Milyen az élet okostelefonnal 50 felett és huszonévesen nélküle?
Gergely Borbála 2015. szeptember 04. 16:51, utolsó frissítés: 17:14Személyes történeteket kerestünk.
Milyen lehet eltévedni okostelefon nélkül egy idegen külvárosában? Késésben lenni egy fontos találkozóról telefonszámok és internetlehetőség nélkül? Chatelni felnőtt gyerekeinkkel nap mint nap, vagy levelet írni nekik papírra tollal? Nem mindegy, milyen lehetőségeink vannak, és milyen tényezőkhöz kell alkalmazkodnunk, amikor a telefonunk típusát kiválasztjuk.
Van, aki 50 vagy akár 60 felett válik okostelefon-használóvá, ellenben olyan huszonévesek is akadnak, akik nem érzik szükségét. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ki mi alapján hoz döntést, és mire használja/használná a készüléket.
A Pew Research Center oldalán 2015. áprilisában megjelent egy tanulmány, amely az okostelefon használatára vonatkozó felméréseken alapszik. Ennek során hét napon keresztül, napi kétalkalmas felmérés során figyelték a 18 és 50+ életkor közöttiek okostelefon-használatát különböző szempontokból.
Ebből kiderül, hogy a huszonévesek és az 50 felettiek okostelefonozási szokásaiban nem minden szempontból van nagy különbség. Amiben szembetűnő az eltérés, az például a videók nézése: a fiatalabbak 75, míg az idősebbek 31 százaléka használja erre a készüléket. Zene, vagy podcast hallgatására pedig az előbbi korcsoport 64, az utóbbi 21%-a. Ezen kívül az ötven felettiek közül 32%-kal kevesebben használják az okostelefonjukat azért, hogy mások társaságát elkerüljék. Az sms-ezést, az internethasználatot, a videóhívásokat és az e-mail levelezést tekintve viszont alig találunk 10%-nál nagyobb eltérést.
A tanulmányban még rengeteg statisztikai adat rendelkezésünkre áll a témával kapcsolatban, de a számadatok helyett inkább személyes okokra, a mindennapok történeteire voltunk kíváncsiak.
Huszonévesen hagyományos mobillal. Miért?
Van egyáltalán olyan fiatal, akinek nincs okostelefonja? Igen, nem is kevés, és az okok pedig teljesen egyszerűek, és logikusak.
„Egész nap lehetőségem van az internetet böngészni a munkahelyemen, és mivel az internet beszippantja az embert, sokszor lógok is rajta. Így kifejezetten örülök neki, hogy van olyan alkalom, amikor nincs rá lehetőségem. Illetve nem is lenne nekem praktikus: a butatelefonomat egy héten egyszer kell csak tölteni, és nem kell frissíteni, vagy félni a vírusoktól. Ráadásul nem kell attól tartanom, hogy elhagyom valahol, mert semmi értéke sincs. Nem igénylem azt sem, hogy a mozgólépcsőn, a wc-n, az ágyban elalvás előtt, a liftben, vagy evés közben is netezzek, hogy bárhol vagyok, be tudjam magam jelölni, hogy ott vagyok” – fogalmaz Viktória, aki 28 éves.
Photo by RoongsaK via Shutterstock
„A közelmúltban cseréltem telefont, és lehetőségem lett volna akár középkategóriás okostelefonra is ingyen, én mégis maradtam a hagyományos megoldásnál. Az okok között szerepelt az akkumulátor kapacitása és mérete, azonban a meghatározó kérdés az volt, hogy vajon kihasználnám-e. A válasz: nem. A jelenlegi életemben nincs rá szükségem” – meséli Gyula, 29 éves budapesti grafikus, egyetemista.
„Őszintén szólva jól esik kimondani, hogy majd ha gépnél leszek, aztán nyugodtan olvashatok tovább a vonaton. A Keletinél lakok, nap mint nap mozgok a menekültek között. Nekik például az okostelefon elengedhetetlen kapcsolat a világgal. Nekem viszont, ha kimozdulok valahova, jól esik kicsit elveszíteni ezt a kapcsolatot” – folytatja.
A 25 éves Julianna is hasonló okokból használ egyszerű készüléket: „Nagy előnye annak, hogy egyszerű készülékem van, hogy hetente legfeljebb egyszer kell feltöltenem, és persze az, hogy nem nyomkodom mások társaságában, hiszen nincs mit”.
Van, aki egyszerűen nem akar zombi lenni
Okostelefont használóként talán nem tűnik annyira fel, hogy milyen látványt nyújt, ha tömegesen bámulnak lefelé, apró kijelzőkre az emberek – a kettő mondjuk némileg összefügg egymással. A smartphone zombie kifejezés azonban nem minden alap nélkül alakult ki és terjedt el. Kívülállóként ki akarna csatlakozni ehhez a trendhez? Viktória biztosan nem:
„Engem megijeszt a tömeg, amelyik lehajtott fejjel a tenyerébe bámul. Nincs olyan alkalom, amikor a metrón ülök és körülnézek, hogy ne gondolnék arra, hogy vajon ez tényleg csak nekem fura-e. Más nem tartja ezt ijesztőnek? Járványnak, ami terjed, és teljesen behúzza az embert?”.
Hiányzik az okos készülék?
„Eddig nem sokszor éreztem égető szükségét annak, hogy bármikor netezni tudjak, inkább azt hiányolom néha, hogy nem tudok akármikor fényképezni, vagy zenét hallgatni rajta, és nem tudok nekem tetsző csengőhangokat feltölteni a telefonra, hogy ne érezzem kellemetlenül magam, amikor megszólal” – szolgál példával egy praktikus szemszögből Julianna.
A fényképezés lehetősége Viktória szerint is jó lenne néha:
„Nem szokott hiányozni az okostelefon, és nem jut eszembe olyan alkalom, amikor szükségem lett volna rá. Talán néhány olyan helyzet, amikor szerettem volna valamit lefotózni, de a fényképezőgépek elterjedésének idején sem voltam nagy fotós, szóval szerintem ez nem releváns. Gondolkodtam már azon, hogy vennék-e okostelefont, ha a mostani elromlana. Hát nem tudom. Ma már az jutott eszembe, hogy talán egyáltalán nem vennék telefont, egy darabig biztos nem.”
Gyulát még számon is kéri a környezete, amiért egyszerű telefont használ:
„Természetesen volt olyan szituáció, amikor nem jött volna rosszul, de kizárólag a net miatt. És sokszor előfordult, hogy számon kérték rajtam, miért nem néztem meg az e-mailt vagy a Facebookot. Vagy felhívtak, hogy nézzem meg azonnal. Közöltem, hogy majd ha hazaérek, a gépemen. Sok embernek elképzelhetetlen, hogy grafikusként, meg egyáltalán fiatalként miért nincs okostelefonom. A suli és a munkám miatt ülök eleget képernyő előtt. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy előbb vagy utóbb nekem is lesz, nem idegenkedem tőle, csupán nem erőltetem amíg nem kell.”
Milyen a váltás?
Ha valaki okosan mérlegel a vásárlás előtt, áttekinti, hogy miért van rá szüksége, hogyan fogja használni, és ezt következetesen be is tartja, akkor nem borítja fel az életét az eszköz – és ez lenne a természetes. Zsuzsanna 24 éves tervezőgrafikus, közel egy éve váltott okostelefonra:
„Nem bántam meg, hogy leváltottam régi, de szeretett hagyományos telefonomat. Mivel a munkám miatt egész nap a számítógép monitorát nézem, otthon vagy máshol kényelmesebb elővenni a készüléket, és kevésbé erőlteti meg a szememet a telefon kisebb kijelzője. Persze jól esik néha elszakadni az internettől és egy kicsit nem létezni, ezért nem is használok mobilnetet, csak akkor netezek róla, ha ingyenes wifi van a közelben, vagy igazán szükségem van valamilyen információra, leginkább utazás vagy kirándulás közben. Legtöbbször a GPS-t használom, de azt is offline alkalmazással. Tehát leginkább a kényelem és a gyors információcsere miatt használok okostelefont, de egy hagyományossal se lenne más az életem.”
Na és az 50 felettiek?
Attila 56 éves képzőművész:
”Iphone 4-em van, de azért, mert nekem adták. Nem is használom az okos funkcióit, viszont nagyon megszerettem a könnyű kezelése miatt. Persze az is lehet, hogy csak a megszokás miatt. Szóval nem használom rajta a Facebook-ot, és e-maileket se ezen olvasok. Csak fotózást és az sms-t használom.”
A külföldi családtagokkal való olcsó kapcsolattartás sem egy elhanyagolható szempont. Csilla a gyerekeivel kommunikál egyszerűbben:
„A férjemtől kaptam okostelefont születésnapomra, azért, hogy könnyebb legyen tartanom a napi kapcsolatot a gyerekeimmel, akik közül már több felnőtt, és elköltözött. Van, aki külföldön van, így a telefonálás és az sms majdnem teljesen ki van zárva. Az érintőképernyőt pár napba telt teljesen megszokni, de a gyerekeimnek is vannak érintőképernyős készülékei, amiket néha én is használtam, megmutatták hogyan kell, szóval nem volt teljesen idegen. Egyébként semmi bonyolult nem volt benne. Ha az ember gépen használja az internetet, akkor okostelefonon is megy neki.”
Photo by kaarsten via Shutterstock
A fényképezés a legtöbb megkérdezettnél szóba kerül. Az 53 éves Katalin ezen kívül az időtakarékosságot hangsúlyozza fontos tényezőkét.
„Nagyon jó, hogy van okostelefonom. Sokszor nincs időm a háztartás vezetése mellett leülni a számítógéphez, és ha van öt szabad percem, akkor egyszerűbb gyorsan megnézni a Facebook üzeneteimet és a leveleimet, vagy a híreket. Sőt, elalvás előtt, ha már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy az asztali gépnél ücsörögjek, kényelmesen megtehetem ezeket. Habár ez időt vesz el az alvásomból, de az igazat megvallva egyébként a tévét nézném. Így legalább több lehetőségem van tartalmat találni, mint amennyit a tévécsatornák megengednek. Az is nagy előnye, hogy bármikor tudok jó minőségű fotókat készíteni.” – Katalin
Ami az egyik korosztálynak előny, az a másiknak hátrány?
Úgy tűnik ezek alapján, hogy az idősebbek említenek olyan jellemzőket pozitívumként, ami miatt a huszonévesek közül sokan nem akarnak okostelefont használni. Például, hogy bármikor, bárhol megvan rá a lehetőség, és elalvás előtt is lehet netezni. És ahogy azt sejteni lehetett, sokuk egy-egy okból kifolyólag használja, számos lehetőséget kihasználatlanul hagyva. Ezekről talán nem is tudnak, akkora az öröm, hogy bármikor lehet a gyerekekkel, unokákkal kommunikálni.
Vannak metszési pontok, ilyen például a fényképezés. A fiatalok is és az idősebbek is kiemelték annak a fontosságát, hogy bármikor tudjanak vizuálisan dokumentálni. De ez az igény nem az okostelefonok elterjedésével alakult ki, csak az utóbbi 2-3 évben megnőtt.
Az biztos, hogy ritkaságszámba megy, és furcsán hat, ha valakinek nincs okostelefonja, vagy egyáltalán mobilja, de az is, hogy ők olyan szabadságot őriznek és éreznek, amit a használók közül talán sokan el is felejtettünk már.
Nyitókép: Photo by Donatella Tandelli via Stutterstock