakik, pedig már akkor néhány éve egy lépcsőházban éltem vele.

Silay Ilona, vagy ahogyan akkoriban nevezték, Ileana Silai 1968-as mexikóvárosi első olimpiáján nyert ezüstérmet 800 méteres síkfutásban. Utána még háromszor indult a nyári játékokon, 800 és 1500 méteren egyaránt versenyzett, de a korábbi sikerét nem tudta megismételni, pedig többször is számított esélyesnek.

A KEZDETEK

"1957-ben, 16 évesen kezdtem atletizálni. A bátyám volt nagy tehetség, ő vitt ki engem a pályára. Sajnos ő fiatalon meghalt. 1959-ben már országos bajnokságot nyertem 400 méteren, Viorica Viscopoleanu (olimpiai bajnok távolugró - szerk.) után pedig a második helyen végeztem távolugrásban. Az elején ugyanis még inkább távolugrásban és sprintszámokban versenyeztem" - magyarázta lelkesen. Látszott, hogy szívesen emlékszik vissza a régi sikerekre, a nevek és az évszámok is egész élénken élnek az emlékeiben.




De a karrierje innen nem ívelt egyenesen felfelé, ugyanis 1959-ben abbahagyta a versenyszerű sportolást. "Szórakozásnak vettük az egész sportolást. Miután befejeztem, nagyon sokat jöttek utánam, és győzködtek, hogy folytassam. Látták a tehetséget bennem. De akkor kijelentettem, hogy nem. Inkább befejeztem az iskolát, érettségiztem, és férjhez mentem. A férjem beszélt rá, hogy újra kezdjek neki sportolni. ’63-ban kezdtem újra" - mondta, majd beszélt az edzéskörülményekről is.

"Salakpályánk volt, de nem csak ott edzettünk. A Hója felé szaladtunk ki az erdőbe, fel a Törökvágásra, majd le a Törökvágásról. Lépcsőztünk a hegyre, mert akkor az volt a divat. A stadionban is a lépcsőn szaladgáltunk fel-le, amikor nem engedte az időjárás, hogy a pályán eddzünk. A Babeș-parkba jártunk ki nagyon sokat, de akkor még több zöld volt, most már teljesen be van építve. Az elején még csak kétszer, háromszor edzettünk egy héten. Amikor újrakezdtem, már minden nap edzettem, majd egy nap kétszer is" - mesélte. Az eredményekkel jött az állami támogatás is, kivették a munkából, csak a sportra kellett figyelnie.

AZ OLIMPIAI EZÜSTÉREM

Mexikóvárosba viszont nem volt egyszerű kijutni, ugyanis a román szövetség ki akarta hagyni az utazó keretből. Először nem akartak útlevelet adni neki, de egyszerűen nem lehetett mellőzni, mert ő volt a legjobb.

"A legjobb voltam. Országos bajnokságot nyertem, és világszinten is a legjobbak között tartottak számon. Három versenyző indulhatott egy országból egy számban az olimpián, és senkinek sem voltak olyan eredményei Romániában, mint nekem. Vera Nikolic volt az esélyes, aki korábban már Európa-bajnokságot nyert Budapesten, akkor, amikor én még csak debütáltam '66-ban. A budapesti verseny előtt még azon gondolkodtam, hogy a második és harmadik futást hogyan bírom ki, ha bejutok az elődöntőbe és a döntőbe. Akkor még nagyon új volt, hogy háromszor kell lefutni a távot. Végül nem is kellett háromszor szaladjak, mert csak a középdöntőig jutottam. Akkor alig két éve dolgoztam, még kellett erősítenem.

De Nikolic nem bírta idegileg Mexikóban, az elődöntőben kifutott jobbra, feladta a versenyzést" - idézte fel az emlékeit.

A mexikói 800 méter döntőjeA mexikói 800 méter döntője


Mexikóvárosba egyébként már jóval az olimpia előtt kimentek, hogy a helyszínen készüljenek a versenyre. Az előfutamból Silay a holland Maria Gommers mögött a második helyen jutott tovább az elődöntőbe, az akkor futott 2:04,1-es ideje az egész mezőnyben a második legjobbnak számított. Az elődöntőben az amerikai Madeline Manningtől egy tizeddel lemaradva, 2:05,9-es idővel végzett, és jutott a döntőbe.

"Az volt a baj, hogy engem elzárt két angol, mert az utolsó 100 méterem akármelyiknél gyorsabb volt. A hatos pályára kellett kimenjek, hogy megelőzzem őket. Másképp nagyon szoros lett volna, nem tudom, hogy ki nyeri meg, Manning vagy én" - emlékezett vissza az olimpiai döntőre. Így viszont nem volt szoros, Manning utcahosszal nyerte a versenyt, a 2:00,9-es ideje akkor olimpiai- és világrekordnak számított. Silay 2:02,5-ös idővel végzett a második helyen, a harmadik egy tizeddel lemaradva tőle a már emlegetett Gommers lett.

És a dobogóÉs a dobogó


ÉS MÉG HÁROM OLIMPIAI RÉSZVÉTEL

Silay a 1968-as olimpia után még három játékokon vett részt, 1972-ben Münchenben, 1976-ban Montrealban és 1980-ban Moszkvában is indult, de a korábbi olimpiai szereplését soha nem sikerült megismételnie. Pedig nem lehet azt mondani, hogy utána nem teljesített jól, 1977-ben például az övé volt a szezon legjobb ideje. Sőt, úgy nyert fedett pályás Európa-bajnoki ezüstöt 1971-ben Szófiában és 1972-ben Grenoble-ben 800 méteren, illetve aranyat 1978-ban Milánóban 1500 méteren, hogy gyakorlatilag nem is tudott olyan döntött pályán edzeni, amilyenen a fedett pályás versenyeket szervezték. És akkoriban még nem voltak atlétikai világbajnokságok, az elsőt 1983-ban tartották Helsinkiben, így az kimaradt a karrierjéből.

"Az egyetemisták Mexikóban is tüntettek, de ott nem volt semmi probléma, jól megszervezték a játékokat, nem úgy Münchenben, sajnos" - kezdte visszaemlékezést a németországi olimpiáról, majd folytatta - "Már az nagyon jó, ha döntőbe jutsz, mert ott már úgy van, hogy első és utolsó egyaránt lehetsz. Bizonyíték nálam a '72-es olimpia, amikor úgy utaztam ki, hogy az enyém a legjobb időeredmény a világon, és mégis hatodik lettem. Ebben valószínűleg a stressz is közrejátszott, amit a terroristák okoztak. Jött a rendőrség, hogy gyűljünk egy szobába. Nekünk pedig matracokkal védve kellett szaladnunk" - idézte fel a túszdráma miatt is nagyon emlékezetes müncheni olimpia hangulatát.

Egyébként Münchenben már 1500 méteren is indulhatott volna, ugyanis akkor futották a nők ezt a távot először az olimpiákon, de erre nem nevezték. "Egy új szám volt, és lett volna, amit keresni ott. Sajnos nem neveztek be, pedig előtte Brassópojánán világrekordot futottam. Ezt látva az edzőm már be akart nevezni 1500 méteren is, de megvárta, amíg kimentünk Münchenbe, és csak ott próbálkozott. Mivel sokan próbáltak még benevezni, a szervezők azt mondták, hogy stop, már nem lehet. Gyakorlatilag ezzel ott elúszott egy olimpiai érem" - foglalta össze.



Montrealban már mindkét távon indult, de előtte sérült volt, nem tudott rendesen felkészülni, az elődöntőben pedig még nem akart mindent kiadni magából, de így sajnos csak az ötödik helyen végzett, a döntőbe pedig csak az első négy jutott. A moszkvai olimpia előtt pedig doppingbotrányba keveredett, így annyira már nem meglepő, hogy az 1500 méteren a nyolcadik helyen végzett. Ekkor már 39 éves volt. "Már előtte tudtam, hogy vissza fogok vonulni. A végtelenségig nem lehetett húzni, és családi életet is szerettem volna, gyereket akartam. Az olimpia után megszervezett országos bajnokságon még versenyeztem, 800 méteren és 1500 méteren is nyertem, de az utóbbi aranyérmét elvették tőlem, mert pont akkor indították a 200 métert is, és az egyik kolozsvári fiú, aki mellettem futott, mondta nekem, hogy menjél, menjél, menjél, mert jönnek. Azt mondták, hogy nyulazott nekem. És ezzel köszöntem el a versenyzéstől" - mesélte.

A DOPPINGÜGY

A Deseret News korabeli cikke szerint az 1979 júniusában szervezett szófiai Európa-kupán adott mintájában találtak anabolikus szteroidokat, amiért 18 hónapra eltiltották a versenyzéstől. Aztán nem sokkal később már arról tájékoztatnak, hogy 1980 márciusában a Nemzetközi Atlétikai Szövetség felfüggesztette a doppingeltiltásukat. Viszont nincs indoklás, hogy miért szüntették meg a doppingeltiltást. Silay nagyon határozottan tagadja, hogy valaha is doppingolt volna, sőt, azt is állítja, hogy soha nem tiltották el. Azt viszont elismeri, hogy volt egy félreértése, amit tisztáznia kellett, de utána szabadon versenyezhetett. Amíg megoldódott az ügye pedig amúgy is edzett.

"Nem szedtem soha semmit, csak amit a Centrul de Medicinătől kaptam. Minden egyes olimpián, Európa-bajnokságon ellenőrizve voltam. Arról sem tudok, hogy pozitív mintám lett volna. Nekem nem mondták. Otthon, mielőtt kimentünk, kontrolláltak, és nem volt semmi. Nem tudom, hogy került az oda. Nem tudom, hogy kinek volt az érdeke, mert az biztos, hogy nem doppingoltam, akármilyen furcsán is hangzik. Én kijelentettem, hogy nem veszek be semmit. Addig akartam csinálni, ameddig a tehetségem és a munkám elég a sikerhez, tovább nem" - jelentette ki nagyon határozottan. Érezhetően nehezen beszél a témáról, állítása szerint több negatív tapasztalata is volt már az újságírókkal, akik a doppingról kérdezték. És tényleg úgy néz ki, mint akinek fogalma sincs, hogy mi történt akkor, 37 évvel ezelőtt.

Natalia Mărășescu korábbi román középtávfutó-bajnok nyilatkozatára hivatkozva, akit Silayjal együtt tiltottak el 18 hónapra, valami olyasmit sejtetett, hogy a közelgő moszkvai olimpia miatt a szovjetek állhatnak a háttérben, ők cserélhették ki a mintáikat, hogy eltüntessék az ellenfeleiket a saját versenyzőiknek. A moszkvai olimpiát egyébkén címvédőként nyerte a szovjet Tatyana Kazankina.

A ROMÁNIAI KÖRNYEZET

Nem mondok sok újat, hogy a kisebbségi sportolók egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben az előző rendszerben. Szabó Katiból szinte Sabau lett, míg Ivan Patzaichin nevét Paţaichinescura akarták cserélni. Balázs Jolán is problémát jelentett a Securitáténak, amely a sportot is a kezében tartotta és ellenőrizte. A 20. század legjobb női magasugrójának is megválasztott Balázs főleg azután szúrt szemet a titkosszolgálatnak, hogy férjhez ment edzőjéhez, Sötér Jánoshoz. Az 1956-os melbourne-i olimpián például azért nem kísérhette el Balázst az edzője, mivel attól tartottak, hogy mindketten kint maradnak Ausztráliában, ahova Sötér testvére már korábban kiszökött.

Amikor erre terelődik a beszélgetés, Silay, akinek akkoriban a nevét szinte mindenhol Ileana Silai formában használták, elbizonytalanodik, és azt mondja, erről inkább nem nyilatkozik. Vagy legalábbis csak a könnyebb témákat érintve.

Annyit elárul, hogy magyarként nem érzett nagyobb nyomást. Nem tapasztalt olyat, hogy muszáj lenne nyerni. Amúgy is elégedetlen volt ő magával, amiért esélyesként nem nagyon sikerült nyernie, az örök második terhét viselte. Az olimpiákról pedig nehéz is lett volna távol tartani, hiszen akkoriban az egyik legjobbnak számított az országban, de olyanról azért beszámolt, hogy nem mindenhová engedték el versenyezni.

"Olyasmi történt, hogy meghívtak Ausztráliába egy fedett pályás versenyre, és nem tudtam róla. Egy versenyen találkoztam az ausztrál edzővel, aki kérdezte, hogy Ilona, miért nem jöttél el? És én csak azt kérdeztem, hogy milyen versenyre?" - idézte fel a nem túl kellemes emlékeket. Az olimpiákat kivéve egyébként a külföldi versenyeken is keveset tartózkodhattak, verseny előtt egy nappal odavitték, majd utána rögtön el is hozták. De például a müncheni olimpiáról is hazaküldték az első transzporttal. "Hogy mennyire játszott ebben szerepet ez a terrorista akció, azt nem tudom. De ahogy végeztünk, egyből küldtek haza minket, nem csak engem, hanem egy egész csoportot. Hatodik helyezettként úgy gondolom, hogy végignézhettem volna az olimpiát, de nem hagyták" - mondta.

A nevét egyébként a mai napig magyarosan használja, gyorsan meg is mutatja az útlevelét, amiben valóban Silay Ilonaként szerepel, csak a nevezésnél és az újságokban írták át Ileana Silaira. "Volt is ebből egy érdekes jelenet, amikor mentünk egy versenyre, mert a tiszt, aki átnézte az útleveleket, megkérdezte, hogy akkor most már mi vagyok: Ilona vagy Ileana? Az volt a válaszom kacagva, hogy tudsz olvasni? Ő is kacagott ezen egyet, majd visszaadta az útlevelet" - emlékezett vissza.

ÉS A NÉMETORSZÁGI EMIGRÁCIÓ

Az okokról nyilvánosan nem beszél, csak annyit mond, hogy egészségügyi problémák miatt ment ki, meg kellett műteni, majd utána kint maradtak az építészként dolgozó férjével Münchenben. De ez olyan téma, amikor még úgy is ki kell kapcsolni a hangfelvevőt, ha megígérem, hogy nem fog bekerülni, amit kér.

Az atlétikával való foglalkozást a németországi kitelepedés után sem hagyta abba, gyerekeket edzett ott, mint mondta, ismerték már a nevét, talált munkát nem messze Münchentől. De nem maradt sokáig az atlétika közelében.



"Aztán abbahagytam, mert az én gyerekem is ment már iskolába, azon kívül pedig Németországban a kisebb városokban a fiataloknak a legfontosabb a család. Országos bajnokságra készültünk, és a tanítványom megkért, hogy ne haragudjak, de nem tud jönni, mert a nagymamájának születésnapja van. És nem jött el a legjobb gyerekem. Ha partijuk volt a barátokkal, akkor megint nem jött versenyre, és ez így ment. Én így nem láttam értelmét, mert mindenki Silay Ilonától várta az eredményt. Inkább abbahagytam, mert azt mondtam, így nem edzek senkit" - mondta. 1991 óta így nincs aktív kapcsolata az atlétikával.

És azóta egyre gyakrabban járnak haza Kolozsvárra, visszaszerezni a férje szüleinek elkobzott ingatlanait, illetve az azzal kapcsolatos ügyeket intézni. Ha nem itt vannak, akkor a müncheni olimpiai parkban vásárolt apartmanjukban élnek. Nem pont ott, ahol a versenyek során laktak, hanem a hivatalos személyek és az újságírók szállásán vásároltak egy lakrészt.

Manapság már csak a tévében követi az olimpia eseményeit, leginkább a magyar adást nézik. Így a román atlétikáról is elég keveset tud az utóbbi időben. A kolozsvári atlétikát még kevésbé ismeri, legutóbb a Kolozsvár Aréna avatására szervezett atlétika versenyen adott át érmeket a középtávfutás dobogósainak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS