2017. november 24. péntekEmma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tulit Zsombor: a legfontosabb egy jó társ, a többit hegye válogatja

kérdezett: Pakó Szilvia 2015. október 06. 15:22, utolsó frissítés: 2015. október 11. 18:29

Megvenni a vizet az lustaság, dögség és kényelem, de ami azt illeti, már én is vettem vizet a Mont Blanc-on - meséli Zsombor, aki már 15 éve viszi a székelyeket a magasba.


Az idén 15 éves a Székelyek a magasban expedíciósorozat. Tulit Zsombor hegymászó vezetésével közel száz magashegyi levegő után vágyakozó erdélyi jutott fel a Mont Blancra.

Tulit Zsomborral egy kávé mellett beszélgettünk Sepsiszentgyörgyön. Zsombor a szeptemberi – már megszokottá vált – Mont Blanc-ot megcélzó túrája után osztotta meg sokévnyi és hat kontinenst átfogó hegymászói tapasztalatait. Szó eset a most induló Székelyek a magasban sí és hegymászó iskoláról. Emellett azt is megtudtuk, milyennek kell lennie egy kezdő hegymászónak, és mi az, amit csak egy profi tud.


Hogyan lehet csatlakozni az expedícióhoz?

- Három dolog fontos egy személy jelentkezésekor: a megfelelő fizikai kondíció, minimális tapasztalat és az elhatározás, hogy megmássza a Mont Blanc-ot. Az idéntől tehetségpontként is működik ez a kezdeményezés, elindult a Székelyek a magasban sí és hegymászó iskola, ezt valószínűleg külön egyesületként is be fogjuk jegyezni. Itt külön téli és nyári hegymászó tanfolyamokat fogunk tartani kezdő és haladó szinten. Eddig évente volt Mont Blanc-projekt, de ezután egy hosszabb tanulási folyamat végén feszülünk neki a csúcsnak. Előtte hozzáférhetőbb hegyekkel próbálkozunk, mint például a Gran Paradiso (Észak-Olaszország) vagy a Monte Rosa (Svájc és Olaszország határán).



A Mont Blanc-ra való feljutás technikailag nem egy nagy kihívás, azonban közkedveltsége miatt – naponta akár 100 ember is eléri a csúcsot – az utóbbi időben veszélyessé vált. Emellett egyes szakaszokra a globális felmelegedés is nagyban hatott. Az eddigi túrákat egy 4-5 hónapos felkészülési időszak előzte meg. A jelentkezőktől szinte mindig megkérdeztük, hogy nem szeretnének-e egy érdekesebb helyre menni, de sajnos Nyugat-Európa legmagasabb hegyeként a Mont Blanc egységesen vonzó cél. Sőt a geopolitikai térkép közelgő átrajzolásával, sokan újra Európa legnagyobb hegyeként emlegetik.

Vagyis fizikum, tapasztalat és elhatározás. És ha jól sejtem, jó pár mínusz fokokban eltöltött nehéz nap.

- Általában az út és a hegy megmászása egy hét alatt történik, azonban egy tapasztalt hegymászó akár két-három nap alatt is feljuthat a csúcsra.

A fotókon láttam, ahogy jégcsákánnyal törtetek darabokra egy tábla csokit. Érdekelne, hogy egy székelynek mi kerül a tarisznyájába, amikor a Mont Blanc-ra indul?

- Padlizsán például biztosan nem, ki nem állhatom, és ezen a magashegyi levegő sem tud változtatni. A hegymászóknak gyártott ételeket magunk között műkajáknak szoktuk nevezni, lényegében a víz kivonásával száraz maszlagok jönnek létre, ezt rengeteg ízben lehet kapni, van halas, müzlis, carbonara spagettis stb. Ezeket meg szoktuk bolondítani egy kis szalonnapörccel, kolbásszal, lényegében a székely ízeket a hegyre is magunkkal visszük. Emellett vitamin géleket szoktunk enni, ezt ugyan senki sem szereti, de nagyon jó energiapótló.

Csokiosztás a magasban


A furulya és a székely zászló már évek óta előkerülnek a csúcson, de idén a Sepsiszentgyörgy Európa Kulturális Főváros 2021 pólót is meglebegtettétek. Ez a hagyományőrzés egy új formája lenne?

- Ez kifejezetten Hantz Péter kérésére történt, de szinte mindenki hoz magával egy személyes apróságot. És ott vannak még a szponzor-bannerek, amelyek akkorák szoktak lenni, hogy néha négyen is alig tudjuk tartani, de ez a legkevesebb, amit tehetünk a rengeteg támogatás után.

Neked mi a hegymászó kabalád?

- Már jó pár éve egy Ibéria névre hallgató plüsskutyával veszem a hegyi akadályokat. Egy óceán-túli repülőjáraton találtam rá a gazdátlan kisállatra. Ibéria megmászta velem a Himaláját, volt Argentínában is, és jó párszor a Mont Blanc-on. Plusz a lányom is meg szokott kérni, hogy vigyem magammal az egyik vállalkozó kedvű játékát.

A hegymászáshoz szükséges felszerelések listája eléggé hosszú lenne, ha most mindent felsorolnál. De ha neki kéne vágj egy hegynek, akkor melyik lenne az az öt dolog, amit mindenképpen magaddal vinnél?

- A legfontosabb egy jó társ, a többit a hegye válogatja, de azért elkelne egy jégcsákány, hágóvas, kötél és meleg ruha.

Mindig csapattal szoktál mászni?

- Egy jó társ a minimum, azonban csapattal mászni a legjobb, sajnos olyan is volt, hogy egyedül kellett, hogy nekivágjak egy hegynek. De mondjuk a Mount Everestnek – jövőbeli célkitűzés– nem feszülnék neki egyedül.

Volt olyan, hogy egy expedíció során veszélyben érezted magad, vagy valamelyik csapattársadat?

- Sokszor előfordult, hogy meredek helyzetbe kerültünk. Eléggé érdekes szituációkhoz is vezetett már a sportból adódó egyértelmű veszély faktor. Egyszer egy támogatónk megkérdezte, hogy mekkora esély van arra, hogy a közelgő alaszkai expedíciónk során meghaljon valaki. Elmondtuk neki, hogy az esély megvan, de a cél nem ez lenne. Amikor megtudta, hogy eléggé tapasztalt hegymászókból áll a csapat, visszavonta a szponzorajánlatát. Az ilyenfajta szenzációhajhászást igyekszünk elkerülni.

2012-től már csak menedékházakban lehet aludni az örök hó birodalmában


Az elmúlt évek során rengeteg tapasztalatot szereztél. Mondanál pár olyan dolgot, amit csak egy vérbeli hegymászó tud?

- Van néhány nyavalya, amelyekkel a legtöbb hegymászó megszenved. Ilyen például a magashegyi betegség, amelynek tüdő- vagy agyödéma lehet a következménye. A hirtelen magasságváltozás – 3-4000 méter körül – rosszulléthez vezethet. Én általában 3200 méternél szoktam rókázni. Annak ellenére, hogy gyakorlott hegymászónak mondhatom magam, nekem gond az akklimatizáció. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy próbáljuk hozzászoktatni magunkat a magasság változáshoz, megpihenünk, lassan mászunk, és egyenletesen mélyeket lélegzünk. Ha mondjuk valaki ezzel nincs tisztában és egy hegyi felvonóval felmegy 3000 méter magasba és onnan ezer métert megtesz gyalog, abba bele is halhat.



galeria_20217.JPG
A lankáktól a csúcsig. A hegymászók két pihenőhelye a Tete Rousse és a Goutier menedékházak
galeria_20218.JPG
A 2011-es csapat
galeria_20219.JPG
Napnyugta vagy napfelkelte?
galeria_20220.JPG
2012-től már csak menedékházakban lehet aludni az örök hó birodalmában
galeria_20221.JPG
A csúcstámadás a kora hajnali órákban kezdődik
galeria_20222.JPG
A hágóvas kötelező


Ha egy érdeklődő rendelkezik mindazzal a kvalitással, amelyeket felsoroltál és szeretne csatlakozni hozzátok, akár már csak a pénztárcáját kell megnyissa, de mégis mennyire?

- Nem tudjuk felmérni, hogy ki mennyi szuvenírt vásárol, vagy épp mennyire engedi el magát, de körülbelül 300-400 euró fedezi a költségeket (út, szállás, kaja stb.) A Mont Blanc-on egy liter víz 6 euró. Persze a hóból könnyedén tudunk vizet olvasztani, de kólát nem, szóval minden az igényektől függ. Megvenni a vizet az lustaság, dögség és kényelem, de ami azt illeti, már én is vettem vizet a Mont Blanc-on. A menedékházakban van egy spéci sarok, ahol a kelet-európaiak főzésre vetemedhetnek, ezzel is elég sokat megspórolunk. A Franciaországba vezető úton is inkább az autópályák parkolójában szoktunk aludni, mintsem hotelekben. Idén a visszautunk eléggé furcsa volt, az intenzív menekültáradattal szemben indultunk haza, és jóformán a hátunk mögött zárták le a határokat.

Mi az abszolút cél, amikor nekivágtok egy hegynek?

- A legfontosabb célkitűzésünk, hogy ne sérüljön meg senki, emellett a jó kedvre és az élményekre fektessük a hangsúlyt, a hegy megmászása az csak a fontossági lista sereghajtója.


Az idei expedíció többi tagjától is szereztünk sztorikat

Hantz Péter: A 3900 méter magasan, az örök hó birodalmában levő Gouter menedékházban nincs víz. Pontosabban van, csak litere 6 euró. Kimentem a viharba, ástam havat, nagy nehezen megolvasztottam, és egy pillanatra kimentem a menedékház főzőhelyiségből a csapathoz. Amikor lelkileg is a teaivásra hangolódva visszatértem, a vizemnek hűlt helye volt. Pillanatok alatt elszabadult a pokol, egy kicsit olyan volt mintha előrevetítettük volna a jövő vízháborúit.

Hantz Péter furulyázik a Mont Blanc csúcsán


Idén nem tudtam a többiekkel egyszerre indulni, így egynapos késéssel egyedül veselkedtem neki az utolsó, közel 4000 méteren levő menedékház elérésének. Késő délután, egy meredek szakaszon, ahol semmi nincs, csak sziklák – amelyek néha lezuhannak – egy ködös hóviharba keveredtem, és eltévedtem. A szerencsém a szemetelő hegymászókkal volt, igazi Ariadne-fonalaként hagyták maguk után a hulladékot, így sikerült megtalálnom a sziklák közt kanyargó, és lassan behavazódó ösvényt.

Madarász Melinda: Mivel a csapatban én voltam az egyetlen nő, érthető módon nehéz volt a tesztoszteronnal felvenni a versenyt, és tartani a lépést a férfiakkal. 4500 méter körül minden szónoki tehetségem bevetettem, hogy a velem egy kötélen levő Zsombort lassabb tempóra bírjam. Csúcstámadás után Zsombi elmondta, hogy a kicsi ennyi szinonimáját még soha nem hallotta: csak egy aprónyit, csak egy hajszálnyit, csak egy nagyon pindurit mennyünk lassabban.

Bertoti Zsolt: Az egyik nő a csapatunkból közmegdöbbenésre elkezdte pirosra festeni a körmeit a 2300 méter magasra tartó fogaskerekűn. A gyönyörű táj nézése helyett körmeit fújta és vizslatta. Az elmúlt 100 évben ilyenre nem volt példa a Mont Blanc alján – legalábbis szerintem. Végig így illegett, és sajnáltuk, amikor kesztyű a körmeit eltakarta. Legszívesebben ujjatlan kesztyűt adtunk volna neki.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS