2018. április 22. vasárnapCsilla, Noémi
18°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Belebújni a csábító lány szerepébe, és eljátszani akár napi 12 órán keresztül”

Gergely Borbála 2015. szeptember 15. 08:28, utolsó frissítés: 09:06

„Van olyan agresszív szexuális viselkedés is, amelytől fizikailag kikészülök” – webkamerás sexchat modellekkel beszélgettünk.


Több módon is szexuális élvezethez lehet jutni személyes találkozás nélkül is: képregények, könyvek, pornófilmek, animációk, hagyományos chat és webkamerás sexchat oldalak is várják az izgalomra vágyókat. Az utóbbi kategóriából Magyarországon számos oldal működik, és rengeteg fiatal választja ezt a módját a pénzkeresésnek, legtöbbször szorult anyagi helyzete miatt. Habár a pornó a legelterjedtebb, a webkamerás szexnek olyan csábító jellemzői vannak, amelyek különlegesebbé teszik az élményt egy szimpla filmnézésnél.


Mi az a webkamerás szex?

Tulajdonképpen nagyon egyszerű az egész: egy modell csábító öltözékben és sminkben, egy stúdióban (esetleg a saját lakhelyén) bejelentkezik egy rendszerbe, bekapcsolja a webkameráját és vár. Az adott internetes oldalon a felhasználók, kliensek írhatnak neki, beszélgethetnek vele, kérhetnek tőle, a modell pedig teljesíti a kéréseiket. Minél többen akarnak vele chatelni, minél többen nézik, esetleg kérnek VIP-adást – ami sokkal többe kerül, de olyankor csak egy emberrel foglalkozik a modell –, annál sikeresebb, annál több bevételt hoz a cégnek.

Több típusa van, például szóló, csak fiú, csak lány, páros, csoportos és különféle variációk stb. Egy egyszerű internetes kereséssel több felhívást is találhatunk, ahol – leginkább – fiatalok jelentkezését várják a munkára, magas bérezéssel, rugalmas munkaidővel, karrierlehetőséggel, kellemes munkaközösséggel kecsegtetnek, általában azonnali kezdéssel. Aki szorult helyzetben van, könnyen elcsábulhat a beharangozott lehetőségektől.




Az irányítási vágy a népszerűségének kulcsa


A webkamerás szex leginkább a pornófilmekhez hasonlít, mindkettő esetében egy kamerán keresztül látjuk a történéseket. A chat közben azonban van személyes interakció, az irányítás illúziója megteremtődik: a pornófilm esetében a befogadó pozíciójába illeszkedő személy (néző) ekkor irányító szerepbe lép, látszólag uralja a modell testét, tetteit. És ráadásul, míg egy pornófilmet rengetegszer meg lehet nézni, a webkamerás chat egyszeri és megismételhetetlen, hiszen élőben történik minden. Tehát az összes pillanata exkluzív élményt nyújt.


Milyen a gyakorlatban webkamerás modellként dolgozni?

Megoldható tehát, hogy egy-egy ember egyedül dolgozzon (persze a munkáját segítik operátorok, de ez technikai dolog), senki ne érjen a testéhez. Viszont milyen érzés az, ha a világon szinte bárhonnan láthatják a testedet, intim mozdulataidat, ha teljesíteni kell a legőrültebb kéréseket is, különben csökken a nézettség? Nem beszélve arról, hogy a webkamerás modellek munkája a közvéleményben általában a prostitúció kategóriájába van sorolva, ezért a legtöbb ismerős elől titkolni kell – akár igazuk van, akár nem.

Ezt a kérdést, problémát (?), folyamatot dolgozta fel például a 2014 végén 2015 elején játszott, a kolozsvári Csoma Nóra és bodoki-halmen kata nevéhez fűződő www.org című performance is. Mi két modellt kerestünk meg: AntoniaHart jelenleg is webkamerás szexmodellként dolgozik, Zsófi már abbahagyta. Őket kérdeztük tapasztalatikról, véleményükről.

Photo by andrey_l via Shutterstock


Miért döntöttetek úgy, hogy ezzel a munkával kerestek pénzt?

A.H.: – A volt barátom ajánlotta nekem, egy délután hozta szóba, és bátorított, hogy kezdjek hozzá, mivel szerinte tökéletes lennék rá, és egész jól lehet vele keresni. Én pedig belefogtam, mert kíváncsi és nyitott ember vagyok.

Zs.: – Harmadéves lehettem, amikor arra kényszerültem, hogy az egyetem mellett munkát is vállaljak, mert a szüleimnek nem volt már lehetősége eltartani. Választanom kellett: vagy otthagyom két év után az egyetemet és hazaköltözöm, vagy munkát keresek, eltartom magam és befejezem. Körülbelül másfél hónapig folyamatosan adtam be az önéletrajzomat különböző helyekre, leginkább a vendéglátásban kerestem munkát, mert pincérként volt párhónapnyi tapasztalatom. Semmi nem jött össze.

Sürgetett az idő, lakbért, számlákat kellett volna fizetnem, egyre gyűltek az adósságok, meg élni is kellett valamiből. Valamelyik álláshirdető oldalon találtam rá a webkamerás munkára. Azonnali kezdést ígértek, és a hirdetés alapján nagyon jó kereseti lehetőséget is. Mielőtt jelentkeztem, utánanéztem, hogy mi ez az egész, és mivel akkor jobb választásom nem volt, belevágtam.


Könnyű volt bekerülni?

A.H.: – Abszolút.

Zs.: – Nagyon könnyű volt. A honlapjukon kitöltöttem egy kérdőívet, majd néhány napon belül behívtak a stúdiójukba egy interjúra, és másnap már foghattam is neki. Gyakorlatilag 3-4 nap alatt találtam munkát. Semmi más követelmény nem volt, csak hogy nagykorú legyek, és beszéljem az angol nyelvet.


Milyen nehézségek merültek fel a kezdeti időszakban?

A.H.: – Tekintve, hogy én akkor nem tudtam angolul, kezdetben nehéz volt a kliensekkel kommunikálnom. Azt hittem, nagyon egyszerű webcam modellnek lenni, csak le kell ülni a kamera elé, és aztán majd minden jön magától. Egyáltalán nem így volt, nem értettem, hogy mit mondanak nekem. A legnehezebb része a maszturbálás volt egy idegen előtt, hogy valamiképpen megosszam vele a testem. Kissé meghaladott engem a dolog, de folytattam, mert így olyan dolgokat tanultam meg a testemről, amelyeket addig nem tudtam.

Zs.: – Leginkább az jelentett nehézséget, hogy nagyjából mindenkinek hazudnom kellett a munkámról, ami nem volt könnyű. Továbbá a kollégák (nem volt főnök-alkalmazott kapcsolat, egyenrangúként kezeltek minket a stúdió tulajdonosai) nem mondták el konkrétan, hogy mikor, hogyan, mit kell csinálni, jóformán egyedül kellett rájönnöm. Az igazság az, hogy informálódtam, mielőtt jelentkeztem volna, de nem tudtam mindent A-tól Z-ig.


A családtagjaitoknak és közeli barátoknak elmondtátok, hogy mi a munkátok?

A.H.: – A családom elől rejtegettem a dolgot, de aztán volt egy kritikus pont, amikor befejeztem az egyetemet, és azt mondták, hogy költözzek haza, amíg találok egy igazi munkát. Ekkor úgy döntöttem, hogy elmondom nekik, és külön költözöm. Nem volt ellenükre a dolog. Egyedül édesapám nem tudja, ő nem az az ember, aki megértené. Az akkori barátaim sem tudtak semmit, tőlük fokozatosan eltávolodtam, és lassan egyedül maradtam. Romániában ennek a munkának ez a legnagyobb kockázata, mert sokan nem fogadják el.

Zs.: – Néhány akkori barátomnak igen, akikben megbíztam, és úgy gondoltam, nem ítélnek meg a munkám alapján. A családomnak csak akkor mondtam el, miután abbahagytam. Azért döntöttem így, mert nagyjából mindenki szkeptikus a témával kapcsolatban, és könnyen elítélik a webcamos modelleket, egyszerűen egy kategóriába sorolják őket az utcán lévő prostituáltakkal, pedig szerintem az egészen más tészta. Ahhoz, hogy ezt elkerüljem, titokban akartam tartani. És nem is voltam rá túlságosan büszke.


És a párotok elől eltitkoljátok/eltitkoljátok?

A.H.: – Nem, őszinte voltam a volt barátommal, elfogadta, amit csinálok, és ha lesz egy újabb lehetőség, neki is el fogok mondani mindent. Ha elfogad olyannak, amilyen vagyok, bizonyára nem fogja érdekelni, hogy mit csinálok, hanem velem akar majd lenni.

Zs.: – Jelenleg nincs komoly kapcsolatom, de ha lesz, valószínűleg elmondom. Jobb, ha tőlem tudja meg, minthogy egy rosszakaróm pletykái miatt menjen tönkre a kapcsolat.


Ért valaha bármilyen atrocitás benneteket akár munkatársak, kliensek vagy kívülállók felől?

A.H.: – Nem, soha.

Zs.: – Munkatársak vagy kliensek felől nem ért, habár azt határozottan állítom, hogy sok beteg elméjű ember létezik. Kívülállók felől viszont igen: volt olyan, aki megfenyegetett azzal, hogy mindenkinek elmondja, mivel foglalkozom, és azt állította, hogy fotókat is talált rólam az interneten.

Photo by alphaspirit via Shutterstock

Mi a legnehezebb része a munkátoknak?

A.H.: – Nagyon sok nehéz része van. Például minden kliensnek külön fétise van. Olyanokra vágynak, amelyet a szerelmüknek vagy a feleségüknek nem mernek bevallani, itt pedig megélhetik. Például olyan is van, akit az izgat fel, ha sikítozok, de nem öt percig, hanem órákon keresztül. Van olyan agresszív szexuális viselkedés is, amelytől fizikailag kikészülök. Van, aki azt kéri, játsszak tárgyakkal, például a cipősarokkal, mások pedig azt, hogy szerepjátékot játsszak, például én vagyok a rab és pánikba esek tőle. Van olyan is, aki pedig csak beszélgetni akar, jobban megismerni engem, és örül, hogy ezt megteheti egy olyan nővel, amilyen sosem lesz neki. Vannak ügyvédek, üzletemberek, vagy sima hétköznapi emberek. Ez tehát a legnehezebb, megérteni és elvégezni a sok furcsaságot.

Zs.: – Belebújni a csábító lány szerepébe, és eljátszani napi 8, 10, akár 12 órán keresztül. Nem olyan könnyű, mint ahogy a kívülállók gondolják. Nagyon fárasztó, lassan idegileg kikészülhetsz tőle. Hiába van rossz napod, lehetsz ideges, vagy szomorú, feszült, órákon keresztül vigyorognod kell, muszáj vidámnak lenned. Egy pillanatra sem szabad azt a benyomást keltened a felhasználókban, hogy valami baj van. Na ez nehéz!


Mi a legnagyobb hatása a munkádnak a mindennapokra?

A.H.: – Az egyik hatása az, hogy elkezded az életet más perspektívából látni, nem leszel már ugyanaz az ember, aki előtte voltál. Megváltozol érzelmileg, megváltozik a szexualitásod, és másként kezded élni a mindennapokat. Abszolút minden megváltozik.


Antonia, abba akartad hagyni valaha?

– Igen, egyszer, egy fiú miatt, akivel kapcsolatban voltam. Ő nem vetett a szememre soha semmit, de úgy éreztem, ennek ellenére véget kell vetnem ennek a munkának. A munka következtében egy-egy nap végén már átváltoztam valakivé, órákra volt szükség, míg helyrejöttem és találkozhattam vele. Aztán rájöttem, hogy illúziókat táplálok az irányába, és megálljt parancsoltam magamnak, nem hittem, hogy lehetek valaki „normális barátnője”. Szakítottunk, és folytattam tovább.


Zsófi, te miért hagytad abba?

– Hirtelen döntés volt, nem volt eltervezve, vagy előre bejelentve. Igazából egyre több probléma merült fel a stúdióban: hazudozás, pénzlopás, nem akartak szabadnapot adni stb. A társaság nem volt már a régi, és a sok idióta felhasználótól is kikészültem – talán ez volt a legnyomósabb ok. Bementem a stúdióba, összeszedtem a holmimat, és bejelentettem, hogy nem jövök többé vissza.


Antonia, neked volt szükséged valaha segítségre a nehezebb időszakokban?

– Igen, vannak néha olyan pillanatok, amikor egyedül vagyok, elcsüggedek, és ilyenkor kellene valaki, akivel beszélhetek, de nem sokan értenének meg, vagy nem sokaknak beszélhetek őszintén arról, hogy mi történik velem. Amikor már nem bírom tovább, akkor elutazom 2-3 napra.


Zsófi, te kértél segítséget a kilépés után?

– Nem, nem volt szükségem semmilyen segítségre.


Megérte belevágni? Ha ma kellene, ugyanígy döntenétek?

A.H.: – Igen, nekem mindenképpen megérte: az idő pénz, és itt az eltöltött idő konkrét összegben mutatkozik meg. Ha még egyszer felajánlanák nekem, ugyanígy elfogadnám a lehetőséget.

Zs.: – Szerintem megérte. Függetlenül attól, hogy sokan hallottak rólam pletykát, ítélkeztek felettem, mindenképpen megérte. Sok élményt és tapasztalatot nyújtott számomra, nem utolsó sorban pedig jó kis pénzkeresési lehetőség. Ha még egyszer nehéz helyzetbe kerülnék, nem zárom ki, hogy újra belevágnék.


Nyitókép: photo by alphaspirit via Shutterstock

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS