2019. május 23. csütörtökDezső
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Hová tűntek a férfiak?”: nem megválaszolnák, hanem okafogyottá tennék a kérdést

Gy. A. kérdezett: Gy. A. 2015. március 04. 14:11, utolsó frissítés: 2015. március 05. 10:04

Bedő Imre, a Férfiak Klubja mozgalom csíkszeredai alapítója szerint a mai férfiak nem "elnőisednek", hanem "elsemlegesednek": erre pedig lépni kellett valamit.


Már több mint 90 ezer lájkolója van a Férfiak Klubja Facebook-oldalnak, ami Bedő Imrét igazolja, aki szerint nagyon sokan rezonálnak arra, amit megfogalmazott, és aminek a lényege úgy foglalható össze, hogy újra presztízst kell adni a "férfi értékeknek". Hogy pontosan melyek ezek, és hogy jönnek a képbe a nők – többek között erről is kérdeztük.


Milyen igényre válasz Ön szerint a Férfiak Klubja?

- Volt egyrészt egy belsőleg érzékelt igény: a baráti körömmel állandóan azon vívódtunk, hogy vajon hogyan lehetne jobbá tenni a világot. Én évek óta úgy láttam, hogy a férfi értékek képviselete erőteljes hanyatlásban van, a férfiak visszahúzódóban vannak. A másik igény pedig egy kívülről jövő igény volt: állandóan azt halljuk a nőktől, hogy „hol vannak a férfiak?” És nem azok a nők mondják, akik nem szeretik a férfiakat, hanem éppen azok, akiknek igényük lenne arra, hogy a férfi értékek jobban képviselve legyenek, akiknek szükségük van a férfiakra. Amikor megjelenítettem ezt a gondolatot, hogy a férfi értékeknek ismét presztízst kellene adni, akkor nagyon sokan kezdtek el erre rezonálni, és nemcsak az „erős” férfiak, akik folyton írnak, és azt mondják, hogy ők is évek óta ezen gondolkodnak, és „gyerünk, tegyünk valamit!”, hanem nagyon sok női támogató is van. Kifejezetten örülök, hogy sikerült úgy megragadni ezt a „férfi érték” kategóriát, hogy nem lett egy ilyen melldöngető, hímsoviniszta valami.

Úgy gondolom, hogy nem tettem, nem találtam ki semmi újat, csak azokat a férfi értékeket próbálom felszínre hozni, amik mindig is megvoltak. Csak az ennek a specialitása, hogy régebben sohasem beszéltek arról, hogy mi is a férfiasság, miről szólnak ezek az értékek, mert nem volt erre szükség. Több ezer éven át csak átörökítették egyik generációról a másikra. De most már, amikor ilyen nagy űr keletkezett, akkor meg kell fogalmazni, és ez a megfogalmazás elég nehéz feladat. A megfogalmazást meg tetteknek kell követnie, ami még nehezebb. De Férfiak Klubjaként belevágtunk.



Éppen erre akartam rákérdezni, hogy konkrétan mit ért az eredeti férfias értékek alatt? Illetve miért gondolja úgy, hogy ezeket ma meg kell védeni?

- Nem gondolom, hogy meg kellene védeni. Kínosan ügyelek arra, hogy mi nem védünk, és nem harcolunk. Ez egy motivációs mozgalom, ami azt mondja a férfiaknak, hogy kezdjünk el a saját családunkban, a saját baráti köreinkben, a munkahelyeinken, vagy bármilyen más területen olyan értékeket képviselni, amikre szükség van. Mi saját magunkkal foglalkozunk, a saját értékeink területén teszünk rendet. Nem védjük ezeket az értékeket valaki ellen, mert szerintem mindenki tegye azt, amit akar. Aki hozzánk csatlakozik, az velünk együtt azon dolgozik, hogy életünknek valódi értelmet adva értékalapon fejlődjünk mi magunk is, és így járuljunk hozzá minden olyan rendszer gyarapodásához, amihez férfiként közünk van, legyen az a család, az utcaközösség, vagy csak a liftbe egy nő után belépő férfi közösségi példájának ápolása.

Valaki megkérdezte tőlem, hogy vajon ez a férfiasság egy ilyen lista, hogy majd mi megmondjuk, hogy aki annak a 10 paraméternek megfelel, az a férfi? Nem! Maga az egész férfiasság egy olyan eszme, ami nagyon sok ilyen mozaikdarabból áll: viselkedésmintákból, erkölcsi normákból, különböző értékeknek a megjelenítéséből, és mi azt tűztük ki feladatul, hogy ezekről a mozaikdarabokról beszélünk, és ezeknek átfogóan a mélyére megyünk és megjelenítjük. Nem azt tűztük ki célként, hogy tökéletes férfit faragjunk bárkiből is – mert a férfi ideát megtestesíteni nem lehet. Mi a tökéletesedés útját tárjuk fel és nyitjuk meg, hisz tökéletesedni folyamatosan lehet. És hogyha bárki a mozgalom segítségével picivel jobbá válik a legkülönbözőbb területeken, akkor máris tettünk valamit.

Mondanék pár konkrétumot is. A honlapunkon nagyon sok téma van felsorolva, amivel foglalkozunk. De ha fókuszálni kellene, akkor konkrét értékként a felelősségvállalásra, a tartásnak a mibenlétére, a döntésképességre és a cselekvőképességre tenném a hangsúlyt. Nagyon hiányzik ma a társadalomból az a régi férfi érték, ami arról szólt, hogy ahol feladatot láttak, azt megoldották. Ma sokkal inkább a filozófia, „a mit miért nem lehet”, „a jókat beszélünk a semmiről” vette át a helyét a konkrét cselekvésnek. Többek között erre is gondolnak azok, akik azt kérdezik, „hol vannak a férfiak?”

Bedő ImreBedő Imre


Ön úgy gondolja, hogy a férfiasság, illetve a nőiesség is egyértelműen és kategorikusan meghatározható fogalmak? Nem túl sok közöttük az átfedés? Nem lehetnek pl. ugyanúgy a nők is ezeknek a férfias értékeknek a birtokában?

- Azt gondolom, hogy lehet olyan, hogy férfi jelleg és női jelleg, de egyébként mindannyiunkban mindkét jelleg jelen van. Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy mi csak a férfiakról beszélünk, a nőkről nem. A nőkről beszéljenek ők maguk, mi ehhez nem értünk, a saját portánk előtt söprögetünk.

Azt gondolom, hogy attól lesz egy tulajdonság vagy jelleg férfias, vagy nőies, hogy milyen háttértartalommal töltik fel az emberek. Mondok egy konkrét példát is. Végeztünk egy komoly kutatást, a kérdőívünket 8 ezer férfi töltötte ki. Őket arról kérdeztük, hogy a férfiasságról, a férfi értékekről mi a véleményük, hogy érzik magukat a saját bőrükben férfiként. Nagyon komoly eredmény, hogy 4 hét alatt ilyen sokan kitöltötték a kérdőívet. És érdekes eredmény, hogy pl. a hűség, mint tulajdonság, a harmadik helyen végzett. A nők – akikhez a sajtón keresztül ez eljutott –, nagyon örültek, hogy ez milyen fantasztikus dolog. Árnyalja a képet az, hogy teljesen más dolgokat társítanak a nők ehhez a szóhoz, mint a férfiak. A férfiaknál is fontos a párkapcsolati hűség, mindenképpen része ez is a hűségnek, de azért sokkal inkább benne van az a militánsabb jelleg is, mint az elvekhez, az eszmékhez, a bajtársakhoz való hűség, a lojalitás.

A szinonimákban tehát sok minden más aspektus is rárakódik. Egészen más háttértartalmakkal töltik fel ugyanazokat a szavakat a férfiak és a nők. Innentől kezdve pedig nem lehet arról beszélni, hogy ki kit rekeszt ki: mindenki lehet hűséges, de lehet, hogy mást gondol róla. És ugyanez igaz a barátság, a hősiesség, a bátorság, a kitartás és megannyi más fogalomra is. Mi ezt a valódi komplexitásában kezeljük, nem pedig egy kockás papíron húzunk vonalakat, és abba akarjuk beleszuszakolni az embereket, mert azt nem lehet. Ideje ismét töltetet adni a szavaknak. Reméljük, hogy a szavak mögötti töltet olyan magokat ültet az emberek fejében, ami alkalmasint szárba szökken. Előbb fejben kell rendet tennünk, arra meg cselekvést és változást kell építenünk. Ennek eszközeit építjük!

Egyetért Ön azzal, hogy a mai társadalom „elnőiesedett”, és ezért szorultak háttérbe ezek a férfias értékek? Illetve mit gondol arról, hogy azért a női egyenjogúsági törekvéseknek rengeteg olyan pozitív hozadéka volt, amelyeknek köszönhetően a társadalom sokkal szolidárisabb, kiegyenlítettebb lett, illetve hogy nagyban hozzájárult a jóléti társadalom kialakulásához?

- Mi a magunk részéről egyáltalán nem foglalkozunk a női mozgalmakkal, amelyeknek egyértelműen vannak pozitív hozadékai. Én azt szeretném, hogyha a férfiak nem a nőkben keresnék a problémáiknak a megoldását. Otthon sem vezet jóra, hogyha a másikat szeretnénk megváltoztatni. Ezért semmilyen módon nem szeretnénk olyan mozgalmat indítani, ami arról szól, hogy a nők mit csináljanak másképp.

A társadalomban zajlanak folyamatok, ami mentén mindenkinek alkalmazkodnia kell. Ezt többféleképpen lehet tenni. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy a társadalom elnőiesedik. Azt nem tudom, hogy a nők elférfiasodnak-e, ezt kérdezzék meg a nőktől. Én a férfiakban viszont egyáltalán nem a nőiesedést látom, hanem a semlegesedést. Elsemlegesednek, egyfajta „herélt” állapotba kerülnek, légüres térben lebegő figurának látszanak, kevésbé képviselnek ügyeket, könnyebben összeesnek... Inkább ilyen fölpuhulás van, kisápadás, légüres térben való felszívódás. De semmi módon nem nőiesedés, az egy egészen más kategória lenne, ha valóban létezne a férfi társadalomban. Én egyfajta tétova tévelygést vélek felfedezni a szerepüket illetően, passzivitásba való süllyedést, vagy a munkába, az alkoholizmusba, az extrém sportba, az önsajnálatba való menekülést látom. A férfiak szerintem nem vesznek olyan tulajdonságokat magukra, amikről azt mondhatnánk, hogy elnőiesednek...

Ön szerint mi az, ami ezt az elsemlegesedést kiváltja? Mert sokszor az a vád hangzik el, hogy pont azért, mert a nők férfias tulajdonságokat vesznek magukra, vagy legalábbis törekszenek arra, hogy több területen átvegyék a férfiak szerepét, és ezzel párhuzamosan olyan igényeket támasztanak a férfiakkal szemben, hogy femininebb jelleget öltsenek magukra. Például az által, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a családban, a gyereknevelésben...

- Én a Férfiak Klubjában kifejezetten azt mondom, hogy nem keresem ennek az okát. Azért nem - és nem is javaslom senkinek, hogy keresse -, mert kutatások, könyvek tömkelege létezik az egyik véleményről, és annak az ellenkezőjéről is. Mindenféle viták zajlanak, ám ezek csak elvonják a figyelmet arról, hogy az értékeink képviseletét, családjaink boldogulását segíthessük. Egymásnak esve, egymásra mutogatva veszítjük erőinket. Konkrétan a férfi és a nő összekapcsolódása közé vág éket, hogy „erős kétoldali befolyásoltság” alatt keressük ennek az okát. Véleményem szerint nem érdemes ezzel nekünk kisembereknek, laikusoknak foglalkozni. Foglalkozzanak ezzel a nagyok, a tudósok, majd egyszer írják meg, ha meg tudtak egyezni valamiben.

A mi dolgunk, hogy férfi és nő keresse meg ismét az összefogást, és az egyik a három nagy célkitűzésünk közül éppen az új egyezség férfi és nő között. És ehhez mi abszolút figyelmen kívül kell hagyjuk ezeket a vitákat, és az okok keresését is, mert akkor elkezdődik, hogy ki volt a hibás, és visszatérünk Ádámhoz és Évához. Ez sehová nem vezet a mi szintünkön. Mi nem megválaszolni akarjuk azt a kérdést, hogy „hová tűntek a férfiak?”, hanem okafogyottá akarjuk tenni. Az építő férfiasság valóságának megerősítésével! Nagyon lényeges, amit most mondani akarok: senkit sem lehet megtanítani férfinak lenni, mert az egy nagyon hosszú folyamat. És végső soron a szolgálatról szól, bár ugye ez ma gyakran csak egy szitokszó. Tudnunk kell, hogy a férfiak életének az ad értelmet, hogy valamilyen rendszerhez hozzáépítik önmaguk legjavát. Valaminek a szolgálatában cselekszenek: legyen az a családjuk, a baráti körük, a munkájuk, a szomszédság, a társadalom stb.

Annak ellenére, hogy a férfiasságot megtanítani lehetetlen, mi mégis praktikus és működő célt tűztünk magunk elé! A Férfiak Klubja közösségben azon dolgozunk, hogy presztízst adjunk a férfivá válás útjának, azon próbatételeknek, érték-képviseletnek, amik révén valaki egy olyan emberré válhat, akire egy barát, egy bajtárs vagy egy nő rábízhatja a családját, amikor mondjuk éppen gyereket szül, és otthon kell lennie. Amikor kell a nő mellé egy férfi, akiben megbíznak. Ma ez egy nagyon súlyos probléma, mert ebben a kisgyerekes időszakban válnak el a legtöbben. Az látszik, hogy a gyerekek kisiskolás koráig szétesnek a családok.

És ez összefügg a férfiasság kérdésével is. Lehet, hogy a nőiességgel is, de mi ahhoz nem értünk, abban nem vagyunk hitelesek. Aki nem vált felelősségvállaló, önmaga életét önszántából valami magasztosabb célnak alárendelő férfivá a gyermeke születése előtt, azt a házassága és a gyermekszületés bonyodalmai nem teszik azzá! Ezért akarunk összefogni az erős férfiakkal és ismét presztízst adni a férfi értékeknek, a férfivá válás útjának. Ma a presztízs mindennek a kenőanyaga. Mi is azt reméljük ettől a munkától, hogy ennek a presztízsnek a vonzásában egyre több fiú magától akar majd olyanná válni, akire rá lehet bízni egy családot, egy céget, egy barátságot. És nem mindig kibúvókat keresni, a miért nem-et magyarázni és a könnyebb ellenállás felé menni.

A Facebook-oldaluk nézegetése kapcsán az a kérdés merült fel bennem, hogy Önök egy klasszikus, hagyományosabb férfiképet próbálnak népszerűsíteni, viszont az, ami ott megjelenik, egy spirituálisabb, érzelmesebb hangvétel, amit ugyancsak hagyományosan inkább a nőkhöz társítanak. Nincs ebben egy kis ellentmondás? Ez nem egy új elem a hagyományos férfiképhez képest? Vagy az csak sztereotípia a férfiakkal szemben, hogy ők nem fogékonyak annyira az ilyenfajta spirituális témákra?

- Ezt a két dolgot kombinálnám. Közgazdász vagyok, értek ehhez a spirituális háttérhez is, de nem szeretném ezt a fókuszba helyezni, csak annyira, amennyire egy-egy ilyen értéknek a mélyére kell menni. Azért írok így, mert szeretném, hogyha a különböző fogalmaknak, értékeknek a tartalmát elkezdenénk ismét megtalálni. És megpróbálom ezt férfiasan tenni, vagyis a tartalmat nem nőies szemszögből hozom. Nagyon szeretném, hogyha ismét megértenénk, hogy mi van a szavak mögött, milyen tartalmak húzódnak meg az egyes viselkedésformák, a férfi szerepkörök mögött. És ha ennek a mélyére megyünk, az óhatatlanul is enyhén filozofikusba hajlik. Olyan ez, mint a harcosok szellemi és lelki képzése: nem csak kardforgatást oktattak régen sem. Régen a cselekvés adott volt, ahhoz kellett a filozófia. Ma se filozófia, se cselekvés.

Mi azt gondoljuk, hogy az önálló cselekvéshez előbb a fejekben kell felkelteni a motivációt, majd teret biztosítani annak, hogy az emberek felálljanak a fotelből. A szellemi tartalmat viszont mindenképp párosítani szeretném tehát a gyakorlatias oldallal. Mivel a férfiak kevésbé élesek az önismeret és önfejlesztés nőies, körbeülős, megnyílósan beszélgetős módjára, mi olyan platformot kezdtünk építeni, ahol ezt férfiasan tehetik, a maguk módján, a maguk ritmusában. Ezért kezdtük el szervezni mindenhol a helyi Apa-Fia Köröket.

Azt szeretnénk, hogyha havonta egy szombat délelőtt az apák és fiúk ezen a férfi alapon gyűlnének össze, hogy az értékeiket egymásnak örökíteni tudják. Kifejezetten valami praktikus dolgot csinálva, pl. hívnak egy villanyszerelőt, kiborítanak a földre 20 kiszuperált villanykapcsolót, és a gyerekekkel együtt szedjék szét, rakják össze, szerelgessék. És közben beszélgessenek. A férfiaknak arra kell lehetőséget biztosítani, hogy a gyerekeik előtt a legjobb arcukat mutatva kezdjék el az értékeket képviselni, megmutatni. De azt ne csak előadást hallgatva, hanem valamilyen praktikus cselekmény közben tegyék, és idővel a maguk módján kezdjenek el beszélni a saját dolgaikról. Mert akkor kiderülne, hogy támogathatják egymást az apaságban, a munkában, ügyek felvállalásában, és rájönnének, hogy senkit sem valami „speciális istencsapás ért” a házasságában, ahogy azt sokan gondolják, hanem nagyjából ugyanazok a problémák merülnek fel szinte minden családban. És valójában mindenre van megoldás, és semmire sem csak az a jó megoldás, hogy otthagyom a feleségem. Nyilván minden pokolban nem kell benne élni, de olyan könnyen sem kell feladni, ahogy azt ma, délibábok kergetése közben teszik... Az elmélet, az eszme és az ideológia megjelenítése a web- és Facebook-oldalunkon megjelenik, és ennek képviseletére megteremtjük a gyakorlati terepet is. Ehhez mindenki a maga módján csatlakozhat, a saját tempójában közelíthet.

Férfiak Klubja beszélgetés Férfiak Klubja beszélgetés


A mozgalom ideológiai hátteréről tudna mégis valamit mondani? Ki az, aki mondjuk példaképe lehetne ennek a mozgalomnak? Létezik egyáltalán egy konkrét elméleti háttere?

- Azt gondolom, hogy nekünk megvan a saját kultúránk, és azt látom, hogy minél inkább ilyen tudósok által képviselt elméletet próbálunk meg az emberekhez közelíteni, annál távolabb esőnek érzik maguktól, ami ugyan szépen hangzik, de soha nem fognak tudni elérni. Ezért én egy sokkal egyszerűbb dolgot képviselek. Azt, hogy beszéljünk a saját nyelvünkön, a saját kultúránkról, arról, amit még volt szerencsénk látni a nagyszüleinktől is. Ilyen módon én egy „előgondolkodó”nak tartom magam. Mindenkinek megvan a maga dolga az életben, és ha én vállalom, hogy kissé előgondolkodok ezeken a témákon, és gondolatfalatonként a többiek elé tárom, akkor őket is inspirálhatom és együtt tudunk fejlődni, megtalálni asszonyaink kezét, és előre haladni. Nem mesterséges elmélet alapján haladunk, hanem megjelenítjük azt, ami amúgy is bennünk van. Azokon a húrokon szeretnénk ismét zenélni, amik nagyon mélyen ott vannak mindenkiben, csak senki nem tudja már, hogy hol és hogyan kell pengetni azokat. És ha elkezdjük szépen letakarítani a hangszert, akkor ismét elkezdhetünk muzsikálni. Ez sokkal munkásabb útnak tűnik nekem, mint venni egy amerikai elméletet, vagy egy szociológiai modellt adaptálni, de talán megéri!

Azt gondolom, hogy nem kell semmi újat kitalálni. Szerintem ma is ugyanazokat az értékeket képviseljük, mint a mamutvadász korban. Ha a férfi értékeket kártyalapok képviselik, akkor ugyanaz a kártyapakli van a zsebünkben, csak másképp kell velük játszani. Egészen másképp kell ma pl. biztonságot nyújtani. Amikor azt mondja egy nő, hogy biztonságra vágyik, ma már nem arra vágyik, hogy valaki egy bunkósbottal álljon mellette, mert le kell ütni az ellenséget. De arra biztosan, hogy a férfi a jelenlétével, minden tettével, rezdülésével biztosítsa őt arról, hogy ő ott van, hogy mindent megtesz, minden körülmények között keresi a jó megoldást, életét és vérét adja érte.

A biztonság nyújtásában a hangsúly pedig sokkal inkább áttevődik a pszichés oldalra, mint a fizikai erőszak-elhárításra. És hogy jön ehhez a mamutvadász kor értékrendje? A férfiak korábban is csak akkor tudtak győzni egy fizikai harcban, hogyha pszichésen is rendben voltak. Ha ma már nem is szükséges a tettleges harc, mert van rendőség, és van riasztórendszer, de a győztes harcos pszichéjére ugyanúgy szükség van ma is, mint egykor. Nem beszélve arról, hogy ma a munkahelyeken vagy épp az elértéktelenedő társadalmi folyamatok közötti értékteremtésben is erre támaszkodhat az, aki férfit akar maga mellé.

Számtalan ilyen analógiát tudok hozni. Mi egy 21. századi megoldást keresünk, és nem a nagyapáink korát sírjuk vissza. Megvannak a férfi értékeink, amitől mi ma is jól érezzük magunkat – főképp ha ezek szerint éljük az életünket. Minden férfi szárnyakat kap, ha egy nő azt mondja, hogy biztonságban érzi magát mellette. Nem hiszem, hogy ma már nem fontos férfiként gondolkozni, tervezni, élni, akármit is mondjanak mások. Életbevágóan fontos gyökerünk a férfiasság vagy a nőiesség, aminek a fontosságát akkor érezzük meg igazán, ha megsérül... Tudatosan s szeretettel kell ápolni ezt a gyökeret, hogy hasznára válhassunk a a környezetünknek. Ebben a férfiaknak ma is leginkább arra van szükségük, hogy azt érezzék, hogy valami olyasmit is tudnak, amire csak ők képesek. Hogy érezzék, szükség van rájuk. És a férfi és a nő együttműködése csak akkor lehet gyümölcsöző, ha megosztoznak a feladatokon, és mindkettőnek marad speciális feladata, amiben nőként és férfiként is jól érzi magát. Ha a nők érzékeltetik a férfiakkal, hogy van speciális tudásuk, nélkülözhetetlen dolgot tehetnek hozzá a közöshöz, akkor a férfiak ezt örömmel fogják képviselni, életüket és vérüket adják szeretteikért.

Hogy látja, abban, hogy Ön ennek a mozgalomnak az elindítója, kiemelt szerepet játszott a csíkszeredai, erdélyi származása?

- Én csíkszeredai vagyok, Sepsiszentgyörgy mellett egy kis faluban töltöttem a gyermekkorom jó részét. Nem tudom ennek a hatását külön megítélni, de az nyilvánvaló, hogy én csak egy olyan értékrendet tudok megjeleníteni, aminek a befogadására és aminek a mai feldolgozására én magam képes vagyok. Hogy ez a „csillagállás” hogy állt össze, az nyilván lényeges lehet. De úgy érzékelem, hogy a tény, hogy ma már közel százezer ember csatlakozott hozzám 80%-ban az anyaországból, azt jelzi, hogy ugyanezt a fajta értékrendet Magyarországon és a határon túli összes magyarlakta területen is nagyon sokan képviselik. Hisz ugyanaz a kultúra a közös nevező. Együtt építettük évezredeken át mindazt, ami mindenkiben mélyen megvan és az emberekben most felébredt az igény, hogy ezt ismét megtalálják. Mindegy, hogy a közös gyökér hol maradt meg jobban, melyik történelmi korban melyik részébe kell kapaszkodni – az a lényeg, hogy az értékeink újjáépítésének megvan a bázisa, és azt ma ez a százezer ember képviseli.

Ön üzletemberként dolgozik. Mennyi idejét köti le ennek a klubnak a szervezése, mióta a mozgalom így kinőtte magát? Illetve miből tartható fent, adományokból fedezik a szükséges anyagi hátteret?

- Eddig a saját vállalkozásaimból finanszíroztam, de ez idáig nem volt nagyon sok finanszírozási igénye. Viszont egyre több energiámat kezdi lekötni, ezért úgy tűnik, hogy a többi vállalkozásaimból kifele vonulóban vagyok. Most már nagy lett a felelősség, nagy lett az érdeklődés, sok a felém nyújtott kéz, amelyik elvárja tőlem, hogy én továbbra is jelenítsem meg mindezt, még rendszerezettebben, még nagyobb intenzitással. Ha ezt az a tőlünk már megszokott csúcs-igényességgel, az eddigi színvonalon csináljuk, akkor sokkal több munka elvégzésébe kellene bevonni olyan alvállalkozókat, szakembereket, operatív kollégákat, akiknek bért kell fizetni.

Idén szeretném megtalálni a társadalomépítésnek ezt a módját pártoló támogatóinkat és a közösséget is szeretném a finanszírozásba bevonni. A Férfiak Klubja politikamentes mozgósító erejének biztosítania kell, hogy a finanszírozás szintjén is együtt építkezzünk tovább azokkal az emberekkel, akik már ma is az általunk megjelenített értékrend és társadalmi változás elvi támogatói.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS