2019. december 8. vasárnapMária
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

K-generáció: eljött a magabiztos, aktivista tinilányok kora?

S.R.T. 2015. június 04. 08:48, utolsó frissítés: 09:08

A 13-20 éves lányok már nem a házi vagy a szerelem miatt szoronganak, hanem a világ jövőjéért aggódnak, de tennének is ez ellen.


Erős, magabiztos, harcos, empatikus, túlélő, igazságos, és mindeközben nagyon emberi. Támogatja az elesetteket, de nem várja mások támogatását; ha mégis megkapja, akkor szövetkezve, egyenrangú partnerségben vágnak neki a problémák megoldásának. Dühösen kapálózik minden igazságtalanság ellen, de tesz is valamit, a céljai elérésének érdekében köt néhány kompromisszumot, de a legnagyobbat – saját elvei feladását – sohasem. Ja és közben 16 éves.

A fenti leírás egy olyan személyé, aki nem létezik, és mégis körvonalazódni látszik a jelenlegi tinik körében. Katniss Everdeenről, a The Hunger Games (Az éhezők viadala) főszereplőjéről van szó. A regénytrilógia és a belőle készült filmek nem hiába emelkednek ki a többi, az utóbbi pár évben nagyon menő, disztópikus ifjúsági regény közül: a történet, a regénybeli világ mellett Katniss karaktere teszi nagyon erőssé ezeket a szövegeket/filmeket. Katniss lett a régóta áhított női karakter,


akivel a tinédzser lányok azonosulni tudnak,

akinek az élete nem fiúkról és bulikról szól, hanem a túlélésről magáról, a tenni akarásról, a folyamatos aktív létezésről a sok-sok, passzivitásra ítéltetett női karakter mellett.





Nem csoda tehát, ha az amerikai fiatalok körében nemrég beazonosított új generációt róla nevezte el K-generációnak Noreena Hertz közgazdász, egyetemi tanár. Hertz több mint ezer amerikai és brit, 13-20 éves lány megkérdezésével jutott arra a következtetésre, hogy az 1995 és 2002 között születettek különálló nemzedéket alkotnak, és nagyban különböznek a náluk csak picit korábban születettektől. Fő közös jellemzőik, hogy

- teljes magabiztossággal kezelik a technológiai eszközöket;
- szorongásban nőttek fel;
- érdeklik a társadalmi, szociális kérdések;
- aktivista beállítottságúak;
- azt gondolják magukról, hogy egyediek.

Ez utóbbi pont különösen annak fényében érdekes, hogy egy két évvel ezelőtti kutatás, amely azt mérte fel, hogy miért depisek az Y-generáció tagjai, kimutatta: egyik ok pont az volt, hogy különlegesnek érzik magukat. A javaslat akkor az volt, hogy erről a szemléletről kellene letenni ahhoz, hogy valóban boldogok lehessenek – az viszont nem derül ki, hogy a K-generáció esetében ez negatív befolyással van-e, vagy éppen felhajtóerőként működik.

„Ez az a generáció, akinek az al-Kaida beszivárgott a nappalijába és az okostelefonjára, akik látták a szüleiket és szeretteiket munka nélkül maradni. Ennek a generációnak a számára felkavaróan ismerősek Katniss 12. körzetbeli tájai: egyenlőtlenséggel, erőszakkal, nehézségekkel – körülbelül így foglalja össze Hertz a K-generációt.

A közgazdász májusban egy, a McCann reklámügynökség által szervezett eseményen is felszólalt, és ennek nyomán kapta fel az angol nyelvű sajtó a K-generáció elméletét. Azt emelik ki a leginkább – és maga Hertz is ezt tartotta a legaggasztóbbnak –, hogy ezek a fiatalok


szoronganak, félnek.

Sokkal több mindentől és más dolgoktól, mint a „tipikus” tinifélelmek – nem attól, hogy nem szereti őket a barátjuk/barátnőjük, vagy hogy már megint mennyi házi van; hanem a saját jövőjüket féltik. Ha kiakadnak azon, hogy az okostelefonjuk beesett a vécébe – Hertz ezt saját lánya esetével illusztrálta” –, akkor nem a telefon, mint értéktárgy miatt keseregnek, hanem amiatt, hogy nem lesznek elérhetők. De aggódnak a klímaváltozás, a terrorizmus, az egyenlőtlenségek és a gazdasági helyzet miatt is, egyszóval amiatt, hogy „merre tart a világ”.

A profizmus a technológia használatában ugyanakkor nem jelenti azt, hogy csak online léteznének, véli Hertz. Éppen ellenkezőleg, amellett, hogy online tartják a kapcsolatot, a személyes találkozásokat többre értékelik a virtuálisnál, és odafigyelnek az online jelenlétükre és biztonságukra is. A „selfie and selfish” (szelfiző és önző) generáció megnevezés nem illik rájuk: lehet, hogy szelfiznek, de egyáltalán nem önzők, állítja Hertz. Ők azok, akik mások kárán tapasztalták meg az online jelenlét veszélyeit, és míg az „első ezredfordulósok” belefutottak az online kiposztolt meztelen fotókba, a K-generáció sokkal jobban odafigyel erre.

Hertz és pár más szerző is kitért arra a kérdésre, hogy milyen gazdasági hatásai lehetnek a K-generáció képviselőinek. Amennyiben tényleg ilyen összefüggő csoportot alkotnak – a kutatás azért nem reprezentatív –, akkor kevesebbet fognak fogyasztani és másképp, állapítják meg -

például ők sosem vásárolnak zenét, mindig csak "leasingelik".

A kutatás emellett azt is kimutatta, hogy a K-generáció tagjainak csupán 6 százaléka bízik abban, hogy „helyes”, amit a nagyvállalatok tesznek. Ehhez képest a felnőttek 60 százaléka megbízik bennük, és még az „ezredfordulósoknak” (a jelenlegi 20-30 évesek) is 12 százaléka. A felmérésben megkérdezett lányok kimagaslóan karrieristák – 90 százalékuk mondta azt, hogy fontos egy jól fizető állás a számukra – de, mint Hertz megjegyzi, az ő kapitalista attitűdjük erős igazságérzettel társul.

Ha Hertz helyesen körvonalazta a generációt, akkor valóban eléggé megfelelnek Katniss karakterének, abból is a könyvváltozatnak, mivel a filmben kicsit rásegítettek a hős szerepre. Katniss nem hős, csak ember, aki élni akar, anélkül, hogy bárkit igazságtalanság érjen, és ezért hajlandó is tenni, viszont nem érzi magát hősnek csak emiatt. Önállónak, cselekvőképesnek igen, miközben normális mértékben fél és aggódik is - és pont ettől lesz emberi.

Források: campaignlive.co.uk, Telegraph, New York Times, Bustle.com, Fusion.net.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS